Állatok/Férgek/Szívogató fonálférgek
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Szívogató fonálférgek
Anguina tritici| Ditylenchus destructor| Ditylenchus dipsaci fajok
- Más neve(i): -
A fitopatogén szívogató fonálférgek az (Anguina) és a (Ditylenchus) genusokban fordulnak elő. Az Anguina fajok endoparaziták, gubacsokat képeznek a növények szárán, levelén illetve virágán, emellett toxikus baktériumokat is terjesztenek. A Ditylenchus fajok belső élősködőként szájszuronyuk segítségével nedveket szívogatnak, és enzimeket bocsájtanak a növénybe, mellyel feloldja a növényi sejtfalakat, vagy éppen sejtburjánzásokat idéz elő.
- A szívogató fonálférgek világszerte elterjedt élőlénycsoport, mely kártételével komoly hatást jelent a mezőgazdaságra. A különböző szívogató fonálféreg fajok több különböző gazdanövényt is képesek fertőzni.
- A szár-fonálféreg széles körben elterjedt kártevő, szinte valamennyi szántóföldi és zöldségnövényen megtalálható Európában. Magyarországon elsősorban gabonanövényeket, vörös herét, lucernát, lándzsás útifüvet, vöröshagymát, és fokhagymát károsít.
Búzaféreg Anguina tritici)
- A vetőmaggal elvetett gubacsok a talajban víz hatására megduzzadnak és a hosszasan anabiózisban lévő, azaz "kiszáradt" és csökkent életjelenségeket mutató, nem táplálkozó állatok később aktív mozgással felkeresik a gazdanövény-csírákat. A növénybe hatolt fonálférgek a csíra csúcsi részére vándorolnak és a növény növekedésével eljutnak a virágkezdeményig.
- A növény fejlődése során a nematodák a növényi nedvekkel táplálkoznak, majd a virágkezdeményben gubacsot képeznek. A párzást követően a nőstény teste megduzzad, majd körülbelül egy hónap alatt több száz tojást termel. A lárvák első vedlésüket követően anabiotikus állapotba kerülnek a következő évig. A gubacsokat, vagyis a virágkezdemény kóros burjánzását golyóüszögnek is nevezik.
Szár-fonálféreg fajok
- (Ditylenchus spp., Syn: -)
- A szár-fonálférgek tojásai a talajban sokáig életképesek maradnak továbbfejlődés nélkül. A gazdanövényből érkező szekrétumok hatására aktiválódnak, a tojáson belül az embrionális fejlődés befejeztével a lárvák vedlenek, majd a kikelt lárvák a növény szárába jutnak. A növényi szövetek között aktívan mozognak, befurakodhatnak a szár tövébe, a hagymába, vagy a szár felszíni részeibe is. Szövetnedvekkel táplálkozva 10–12 napot követően ivaréretté fejlődnek, párzanak, majd a nőstény néhány napon belül tojást rak. A kikelt lárvák elhagyják a gazdanövényt, és más növényt fertőznek. Kedvezőtlen feltételek mellett a lárvák anabiotikus állapotba kerülnek.
Gumórontó fonálféreg
- (Ditylenchus destructor, Syn: -)
- A gumórontó fonálféreg komoly veszteséget jelent a burgonyagumóknál a téli tárolás idején, de még nyáron a földben is. A gumóba a talajban található szárokon keresztül hatol[3][2].
Ökológiai alfajok
- Annak ellenére, hogy a szár-fonálféreg a leggyakoribb kártevők egyike, időnként nehéz feladatot jelent a nematológusok számára a morfológia szerinti azonosítása. A fonálférgek mérete tág határok között változik, valamint a különböző gazdanövény és ökológiai környezet mellett eltérő alakokban fordul elő, A különböző alakokat a taxonómusok biotípusoknak, ökológiai alfajoknak vagy rasszoknak is nevezik.
Kártétele
- A szívogató fonálférgek számos faja ismert, valamint egy adott faj is rendelkezhet több különböző gazdanövény fajjal is. Ebből adódóan a szívogató fonálférgek kártétele sem jellemezhető egyszerűen, a fertőzés tünetei nagyon sokfélék lehetnek.
A búzaféreg
- (Anguina tritici, Syn: -)
- A búzaféreg golyóüszöge hasonlít egy búzaszemhez, belül azonban üreges és vattaszerű fonálféreglárva-tömeget tartalmaz. Fertőzés esetén a búzakalász kisebb lesz, a toklászok 20%-ában fejlődik csak búzaszem, a többi részen golyóüszög képződik. Az egyes gubacsokban 3–5000 fonálféreg is lehet, ami búzanövényenként százezres nagyságrendű egyedszámot jelent.
A gumórontó fonálféreg
- (Ditylenchus destructor, Syn: -)
- A burgonya módosult szárán kezdetben fehér foltokat képez, melyek később kiüregesednek. A gumóhéj ráncossá válik, majd a gumó elrothad.
Szár-fonálférgek
- (Ditylenchus dipsaci, Syn: -)
- A szár-fonálférgek belső élősködőként szájszuronyuk segítségével nedveket szívogatnak, és enzimeket bocsájtanak a növénybe, mellyel feloldja a növényi sejtfalakat, vagy éppen sejtburjánzásokat idéz elő. Gyakran jelenik meg a növényi szár tövénél erős megvastagodás, melyet "tulipánhagymásodásnak" is neveznek.
- A fertőzés hatására számos növény levele sárgul, pöndörödik, felhólyagosodik. A rügyek duzzadnak, hajtások rövidülnek, levelek aránytalanul fejlődnek, a virágok pedig megbarnulnak.
- A szár-fonálféreg gabonáknál levelek sárgulását, a növény visszamaradt fejlődését, csökkent terméshozamát, elhalását, rozsnál és árpánál a szár hagymaszerű megduzzadását okozza. Vöröshagyma fertőzése során a növény levelei vaskossá válnak és elgörbülnek, a hagyma allevelei között pedig pedig barna foltos, fogyasztásra alkalmatlan allevelek keletkeznek. A fokhagyma levelei elsárgulnak, maga a hagyma pedig szivacsos szerkezetűvé válik.
- Minden bemutatott szívogató fonálféreg faj fertőzésénél gyakori a másodlagos fertőzés, a rothadó növényen további fonálférgek, baktériumok és gombák telepednek meg, melyek jelentősen károsítják, akár el is pusztítják a növényt.
Forrás: Magyar Wikipédia: Szívogató fonálférgek