Ugrás a tartalomhoz

Növények/T/Takarmánybaltacim

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 2361 bájt

Növények

Takarmánybaltacim

Takarmánybaltacim
Takarmánybaltacim
(Onobrychis viciifolia, Syn: -)
Más neve(i): csacsiöröm, örököslóhere, pulykafű, szamárcsikor, szamárhere


A takarmánybaltacim a hüvelyesek rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak családjába tartozó faj. Az Onobrychis nemzetség neve görög eredetű, jelentése: „szamáreledel”, (viciifolia a.m. 'bükkönylevelű', a Vicia = bükköny és folia = levél szavak összetételéből) szárnyas levélkéiről kapta.
Délkelet-Európából származik, de már az egész kontinensen meghonosodott. Algériába, Ausztráliába és Tasmaniába betelepítették. Sok helyen termesztik.
A takarmánybaltacim évelő növény, felemelkedő vagy felálló szára 30-60 centiméter magas, olykor a 80 centimétert is elérheti. Levelei párosan szárnyaltak, 5-12 pár hosszúkás tojásdad levélkével. Virágai világos bíborpirosak, a vitorla 8-13 milliméter hosszú, sötétebb színű erekkel. A virágzat felnyílás előtt hosszúkás, tojásdad, később megnyúlt, hosszú fürt, amely akár 50 virágú is lehet. A csónak csaknem olyan hosszú, mint a vitorla, a párta 2 oldalsó, szétálló szirma (az evezők) pedig rövidebb, mint a gyapjas szőrű csésze. Termése kemény héjú, kerekded, bordás rajzolatú, szélén fogas, egymagvú hüvely.
A takarmánybaltacim rétek, száraz gyepek, szántók, parlagok és útszélek lakója. Leginkább a meleg, laza vályog-, lösz- vagy homoktalajokon nő. A lennel együtt tömegesen telepszik meg a vasúti töltéseken. A lucerna termesztésére alkalmatlan talajokon vetik is. Mészkedvelő.
A virágzási ideje májustól július végéig tart.


Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Takarmánybaltacim
A Wikimédia Commons tartalmaz Takarmánybaltacim témájú médiaállományokat.