Növények/N/Nárcisz

A lap mérete: 7519 bájt

Növények

Nárcisz

Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények‎ • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények‎ • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények‎ • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények‎ • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok

Növények listája – Ábécé szerinti tartalomjegyzék

Zs

Nárcisz

(Narcissus, Syn: -)
Más neve(i): -

A nárcisz a spárgavirágúak rendjébe, az amarilliszfélék családjába tartozó növénynemzetség. A nárciszok közkedvelt vágott, illetve kerti virágok, a természetben vadon kialakult nárciszfajokból rengeteg hibridet, fajtát nemesítettek ki a kertészetek. A nárciszok többsége tavasszal virágzik, csak néhány faj ősszel. Fontos tudni róluk, hogy mérgező növények.

A nemzetség a nevét Narkisszosz mitológiai alakról, esetleg narkotikus (narkoa, görögül bénítani) tulajdonságairól kapta.

A nárciszfajok nagyrészt Eurázsia és Észak-Afrika szubtrópusi, ritkábban Eurázsia mérsékelt övi területein őshonosak; többségük az Ibériai-félszigeten, Franciaország déli részén és az Appennini-félszigeten.

A nárciszok mérgező növények. Minden nárciszfaj tartalmazza a mérgező likorin alkaloidot, elsősorban a hagymában, de a levelekben is.

A nárciszfajok évelő hagymás növények, hagymáik többnyire közép-nagyok, s barna hagymahéj borítja őket. Leveleik közvetlenül a hagymából erednek, szárukon nincsenek levelek. Száruk belül üreges, a leveleik keskenyek, szálasak, szalagszerűek, ritkán vékony-hengeresek. Egyes nárciszfajokon ernyőszerű virágzat fejlődik, más fajokra a magános virág jellemző.

Mind a magános virágot, mind a virágzatot bimbós állapotban hártyás buroklevél fedi, ami később a virág, illetve a virágzat alatt is megfigyelhető. Virágaik rövid kocsányúak, elállók vagy bókolók. Virágaikban lepellevelek veszik körbe a porzókat és a termőt. A lepellevelek alul rövidebb-hosszabb csővé forrtak össze (lepelcső), melynek a torkából különül el a szirmoknak látszódó 3 + 3 lepelcimpa: a lepelcimpák legtöbbször sugarasan szétállnak, nagyságuk, színük és alakjuk változatos.

A nárciszvirágok jellegzetessége az úgynevezett melléklepel vagy „korona”: ez ugyancsak a lepelcső torkából a lepelcimpák elé kiálló lepelfüggelék, ami nagyon változatos megjelenésű lehet, különféle alakja, mérete és színe az egyes nárciszfajokat és nárciszfajtákat jellemezheti. A nárciszokat ezen „korona” alakja (trombita, harang, csésze vagy gallér alak) alapján is csoportosítják. A „koronát” mellékpártának is szokták nevezni, de tekintve, hogy a nárciszok virágtakarója egynemű – azaz csak lepelből áll, és nem különül el csészére és pártára –, ez az elnevezés botanikai értelemben nem pontos.

Porzóik és a termőjük többnyire a lepelcsövön belül találhatók, azaz többnyire nem olyan hosszúak, hogy a lepelcsőből kilógjanak. Bibéjük osztatlan. Alsó állású magházuk van, amiből az érés során gömbölyded, háromszögletű toktermés fejlődik; a termésükben kevés mag található, magvaik gömbölyűek.

A nárciszok illatuk, szép színű és alakú virágaik miatt már az ókor óta kedvelt kerti virágok, manapság pedig vágott virágokként is kereskedelmi forgalomban vannak. És nem csupán a természetes nárciszfajok: mellettük rengeteg hibridet, fajtát nemesítettek ki a kertészetek: egy 1965-os jegyzékben 8000-nél is több nárciszfajtát sorolnak fel. A nárciszok nemesítésében különösen a holland és az angol kertészek értek el jelentős eredményeket.

Hibrid fajtáik egyik csoportja az ún. trombitanárciszok, amik a sárga nárciszból (Narcissus pseudonarcissus) származnak: virágaik sárgák, illatosak, március−áprilisban nyílnak, koronájuk hosszú, trombitára emlékeztető. A nagy (széles) koronájú és a kis koronájú hibrid fajták a pompás nárcisz (Narcissus × incomparabilis) leszármazottai: lepelleveleik fehérek vagy sárgák, a koronájuk fehér, sárga vagy piros színű és széles kehely alakú, április–májusban virágoznak.

Magyarországon már augusztusban érdemes ültetni a nárciszhagymákat 15−20 cm mélyre: gyepben jobban mutatnak csoportosan, évelőágyban egyenként is szépek. A napos, félárnyékos helyeket és a mély rétegű, lazább, tápanyagban dús talajokat kedvelik leginkább, vízigényük közepes. A nárciszcsoportokat 4-5, legfeljebb 8 évenként érdemes széttelepíteni.

A nárciszvirágok főleg nagyságukban és formájukban változatosak, a színük tulajdonképpen csak a fehér és a sárga színárnyalatait mutatják. A színárnyalatok azonban megint sokfélék lehetnek (vajsárga, citromsárga, narancssárga, rózsaszínes árnyalatú sárga stb.), illetve a lepelcimpák és a melléklepel színe is különbözhet. A nárciszok többsége tavasszal nyílik, néhány fajuk virágzik ősszel.

Önmagában véve már a természetes nárciszfajok is nagyon alak-gazdagok, ráadásul könnyen kereszteződnek és képeznek hibrid fajokat a természetben is. A nárciszok változatossága azonban a termesztésükkel és nemesítésükkel még inkább megnőtt. Mivel évszázadok óta a vadon élő fajok mellett a kerti változatok is előfordulnak, így egyes vadon élő nárciszpopulációkról szinte lehetetlen megállapítani, hogy botanikai értelemben vett fajok-e, vagy keresztezett hibridek. A Babócsai Basa-kert Természetvédelmi Területen is megfigyelhető ez a jelenség.

A nárciszfajok közül Magyarországon egyetlen természetes faj, a csillagos nárcisz (Narcissus angustifolius) fordul elő, védett. Európa délnyugati részén honos a fehér nárcisz (Narcissus poëticus), ami a sárga nárciszhoz hasonlóan (Narcissus pseudonarcissus) jól ismert kerti dísznövény. A kései nárcisz (Narcissus serotinus) ősszel virágzik, köves legelőkön, garrigue-okban fordul elő. A tazetta nárcisz (Narcissus tazetta) szárán 8–15 virág is ül. A jonquilla nárciszból (Narcissus jonquilla) virágolajat préselnek Dél-Franciaországban.

A listában szereplő fajok és hibridek a Plant of the World Online adatbázisa alapján elfogadott taxonok;