Wikikönyvek:Szószedet/Ö

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rövidítésjegyzék

(beálló mn in) = beálló melléknévi igenév
(bef. mn in) = befejezett melléknévi igenév
(fn) = főnév
(foly mn in) = folyamatos melléknévi igenév
(hsz) = határozószó
(ige)
(isz) = indulatszó
(mn) = melléknév
(röv) = rövidítés
(szk) = szókapcsolat
(tnév) = tulajdonnév

Ö, Ő Ö (fn) ö ő (nm) ő- ö betű és Ö betű ő betű és Ő betű ő császári és királyi felsége ö és Ö ő és Ő ö hang ő hang ő is odavaló ő maga ő ugyan csak ötödik őalá (ő|alá) őáltaluk öb őbelőle (ő|belőle) őbelőlük őbenne (ő|benne) őbennük öblít (ige) öblítés öblítő (foly mn in) öblítőgáz öblítőkoncentrátum öblítős flakon öblítőtartály öblítővíz (fn) öblöget (ige) öblögetőedény öblös (mn) öblös hang öblös hangú öblösödik öblösüveg (fn) öblösüveggyár öböl (fn) öbölbejárat (öböl|bejárat) öbölháború (fn, öböl|háború) öböli (mn) öbű (mn) öcs (fn) öccse öcsémasszony öcsémuram (fn) öcsi (fn) öcskös (fn) Öcsöd (tnév) öcsök és húgok ödéma (fn) Ödipusz-komplexus Ödön (tnév) ődöng (ige) őellenük őelőlük őelőttük őeminenciája (fn) őérte (ő|érte) őexcellenciája őfelsége (fn) őfensége (fn) őfölötte (ő|fölötte) őfőméltósága (fn) őgyeleg (ige) őhelyette őhozzájuk öhöm öhön ők maguk őkegyelme (fn) őkelme (fn) ökle (fn) öklel (ige) öklelés öklelődik (ige) öklelődzik (öklelőzik, ige) öklendezik (ige) öklömnyi (mn) öklöz (ige) öklöző (foly mn in) öko- öko- és biotermék-bemutató ökoanyu Öko-Design Fesztivál ökodivat ökodizájn-kiállítás ökofalu ökofalvak ökoház ökológia (fn) ökológiai (mn) ökológiai katasztrófa ökológiai lábnyom ökológiailag ellenőrzött gazdálkodás ökologikus ökológus (fn) ökológuskongresszus ökomódi ökonómia (fn) ökonomikus (mn) ökonomista (fn) ökonomizmus (fn) ökonómus (fn) ökoszféra ökoszisztéma (fn) ökoszolgálat ökotoxikológia ökotudatos termelés ökoturizmus ököl (fn) ököl nagyságú ökölbe szorítva ökölbe szorul ökölcsapás (fn, ököl|csapás) ökölcsapás (mn, ököl|csapás) ökölharc (fn, ököl|harc) ököljog (fn, ököl|jog) ökölnyi (mn) ökölpárbaj (fn, ököl|párbaj) ökölrázás (fn, ököl|rázás) ökölszabály ökölvívás (fn, ököl|vívás) ökölvívó (fn, ököl|vívó) ökölvívó (foly mn in, ököl|vívó) ökölvívóbajnok (fn, ökölvívó|bajnok) ökölvívó-bajnokság (ökölvívó|-bajnokság) ökölvívó-bemutató (ökölvívó|-bemutató) ökölvívó-csapatbajnokság (ökölvívó|-csapatbajnokság) ökölvívó-esemény (ökölvívó|-esemény) ökölvívókesztyű (ököl|vívókesztyű) ökölvívó-küzdelem (ökölvívó|-küzdelem) ökölvívó-mérkőzés ökölvívó-szövetség ökölvívó-válogatott ökölvívóverseny (fn, ököl|vívóverseny) ökör (fn) ökörcsorda (fn, ökör|csorda) őköré (ő|köré) ökörfarkkóró (fn) ökörfogat (fn, ökör|fogat) ökörfordulós írás ökörgulya (ökör|gulya) ökörhajcsár ököristálló (fn, ökör|istálló) ökörködik (ige) ökörnyál (fn, ökör|nyál) ökörség (fn) ökörsütés (fn, ökör|sütés) ökörszarv (fn, ökör|szarv) ökörszekér (fn, ökör|szekér) ökörszem (fn, ökör|szem) ököruszály (fn, ökör|uszály) őkörüle őköztük ökrendezik (ige) ökrös (mn) ökrös szekér ökumené ökumenikus (mn) ökumenikus istentisztelet ökumenikus mozgalom ökumenikus szerzetesközösség ökumenizmus (fn) öl (fn) öl (ige) ölbe kapva ölbe rakott fa ölbe tett kézzel ölbe való gyermek ölbe vesz ölbeli (mn) ölben tart ölben tartott gyerek öldöklés (fn) öldöklő (foly mn in) öldöklő (mn) öldöklő küzdelem öldököl (ige) öldös (ige) öleb (fn, öl|eb) ölébe ölébe ül ölébe vesz ölel (ige) ölelés (fn) ölelget (ige) ölelkezés (fn) ölelkezik (ige) ölelkező (foly mn in) ölelkező (mn) ölelkező rím ölelő ölenként (hsz) öles (mn) ölés (fn) öles betűkkel öles termetű ölet (ige) ölfa (fn) ölhet (ige) ölnyi (mn) ölőcsirke (ölő|csirke) ölősejt (fn, ölő|sejt) ölre megy ölre mennek ölszám ölt (bef mn in) ölt (ige) öltés (fn) öltésfajta ölthet (ige) öltő (fn) öltő (foly mn in) öltöget (ige) öltögetés öltöny (fn) öltönyös (mn) öltönyzokni öltözék (fn) öltözékkiegészítő öltözet (fn) öltözet (ige) öltözetlen (mn) öltözik (ige) öltözködés (fn) öltözködési (mn) öltözködik (ige) öltöző (fn) öltöző (foly mn in) öltözőasztal (fn, öltöző|asztal) öltözőfülke öltözőhelyiség (fn, öltöző|helyiség) öltözőszekrény (fn, öltöző|szekrény) öltözőszoba (fn, öltöző|szoba) öltözött (bef mn in) öltözött (mn) öltöztet (ige) öltöztető öltöztetőbaba (fn, öltöztető|baba) öltöztetőnő (fn, öltöztető|nő) öltve ölyv (fn) őmellé (ő|mellé) őméltósága (fn) őmiatta (ő|miatta) ömledezik ömleng (ige) ömlengés ömleny (fn) ömlés ömleszt (ige) ömlesztett (bef mn in) ömlesztett (mn) ömlesztett sajt ömlik (ömöl, ige) őmögöttük ön (fn) ön (nm) őn ön- ön- és közveszélyes önadminisztrálás önadózó (fn, ön|adózó) önadózó (foly mn in, ön|adózó) önadózó (mn, ön|adózó) ön-agyonülésezés őnagysága (fn) önakarat (fn, ön|akarat) önakaratából őnála (ő|nála) önalkotta (ön|alkotta) önálló (fn) önálló (mn) önálló fejezet önálló használat önálló iparos önálló szerkezetű önálló szó önálló tevékenység önállóan (hsz) önállóság (fn) önállóság nélküli önállóságra törekvés önállósít (ige) önállósodás (fn) önállósodik (ige) önállósul (ige) önállósulás (fn) önállótlan (mn) önállótlanság önáltatás (fn) önámítás (fn, ön|ámítás) önarckép (fn, ön|arckép) önárnyék önazonosság (fn, ön|azonosság) önbarnító krém önbecsülés (fn, ön|becsülés) önbeporzás (fn, ön|beporzás) önbeteljesítő jóslat önbetöltő önbetörés (fn, ön|betörés) önbevallás (fn, ön|bevallás) önbírálat (fn, ön|bírálat) önbíráskodás (fn, ön|bíráskodás) önbizalom (fn, ön|bizalom) önbizalom-növelő önbiztosító (ön|biztosító) önborotva (ön|borotva) öncél (fn, ön|cél) öncélú (mn) öncélúan (hsz) öncélúság (fn) öncenzúra (fn, ön|cenzúra) öncsalás (fn, ön|csalás) öncsonkítás (fn) öncsőd (fn, ön|csőd) öndicséret (fn, ön|dicséret) önedző acél önelégült (bef mn in) önelégült (mn) önelégültség (fn) önéletírás (fn, önélet|írás) önéletrajz (fn, ön|életrajz) önéletrajzi (mn) önéletrajzi ihletésű önéletrajzírás (fn) önellátás (fn, ön|ellátás) önellátó (fn) önellátó (foly mn in) önellátó (mn) önellátó gazdálkodás önellenőrzés (fn, ön|ellenőrzés) önellentmondás (fn, ön|ellentmondás) önelszámolású önelszámoló (fn) önelszámoló (foly mn in) önelszámoló (mn) önelszámoló bizományos önelvű (mn) önemésztő (fn, ön|emésztő) önemésztő (foly mn in, ön|emésztő) önemésztő (mn, ön|emésztő) önérdek (fn, ön|érdek) önérdekű (mn, ön|érdekű) önerejéből önerő (fn, ön|erő) önerős (mn) önérték (fn, ön|érték) önértékelés (fn, ön|értékelés) önérzet (fn, ön|érzet) önérzetes (mn) önérzeteskedik (ige) önérzetesség önészlelés önetető (ön|etető) önfegyelem (fn, ön|fegyelem) önfegyelmezés (fn) önfej önfejű (mn, ön|fejű) önfejűsködik (ige) önfeladás (fn, ön|feladás) önfeláldozás (fn) önfeláldozó (fn) önfeláldozó (foly mn in) önfeláldozó (mn) önfeledt (mn, ön|feledt) önfeledten (hsz) önfeledtség (fn) önfelmentés önfelszedő gép önfenntartás (fn, ön|fenntartás) önfenntartási ösztön önfenntartó felsőoktatás önfényező padlóápoló önfertőzés (fn, ön|fertőzés) önfinanszírozás (fn) öngerjesztés (fn) öngerjesztő öngól (fn, ön|gól) öngúny (fn, ön|gúny) öngyilkos (fn, ön|gyilkos) öngyilkos (mn, ön|gyilkos) öngyilkos merénylet öngyilkosjelölt (fn) öngyilkosjelölt (mn) öngyilkosság (fn, ön|gyilkosság) öngyilkossági (mn) öngyógyítás öngyújtó (fn, ön|gyújtó) öngyújtó (foly mn in, ön|gyújtó) öngyulladás (fn, ön|gyulladás) önhasonló önhatalmú (mn) önhatalmúlag (fn) önhiba (fn, ön|hiba) önhibáján kívül önhipnózis (fn, ön|hipnózis) önhitt (mn) önhordó karosszéria önigazgatás (fn, ön|igazgatás) önigazgatási jog önigazolás (fn, ön|igazolás) önigazoló önimádat (fn, ön|imádat) önindító (fn, ön|indító) önindító (foly mn in, ön|indító) önindukció (fn, ön|indukció) öninduló önirányító (fn, ön|irányító) önirányító (foly mn in, ön|irányító) önirónia (fn, ön|irónia) önironikus önismeret (fn, ön|ismeret) önismereti (mn) önismereti tréning önitató (fn, ön|itató) önjáró (fn, ön|járó) önjáró (foly mn in, ön|járó) önjáró (mn, ön|járó) önjáró gép önjáró komp önjáró löveg önjáró tüzérezred önjellemzés önjelölt (bef mn in, ön|jelölt) önjelölt (fn, ön|jelölt) önként (hsz) önként és dalolva önkéntelen (mn) önkéntelenül (hsz) önkéntes (fn) önkéntes (mn) önkéntes adomány önkéntes alap önkéntes beszolgáltatás önkéntes munka önkéntes nyugdíjpénztár önkéntes tűzoltó önkéntes vállalás önkéntes vallomás önkéntes véradó önkéntesség (fn) önkény (fn, ön|kény) önkényes (mn) önkényes eljárás önkényesen (hsz) önkényeskedés (fn) önkényeskedik (ige) önkényúr (fn, ön|kényúr) önkényuralmi (mn) önkényuralmi jelkép önkényuralom (fn, önkény|uralom) önkép (fn, ön|kép) önképzés (fn, ön|képzés) önképzőkör (fn) önkezével (hsz) önki (fn) önkicsomagoló állomány önkielégítés (fn, ön|kielégítés) önkielégülés (fn, ön|kielégülés) önkifejezés (fn, ön|kifejezés) önkínzás (fn, ön|kínzás) önkioldó (ön|kioldó) önkisülés (ön|kisülés) önkiszolgálás (fn, ön|kiszolgálás) önkiszolgáló (fn, ön|kiszolgáló) önkiszolgáló (foly mn in, ön|kiszolgáló) önkiszolgáló (mn, ön|kiszolgáló) önkiszolgáló büfé önkiszolgáló étterem önkiürítő önkívület (fn) önkívületbe esés önkizsákmányolás (fn, ön|kizsákmányolás) önkontroll (fn, ön|kontroll) önkorlátozás (fn, ön|korlátozás) önkormányzás (fn, ön|kormányzás) önkormányzat (fn, ön|kormányzat) önkormányzati (mn) önkormányzati alkalmazott önkormányzati forrás önkormányzati határozat önkormányzati hatáskör önkormányzati képviselő önkormányzati lakás önkormányzati okmányiroda önkormányzati rendelet önkormányzati törvény önkormányzati tulajdon önkormányzati választás önkormányzatiképviselő-választás önkormányzatiság (fn) önkorrekció önköltség (fn, ön|költség) önköltségcsökkentés (önköltség|csökkentés) önköltség-előirányzat önköltséges (mn) önköltséges képzés önköltséges szak önköltségi (mn) önköltségi ár önkritika (fn, ön|kritika) önkritikus (mn, ön|kritikus) önkritikusan (hsz) önleleplezés (fn, ön|leleplezés) önmag (fn, ön|mag) önmaga (nm) önmagába visszatérő vonal önmagában véve önmagam (nm, ön|magam) önmarcangolás (fn) önmeddő (mn) önmegalázás (fn, ön|megalázás) önmegfigyelés (fn, ön|megfigyelés) önmeghatározás (fn, ön|meghatározás) önmegporzás (ön|megporzás) önmegsemmisítés önmegtagadás (fn) önmegtartóztatás (fn) önmegtermékenyítés (fn, ön|megtermékenyítés) önmegvalósítás (fn) önmenedzselés (fn) önmentő készülék önmérséklet (fn, ön|mérséklet) önmítosz önmozgás (fn, ön|mozgás) önműködő (fn, ön|működő) önműködő (foly mn in, ön|működő) önműködő (mn, ön|működő) önműködő adagoló önműködő alközpont önműködő kuplung önműködő szelep önműködő vezérlés önműködő vezérlésű önműködő zár önművelés (fn, ön|művelés) önnevelés (fn, ön|nevelés) önnön (fn) önnön gyermeke önnön kezével önnönmaga (mn, önnön|maga) önnönmaga (nm, önnön|maga) önostorozás (fn, ön|ostorozás) önös (fn) önös (mn) önös érdekek önösség (fn) önöz (ige) önözés önpiszkító önportré (fn, ön|portré) önprivatizáció (fn, ön|privatizáció) önpusztítás (fn, ön|pusztítás) önpusztító önrakodó (ön|rakodó) önreflexió önreklám (fn, ön|reklám) önreklámozás (fn) önrendelkezés (fn, ön|rendelkezés) önrendelkezési (mn) önrendelkezési jog önrész (fn, ön|rész) önrészesedés (fn, ön|részesedés) önrím önsajnálat (fn, ön|sajnálat) önsanyargatás (fn, ön|sanyargatás) önsegélyezés önsegélyező (fn, ön|segélyező) önsegélyező (foly mn in, ön|segélyező) önsegélyező (mn, ön|segélyező) önsegélyző egyesület önsorsrontás önsorsrontó önsúly (fn, ön|súly) önszabályozás (fn, ön|szabályozás) önszabályozó mechanizmus önszabályzó (fn, ön|szabályzó) önszabályzó (mn, ön|szabályzó) önszánt (mn) önszánta (fn, ön|szánta) önszántából (ön|szántából) önszerveződés (fn) önszuggesztió (fn, ön|szuggesztió) önt (ige) önt (nm) öntapadó (foly mn in) öntapadó (mn) öntapadó címke öntapadós címke öntapadós tapéta öntecs (fn) öntecshely (öntecs|hely) öntelt (mn) önteltség (fn, ön|teltség) öntés (fn) öntéshiba (öntés|hiba) öntéstalaj (fn, öntés|talaj) öntészet (fn) öntet (fn) öntet (ige) öntevékeny (mn, ön|tevékeny) öntevékenység (fn, ön|tevékenység) öntisztító rendszer öntisztító vasaló öntisztulás (fn, ön|tisztulás) öntő (fn, ön|tő) öntő (foly mn in, ön|tő) öntő segédmunkás öntő szakmunkás öntöde (fn) öntőforma (fn, öntő|forma) öntőgép öntöltő (fn, ön|töltő) öntöltő fegyver öntőmester (fn, öntő|mester) öntőminta (fn, öntő|minta) öntőmunkás öntőműhely (fn, öntő|műhely) öntörvényű (mn) öntött (bef mn in) öntött (mn) öntött acél öntött beton öntött harang öntött saláta öntöttacél kés öntöttvas (fn) öntöttvas alkatrész öntöttvas borona öntöttvas csillár öntöttvas cső öntöttvas daráló öntöttvas edény öntöttvas fazék öntöttvas kályha öntöttvas kazán öntöttvas keret öntöttvas satu öntöttvas sín öntöttvas üllő öntöttvasforgács (öntöttvas|forgács) öntöttvasgyártás (öntöttvas|gyártás) öntöttvastípus öntöz (ige) öntözés (fn) öntözéses (mn) öntözéses gazdálkodás öntözési (mn) öntözéstechnika öntözködik (ige) öntöző (fn) öntöző (foly mn in) öntöző főcsatorna öntöző gazdálkodás öntözőárok (öntöző|árok) öntözőautó (öntöző|autó) öntözőberendezés (fn, öntöző|berendezés) öntözőcsatorna (fn, öntöző|csatorna) öntözőcső (fn, öntöző|cső) öntözőhálózat (fn, öntöző|hálózat) öntözőkanna (fn, öntöző|kanna) öntözőkerék (öntöző|kerék) öntözőkocsi (öntöző|kocsi) öntözőmű (fn, öntöző|mű) öntözőrendszer (fn, öntöző|rendszer) öntözővíz öntudat (fn, ön|tudat) öntudat alatti öntudatánál van öntudathasadás (ön|tudathasadás) öntudathiány (öntudat|hiány) öntudatlan (mn) öntudatlanul (hsz) öntudatos (mn) öntudatosodás öntudatosodik (ige) öntudatosság (fn, ön|tudatosság) öntudatra ébredés öntudatvesztés öntvény (fn) önuralom (fn, ön|uralom) önürítő önürítő kocsiszekrény önvád (fn, ön|vád) önvallomás (fn, ön|vallomás) önvédelem (fn, ön|védelem) önvédelmi (mn) önvédelmi sport önveszélyes (mn) önvezérlés (fn, ön|vezérlés) önvizsgálat (fn, ön|vizsgálat) önzés (fn) önzetlen (mn) önzetlenség (fn) önzetlenül (hsz) önző (mn) önzősködik (ige) önnyugdíjas önnyugtatás őr (fn) őrá (őreá) őrá nézve őrajta őrálló (fn) őrálló katona őrállomás (fn, őr|állomás) őrangyal (fn, őr|angyal) őrbódé (fn, őr|bódé) Őrbottyán ördög (fn) ördög bibliája ördög tudja ördög vigye ördögadta (mn, ördög|adta) Ördög-árok (Ördög|-árok) ördög-ároki ördögbőr (ördög|bőr) ördögbőr nadrág ördögcérna (ördög|cérna) ördögfajzat (fn, ördög|fajzat) ördögfióka (fn, ördög|fióka) ördögfű (fn, ördög|fű) ördöghal (fn, ördög|hal) ördöghinta (ördög|hinta) ördögi (mn) ördögi eset ördögi kör ördöglakat (fn, ördög|lakat) Ördöglyuk-barlang ördögmotolla (fn, ördög|motolla) Ördög-orom (Ördög|-orom) Ördög-orom csárda ördögpirula (ördög|pirula) ördögrája ördögszekér (fn, ördög|szekér) ördögszem (fn, ördög|szem) Ördög-sziget ördögűzés (fn, ördög|űzés) ördögűző ördöngös (fn) ördöngös (mn) ördöngös találmány ördöngös ügyességgel ördöngösség (fn) őre őreá (őrá) öreg (fn) öreg (mn) öreg ágyú öreg bácsi öreg bojtár öreg cimbora öreg csont öreg este öreg harang öreg hiba öreg napjaira öreg néni öreg szivar öregágyú (fn, öreg|ágyú) öreganya (fn) öreganyám (öreg|anyám) öregapa (fn) öregasszony (fn) öregbedik (ige) öregbéres (fn, öreg|béres) öregbíró (fn) öregbít (ige) öregbojtár (fn, öreg|bojtár) öregdiák (fn, öreg|diák) Öreg-Duna öregedés (fn) öregedésgátló öregedik (öregszik, ige) öregedő (foly mn in) öregek napközi otthona öregem (öreg|em) öregember (fn) öregen (hsz) öreges (mn) öregfiú (fn) öregfiúk-bajnokság öregfiúk-mérkőzés öregharang (fn, öreg|harang) Öreg-hegy (Öreg|-hegy) öreg-hegyi (öreg|-hegyi) öregít (ige) öregkor (fn, öreg|kor) öregkorában öregkori (mn) öreglány (fn) öreglegény (fn) öreglyuk (fn) öregotthon (fn) Öreg-rét öregség (fn) öregségi (mn) öregségi nyugdíj öregségi nyugdíjas öregszel öregszem öregszenek (öregesznek) öregszetek (öregesztek) öregszik (öregedik, ige) öregszülő öregszülők öregszünk öregtészta öregtorony (fn) öregujj (fn) öregúr (fn) öreguras (mn) őrezred (fn, őr|ezred) őrgébics (fn, őr|gébics) őrgróf (fn, őr|gróf) őrhajó (fn, őr|hajó) őrhalom őrház (fn, őr|ház) őrhely (fn, őr|hely) Őriszentpéter őriz (ige) őrizet (fn) őrizet (ige) őrizetbe vesz őrizetbe vétel őrizetbe vett őrizetes (fn) őrizetes (mn) őrizetes fogoly őrizetlen (mn) őrizget (ige) őrizhet (ige) őrizkedik (ige) őriző (foly mn in) őriző (őrző, Melléknév) őriztet (ige) őrjárat (fn, őr|járat) őrjít (ige) őrjítő (fn) őrjítő (foly mn in) őrjítő (mn) őrjöng (ige) őrjöngés (fn) Örkény Örkény-egyperces őrködik (ige) őrkutya (fn, őr|kutya) őrláng (fn, őr|láng) őrlemény (fn) őrlés (fn) őrlet (fn) őrlet (ige) őrlő (fn) őrlő (foly mn in) őrlő (mn) őrlő szú őrlődik (ige) őrlőfog (fn, őrlő|fog) őrlőgép (fn, őrlő|gép) őrlőmalom (fn, őrlő|malom) örmény (fn) örmény (mn) örmény katolikus örmény nyelvű Örményország (tnév) őrmester (fn, őr|mester) Őrmező (tnév) Őrmezői lakótelep Őrmezői lakótelepi őrnagy (fn) őrnaszád (fn, őr|naszád) őróla őróluk örök (mn) örök álom örök áron örök béke örök birtok örök boldogság örök élet örök életű örök emlékezetre méltó örök emlékezetű örök érdemű örök értékű örök érvényű örök harag örök hó örök hó birodalma örök hűséget fogad örök szerelem örök vadászmező Örök Város örökbe adás örökbe fogad örökbe fogadó szülők örökbe fogadott gyermek örökbecsű (fn, örök|becsű) örökbecsű (mn, örök|becsű) örökbefogadás (fn, örökbe|fogadás) örökbefogadási (mn) örökbefogadó (fn) örökbérlet (fn) örökébe lép örökégő (fn, örök|égő) örökégő (mn, örök|égő) örökégő mécs örökérvényű (mn) örökhagyó (fn) örökhagyó (mn) örökhagyó gyermeke örökifjú (mn) örökíró (fn) örökít (ige) örökítőanyag örökjáradék (fn) örökjog (fn) örökké (hsz) örökké tartó örökkétig (hsz) örökkévaló (mn, örökké|való) örökkévalóság (fn) örökkön (hsz) örökkön-örökké öröklakás (fn, örök|lakás) öröklékeny öröklés (fn) öröklési (mn) öröklési jog öröklésmenet örökléstan (fn, öröklés|tan) öröklét (fn) örökletes (mn) örökletes betegség öröklődés (fn) öröklődéskórtan öröklődik (ige) öröklődő (mn) öröklődő betegség öröklött (mn) öröklött betegség öröklött hajlam öröklött tulajdonság örökmécs (örökmécses, fn, örök|mécs) örökmécses (fn) örökmécses (mn) örökmozgó (fn, örök|mozgó) öröknaptár (fn, örök|naptár) örököl (ige) örökölhető (fn) örökölhető (foly mn in) örökölt (bef mn in) örökölt (mn) örökös (fn) örökös (mn) örökös nélküli elhalálozás örökös tag örökös tagság örökös tartomány örökös tulajdon örökösen (hsz) örökösödés (fn) örökösödési (mn) örökösödési illeték örökösödési törvény örökösödik (ige) örököstárs (fn, örökös|társ) örökranglista örökre (hsz) örökrész (fn) örökség (fn) örökséghajhászó örökségül hagy örökszép (fn, örök|szép) örökszép (mn, örök|szép) örökszép alkotás öröktől (hsz) öröktől fogva örökül (hsz) örökül ad örökül hagy örökül hagyás örökvaku (fn) örökváltság (fn, örök|váltság) örökzöld (fn, örök|zöld) örökzöld (mn, örök|zöld) örökzöld dallamok örökzöld növény őröl (ige) őrölt bors őrölt fahéj őrölt fehér bors őrölt kávé őrölt szegfűszeg őröltet (ige) öröm (fn) örömanya (fn, öröm|anya) örömapa (fn, öröm|apa) örömest (fn, öröm|est) örömest (hsz, öröm|est) örömet okoz örömet szerez örömforrás örömhír (fn, öröm|hír) örömittas (mn, öröm|ittas) örömkatona (fn, öröm|katona) örömködik (ige) örömkönny (fn, öröm|könny) örömközpont örömlány (fn, öröm|lány) örömmámor (fn, öröm|mámor) örömmel fogad örömnap (fn, öröm|nap) Örömóda örömrepesve örömrivalgás (fn, öröm|rivalgás) örömszerzés örömszülő (fn, öröm|szülő) örömszülők örömtanya (fn, öröm|tanya) örömtelen (mn) örömteli (mn) örömtűz (fn, öröm|tűz) örömujjongás (fn, öröm|ujjongás) örömünnep (fn, öröm|ünnep) őrparancsnok (fn, őr|parancsnok) Örs (tnév) őrs (fn) Örs vezér Örs vezér tere őrség (fn, őrs|ég) őrségi (mn) őrségváltás (fn, őrség|váltás) őrsparancsnok (fn, őrs|parancsnok) őrsvezető (fn, őrs|vezető) őrsvezető (foly mn in, őrs|vezető) őrszázad (fn, őr|század) őrszellem (őr|szellem) őrszem (fn, őr|szem) őrszemélyzet (fn, őr|személyzet) őrszemes őrszemes rendőr őrszó (őr|szó) őrszoba (fn, őr|szoba) őrszolgálat (fn, őr|szolgálat) őrt álló őrtorony (fn, őr|torony) őrtűz (fn, őr|tűz) örül (ige) őrül (ige) őrülés (fn, őr|ülés) őrülésig szereti őrület (fn, őr|ület) őrületes (mn) örülhet (ige) őrült (bef mn in) őrült (mn) őrült nehéz őrült sebesen őrült sok őrültekháza (fn) őrültség (fn) örv (fn) örve alatt örvend (ige) örvendetes (mn) örvendetesen (hsz) örvendez (örvendezik, ige) örvendezik (ige) örvendeztet (ige) örvény (fn) örvényáram (fn, örvény|áram) örvényerősség örvényféreg (fn, örvény|féreg) örvénygyűrű örvénykő (örvény|kő) örvénylik (ige) örvénylő őrvezető (fn, őr|vezető) őrvezető (foly mn in, őr|vezető) Őrvidék örvös (mn) örvös bukó örvös medve örvös partfutó őrzászlóalj (fn, őr|zászlóalj) őrzés (fn) őrzési (mn) őrzési díj őrző (fn) őrző (őriző, foly mn in) őrzőangyal (fn, őrző|angyal) őrzőlámpa (őrző|lámpa) őrzött őrzött parkoló őrző-védő őrző-védő szolgálat Örzse ős (fn) ősállapot (fn, ős|állapot) ősállat (fn, ős|állat) ősanya (fn, ős|anya) ősanyag (fn, ős|anyag) ősapa (fn, ős|apa) ősbélüreg ősbemutató (fn, ős|bemutató) ősbemutató (foly mn in, ős|bemutató) ősbemutató (mn, ős|bemutató) ősborókás ősbölény (fn, ős|bölény) ősbűn (fn, ős|bűn) ősdiák (ős|diák) őselem (fn, ős|elem) ősellenség (fn, ős|ellenség) őselv (fn, ős|elv) ősember (fn, ős|ember) ősembertan (ős|embertan) őserdő (fn, ős|erdő) őseredeti (mn) őserő (fn, ős|erő) ősfa ősfenyves ősfideszes ősfoglalkozás (fn, ős|foglalkozás) ősfolyó ősforrás (fn, ős|forrás) ősföld ősgerinces ősgyep (fn, ős|gyep) őshaza (fn, ős|haza) őshazakutatás őshegység (ős|hegység) őshonos (mn) őshonos állat őshonos fajok őshonos fajta őshonos juhfajta őshüllő (fn, ős|hüllő) ősi (mn) ősi szokás ősidő (fn, ős|idő) ősiség (fn) ősjogász (ős|jogász) őskép (fn, ős|kép) őskeresztény (fn) őskeresztény egyház őskommunizmus (fn, ős|kommunizmus) őskontinens (fn, ős|kontinens) őskor (fn, ős|kor) őskori (mn) őskori lelet őskori település őskorkutató (őskor|kutató) ősköd (fn, ős|köd) őskőkor (fn) őskőkorszak ősköltészet (fn, ős|költészet) őskövület (fn, ős|kövület) őskőzet (fn, ős|kőzet) ősközösség (fn, ős|közösség) őskutatás (fn, ős|kutatás) őslakó (fn, ős|lakó) őslakó (foly mn in, ős|lakó) őslakó (mn, ős|lakó) őslakos (fn, ős|lakos) őslakos (mn, ős|lakos) őslakosság (fn, ős|lakosság) ősláp (fn, ős|láp) őslégkör őslény (fn, ős|lény) őslénykutató őslénytan (fn, őslény|tan) őslénytár (fn, őslény|tár) ősmagyar (fn) ősmagyar (mn) ősmagyar kor ősmagyar kori ősmajom ősmaradvány (fn, ős|maradvány) ősmasszívum ösmer (ige) ősminta ősmonda (fn, ős|monda) ősnemes ősnemzés (fn, ős|nemzés) ősnép (fn, ős|nép) ősnyelv (fn, ős|nyelv) ősnyelvelmélet (ősnyelv|elmélet) ősnyomtatvány (fn, ős|nyomtatvány) ősóceán ősöreg őspark (fn, ős|park) ősrégészet (fn, ős|régészet) ősrégi (mn) ősrengeteg (fn, ős|rengeteg) ősréteg ősrobbanás (fn, ős|robbanás) ősrobbanás-elmélet ősrovar őssejt (fn, ős|sejt) őssejtterápia őstársadalom (fn, ős|társadalom) őstehetség (fn, ős|tehetség) őstelep őstenger őstermelés (fn, ős|termelés) őstermelő (fn, ős|termelő) őstermelő (foly mn in, ős|termelő) őstermelői (mn) őstermelői igazolvány őstermészet (fn, ős|természet) őstörténet (fn, ős|történet) őstörténet-kutatás őstulok (fn, ős|tulok) ősvadon (fn) ősvallás (fn, ős|vallás) ösvény (fn) ősvilág (fn, ős|világ) ősz (mn) ősz bajuszú ősz eleje ősz eleji ősz ember ősz fejű ősz hajszál ősz hajú ősz szakállú ősz végi őszapó (fn, ősz|apó) őszbe csavarodó őszeleji őszelő (fn) őszentsége (fn) őszerinte (ő|szerinte) őszes (fn) őszes (mn) őszes hajú őszi (mn) őszi árpa őszi búza őszi eső őszi forduló őszi gabona őszi idény őszi kikerics őszi szántás őszi tárlat őszi vásár őszi vetés őszi zab őszi zabla őszibarack (fn, őszi|barack) őszibarackbefőtt (fn, őszibarack|befőtt) őszibarackbólé (őszibarack|bólé) őszibarackdzsem (őszibarack|dzsem) őszibarack-eszencia (őszibarack|-eszencia) őszibarackfa őszibarackkompót (őszibarack|kompót) őszibaracklé őszibaracklekvár (őszibarack|lekvár) őszibarack-pálinka őszibúza-termés őszidő (fn, ősz|idő) őszies (mn) őszike (fn) őszinte (mn) őszinte szívű őszinte tiszteletre méltó őszinte vélemény őszintén szólva őszinteség (fn) őszintétlen (mn) őszirózsa (fn, őszi|rózsa) őszirózsa-koszorú őszirózsás (mn) őszirózsás forradalom őszít (ige) őszi-tavaszi hadjárat Őszöd össz- ősszáj (ős|száj) ősszájú (mn) ősszájúak összakadémiai összár (fn) összbefektetés (fn, össz|befektetés) összbenyomás (fn) összberuházás összbevétel (fn, össz|bevétel) összbirodalom (fn) összbüntetés (fn, össz|büntetés) összdíjazás (fn) összdíjazású (mn) össze (ik) össze- (ik) össze nem tartozás össze nem téveszthető összeábdál összeácsol összead (ige, össze|ad) összeadandó összeadás (fn) összeadódik (ige) összeakad (ige) összeakaszkodik (ige) összeakaszt (ige) összeáll (ige) összeállít (ige) összeállítás (fn) összeállítású (mn) összeálmodik összeaprít (ige) összeaszik (ige) összeázik összebalhézik (ige) összebarátkozik (ige) összébb (hsz) összébb húz összébb húzódik összébb szorul összebékél összebékéltet összebékít (ige) összebékül (ige) összebeszél (ige, össze|beszél) összebogoz (ige) összebombáz összeboncol összeboncolódik összebonyolít (ige) összeboronál (ige) összeborul (ige) összeborult (bef mn in, össze|borult) összeborzad (ige) összeborzol (ige) összebújik (ige) összecsap (ige) összecsapás (fn) összecsapódik (ige) összecsapzik összecsatol (ige) összecsavar (ige) összecsavarodik (ige) összecsavaroz (ige) összecsendül (ige) összecseng (ige) összecserél (ige) összecsinál (ige) összecsíp (ige) összecsíptet összecsiszol (ige) összecsiszolódik (ige) összecsókol (ige) összecsókolódzik (ige) összecsomagol (ige) összecsomósodik (ige) összecsoportosul összecsődít (ige) összecsődül (ige) összecsuk (ige) összecsukható (foly mn in) összecsukható ágy összecsuklik (ige) összecsukódik (ige) összecsukós összedob (ige) összedobál (ige) összedobban összedobol összedolgoz összedolgozik (ige) összedől (ige) összedönt (ige) összedörzsöl (ige) összedrótoz (ige) összedug (ige) összedúl összeédesedik összeég (ige) összeegyezik összeegyeztet (ige) összeegyeztethetetlen (mn) összeegyeztethetetlenség (fn) összeelegyedik (ige, össze|elegyedik) összeelegyít összeenyvez összeépít összeépül (ige) összeér (ige) összeereszt (ige) összeérik (ige) összeérint (ige) összeerősít összeesik (ige) összeesket összeesküszik (ige) összeesküvés (fn) összeesküvés-elmélet összeesküvő (fn) összeesküvő (foly mn in) összeeszik (ige) összeeszkábál (ige) összefacsarodik (ige) összefagy (ige) összefecseg (ige) összefekszik (ige) összefektet összefen összefér (ige) összefércel (ige) összeférhetetlen (mn) összeférhetetlenség (fn) összeférhetetlenségi (mn) összeférhetőség összefésül összefirkál (ige) összefog (ige) összefogás (fn) összefogat összefogdos (ige) összefoglal (ige, össze|foglal) összefoglalás (fn) összefoglaló (fn) összefoglaló (foly mn in) összefoglaló ismétlés összefoglaló óra összefoglalóan (hsz) összefogódzik (ige) összefogódzkodik (ige) összefogott (bef mn in) összefogott (mn) összefoldoz összefoltoz (ige) összefolyás (fn) összefolyik (ige) összefon (ige) összefonódás (fn) összefonódik (ige, össze|fonódik) összefonódottság (fn) összefonottság összefonnyad összeforgat (ige) összeforr (ige) összeforrad (ige) összeforraszt (ige) összefőz (ige) összefröcsköl (ige) összefut (ige) összefügg (ige) összefüggés (fn) összefüggésbe hoz összefüggésrendszer (fn, összefüggés|rendszer) összefüggéstelen (mn) összefüggéstelenül (hsz) összefüggő (fn) összefüggő (foly mn in) összefüggő (mn) összefüggően (hsz) összefüstöl összefűz (ige) összeg (fn) összegabalyít (ige) összegabalyodik (ige) összegányol összegázol összegeket emészt fel összegereblyéz összegez (ige) összegezés (fn) összegező összegeződik összegfüggvény (összeg|függvény) összeghatár (fn, összeg|határ) összegképlet (fn, összeg|képlet) összegombol (ige) összegömbölyödik összegöngyöl (ige) összegörcsölődik összegörnyed (ige) összegszerű (mn) összegszerűen (hsz) összegszerűség (fn, összeg|szerűség) összegubancol (ige) összegubancolódik (ige) összegű (mn) összegüriz összegüzül összegzés (fn) összegző összegződik összegyúr (ige) összegyűjt (ige, össze|gyűjt) összegyűjtés (fn) összegyülekezik (ige) összegyűlik (ige) összegyűr (ige) összegyűrődik (ige) összehabar összehadar (ige) összehajlik (ige) összehajol (ige) összehajt (ige) összehajtható (foly mn in) összehajtogat (ige) összehalmoz (ige) összehalmozódik összehangol (ige) összehangolás (fn) összehangolatlan (mn) összehangolódik összehangoltan (hsz) összehangzás (fn) összehangzik összehány (ige) összeharácsol (ige) összeharangoz összeharap (ige) összeharapdál (ige) összehasogat (ige) összehasonlít (ige) összehasonlítás (fn) összehasonlítási (mn) összehasonlíthatatlan (mn) összehasonlíthatatlanul (hsz) összehasonlító (foly mn in) összehasonlító irodalomtudomány összehasonlító nyelvészet összehasonlító vizsgálat összehaverkodik (ige) összeházasít (ige) összeházasodik (ige) összehazudik (ige) összehegeszt (ige) összehív (ige) összehívás (fn) összehord (ige) összehorgol összehorpad összehoz (ige) összehunyorít (ige) összehurkol összehúz (ige) összehúzódás (fn) összehúzódásra képes összehúzódik (ige) összeigazít (ige) összeilleszt (ige) összeillik (ige) összeillő (fn) összeillő (foly mn in) összeillő (mn) összeillő pár összeír (ige) összeírás (fn) összeíró (fn) összeíró (foly mn in) összeíró lap összeismerkedik (ige) összeismertet (ige) összeiszik (ige) összeizzad (ige) összejár (ige) összejátszás (fn) összejátszik (ige) összejön (ige) összejövetel (fn) összekacsint (ige) összekakál összekalapál (ige) összekalapoz (ige) összekanalaz (ige) összekap (ige) összekapar (ige) összekapaszkodik (ige) összekapcsol (ige) összekapcsolás (fn) összekapcsolhatóság (fn) összekapcsoló jel összekapcsolódás (fn) összekapcsolódik (ige) összekapkod (ige) összekarcol (ige) összekaristol összekarmol (ige) összekaszabol (ige) összekavar (ige) összekel (ige) összeken (ige) összekeres (ige) összekerül (ige) összekészít (ige) összekészül összekever (ige) összekeveredik (ige) összekeverés (fn) összekoccan (ige) összekócol (ige) összekoldul (ige) összekombinál (ige) összekotor (ige) összekotyvaszt (ige) összekovácsol (ige) összekovácsolódik (ige) összeköltözik (ige) összeköltöztet (ige) összeköt (ige) összekötés (fn) összekötő (fn) összekötő (foly mn in) összekötő elem összekötő híd összekötő járőr összekötő kapocs összekötő szerv összekötő szöveg összekötő tiszt összekötő út összekötöz (ige) összeköttetés (fn) összeköttetésbe lépés összekulcsol (ige) összekunkorodik összekuporgat (ige) összekuporodik (ige) összekuszál (ige) összekuszálódik (ige) összekutyul (ige) összekülönbözik (ige) ősszel (hsz) összeláncol (ige) összelapít (ige) összelapol összelapul (ige) összelop (ige) összelopkod (ige) összelő (ige) összemar (ige) összemarakodik (ige) összemarkol (ige) összemarok összemaszatol (ige) összemázol (ige) összemegy (ige) összemelegedik (ige) összemér (ige) összemérhetetlen (mn) összemérhető (foly mn in) összemérhetőség (fn) összemocskol (ige) összemorzsol (ige) összemos (ige) összemosás (fn) összemosódik (ige) összemosolyog (ige) összeműködik (ige) összenevet (ige) összenéz (ige) összenő (ige) összenövés (fn) összenyalábol összenyálaz összenyílik összenyíló (össze|nyíló) összenyom (ige) összenyomhatóság (fn) összenyomkod (ige) összeollóz (ige) összeolvad (ige) összeolvadás (fn) összeolvas (ige) összeolvasás (fn) összeolvaszt (ige) összeomlás (fn) összeomlik (ige) összeölelkezik (ige) összeölt (ige) összeömlik összeönt (ige) össze-összenéz (össze|-összenéz) összepakol (ige) összepaktál (ige) összeparolázik összepárosít (ige) összepasszít összepasszol (ige) összepisil (ige) összepiszkít (ige) összepiszkol (ige) összepofoz (ige) összeprésel (ige) összerág (ige) összeragad (ige) összeragaszt (ige) összerak (ige) összerakó (fn) összerakó (foly mn in) összeráncol (ige) összeráncolódik összerándul (ige) összeránt (ige) összerántás (fn) összeráz (ige) összerázkódik (ige) összerázódik (ige) összeredmény (fn) összerendez (ige) összerezzen (ige) összeró (ige) összerogy (ige) összerombol összeroncsol (ige) összeroncsolódik (ige) összerondít (ige) összeront (ige) összeroppan (ige) összeroppanás összeroppant (bef mn in) összeroppant (ige) összeroskad (ige) összerozsdásodik összeröffen (ige) összeröffenés (fn) összérték (fn, össz|érték) összerúg (ige) összerugdal (ige) összes (mn) összes bevétel összes műve összes paraméter összesajtol (ige) összesároz (ige) összesen (hsz) összesereglik (ige) összesimul (ige) összesít (ige) összesítés (fn) összesodor (ige) összesöpör (ige) összespórol (ige) összesség (fn) összességében összesúg (ige) összesül (ige) összesűrít (ige) összesűrűsödik (ige) összeszaggat összeszakad (ige) összeszalad (ige) összeszámít (ige) összeszámlál (ige) összeszámlálás (fn) összeszámol (ige) összeszárad (ige) összeszed (ige) összeszedelőzködik összeszedett (bef mn in) összeszegel összeszegez összeszerel (ige) összeszerelés (fn) összeszerelő üzem összeszerez (ige) összeszerkeszt (ige) összeszid (ige) összeszokik (ige) összeszólalkozik (ige) összeszorít (ige) összeszorul (ige) összeszövetkezik (ige) összeszövődik (ige) összeszurkál (ige) összeszűkül (ige) összeszűr (ige) összeszűri a levet összet összetakarít (ige) összetákol (ige) összetalálkozik (ige) összetanul (ige) összetapad (ige) összetapaszt (ige) összetapickol összetapos (ige) összetársul összetart (ige) összetartás (fn) összetartó (foly mn in) összetartó erő összetartozandóság (fn) összetartozás (fn) összetartozásérzés-kifejező eszköz összetartozik (ige) összetegeződik (ige) összeteker (ige) összetelepít összetép (ige) összeterel (ige) összeteremt összetesz (ige) összetétel (fn) összetételi határ összetételi tag összetételű (mn) összetett (bef mn in) összetett (mn) összetett alany összetett állítmány összetett egység összetett fehérje összetett folyamat összetett gyomor összetett igealak összetett jövő idő összetett képző összetett kérdéskör összetett mondat összetett mondatos összetett múlt összetett reakció összetett szám összetett szem összetett szó összetettgyomrú összetettség (fn) összetéveszt (ige) összetevő (fn) összetevő (foly mn in) összetevődik (ige) összetintáz összetipor (ige) összetoboroz (ige) összetol (ige) összetold összetorkollik összetorlódik (ige) összetölt (ige) összetömörül (ige) összetöpörödik (ige) összetöpped (ige) összetör (ige) összetöredezik (ige) összetörik (ige) összetörődik összetrombitál (ige) összetúr összeturmixol összetűz (ige) összetűzés (fn) összeugraszt (ige) összeugrik (ige) összeurópai (mn) összeügyeskedik (ige) összeül (ige) összeüt (ige) összeütközés (fn) összeütközik (ige) összeütődik (ige) összevág (ige) összevagdal (ige) összeválogat (ige) összevár (ige) összevarr (ige) összevásárol (ige) összevegyít (ige) összevegyül (ige) összever (ige) összeverekedik (ige) összeverekszik összevérez (ige) összeverődik (ige) összevesz (ige) összevész összeveszik (ige) összeveszít (ige) összevet (ige) összevetés (fn) összevető nyelvvizsgálat összevéve (hsz, össze|véve) összevillan (ige) összevissza (hsz) összevissza beszéd összevissza beszél összevissza csíp összevissza dolog összevissza futkos összevissza rohangál összevisszaság (fn) összevitatkozik (ige) összevon (ige) összevonás (fn) összevontan (hsz) összezabál összezagyvál (ige) összezár (ige, össze|zár) összezárul (ige) összezavar (ige) összezavarodik (ige) összezilál (ige) összezördül (ige) összezúz (ige) összezsúfol (ige) összezsúfolódik (ige) összezsugorodik (ige) összfegyvernemi (mn) összfoglalkoztatás összforgalom (fn) összhang (fn) összhangba hozás összhangzás összhangzat (fn) összhangzattan (fn, összhangzat|tan) összhangzik összhatás (fn) összjáték (fn) összjövedelem (fn) összkép (fn, össz|kép) összkiadás (fn) összkomfort (fn, össz|komfort) összkomfortos (mn) összkomfortos lakás összköltség (fn) összlakosság (fn, össz|lakosság) ősszláv (fn, ős|szláv) összlétszám (fn) összmagyar összmennyiség (fn) összmunka (fn) összművészet össznemzeti (mn) össznépi (fn) összpontosít (ige) összpontosítás (fn) összpontosul (ige) összpróba (fn) összsúly (fn) össz-szám (fn) össz-szövetségi (mn, össz|-szövetségi) össztánc (fn) össztársadalmi (mn) össztáv összteljesítmény össztérfogat (fn) össztermék (fn) össztermelés (fn) összterület (fn) össztőke (fn) össztömeg (fn) össztűz (fn, össz|tűz) ősszülők összvagyon (fn) összvissz ösztöke (fn) ösztökél (ige) ösztön (fn) ösztöndíj (fn, ösztön|díj) ösztöndíj-adományozás ösztöndíjalap (fn, ösztöndíj|alap) ösztöndíjas (mn) ösztöndíjkiírás (ösztöndíj|kiírás) ösztöndíjpályázat (fn, ösztöndíj|pályázat) ösztöndíjrendszer (fn, ösztöndíj|rendszer) ösztönélet (fn, ösztön|élet) ösztönember (ösztön|ember) ösztönkésztetés ösztönlény (fn, ösztön|lény) ösztönös (mn) ösztönösen (hsz) ösztönösség (fn) ösztönöz (ige) ösztönözhet (ige) ösztönszerű (mn) ösztönszerűleg ösztönzés (fn) ösztönző (foly mn in) ösztönző (mn) ösztönző hatású ösztörű (fn) ösztövér (mn) ösztrogén ösztrogénszint őszutó (fn, ősz|utó) őszül (ige) őszülő (mn, ősz|ülő) őszülő hajú öszvér (fn) öszvércsikó (öszvér|csikó) öszvérhajcsár (fn, öszvér|hajcsár) öszvérút (öszvér|út) öt (szn) öt centiméteres öt deciméteres öt emelet magas öt és fél havi öt és fél millió öt esztendő öt év öt éven aluli öt évvel ezelőtt öt ezredrész öt hónapos öt kiló öt kilós zsák öt köbméteres öt lóerős öt másodperces öt milligrammos öt milliméternyi öt nap öt óra öt perc öt perc múlva öt részre osztott öt százalék öt szótagos öt ujj öt vegyértékű ötágú (mn) ötágú síp ötajtós (mn) ötamperes (mn, öt|amperes) ötcentis (öt|centis) ötcsillagos (mn) ötcsillagos szálló ötdollárnyi (öt|dollárnyi) ötdolláros ötembernyi ötemeletnyi magasságú öten (hsz) ötértékű ötértékű cukor ötesztendei (mn, öt|esztendei) ötesztendős ötévenként (hsz) ötévente (hsz, öt|évente) ötéves (mn) ötéves futamidejű ötéves gyerek ötéves terv ötévi ötévi fegyház ötévi szolgálat ötezer (szn) ötezred rész ötezres (mn) ötféle (mn) ötfelvonásos (mn) ötfogásos ebéd ötfokos (öt|fokos) ötfokozatú ötfokú (mn) ötfokú hangsor ötfokúság (fn) ötforintos (fn, öt|forintos) ötforintos (mn, öt|forintos) ötfős (mn) ötgólos előny ötgyermekes család öt-hat öt-hat évenként öt-hat évente öt-hat forintnyi öt-hat méternyi öthatalmi egyezmény öt-hatezer (öt-hat|ezer) öthatod része öthavi öthengeres ötheti (mn) ötjegyű ötkarikás ötkarikás játékok ötkilós súly ötkilós zsák ötlábnyi (öt|lábnyi) ötlet (fn) ötletadó (fn, ötlet|adó) ötletadó (foly mn in, ötlet|adó) ötletbörze (fn, ötlet|börze) ötletes (mn) ötletesség (fn) ötletgazda (fn, ötlet|gazda) ötletgazdag (mn) ötletgazdagság (fn, ötlet|gazdagság) ötletgyártó (ötlet|gyártó) ötletmozaik ötletszegény (fn, ötlet|szegény) ötletszerű (mn) ötletszerűen (hsz) ötlik (ige) ötliteres üveg ötlovas kocsi ötméteres ötmilliárd (szn, öt|milliárd) ötmillió (szn) ötnapi (öt|napi) ötnapos (mn, öt|napos) öt-null ötnyolcad rész ötoktávos ötoldalú idom ötórai (fn) ötórai (mn) ötórai tea ötórás késés ötöd (szn) ötödakkora ötödéves (fn) ötödéves (mn) ötödfél (fn) ötödfél (szn) ötödfél esztendő ötödfeles (mn) ötödfélezer (ötödfél|ezer) ötödfélmillió (ötödfél|millió) ötödfélszáz (szn, ötödfél|száz) ötödik (fn) ötödik (szn) ötödik osztályos ötödik sor ötödik szimfónia ötödikes (fn) ötödikes (mn) ötödikes anyag ötödiki (mn) ötödízben ötödíziglen ötödmagammal ötödmagával (hsz) ötödnapra ötödosztályú ötödrész (fn) ötödször (hsz) ötöl őtőle ötöl-hatol ötös (fn) ötös (mn) ötös fogat ötös lottó ötös szám ötös találat ötös verzió ötöt (szn) ötpárti (mn) ötpárti találkozó ötpercenként ötperces (mn, öt|perces) ötpróba (fn) ötputtonyos (fn) ötputtonyos (mn) ötrészes ötsoros villanypásztor ötszáz (szn) ötszáz forintos ötszáz forintos táska ötszáz főnyi ötszáz lépésnyi ötszázalékos (mn) ötszázan (hsz) ötszázas (mn) ötszázas cement ötszázezer (szn) ötszázforintos (fn, ötszáz|forintos) ötszázforintos (mn, ötszáz|forintos) ötszázhúsz fontnyi ötszázmillió (szn) ötszintes ötszólamú ötszög (fn) ötszög alakú ötszögletű (mn) ötszögű (mn, öt|szögű) ötször (hsz) ötször annyi ötszörös (fn) ötszörös (mn) ötszörös bajnok ötszöröződik öttagú (mn, öt|tagú) öttalálatos (mn) öttételes öttonnás tehergépkocsi öttucatnyi (mn, öt|tucatnyi) öttusa (fn) öttusabajnokság (fn, öttusa|bajnokság) öttusa-Európa-bajnokság öttusaverseny-győztes (öttusaverseny|-győztes) öttusázik (ige) öttusázó (fn) öttusázó (foly mn in) ötujjas ötujjas kesztyű ötujjnyi (öt|ujjnyi) ötujjú (mn, öt|ujjú) ötujjú kesztyű ötven (szn) ötven fillér ötven mérföldnyi ötvened ötvenedik (szn) ötvenegy (szn) ötvenegy tagú ötvenen (hsz) ötvenes (fn) ötvenes (mn) ötvenes évek ötvenesforma férfi ötvenesztendős (mn) ötvenéves (mn) ötvenévi (mn) ötvenezer (fn) ötvenezer (szn) ötvenezres (mn, ötven|ezres) ötvenfelé osztották ötvenfilléres (fn, ötven|filléres) ötvenfilléres (mn, ötven|filléres) ötvenforintos (fn) ötvenforintos (mn) ötvenfős csoport ötvengrammos (ötven|grammos) ötvenhárom (szn) ötvenhat (szn) ötvenhatod ötvenhatos (mn) ötvenhatos (szn) ötvenhét (szn) ötvenkét (szn) ötvenmérföldnyi (ötven|mérföldnyi) ötvenméteres ötvenméternyi (mn, ötven|méternyi) ötvenmilliárd (szn) ötvenmillió (szn) ötvennégy (szn) ötvenöt (szn) ötvenperces ötvensoros (mn, ötven|soros) ötvenszázalékos (mn) ötvenszázalékos hadirokkant ötvenszer (hsz) ötventagú (mn, ötven|tagú) ötventagú egyesület ötven-valahány éves ember ötvény ötvényez ötvös (fn) ötvös kisiparos ötvösbolt (ötvös|bolt) ötvösjegy ötvösmesterség (fn) ötvösmunka (fn, ötvös|munka) ötvösmű (fn) ötvösművész (fn, ötvös|művész) ötvösművészet (fn) ötvösség (fn) ötvösvéső ötvöz (ige) ötvözés (fn) ötvözet (fn) ötvözet (ige) ötvöző ötvöződ (ige) ötvöződés ötvöződik (ige) ötvözőelem (fn) ötvözőfém ötvözött acél ötvözött alumínium ötwattos (öt|wattos) őutána őutánuk öv (fn) öv nélküli ruha övcsat (fn, öv|csat) övé övék (fn, öv|ék) ővele öves övesállatfélék övez (ige) övezet (fn) övezet (ige) övezetátsorolás (fn) övezetes övezetesség övezeti (mn) övi övön aluli ütés övsömör (fn, öv|sömör) övszíj (öv|szíj) övtáj (öv|táj) övtáska (fn, öv|táska) őz (fn) őzagancs (fn, őz|agancs) őzbak (fn, őz|bak) őzborjú (őz|borjú) őzbőr (fn, őz|bőr) őzbőr kesztyű őzcímer (őz|címer) ö-zés (fn) őzgerinc (fn, őz|gerinc) őzgerincforma őzgida (fn, őz|gida) ö-zik (ige) őzike (fn) őzikeszemű (őzike|szemű) őzlábgomba (fn, őzláb|gomba) őzlábú őznyelv (őz|nyelv) ö-ző (mn) ö-ző nyelvjárás özön (fn) özönlik (ige) özönvíz (fn, özön|víz) özönvíz előtti özönvízszerű (mn) őzpecsenye (fn, őz|pecsenye) özv. (Özv., röv) özvegy (fn) özvegy (mn) özvegy férfi özvegy nő özvegyasszony (fn, özvegy|asszony) özvegyember (fn, özvegy|ember) özvegyi (mn) özvegyi jog özvegyi nyugdíj özvegykenyér (özvegy|kenyér) özvegység (fn) özvegyül őzsaláta (őz|saláta) Özséb őzsuta (fn, őz|suta) őzsült