A boroszlán a mályvavirágúak rendjéhez tartozó boroszlánfélék családjának nemzetsége mintegy hetven fajjal, amelyek közül több a Kárpát-medencében is honos.
A legtöbb faj kis termetű, örökzöld vagy lombhullató cserje vagy félcserje; némelyik kisebb fává cseperedik.
Osztatlan, bőrnemű levelei szórtan állnak.
Virágzata fejecske vagy rövid fürt. A kétivarú, fehér, sárga vagy vörös virágok a hajtások oldalán vagy csúcsán nyílnak; rajtuk a színes vacok henger vagy tölcsér alakú, sziromszerű képletté nyúlik; ennek tetején nyílnak a szintén sziromszerű csészelevelek. Valódi sziromlevelei nincsenek. Több faj virága különösen illatos.
Termése egymagvú, húsos vagy csaknem száraz csonthéjas.
Levele és termése is erősen mérgező.
Jellemzően trópusi–szubtrópusi környezetben fordul elő. Ennek megfelelően számos faja örökzöld, de vannak lombhullatók is. A vizet jól vezető talajt kedveli — több faja (például a babérboroszlán és a henye boroszlán) kimondottan mészkedvelő. Más fajok — például a farkasboroszlán — a savanyú, agyagos (kötött) talajokhoz alkalmazkodtak.
Közvetlenül napra is ültethető, de ilyenkor célszerű a talajt takarni, mert jó, ha a gyökere hűvösen marad.
Lásd még: Mit-mihez
