Állatok/Kabócák/Amerikai szőlőkabóca

Állatok

Amerikai szőlőkabóca

---

Amerikai szőlőkabóca

Amerikai szőlőkabóca

(Scaphoideus titanus, Syn: -)

Más neve(i): -

Az amerikai szőlőkabóca Észak-Amerikában őshonos kabóca. Európában először 1958-ban, Franciaországban találták meg. A feltételezések szerint a filoxéra miatt importált amerikai gyökérdugványokkal hurcolták be először. Mára a kontinens déli részén terjedt el, de az előrejelzések szerint az északi területeket is képes lesz meghódítani. Főképp a fertőzött növényanyaggal terjed. Magyarországon 2006-ban találták meg először.

A tojások körülbelül 1,3 mm-esek, hosszúkásak, néha laposak; általában barna színűek. A lárvák sárgásak és áttetszőek. Az utolsó potrohszelvényen két fekete, szemhez hasonló pötty található. Az utolsó lárvastádiumra az állat eléri körülbelül az 5 mm nagyságot. A kifejlett egyedek teste színesebb, mint a lárváké: sárgásbarnás, narancsos beütésű fehér foltokkal. A szárnyak szintén barnásak, de a foltok sötétebbek rajta.

Gazdanövényei: főleg Vitis fajokon táplálkozik, de megtalálták már Ulmus american növényen is ugyanakkor a nimfák mortalitása magasabb, ha a kabóca nem Vitis fajokon táplálkozik. A szőlőféléken kívüli tápnövényeken való előfordulás a Candidatus Phytoplasma vitis terjedése miatt fontos, hiszen ezek a növények lehetnek rezervoár fajok.

Az amerikai szőlőkabóca egynemzedékes faj. A tojásokat augusztustól októberig rakják az imágók egyesével, vagy csoportosan a szőlőtőke foszló kérge alá. A tojások telelnek; 6-8 hónapig vannak diapauzában, de a diapauza megtöréséhez nem szükséges a hideg. A lárvák kelése erősen függ a földrajzi szélességtől, tengerszint feletti magasságtól és időjárástól. A lárvák kifejlődése 7-8 hét, Magyarországon május közepétől július közepéig tart. A lárvák általában azon a növényen maradtak, ahol kikeltek a tojásból, és az alsóbb, árnyékos levelek fonákján szívogatnak. A kifejlett egyedek július elejétől szeptember végéig rajzanak. Egy imágó élettartama körülbelül 1 hónap; a nőstények a 10. naptól kezdve raknak tojást.

Gazdasági kárt nem maga a kabóca okoz szívogatásával, hanem az általa terjesztett Grapevine flavescence dorée (Candidatus Phytoplasma vitis), azaz a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma. A fitoplazma 20-50%-os terméskiesést okoz. A fertőzött növények száma évente a tízszeresére nőhet, a fogékonyabb fajták néhány év alatt elpusztulnak. A fitoplazma ellen nem áll rendelkezésre növényvédőszeres eljárás, az ellene való egyetlen védekezési mód a vektor, azaz az amerikai kabóca elleni kezelések. A fiatal lárvák a táplálkozás során már képesek felvenni a fitoplazmát a fertőzött növényekből, majd 4-5 hét eltelével már fertőzőképessé válnak, és egészen életük végéig fertőzőképesek maradnak. Az L3-L4-es lárvastádium elleni védekezés a legalkalmasabb a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma terjedésének megállítására.

Mivel a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma karantén kórokozó, az amerikai szőlőkabóca elleni védekezés kötelező a szaporítóanyag termő területeken, és erősen ajánlott minden szőlőültetvényben. A védekezés inszekticidek – főképp piretroidok – felhasználásával történik: a legfontosabb permetezés az L3-as lárvák ellen irányul a terméskötődés időpontjában, június közepén. A második kezelést az utolsó stádiumú lárvák és az imágók ellen kell elvégezni július második dekádjában az imágók rajzásának kezdetekor. Szükség esetén két kiegészítő kezelésre lehet szükség: a kelő lárvák ellen május közepe után, virágzás előtt, illetve közvetlenül érés előtt az esetlegesen bemigráló imágók ellen.

A kártevő monitorozása sárga ragacslappal lehetséges.

Az amerikai szőlőkabócának (Scaphoideus titanus) van természetes ellensége, sőt, több is. Ezek az ellenségek hozzájárulhatnak a populációjuk szabályozásához, bár önmagukban ritkán elegendőek a teljes védekezéshez, különösen a súlyos fertőzések esetén.

Az amerikai szőlőkabóca természetes ellenségei:

• Parazita darazsak: A legfontosabb természetes ellensége az Anagrus atomus nevű fürkészdarázs, ami a kabóca tojásaiba petézik. A fürkészdarázs lárvája aztán kifejlődik a kabóca tojásában, elpusztítva azt. Ez a darázsfaj kulcsfontosságú szerepet játszik a szőlőkabóca biológiai védekezésében Európában.
• Ragadozó rovarok: Különböző ragadozó rovarok is fogyasztják a kabócákat, például:
• Pókok: Sok pókfaj táplálkozik rovarokkal, beleértve a kabócákat is.
• Katicabogarak: Bár elsősorban levéltetveket esznek, egyes fajok kabócalárvákat is elfogyaszthatnak.
• Fátyolkák: A fátyolkák lárvái szintén ragadozók, és megehetik a fiatalabb kabócalárvákat.
• Gombabetegségek: Bizonyos rovarpatogén gombák is megfertőzhetik és elpusztíthatják az amerikai szőlőkabócákat, különösen párás, nedves körülmények között.

Fontos megjegyezni, hogy bár ezek a természetes ellenségek segítenek, a szőlőültetvényekben a szőlőkabóca elleni védekezés gyakran összetett, és integrált növényvédelmi módszereket igényel, mivel a kabóca terjeszti a szőlő aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée) nevű súlyos betegséget.

Kertészeti áttekintő
Növények Termesztett gyümölcsök Vadgyümölcsök Déligyümölcsök Gabonák Gyomnövények Zöldségfélék Ehető gombák Fűszerek Gyógynövények Fogyasztható növények Dísznövények Ipari növények Festőnövények Védett növények	Tünethatározó Baktériumos betegségek Gombabetegségek Fitoplazmás betegségek Peronoszpórafélék A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Nem fertőző betegségek Férgek Csigák Rovarok Lepkék Kétéltűek Emlősök	Növényvédők Adalékok Csávázószerek Gombaölő szerek Gyomirtó szerek Lemosó szerek Rovarölő szerek Talajfertőtlenítő szerek Vadriasztó szerek Egyéb szerek Kártevők Permetezési napló Permetlé töménysége	Naptár Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December

Magyar Wikipédia: Amerikai szőlőkabóca