Növények/I/Ibolyás gérbics
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Ibolyás gérbics
- (Limodorum abortivum, Syn: -)
- Más neve(i): gérbics
- Védett növény! - Eszmei értéke: 10 000,- Ft. (2016)
- A ibolyás gérbics a kosborfélék családjába tartozó, melegkedvelő tölgyesekben, karsztbokorerdőkben élő, Magyarországon védett növényfaj. A legnagyobb termetű hazai orchidea.
- A gérbics 20-80 (ritkán 100) cm magas, lágyszárú, évelő növény. Föld alatti, 20-25 cm-es rizómájából számos húsos oldalgyökér hatol mélyen a talajba. Erőteljes, vaskos szára virágzás idején zöldeskék vagy -ibolyás színű, később megzöldül. 2-5 db redukálódott, pikkelyszerű levele 4-7 cm hosszú, a szárat hüvelyszerűen körbefogja.
- Május-júniusban virít. Laza virágzatát 7-20 virág alkotja. A külső lepellevelek (szirmok) tojásdad-lándzsásak, szétállók, kívül zöldesibolyák, belül világosibolyák, sötét erekkel tarkítottak; hosszuk 18-23 mm, szélességük 5-8 mm. A belső lepellevelek világosibolyásak, 14-17 mm hosszúak és 3-4 mm szélesek. A mézajak hosszúkás-tojásdad, szélei felhajlanak, szélei épek, sötét ibolyaszínű hosszerekkel tarkítva. A szintén ibolyaszín sarkantyú keskeny, hengeres, ívesen lefelé hajló.
- Termése 22-32 mm hosszú és 7,5-11 mm széles toktermés, amelyben átlagosan 3900 (1600-7700) apró, 1 mm-es mag fejlődik.
- Európai és nyugat-ázsiai, szubmediterrán elterjedésű növény. Elterjedésének északi határvonala Belgiumon, Délnyugat-Németországon, Csehországon, Szlovákián, Románián át húzódik a Krímig. Megtalálható Észak-Afrika mediterrán partjai mentén is. Magyarországon a dombvidékek és alacsonyabb hegyvidékek növénye, az Északi-középhegységben, a Dunántúli-középhegységben, a Mecsekben és Sopron környékén található meg, a Nagy-Alföldről teljesen hiányzik.
- Karsztbokorerdőkben, melegkedvelő tölgyesekben, gyertyános- és cseres-tölgyesekben, bükkösökben, telepített feketefenyvesekben él. A talaj kémhatása közömbös számára, élőhelyein pH 5,38-8,01 (átlagosan 7,7) értékeket mértek.
- A többi orchideához hasonlóan fejlődéséhez szüksége van gombákkal alkotott mikorrhizára (gyökérkapcsoltságra). A gérbics erősen mikotróf, külső gyökérsejtjeinek 85%-a érintkezik a gombafonalakkal. A kifejlett növény fotoszintetizál, de az így nyert energia nem fedezi teljesen életműködését és részben szimbiontájára van utalva. Partnerei többnyire galambgombák, elsősorban a földtoló galambgomba, néha a kékeslemezű galambgomba és ritkán egyéb fajok.
- A gérbics csak virágzás és termésérlelés idején jelenik meg a felszínen. Hajtásai Magyarországon májusban jelennek meg. Virágzása május végétől július elejéig tart, középnapja június 9. Nem minden évben virágzik, viszonylag magas a lappangó tövek aránya. Előfordulhat, hogy egy példány egymást követő 4-5 évben is nyílik. Alapvetően rovarbeporzású, főleg a méhek látogatják, de ha a megtermékenyülés elmarad, a felnyíló portokból a pollen a bibére hullik és önmegporzás következik be. A mérések szerint a virágok 68-82%-a termékenyül meg. Ritkán ugyan, de vegetatívan is szaporodhat.
- Magyarországon jelenleg 131 állománya ismert, a korábbi 157-hez képest visszaszorulása 17%-os. Teljes egyedszáma néhány tízezer lehet. 1982 óta védett.
Lásd még: Magyar Wikipédia: Ibolyás gérbics
