Ugrás a tartalomhoz

Növények/D/Durraköles

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
(Sorghum bicolor subsp durra szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 3860 bájt

Növények

Durraköles

Durraköles
Cukorcirok és az angol perje
Durraköles
(Sorghum bicolor subsp durra, Syn: -)
Más neve(i): Cukorcirok, silócirok


A cukorcirok valójában nem önálló cirokfaj, vagy -fajta, hanem gyűjtőfogalom a tarka cirok (Sorghum bicolor) azon fajtáira, melyek szárában magas a cukortartalom. Haszonnövényként termesztik. Korábban önálló fajnak tekintették, latin neve Sorghum saccharatum volt.
Afrikából származik, de ma már széles körben termesztik a trópusi és szubtrópusi régiókban.
A perjefélék családjába, azaz a fűfélékhez tartozó egynyári növény, ami akár kertben is tartható. Szárának nedve és magja fogyasztható.
A növény szárának magas cukortartalma préseléssel könnyen kinyerhető, és bioetanol előállítására használható. A szár két részből épül fel: a külső, támasztószövetekből álló részből és a belső, szivacsszerű bélrészből. A külső rész nagy cellulóztartalmú, erjeszthető cukortartalma nagyon kevés (0,51%). A belső rész 14% száraz rostanyagot és 86% levet tartalmaz, a lének pedig 15-17%-a erjeszthető cukor. A szárban található cukormennyiség függ az évhatástól, és a cukorcirok fajtájától. Hűvös és csapadékos évben a szár kevesebb, csupán 8-10% cukrot tartalmaz.
Ázsia számos országában bioenergetikai alapanyagnak (pl. bioetanol) termesztik; ott egy évben kétszer is betakaríthatják, mivel egész évben magas a hőmérséklet és sok csapadék esik.
Betakarítás során a bugát eltávolítják a szárról. A bugából nagy tápértékű, gluténmentes liszt készíthető, vagyis lisztérzékenyek is fogyaszthatják.
Mivel a levelek cukortartalma alacsony, leszedik azokat is a szárról. A leveleket elégetik vagy biogázként hasznosítják őket, így hőt és villamos energiát is nyernek, amit a technológia során felhasználhatnak. A levéltelen szárat préselik, amely során a benne levő lé 65-75%-át kinyerik, s az így kapott ciroklevet fermentációs tartályokba vezetik, ahol alkoholosan erjesztik. A cirokléből végül bioetanol lesz, amit első generációs bioüzemanyagként is felhasználhatnak.
A cukorcirok azonban második generációs bioüzemanyagok nyersanyaga is lehet. A cirok szárában jól bontható cellulóz (206-265 g/kg) és hemicellulóz (159-191 g/kg) is található, amiből ipari eljárással etanol (lignocellulóz alapú bioetanol) állítható elő.
A cukorcirok leggyakoribb kártevői a levéltetvek, azok közül is a Rhopalosiphon maidis és a Sipha maydis fajok. Ezek 2–4 mm hosszú, főleg zöld, fekete vagy sárgás színű rovarok, amik a növényen csoportosan, telepekben helyezkednek el. A többi tetűhöz hasonlóan nedvszívásra alkalmas szájszervükkel a növény tápanyagát szívogatják, ami a levelek zsugorodását, sodródását, rajtuk a korompenész megjelenését eredményezi; végül a fertőzött levelek elszáradnak. A kevesebb rendelkezésre álló tápanyag következtében a növény fejlődése megáll, súlyosabb fertőzés esetén pedig az egész növény elszárad.

Magyarországon elismert fajták

Berény, Biomass 133, Gigant, GK Áron, GK Balázs, GK Erik, Monori édes, Róna 1, Szarvasi titán.


Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek


Magyar Wikipédia: Durraköles
A Wikimédia Commons tartalmaz Durraköles témájú médiaállományokat.