a korai termesztésnél, hajtatásnál és szabad földön,
palántakorban veszélyes,
száraz meleg, napsütéses tavaszon különösen fontos kártevő.
Tünetek:
Először a szikleveleket károsítja.
Apró lyukakat rág a levélbe, emiatt vízveszteség alakul ki, ami a fiatal leveleken veszélyes.
Fejlődés:
1 nemzedéke van, a kifejlett állat telel talajban és növénymaradványok között
Az első rajzás kora tavasszal van, amikor az áttelelt egyedek elhagyják telelőhelyeiket, a második nyár közepén, amikor az új imágók megjelennek. Az imágók nagyrészt az előző évi termőterület közelében telelnek át bokrok, valamint egyéb talajtakaró növények alatt, erdőszélek avarjában, valamint a talaj felső 2-3 cm-es rétegben.
Kártételük az úgynevezett „lyuggatás”, ami a levelek színén végzett rágást jelent, ezek később a levélfelület növekedése miatt átszakadnak.
A lyukak átmérője 1,5-2,0 mm.
Nagyobb egyedsűrűség esetén a levelek szitaszerűvé válnak.
Fő kártevő alak az imágó, a lárvák a talajban élnek, a gyökereket fogyasztják, amivel jelentős kárt nem okoznak.
A nagy káposztabolha biológiája eltér a rokon fajokétól, lárvája nem a talajban él, hanem a levelekben aknáz, egy levélben több lárva is élhet.
Védekezés
A vírusátvitelben fontos szerepet tulajdonítanak a táplálkozás során megfigyelt táplálék visszaöklendezésnek, ami a bogarak emésztésének hatékonyságát növeli.
Nemcsak vírusok, hanem gombák, így a káposzta alternáriás betegsége (Alternaria brassicola) vektorai is. A gomba konídiumai nemcsak a káposztabolhák testére ragadva, passzív úton, hanem az állat testébe kerülve, azok ürülékével is képesek terjedni.
Célszerű olyan készítményt választani, melynek hatóanyaga tartamhatással rendelkezik (klórpirifosz), vagy alkalmazhatók hatóanyag (klórpirifosz + béta-ciflutrin), vagy (klórpirifosz + cipermetrin) kombinációk is.
Lásd még: Magyar Wikipédia:Közép káposztabolha
