Más neve(i): páfránylevelű cickafark és a sárga cickafark.
A jószagú cickafark a fészkesvirágzatúak rendjébe, az őszirózsafélék családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó évelő növény. Kis-Ázsiából, illetve a Kaukázusból származik, de már hosszú idő óta kedvelt dísznövény, így sokfelé megtalálható. Rengeteg változatát, fajtáját nemesítették ki.
Felálló szárán nyíló, apró, fűszeres illatú (innen a „jószagú” cickafark elnevezés) virágai lapos vagy domború, sátorszerű virágzatban csoportosulnak. Többnyire a nyár közepén nyílik, és hosszú ideig tartós. Nemcsak frissen, vágóvirágnak vagy vágózöldnek, de szárazvirágkötéshez, csokrok (télen vázák) díszítésére is gyakran használják.
Tartalmaz:→ '
Teljesen télálló. A legtöbb talajon jól megél, de leginkább a napos helyeket és a jó vízgazdálkodású talajt kedveli. Magasra növő fajtáit és változatait karózni kell. Kora tavasszal vagy ősszel tőosztással, nyár elején zölddugvánnyal jól szaporítható.
Felhasználjuk: Sziklakertekbe, kőfalra, rézsűre jól telepíthető, és zöld-tetőre is kiválóan használható. Nagyon jól mutat a fűfélék és a kék virágú évelők – zsálya (Salvia), veronika (Veronica), törpe szarkaláb (Delphinium grandiflorum), kúpvirág (Echinaceae) stb. – mellett.
Lásd még: Mit-mihez
