Állatok/Puhatestűek/Csigák/Éles csiga
Éles csiga
- (Planorbis planorbis, Syn: -)
- Más neve(i): karimás tányércsiga
- K: 5-6, M: 3-4, Sz: 12-21.
- Sárgás-szaru-barna házát felül domború, alul lapos kanyarulatok alkotják. Az utolsó kanyarulat alsó széle közelében élesen kiállótaraj fut.
- Az iszapos fenekő, növényzettel gazdagon benőtt álló-vizeket, árkokat kedveli.
- Az eddig ismertetett vízicsigákkal ellentétben nem kopoltyúval lélegzik a vízben elnyelt oxigénből, hanem időnként a víz felszínére kikapaszkodva, köpenyüregébe levegőt szív („tüdős csigák”).
- A víz szennyeződésével járó oxigénhiány így nem zavarja, és a víz kiszáradását is ideig-óráig elviseli.
- Hosszú, serteszerű tapogatói vannak, szemei azonban nem ezek végén találhatók, hanem a tapogatók tövénél helyezkednek el („ülőszemű tüdős-csigák”). Vére piros, ezért testszíne sötét vöröses-barna.
- Egyik leggyakoribb vízicsigánk.
- Az éles csiga több mételyfajnak (pld Echinoparyphium recurvatum) is köztesgazdája lehet.
- Magyarországon nem védett.
- Különösen a síkságok és dombvidékek vizeiben gyakori, de az alacsonyabb hegységekben is megtalálható.
- Mostoha körülmények között, például kiszáradófélben levő pocsolyában, méretei jóval az átlag alatt maradnak,a nagyobb, állandó vízállású helyeken viszont általában nagyobb termetű példányok élnek.
Lásd még: Magyar Wikipédia:Éles csiga
Forrás: Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39.
Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN: 963 11 2610 2
