Wikikönyvek:Szerzői jog

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.


A szerzői jog a szellemi alkotások jogának fő részterülete az iparjogvédelem mellett. A szerzői jog az irodalmi, tudományos és művészeti művek (a továbbiakban együtt: szerzői alkotások) oltalmára hivatott. Emellett bizonyos w:szomszédos jogok oltalmát is biztosítja.

Tartalomjegyzék

A szerzői jogi szabályozás célja[szerkesztés]

A w:Magyarországon hatályos - módosított - 1999. évi LXXVI. törvény bevezetése szerint:

„A technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű szerzői jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a szerzői jog és a vele szomszédos jogok széles körű, hatékony érvényesüléséről.”

Szerzői jog[szerkesztés]

A szerzői jog lényegét tekintve kizárólagos tulajdonjog, azt biztosítja, hogy az alkotó (másképpen a jogtulajdonos), tulajdonként, vagyontárgyként (property) rendelkezhet a saját alkotásával (work), azaz joga van azt másolni és terjeszteni, illetve másokat felhatalmazni, pl. a következőkre: a művet reprodukálni, abból újabb műveket készíteni, forgalmazni, nyilvános helyen megmutatni, előadni, stb.

Ez a jog akkor keletkezik, amikor a megszületik, és nem függ a mű publikálásától. Általában az a szokás, hogy a megfelelő hivatalt erről a tényről értesíti a szerző, amely a mű eredeti példányát átveszi megőrzésre, hogy jogviták esetén legyen bizonyíték. Magán a művön pedig feltüntetik a jogtulajdonos nevét, és a jogviszony időbeli hatályának kezdőévét.

A szerzői jogi oltalom tartalma[szerkesztés]

A szerzői jog a szerzői művek alkotói számára biztosítja azt, hogy korlátozhassák műveiknek lemásolását és felhasználását egy meghatározott időtartam leteltéig. A szerzői jogi oltalom a szerzői alkotásoknak a szellemi alkotást képező részét védi: a könyv által elmondott történetet védi a nem megfelelő felhasználástól (és nem magát a kinyomtatott példányt) vagy a szobor formáját védi (és nem a konkrét faragott követ). A szerzői jogok viszont nem védenek ötleteket és találmányokat - ez a szabadalmak feladata -, csupán egy ötlet konkrét kifejeződését, megformálását. Például a Mikiegeret védő szerzői jog nem gátol meg senkit abban, hogy egy beszélő egeret alkosson, de csak akkor, ha az nem egyezik meg túlzottan az említett rágcsáló kinézetével és tulajdonságaival. A szerzői jogi oltalom a szabadalmi oltalomhoz és a védjegyoltalomhoz hasonlítanak abban, hogy mindkettő kizárólagos jogot biztosít a jogtulajdonosnak, amely mindenki mással szemben érvényesíthető (a kivételekről később). Az elvileg korlátlan alkalommal megújítható védjegyoltalommal szemben a szerzői jogi oltalom egy adott, előre meghatározott számú évig tart (lásd védelmi idő), amely alatt a jogosult nem köteles a védett művet használni vagy árusítani azért, hogy másokat annak használatában megakadályozhasson.

A szerzőt megillető jogok[szerkesztés]

A szerzőt megillető jogok

  • személyhez fűződő jogok illetve
  • vagyoni jogok.

A szerző személyhez fűződő jogai körében:

  • nyilatkozhat művének nyilvánosságra hozataláról (vagy visszavonhatja azt),
  • kérheti szerzőként nevének feltüntetését.

A szerzői alkotás[szerkesztés]

A szerzői jogi oltalom[szerkesztés]

A szerzői jog a szerzői művek alkotói számára biztosítja azt, hogy korlátozhassák műveiknek lemásolását és felhasználását egy meghatározott időtartam leteltéig.

A szerzői jogi oltalom a szerzői alkotásoknak a szellemi alkotást képező részét védi: a könyv által elmondott történetet védi a nem megfelelő felhasználástól (és nem magát a kinyomtatott példányt) vagy a szobor formáját védi (és nem a konkrét faragott követ). A szerzői jogok viszont nem védenek ötleteket és találmányokat - ez a szabadalmak feladata -, csupán egy ötlet konkrét kifejeződését, megformálását. Például a Mikiegeret védő szerzői jog nem gátol meg senkit abban, hogy egy beszélő egeret alkosson, de csak akkor ha az nem egyezik meg túlzottan az említett rágcsáló kinézetével és tulajdonságaival.

A szerzői jogi oltalom a szabadalmi oltalomhoz és a védjegyoltalomhoz hasonlítanak abban, hogy mindkettő kizárólagos jogot biztosít a jogtulajdonosnak, amely mindenki mással szemben érvényesíthető (a kivételekről később). Az elvileg korlátlan alkalommal megújítható védjegyoltalommal szemben a szerzői jogi oltalom egy adott, előre meghatározott számú évig tart (lásd védelmi idő), amely alatt a jogtulajdonos nem köteles a védett művet használni vagy árusítani azért, hogy másokat annak használatában megakadályozhasson.


A védelmi idő[szerkesztés]

A szerzői jog védelmi idejének eredeti célja az, hogy a mű alkotója a védelmi idő alatt szabadon felhasználhassa alkotását, és abból lehetőségei szerint haszonhoz juthasson; a védelmi idő lejártával pedig alkotása közkinccsé válik, és így az egyetemes emberi tudást gazdagítja, és lehetővé válik a mű ingyenes felhasználása, vagy akár fejlesztése.

A védelmi idő lejártával sem szűnnek meg a személyhez fűződő jogok (például senki nem állíthatja ma, hogy ő írta Petőfi Sándor „Nemzeti dal” című költeményét.)

A védelmi idő tartama országonként eltérhet, ám a legtöbb ország a Berni Uniós Egyezmény alapján állapítja meg ezen időtartamot.

Magyarországon ez egységesen a szerző halálától (vagy több szerző esetén az utoljára elhunyt szerző halálától) számított 70 év.

A szerzői jogok átruházása[szerkesztés]

A szerzőt megillető jogok közül a személyiségi jogok nem ruházhatók át, viszont a vagyoni jogok átruházhatók.

Az ötletek és megvalósításuk elkülönítése[szerkesztés]

A konkrét művek árusítása[szerkesztés]

Az angolszász törvényeknek megfelelő magyar szabályozás[szerkesztés]

Közkincs (public domain)[szerkesztés]

A magyar törvények nem ismerik a Public Domain fogalmát, vagyis amikor egy műről, pontosabban a hozzá fűződő szerzői jogairól a szerzője „lemond”. Egyfajta értelmezés szerint a Public Domain művek nem használhatóak a szerző engedélye nélkül. Másik értelmezés szerint a Public Domain egy olyan licenc, amely engedélyezi a mű korlátozások nélküli másolását és felhasználását, de a szerző jogaival továbbra is rendelkezik. Mivel az ilyen közkincsnek nyilvánított műveknél a szerző vélhetően pont azért tette ezt, hogy ne akadályozza a felhasználást, ezért addig, míg a szerző ezt kifejezetten nem jelzi, a felhasználás hallgatólagosan mindenképpen lehetséges.

A szabad felhasználás[szerkesztés]

Részletesebben lásd a Szabad felhasználás cikket.

Az angolszász törvényterületen létezik a „fair use” fogalma, vagyis hogy védett művek (kép, hang, szöveg) idézhetőek illetve felhasználhatóak megfelelő körülmények között, ha ez a mű kis részét érinti.

A magyar törvény ismeri a „Szabad felhasználás” fogalmát, de azt eltérően kezeli az angolszász törvényektől, ezért minden angolszász „fair use” esetben meg kell vizsgálni, hogy az a magyar törvények szerint használható-e. Az esetek jelentős részében nem használható. Az erre vonatkozó szabályok:

Általános szabályok
33. § (1) A szabad felhasználás körében a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerző engedélye nem szükséges. Csak a nyilvánosságra hozott művek használhatók fel szabadon e törvény rendelkezéseinek megfelelően.
(2) A felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.
(3) A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni.
(4) E fejezet rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából az iskolai oktatás célját szolgálja a felhasználás, ha az az óvodai nevelésben, az általános iskolai, középiskolai, szakmunkásképző iskolai, szakiskolai oktatásban, az alapfokú művészetoktatásban vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőfokú oktatásban a tantervnek, illetve a képzési követelményeknek megfelelően valósul meg.
A szabad felhasználás esetei
34. § (1) A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.
(2) Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű iskolai oktatási célra, valamint tudományos ismeretterjesztés céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével átvehető. Átvételnek minősül a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja.

Szerzői jogok alkalmazásának konkrét esetei[szerkesztés]

Lejárt védelmi idejű művek digitális változatai[szerkesztés]

Az olyan művekről, melyek nem esnek szerzői jogi védelem alá (például mert már lejárt a védelmi idő, vagy a mű felhasználhatósága más okokból engedélyezett) készült digitális másolat nem hoz létre új szerzői jogi védelmet, mivel nem teremt új, önálló művet. Ebből következik, hogy az elektronikus formába hozott - de eredeti formájukban felhasználható - források szabadon felhasználhatóak, ebbe beletartoznak a szabad források (például egy múlt századi lexikon) internetes, CD-s vagy tetszőleges egyéb formában terjesztett vagy árusított változatai; kivéve az egész mű teljes átvételét és felhasználását, mert az már a gyűjteményes mű teljes átvételének számíthat. Ugyanígy nem hoznak létre önálló művet a szabadon felhasználható törvényekből készült „egységes szerkezetű” törvényszövegek.

Gyűjteményes művek[szerkesztés]

A gyűjteményes mű olyan alkotás, amit többen hoztak létre; ilyen például egy lexikon.

Ezen esetben a teljes mű védelmi ideje a szerkesztő (vagy ha több van, akkor az utolsó élő szerkesztő) halála utáni 70 év. Ez akkor számít, ha az egész művet, vagy a mű nagy részét kívánja valaki felhasználni.

A lexikonokban az egyes szócikkeket általában külön szerzők írták: egyes szócikkek átvételekor az egyszerű műalkotásra vonatkozó szabályok érvényesek, vagyis a szócikk szerzőjének élete és halála utáni 70 év a védelmi idő. Sajnos a cikkek szerzőinek kiléte az esetek nagy részében megállapíthatatlan, ezért ezek a nyilvánosságra hozataltól számított 70 évig részesülnek védelemben, hacsak annak szerzője hitelt érdemlően nem jelzi, hogy jogsérelmet szenvedett.

Magáncélú másolat[szerkesztés]

Természetes személyek magáncélra a védett művekről másolatot készíthetnek akkor, ha ez nem szolgál jövedelemszerzést, kivéve az építészeti műveket, műszaki létesítményeket, w:szoftvereket és adatbázisokat, valamint a nyilvános előadások kép- és hangfelvételeinek készítését.

A magáncélú másolat készítés a „Szabad felhasználás” egyik speciális esete.

Közös jogkezelés[szerkesztés]

A szerzői jog létrejötte és érvényesítése[szerkesztés]

A szerzői jog az egyéni jellegű, eredeti, kreatív alkotási folyamat eredményeképp létrejött (zenei, művészeti vagy tudományos) mű fizikai létrehozásával jön létre.

Védi emellett a szerzői jog az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, rádió- és televízió-szervezetek, filmelőállítók és adatbázis-készítők az előző feltételeknek megfelelő alkotásait is.

Nem jön létre ilyen jog a jogszabályok, állami és bírósági határozatok, jogszabállyal kihirdetett művek (pl. szabványok) esetén; nem esnek szerzői jogi védelem alá a tények és hírek; nem tartoznak bele továbbá ötletek, elvek, elgondolások, eljárások, működési módszerek vagy matematikai műveletek.

A szerző:

  • nyilatkozhat művének nyilvánosságra hozataláról (vagy visszavonhatja azt),
  • kérheti szerzőként nevének feltüntetését,
  • jogosult művének megcsonkítását vagy számára hátrányos alkalmazását megtiltani,
  • jogosult művének anyagi vagy nem anyagi felhasználásához (többek között: többszörözés, előadás, terjesztés, átdolgozás), vagy annak felhasználási szerződéssel való engedélyezéséhez,

Felhasználási szerződés[szerkesztés]

A felhasználási szerződés a szerzői alkotás felhasználásra irányuló olyan szerzői jogi szerződésfajta, amelynek diszpozitív szabályait Magyarországon a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény V. fejezete határozza meg.

A felhasználási szerződések a magyar jogban[szerkesztés]

A felhasználási szerződések általános szabályai

42. § (1) Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

(2) A felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény vagy más jogszabály az eltérést nem tiltja.

(3) Ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

43. § (1) A felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték.

(2) A kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződés megkötése előtt adott nem kizárólagos felhasználási engedély fennmarad, kivéve, ha a szerző és a felhasználásra nem kizárólagos jogot szerző felhasználó közötti szerződés eltérően rendelkezik.

(3) A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére.

(4) Jogszabály vagy a szerződés eltérő rendelkezése hiányában a felhasználási engedély a Magyar Köztársaság területére terjed ki és időtartama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik.

(5) Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.

44. § (1) Semmis a felhasználási szerződésnek az a kikötése, amellyel a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művének felhasználására ad engedélyt.

(2) A szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély érvényesen nem adható. A felhasználásnak a szerződés megkötését követően kialakuló módszere nem tekinthető a szerződés megkötésekor még ismeretlen felhasználási módnak pusztán azért, mert a korábban is ismert felhasználási mód megvalósítását hatékonyabban, kedvezőbb feltételekkel vagy jobb minőségben teszi lehetővé.

45. § (1) A felhasználási szerződést - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - írásba kell foglalni.

(2) Nem kötelező a szerződés írásba foglalása napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre kötött szerződés esetén.

46. § (1) A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte.

(2) A felhasználási engedély a felhasználó gazdálkodó szervezet megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a szerző beleegyezése nélkül átszáll a jogutódra.

(3) Ha a felhasználó a szerző beleegyezése nélkül ruházza át a jogait, illetve ad további felhasználási engedélyt, vagy ha a felhasználási engedély a szerző beleegyezése nélkül száll át, a felhasználó és a jogszerző egyetemlegesen felelnek a felhasználási szerződés teljesítéséért.

47. § (1) A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására.

(2) A mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a művet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja.

(3) A mű terjesztésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a műpéldányokat forgalomba hozatal céljából behozza az országba.

(4) A mű többszörözésére adott engedély - kétség esetén - kiterjed a többszörözött műpéldányok terjesztésére is. Ez nem vonatkozik a műpéldányoknak az országba forgalomba hozatal céljából történő behozatalára.

48. § A polgári jog általános szabályai szerint a bíróság akkor is módosíthatja a felhasználási szerződést, ha az a szerzőnek a felhasználás eredményéből való arányos részesedéshez fűződő lényeges jogos érdekét azért sérti, mert a mű felhasználása iránti igénynek a szerződéskötést követően bekövetkezett jelentős növekedése miatt feltűnően naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség.

49. § (1) A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés alapján átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. Ha a művet a felhasználó kijavításra visszaadta, a határidő a kijavított mű átadásától számít. Ha a felhasználó az elfogadásra nyitva álló határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni.

(2) Ha a szerződés jövőben megalkotandó műre szól, a felhasználó jogosult az elkészült művet indokolt esetben - megfelelő határidő tűzésével - a szerzőnek kijavítás végett ismételten is visszaadni.

(3) Ha a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja vagy határidőre nem végzi el, a felhasználó a szerződéstől díjfizetés kötelezettsége nélkül elállhat.

(4) Ha a mű javítás után sem alkalmas a felhasználásra, a szerzőt csak mérsékelt díjazás illeti meg.

50. § Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja.

51. § (1) A szerző felmondhatja a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződést, ha

a) a felhasználó nem kezdi meg a mű felhasználását a szerződésben meghatározott vagy - ennek hiányában - az adott helyzetben általában elvárható időn belül; vagy

b) a felhasználó a szerződéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerződés céljának megvalósítására alkalmatlan módon vagy nem rendeltetésszerűen gyakorolja.

(2) Ha a felhasználási szerződést határozatlan vagy öt évnél hosszabb időtartamra kötötték, a szerző az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogát csak a szerződés megkötésétől számított két év eltelte után gyakorolhatja.

(3) A felmondás jogát a szerző csak azt követően gyakorolhatja, hogy a teljesítésre a felhasználónak megfelelő határidőt szabott és az eredménytelenül telt el.

(4) Az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogáról a szerző előzetesen nem mondhat le; gyakorlását szerződéssel csak a szerződéskötést vagy - ha ez a későbbi - a mű átadását követő legfeljebb ötéves időtartamra lehet kizárni.

(5) Felmondás helyett a szerző - a felhasználásért fizetendő díj arányos csökkentése mellett - megszüntetheti az engedély kizárólagosságát.

52. § (1) Ha a felhasználási szerződést jövőben megalkotandó művekre úgy kötik meg, hogy a jövőbeli műveket csak fajtájuk vagy jellegük szerint jelölik meg, a szerződés megkötésétől számított öt év elteltével és azt követően újabb öt-öt év elteltével bármelyik fél hat hónapra felmondhatja a szerződést.

(2) A szerző az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogról előzetesen nem mondhat le.

53. § (1) Ha a szerző alapos okból visszavonja a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét vagy a már nyilvánosságra hozott művének további felhasználását ilyen okból megtiltja, a felhasználási szerződést felmondhatja.

(2) A felmondási jog gyakorlásának feltétele, hogy a szerző adjon biztosítékot a nyilatkozat időpontjáig felmerült kár megtérítésére.

(3) Ha a felhasználási szerződésnek az (1) bekezdésben szabályozott okból történő felmondását követően a szerző ismét hozzá kíván járulni a mű nyilvánosságra hozatalához vagy további felhasználásához, a korábbi felhasználót előfelhasználói jog illeti meg.

(4) Az előfelhasználási jogra az elővásárlási jogra irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

54. § A felhasználási szerződés a jövőre nézve megszűnik a szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor is, ha a védelmi idő eltelt.

55. § A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a szerzői vagyoni jogok átruházására irányuló szerződésekre, valamint az előadóművészi teljesítmények felhasználására vonatkozó szerződésekre is.

Licenc és felhasználási szerződés[szerkesztés]

A hétköznapi szóhasználatban a felhasználási szerződést gyakran licencként említik, aminek a hátránya az a gyakori tévedés, hogy a 'licencet' egyoldalú nyilatkozatnak és nem szerződésnek tekintik - a hatósági engedélyek mintájára, amelyet angolul gyakran 'licence' szóval illetnek.


Licenc[szerkesztés]

A licenc szó a latin/német és angol licence/licence szavakból két alakban került a magyar nyelvbe:

Azonban ismert okoknál fogva nem mindenki szokta lefordítani az angol/amerikai szavakat, hanem megtartja, sőt elkezdi önkényes jelentéssel használni. Ez történt a license angol/amerikai szó esetében is, ami miatt a licence-t nem főleg engedélynek, a licensing-et, licensed-et nem engedélyezésnek és engedélyezettnek fordították a megfelelő helyeken, hanem jognak, belekeverve ebbe a szerzői jogot (copyright).

Licencszerződés[szerkesztés]

A szerző bizonyos feltételekkel engedélyt adhat arra, hogy a művét mások használják (to license the use under copyright). Erről szól az adott műre vonatkozó License Agreement, vagyis a licencszerződés (vö. a licenc szóval fent). Ez azt írja elő, hogy bár a szerző marad a mű tulajdonosa, bizonyos emberek, például vevők, felhasználók, stb. bizonyos ellenszolgáltatás fejében használhatják a művet, illetve annak másolatait, sokszorosított példányait. E használati engedély azonban általában nem terjed ki a másolás engedélyezésére.

A jog megszerzése[szerkesztés]

Az, hogy minek lehet az ember szerzője, az változó országonként, ahogy a szerzői jog sem nemzetközi jog, hanem nemzeti. Amerikában például a szerzői (személyhez kötődő) jogok olyan mértékben tágulnak ki, hogy pl. egy film kapcsán „örök időkre” „az egész univerzumban”, „minden jelenleg létező és a jövőben megszülető médiára”, és a filmhez kapcsolódó mindenféle reklámcikkre (merchandise) vonatkozóan fenntartja magának a szerző az őt megillető (egyébként élete végéig plusz hetven évig megkapott) copyright-ot.

Amerikában, de máshol is, erős törekvés van arra, hogy jogokat szerezzenek az emberek szinte mindenben, a névhasználattól kezdve a szennyezési kvótákon át a világűr gyarmatosításáig bezárólag, hogy e furcsa jogok átengedése, engedélyezése révén később könnyű bevételekhez jussanak. Ezzel szemben állnak azok, akik altruista módon inkább meg akarják osztani javaikat, különösen az ismeretüket és tudásukat, amelyet közkincsként szeretnének látni, és ellenszolgáltatás nélkül adnak engedélyt saját munkáik, alkotásaik felhasználására. Természetesen ez az érdeke az összes ifjú, újítani vágyó nemzedéknek.

Lásd még[szerkesztés]

A szerzői jogokra utaló jelzések[szerkesztés]

A védelmi év megjelölése[szerkesztés]

Minden jog fenntartva[szerkesztés]

Karakterkészletek szerzői jogi védelme[szerkesztés]

Jogok a szerzői jogon túl[szerkesztés]

A szerzői jog története[szerkesztés]

Részletesebben lásd w:A szerzői jog története cikket.

Míg a kormányok már hosszú ideje adományoztak monopóliumokat - például a kiadóknak nyomtatott könyveik árusítására -a modern szerzői jog az 1710-es angliai „Statue of Anne” döntéstől számítható. Ez a döntés mondta ki először azt, hogy a szerzők, és nem a kiadók kell, hogy haszonélvezői legyenek a védelmi törvényeknek valamint védelmet biztosított a vevők részére a kiadókkal szemben úgy, hogy az eladás után ne kontrollálhassák a nyomtatott termékeket. A döntés ezen túl 28 évben határozta meg ezen kizárólagos jogok biztosításának idejét, ami után a művek közkinccsé válnak.

Az 1886-os Berni Uniós Egyezmény határozta meg először a szuverén államok közötti szerzői jogok biztosítását. (Ezeket később az 1952. évi Egyetemes Egyezmény is szabályozta, de ennek mára már csupán történelmi jelentősége van.) A Berni Uniós Egyezmény alapján a szerzői jogok a kreatív mű megalkotásától jönnek létre: a szerzőnek nem szükséges azt bejegyeztetnie, vagy e jogának elismerését kérvényeznie. A szerzői mű létrejöttével (írott formában, vagy bármilyen egyéb fizikai módon) a szerző automatikusan kizárólagos joggal rendelkezik minden a művet, vagy annak feldolgozásait illetően egészen a védelmi idő lejártáig (vagy egyes országokban addig, míg az alkotó kifejezetten le nem mond ezen jogokról).

A szerzői jog kritikája[szerkesztés]

Szokatlan szerzői jogok[szerkesztés]

Kapcsolódó témák[szerkesztés]

Nemzeti szabályozások[szerkesztés]

Nemzetközi szerződések[szerkesztés]

A szerzői jogi reform támogatói[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jogszabályok[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Creative Commons[szerkesztés]

A Creative Commons kezdeményezés lényege az, hogy bármilyen igényre nyújtson egy egyszerűen érthető, mégis jogilag stabil licencet. A CC licencek igyekeznek lefedni a szabad licencek minden irányzatát.

Lásd még[szerkesztés]

Zárt licenc[szerkesztés]

Nyílt forráskód[szerkesztés]

Ezen kategória licenceinek lényege a forráskód nyíltsága.

A nyílt forráskódú licenceket az Open Source Initiative tartja nyilván.

Fesorolásukat a Nyílt forráskódú licencek kategória tartalmazza.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Kategória:Szabad_licencek

Nyílt webtartalmak (ábécé sorrendben):[szerkesztés]

Lásd még public domain resources, semi-public domain resources, public domain image resources, collaborative writing

Licencek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Köszönetnyilvánítás[szerkesztés]

A nyílt tartalmú projektek listáját részben a The Institutional Design of Open Source Programmingszolgáltatta, amely a Firstmonday-en található.