Növények/R/Rózsa
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Rózsa
- (Rosa, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A rózsa, a rózsafélék családjába tartozó egyik növénynemzetség, illetve az ide tartozó cserjék virága.
Kb. 200 rózsafajt tart számon a tudomány, ezeknek a többsége az északi félgömbre, főleg a mérsékelt égövre jellemző növény, néhány faj Mexikóban, a Fülöp-szigeteken és Etiópiában honos. A botanikai fajok (nem nemesítettek) hajtásai tüskések, szőrösek vagy ritkán kopaszak; cserje- vagy kúszónövény-alkatúak. Magasságuk 2–5 m, a kúszó fajoké 20 m is lehet. Fajaik nagyon változékonyak, könnyen kereszteződnek egymással, ami nagyon megnehezíti elkülönítésüket.
A név a latin rosa főnévből eredeztethető, amelyet az ógörög nyelv hagyatékait is őrző oszk nyelvből kölcsönzött (rhodon, aiol formában: wrodon), ezen kívül a szó gyökerei lelhetők fel az arámi wurrdā, az asszír wurtinnu, az óiráni *warda (vö. örmény: vard, aveszta: warda, szogd: ward, párthus: wâr) nyelvekben.
- A rózsák többsége lombhullató, de néhány (főleg a Délkelet-Ázsiában őshonos) faj örökzöld vagy télizöld.
- A levelek összetettek, 5–9 (helyenként akár 3–13) levélkével és pálhával; szélük csipkés, és gyakran apró tüskék találhatóak a szárak alsó részén.
- A legtöbb rózsafaj virága öt sziromlevéllel rendelkezik. Kivételt képez az Ázsiában őshonos négyszirmú rózsa (Rosa sericea), amelynek gyakran csak négy sziromlevél alakul ki virágán.
- Minden egyes virágszirom két könnyen felismerhető lebenyből áll, amelyek általában fehérek vagy rózsaszínűek, bár néhány faj esetén sárgák vagy pirosak is lehetnek. A sziromlevelek alatt öt csészelevél fedezhető fel (a Rosa sericea esetében négy). Ezek elég nagyok ahhoz, hogy szabad szemmel is már kellő távolságból, felülnézetből észrevehetőek legyenek, s zöld pontocskákként jelennek meg a sziromlevelek között.
- A rózsafajok termése aszmagcsoport, amelyet a rózsáknál csipkebogyónak neveznek, és botanikailag áltermés, mert a magok a vacok egy részébe vannak süllyedve (nem csak a termő vesz részt a termésalakításban). A nem telt, szimpla virágú rózsákat általában rovarok porozzák be, hiszen kellemes illatuk vonzza a méheket és egyéb rovarokat.
- A fajok többségének termése piros, de néhány (pl. a Rosa pimpinellifolia) sötét-bíbor vagy fekete terméseket hoz. A csipkebogyónak külső húsos rétege van, benne mintegy 5–160 mag is található, melyeket merev, vékony növényi szőrök borítanak.
Rendszerezés
- Az alapfajok száma rendkívül változó a folyamatosan feltáruló új információk miatt, 150–200 fajra tehető.
Ismertebb fajok
- Abesszin vadrózsa (Rosa abyssinica), Afrika egyetlen vadon élő rózsafaja
- Arany rózsa Rosa hugonis (syn. R. xanthina)
- Erdei rózsa Rosa arvensis
- Fehér rózsa Rosa x alba
- Fényeslevelű rózsa Rosa nitida
- Foszlókérgű rózsa Rosa roxburghii (syn. R. roxburghii)
- Gyapjas rózsa Rosa villosa (syn. R. pomifera)
- Gyepűrózsa Rosa canina
- Havasalji rózsa Rosa pendulina (syn. R. alpina)
- Jajrózsa Rosa spinosissima (syn. Rosa pimpinellifolia)
- Molyhos rózsa Rosa tomentosa
- Négyszirmú rózsa Rosa sericea (syn. R. tetrapetala)
- Parlagi rózsa Rosa gallica
- Piroslevelű rózsa Rosa glauca (syn. R. rubrifolia)
- Ráncoslevelű rózsa Rosa rugosa –
- Rozsdás rózsa Rosa rubiginosa (syn. R. eglanteria)
- Sárga rózsa Rosa foetida (syn. R. lutea)
- Sokvirágú rózsa Rosa multiflora (syn. R. polyantha)
- Százlevelű rózsa Rosa x centifolia
- Szentendrei rózsa Rosa sancti-andreae (syn. R. villosa var. sancti-andreae) –
- Virginiai rózsa Rosa virginiana (syn. R. lucida)
Magyarországon honos fajok
- Vadrózsa (Rosa canina),
- Jajrózsa (Rosa pimpinellifolia),
- Havasalji rózsa (Rosa pendulina) Védett.
- Szentendrei rózsa (Rosa sancti-andreae) Védett.
Csoportosítás díszérték és felhasználás szerint Fehér rózsa féligtelt fajta Rosa 'Red Chateau' teahibrid 'Mme Norbert Levavasseur' polyantha rózsafajta 'Leonie Lamesch' floribunda rózsafajta 'Climbing Schneewittchen' kúszórózsa fajta
- A rózsákat évezredek óta ültetik díszítő értékük miatt. Nemesítésük is több ezer éve tart, újabb, egyre szebb és ellenállóbb, különböző felhasználási célokra alkalmas növények előállítására. A fajták pontos botanikai besorolása szinte lehetetlen az ismeretlen időkbe visszanyúló származás, a számtalan nehezen követhető keresztezés, és a létrehozott újabb és újabb típusok miatt. Díszértékük mellett biológiai ritmusuk és igényeik is különböznek.
- Az alapfajokat nemesített növények alanyaként is használják, pl. a növények szárazságtűrését növelve ezzel, de tájfásításban, szabad területekre, nagy parkokba most is felhasználhatók.
A rózsák esetében a virágok jellemzésére használt kifejezések jelentése:
egyszerű virág: a szirmok egy körben helyezkednek el féltelt vagy félig telt virág: a szirmok több körben helyezkednek el, számuk 10–20, a virág középső része még látható telt virág: 20–40 sziromlevél tömvetelt virág: 40-nél több sziromlevél.
Parkrózsák és középkori rózsák
- Virágaik általában nagyok, teltek, vagy szimplák. A középkori rózsák[2] vagy hagyományos rózsák, történelmi rózsák[1] általában erősen illatosak, de csak egyszer virágoznak a nyár elején. A kínai folytonvirágzó fajok még nem vettek részt ezen rózsák nemesítésében. Fontosabb fajok, amelyek falusi kertekben még ma is föllelhetők:
Fehér rózsa (Rosa x alba) Sárga rózsa (Rosa foetida) Százlevelű rózsa (Rosa centifolia) Parlagi rózsa (Rosa gallica) Damaszkuszi rózsa (Rosa damascena)
- A kínai 'Old Bush' és a damaszkuszi rózsa spontán hibridjeként keletkezett folytonnyíló Bourbon rózsák is ehhez a csoporthoz tartoznak.[3]
- A parkrózsák vagy bokorrózsák nem mindegyike erős illatú, nagy részük a nyár folyamán kétszer vagy esetleg többször is virágzik. Mindannyian valamivel igényesebbek a vad fajoknál, de általában edzettek, különösebb növényvédelmet vagy téli takarást nem igényelnek.[2] Vannak alacsony és magas bokorrózsák, a magasak sövénynek is alkalmasak.[1]
- A faiskolák a két csoport képviselőit általában együtt forgalmazzák, „parkrózsák” címszó alatt. Ezek a fajták általában nagyra növő, vagy terjedő tövű bokrok, a közepesen intenzív parkok szép és nem túl igényes díszei.
Kerti rózsák és virágágyi rózsák (nemes rózsák)
- Az ide tartozó fajtatípusok többségét az utóbbi száz évben állították elő, az Európában addig elterjedt egyszer virágzó (középkori) rózsák és a Délkelet-Ázsiából behozott folytonnyíló rózsák többszörös összekeresztezésével. Virágaik teltek és többnyire illatosak. Színskálájuk a hófehértől a sárga és rózsaszínen keresztül a sötétvörösig terjed.
- A nyár folyamán több hullámban, többé-kevésbé folyamatosan nyílnak. Fokozottan igényesek, azaz rendszeres metszést és folyamatos növényvédelmet kívánnak. Télire ajánlatos takarni őket. A kert kiemelt pontjaira valók, reprezentatív jelleget adnak.
- A nagyvirágú vagy teahibrid fajtatípusok képviselői az 1,5-2 méter magasságot is elérhetik. Egy száron kevés (1-3, ritkán 5 db) de nagy méretű virágot hoznak. Sokféle színben léteznek, de érzékenyek a kártevőkre. Ezekhez tartoznak a vágott rózsák is, melyeket szabadföldön és üveg alatt egyaránt termesztenek.
- A polyantha és polyantha hibrid fajtatípusok alacsony vagy középmagas növekedésűek (40–100 cm). Virágaikat sokvirágú, lapos bugavirágzatokban hozzák. Az egyes virágok viszonylag kicsik és nem mindig illatosak. Rózsaágyak kialakítására használhatók az intenzív színhatásuk maiatt, ezért virágágyi rózsáknak is nevezik.
- A floribunda és a floribunda grandiflora átmenetet képeznek a polyantha-hibridek és a teahibridek között. Virágaik nagyobbak, mint a polyantháké, de többesével, bugákban nyílnak. Az egyik legszebb floribunda a Rosa 'Iceberg' (syn. R. 'Schneewittchen').
Kúszó rózsák
- Virágaik többnyire teltek, a nyár folyamán egyszer vagy többször nyílnak. Általában a folytonvirágzók igényesebbek az egyszer nyílóknál. Önálló kapaszkodásra nem képesek, ezért csak támberendezésre (pergolák, virágágyak, gúlák) futtathatók, de úgy is kötözést igényelnek.
- A kúszórózsákon belül külön csoportot képeznek az ún. climbing változatok. Ezek rügymutáció útján keletkeztek más fajtákból. Pl. a ’Climbing Peace’ a ’Peace’ teahibrid rózsából keletkezett futórózsa. A valódi kúszórózsák merev, vastag vesszőihez képest ezek vesszői vékonyak, lehajlók.
Miniatűr és patio rózsák (babarózsák) Futó patio fajta 'Open Arms' (1995)
- Közös tulajdonságuk a törpe termet (max. 30–40 cm), a gyenge növekedés, finom ág-és levélrendszer és a sok apró, egyszerű vagy féligtelt virág.
- A miniatűr rózsákat zölddugványról szaporítva többnyire cserepes dísznövényként forgalmazzák (szobában tartva nem túl hosszú életűek, erkélyen vagy virágládában télen kis takarással és elég vastag földlabdával tovább élhetnek).
- A patio fajokat az 1970-es években kezdték nemesíteni apró kertekbe és balkonládába való ültetési céllal. Ezekhez a fajtákhoz a nemesítéséhez nagyobb növésű minirózsákat és kis növésű floribundákat használtak fel. A két csoport nem különíthető el élesen egymástól. Léteznek patio futórózsák is pl. a dán Poulson cég által előállított fajták.
Talajtakaró rózsák R. 'The Fairy' Talajtakaró rózsa
- Ezen fajták vesszői a talajon sűrűn terülnek szét, az alacsony bokorrózsákat is időnként nevezik így. Vegyes származású és virágzási jellegű fajták, melyek közös tulajdonsága, hogy viszonylag edzettek (általában nem kell permetezni és takarni) és alacsony (50–100 cm), de erőteljes növekedésűek. Ide tartoznak régi R. rugosa fajták, illetve kifejezetten erre a célra nemesített fajták.
Szaporítás
- Az alapfajokat magról szaporítják, a terjedő tövűeket tőosztással, a nemes rózsákat szemzik: vad fajokra, illetve tüskétlen alanyfajtákra; vagy zölddugványozzák.
Metszés
- A legtöbb rózsát tavasszal kell metszeni, még a vöröses kis hajtások megjelenése előtt. Az elszáradt, gyenge töveket mindenképpen le kell vágni. A befelé forduló új ágakat is érdemes lemetszeni, hogy a belső tövektől ne zárják el a napfényt, a feltűnően vékony, sokszorosan elágazó töveket is érdemes megmetszeni, mert ezek satnya virágokat hoznának. 45 fokos szögben ejtsük meg a vágást,fentről lefelé, majd fehér ragasztóval fedjük be a sebet, hogy a kórokozók ne menjenek be. A metszést éles késsel, ollóval végezzük, érdemes kesztyűt húzni hozzá.
Kártevők és betegségek
A leveleket károsítók:
rózsalisztharmat (Sphaerotheca pannosa var. rosae) diplokarponos levélfoltosság (Diplocarpon rosae) rózsarozsda (Phragmidium mucronatum) rózsapajzstetű (Aulacaspis rosae) közönséges kagylóspajzstetű (Lepidosaphes ulmi) kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) rózsaszabóméh (Megachile centuncularis)
A hajtáscsúcsot és a bimbókat károsítja a zöld rózsalevéltetű (Macrosiphon rosae). A károsított növény zöld részein megfigyelhető a rózsagubacs darázs (Diplolepis rosae) borzas gubacsa.
Lásd még: Gyógyhatása
- Magyar Wikipédia: Rózsa
