Gomba/Mérgező gombák/Dűne-susulyka
Megjelenés
< Gomba | Mérgező gombák
(Inocybe dunensis szócikkből átirányítva)
Gomba portál • Mikológia • Gombacsaládok • Gombalista (HU-La) • Gomba fajták • Gombanevek változásai • Ehető gombák • Gyógygombák • Nem ehető gombák • Mérgező gombák • Gombamérgezések • Védett gombák • Gombák eltevése • Gombás ételek • Gombavizsgálat • Gombanaptár • Gomba szótár • Mit-mihez használjunk
[[Fájl:|thumb|200px|right|Dűne-susulyka]]
Dűne-susulyka
- (Inocybe dunensis, Syn: -)
- Más neve(i): -
Étkezési érték: Ez a gomba Mérgező!
- Termőtestei erőteljesek, olykor nagyok.
Kalap
- 2-4 (7) cm, kezdetben kúpos- harang alakú, később lapított domború; felszíne barnás, sugárirányban szálas, finoman szemcsés, nedvesen enyhén ragacsos, ezért homokszemcsék ragadnak rá, széle tartósan visszahajló marad, enyhén repedező.
Tönk
- 2-4 cm, hengeres, végig deres, eleinte fehéres vagy halvány narancsos, majd rózsásan futtatott; általában homokkal fedett, bázisa gyakran (de nem mindig) hagymásan gumós.
Lemezek
- halvány okkeresek, később szürkésbarnák, majd olíva-barnák. A lemezélek fehérek, a lemezek meglehetősen sűrűk, felkanyarodók.
Hús
- fehéres, édeskés ízű, szaga erős, fanyar.
Spóra
- általában szabálytalan alakú, krumpliszerű, hullámos, szögletes, olykor kagylószerű, ritkábban szabályos ellipszoid, 9-13 x 6,5-8 µm, a lemezélek cisztídiumai orsó alakúak, vastag falúak, apikális kristályokkal; spórapora olíva-barna.
Előfordulás
- dűnék homokján vagy homokos talajon, jellemzően kúszó fűz közelében, egyesével vagy kisebb csoportokban. Nagyon ritka, Magyarországon fokozottan veszélyeztetett (VL 2) faj.
Hasonló fajok
- -
- Ezt olvasd el!: Tévedések a mérgező gombákról
Figyelem! A saját gyűjtésű gombát felhasználás előtt feltétlenül vigyük el gombavizsgálatra, amit Magyarországon magánszemélyeknek – a kijelölt piacokon – ingyen elvégeznek! |
Lásd még
- Mikológia
- Gombákról bővebben
- Gombás ételek
- Magyar Wikipédia: Dűne-susulyka
Forrás: Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék
Forrás: TERRA Alapítvány