Más neve(i): tornyos sisakoskosbor, tornyos vitézvirág
Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft.
A vitézvirág a kosborfélék családjába tartozó, főleg Délnyugat-Európában elterjedt, feltűnő virágzatú orchideafaj.
A vitézvirág 15–50 cm magas, lágyszárú, évelő növény. A föld alatt két megnyúlt ovális alakú gumója van, amely a többi kosborfajhoz hasonlóan gombákkal áll gyökérkapcsoltságban. Alsó levelei szálas-lándzsásak, párhuzamos erezetűek, maximum 25 cm hosszúak. A szárlevelei jóval rövidebbek, nem feltűnőek. Szára egyenes, felálló, nem elágazó.
Június-júliusban virágzik (Dél-Európában már március végén-áprilisban). Feltűnő tömött fürtvirágzata kezdetben rövid, hegyes kúp alakú, amely fokozatosan megnyúlik és végén kihegyesedő henger vagy tojásdad formát vesz fel. Apró virágainak színe a rózsaszíntől a bíborvörösig terjedhet, ritkán fehér. A virág mézajka háromkaréjú, mélyen bemetszett, karéjok épszélűek, tojásdadok. A két oldalsó karéj tövénél kis fülszerű függelék látható. A virágok hátsó részén 1,5 cm hosszú, fonálszerű, lelógó sarkantyú található. A virágokat nappali és éjjeli lepkék, valamint poszméhek porozzák be, amelyek hosszú pödörnyelvükkel elérik a sarkantyúban tárolt nektárt. Termése toktermés.
Európában (főleg Délnyugat-Európában, Közép-Európában ritka), Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában honos. Magyarországon többek közt a Keszthelyi-fennsíkon, valamint a Bükk-vidéken fordul elő.[1][2][3]
Láprétek, sztyepprétek, sziklagyepek lakója a tengerparti dűnéktől 2000 méter magasságig. A meszes talajt részesíti előnyben; elviseli a lúgos kémhatású talajt is. Napigényes.
A népi gyógyászatban kiszárított és összetört gumóját rendkívül táplálónak tartották és gyerekeknek és lábadozó betegeknek adták. Ezenkívül gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik.
Idézet az 1996. évi LIII., a természet védelméről szóló törvény 42. §-ából:
(3) Igazgatóság engedélye szükséges védett, illetve – ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik – nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növényfaj:
a) egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez;
b) egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez;