Növények/K/Kanalaslevelű körtemoha

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | K
A lap mérete: 2074 bájt

Növények

Kanalaslevelű körtemoha

LatinNövények listájaAllergén növényekDísznövények‎ • Ehető növényekÉlvezeti növényekFákFestőnövényekFűszerekGabonákEhető gombákGyomnövények‎GyümölcsökHiperakkumulátor növényekHúsevő növények‎Ipari növényekKártevőriasztó növényekLégtisztító növényekMérgező növényekMézelő növényekParazita növények‎Pszichoaktív növényekZöldségfélék Védett növényekVízinövényekInváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunkTanácsok

Kanalaslevelű körtemoha
Kanalaslevelű körtemoha
(Bryum neodamense, Syn: -)
Más neve(i): -


Védett növény! - Eszmei értéke: 5 000,- Ft. (2016)}}


A kanalaslevelű körtemoha lombos altörzsébe tartozó, más lápi mohák között él, elszórtan vagy eléggé tömött vagy laza gyepeket alkot, amely piszkos vagy barnászöld, gyakran feketés, barnán gyökérszőrös.
A szár 2-10 cm magas, tömörebben vagy lazán leveles; a levelek lágyak, az alsók gyakran kisebbek, tojásdadok, tompák, a felsők nagyobbak, megnyúlt visszás-tojásdadok vagy megnyúlt elliptikusak, üstökszerűen tömörülők, a tőnél nagyon keskenyek, keskenyen és röviden lefutók vagy éppen nem lefutók.
A levelek felül nagyon röviden kihegyesedők vagy tompa hegyűek, kanálszerűen kivájtak, a szélük nem begöngyölödő vagy a tőnél keskenyen visszahajló. Szegélyük 2-3 sejtsorból áll, ép szélű, a csúcson néha gyengén tompán fogacskás. A levélér kevésbé erős, a tőnél vöröses, a levélcsúcs alatt vagy a csúcsban végződik vagy a legfelső üstökleveleknél röviden kilépő. A levéllemez sejtjei felül rombuszos hatszögletesek, faluk gyengén vastagodott, a tőnél négyszögletesek, pirosak. Kétlaki.
Nálunk eddig csak steril példányt találtak. A toknyél 3-4 cm, vörös. A tok csüngő, szabályos, fordított tojásdad, elég hosszú nyakú. Lápréteken, lápokban él, nagyon ritka.
Elterjedése: Zala, Kisalföld.


Lásd még: Magyar Wikipédia: Kanalaslevelű körtemoha


A Wikimédia Commons tartalmaz Kanalaslevelű körtemoha témájú médiaállományokat.

Forrás: Orbán Sándor-Vajda lászló: Magyarország mohaflórájának kézikönyve. Akadémia Kiadó, Budapest. (1983.)