Az apró vetővirág az egyszikűek osztályának, a spárgavirágúak rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék családjába tartozó faj. Nevét onnan kapta, hogy a virágai az őszi vetések idején nyílnak.
Évelő növény; elsősorban a löszgyepek, száraz sztyepprétek, karsztbokorerdők, legelők virága.
Délnyugat-Ázsiában Irán, Izrael, Törökország területén, a Kaukázusban, Európában Magyarországon, Ukrajnában, Romániában, délebbre Bulgáriában, Görögországban, Olaszországban, a volt Jugoszláviában, illetve Spanyolországban fordul elő. Magyarországon belül a Dunántúli-középhegységben és a Tiszántúl déli részén fordul elő, a legnagyobb mennyiségben a Csanádi-pusztákon található meg. Régen az Alföldön is előfordult, de ezek a termőhelyek gyakorlatilag teljesen megszűntek.
Az apró vetővirág kis termetű, a nárciszokra emlékeztető sárga virágú növény. A 4–8 cm magas virágok közvetlenül a földből hajtanak ki, és csak kedvező időjárási körülmények között nyílnak, ha nyár végén, ősz elején elég csapadék esik. Ennek hiányában a föld alatt nyílik, ugyanis ott is meg tud termékenyülni.
Virágzáskor nincs levele. Négy, egyenként fél centiméteres, csavarodó levele tavasszal hajt ki, és a levelek zugában fejlődő toktermése is ilyenkor jelenik meg. A tok 3–4 cm hosszú, közvetlenül a föld felszínén helyezkedik el.
Magjainak fehér függelékeit a hangyák fogyasztják, így ezek terjesztik a magvakat.
Idézet az 1996. évi LIII., a természet védelméről szóló törvény 42. §-ából:
(3) Igazgatóság engedélye szükséges védett, illetve – ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik – nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növényfaj:
a) egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez;
b) egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez;
Lásd még: Magyar Wikipédia: Apró vetővirág
