Szakácskönyv/Növények/Gyümölcsökről általában

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Recept mérete: 2896 bájt

Szakácskönyv

Gyümölcsökről általában

Növények Bab-borsó ételek Burgonyás ételek Cukkini ételek Csicsóka ételek Ehető gombák Gombás ételek
Gyümölcsös ételek Káposzta ételek Töltött káposzta Karfiol ételek Kukorica ételek Lecsó ételek Padlizsán ételek Rizses ételek Spága ételek Szójás ételek Egyéb zöldséges ételek Különleges receptek

Gyümölcsökről általában
A köznyelv és a konyhaművészet általában gyümölcsnek nevezi a növények édes és húsos termését, mint a szilva, alma, dió vagy narancs.
Régen az erdőben élő gyümölcsfák (vadalma, vadkörte, vadcseresznye, madárcseresznye, kökény, galagonya, berkenye, som) terméseit, mogyorót, málnát, erdei szamócát, vagy a tüskés szárú szedret gyűjtögették össze.
Később az erdők gyümölcstermő részeit bekerítették, hogy a vadállomány kevésbé férhessen hozzá. Ezeket a bekerített erdőrészeket, vadkertek-nek nevezték, és a mai települések nevében is felfedezhetők. (Soltvadkert, Érsekvadkert, de Almásfüzitő, Balatonalmádi, Dunaalmás is ilyen vadkertek nevét őrzi)
Termés, vagy gyümölcs
Valódi termés (fructus): a virág magházából képződő, a magvakat magába foglaló és védő szerv.
Áltermés: a magházon kívül további más virágrészek vagy más szervek is részt vesznek a felépítésében
A gyümölcs szó gazdasági, felhasználói fogalom. Tudományos igénnyel az ökonómbotanikusok törekszenek a növényvilág hasznosságelvek szerinti csoportosítására. Gyümölcsnek általában az emberi fogyasztásra nyersen és frissen alkalmas terméseket és álterméseket tekintik. A köznyelv többnyire megszorítóbb értelmű, és csak a fás növényeken termő gyümölcsöt tekinti gyümölcsnek, (az édes ízt is társítja), míg a tágabb definícióba beleférnek a dinnyék, de akár a frissen fogyasztott paradicsom is. A lágyszárú, egyéves növény frissen és nyersen fogyasztható terméseit tehát innen nézve inkább gyümölcsnek, a termesztéstechnológia felől inkább zöldségnek szokás nevezni. (A gyakorlatias választóvonal leginkább az, hogy az adott kultúrkörben jellemzően inkább nyersen, vagy főzve-sütve fogyasztják-e.) A "legközepebb" határeset a szamóca (földieper), amelynek az áltermését esszük, lágyszárú, de többéves növényről.
A gyümölcsök felosztása