Heraldikai lexikon/Címerleírás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Doncs mester címere (1327). A legkorábbi magyar címeradomány és egyben címerjavítás. A címerleírás alapján rekonstruált címerrajz.[1] Ez a címer pontosan megegyezik Demeter mester, pozsonyi, zólyomi és sárosi ispán pecsétjével, mely viszont nagyon hasonlít az Amadé család címerére

A címerleírás a címerek képi ábrázolásainak szavakba öntése. A címerleírásnak egyszerűnek, rövidnek, egyértelműnek és szabályszerűnek kell lennie olyan módon, hogy az alapján a címert a címerfestő pontosan és gond nélkül meg tudja rajzolni. A címer művészi megformálása a címerfestő feladata a maga tehetsége, heraldikai ismeretei és heroldok vagy heraldikusok által megadott címerleírás szerint. A jó leírás alapján a heraldikus vagy a címerfestő a címert pontosan meg tudja rajzolni anélkül, hogy azt ismerné.

A címer rajza tehát nem annyira fontos, mint a címer tartalma. Egy címert különféle módon vagy stílusban lehet megrajzolni, de a tartalmának (a címerábráknak és azok pózának) mindig azonosnak kell lennie.

A címerleírás tehát a címerek leképzésére szolgáló rendszer, melyhez a heroldok külön nyelvezetet fejlesztettek ki. Ezt nevezzük blazonnak. A címerleírás a heraldika egyik legfontosabb területe, mert önmagában egyszerre címerhatározás, Heraldikai lexikon/nevezéktan, címerművészet, címerdiagnosztika stb., illetve része ezeknek. A címer konkrét rajza azonban gyakran elengedhetetlen, mert a leírás az aprólékos nyelvezet ellenére sem tudja azt mindig pontosan visszaadni, különösen ami a címerábrák pózát és megkülönböztető jegyeit illeti. A címerhatározás számára is leginkább a címerrajz felel meg, noha a leírások alapján is készültek már különféle címerregiszterek.

A címerleírás fontos tartozéka a címernek, mert gyakran csak a leírásból derül ki (pl. egy címereslevélben), hogy milyen címerábrákról van szó és/vagy azok mit szimbolizálnak. Forgon Mihály a leírást tartotta fontosabbnak.[2] Más vélemények szerint a legrészletesebb leírás sem helyettesítheti a címer ábráját.

A címerleírás konkrét megjelenése a címerrajz (Forgonnál "festmény"), mely gyakorlati részletességénél fogva lehetővé teszi a címerek megkülönböztető jegyek szerinti pontosabb klasszifikációját, alapja a címerhatározásnak, hasznosítható a stílustani, viselettörténeti, eszköztörténeti stb. kutatásoknál.

Fennmaradtak olyan címereslevelek is, amelyeken a festett címer egészen mást ábrázol, mint a szöveges címerleírás. Ilyen esetekben a későbbi leszármazottaknak okozott gondot, ha a címert használni akarták. Természetesen az uralkodói pecsét és aláírás a leírt szöveget hitelesítette, függetlenül attól, hogy a később elkészített címerkép mit ábrázolt, milyen stílusban és színvonalon készült el. Tehát csakis a szövegleírást figyelembe véve lehetett a címert használni.[1]

Névváltozatok:
tzímírás (Nyiri 1831. 318.), családi czímerleirás (Nagy Iván, X. 490. l.), blazonálás (Csoma-Csergheő ArchÉrt. 1884/4. 296.[2]), leírás, blazon, blazonálás (Karácsonyi[3][4])
fr: blasoner, blason, en: blazon, blazoning, blazonry, de: Wappenbeschreibung, Blasonierung, cs: popis erbu, blasonování, la: blason, descriptio
Rövidítések

A címerleírások eredete[szerkesztés]

A címerleírás valószínűleg az irodalmi művek közvetítésével jött létre. Amikor Chrétien de Troyes le akarta írni egyes irodalmi hőseinek a címerét, bizonyos kifejezéseket kellett használnia, hogy érzékeltetni tudja a szóban forgó címert. Ilyen irodalmi leírások lehettek az alapjai a heroldok leírásainak is. A címerleírást a heroldok Franciaországban blasonnak nevezték, mely egyben egy irodalmi forma megnevezése is. Német nyelvterületen ez a fogalom 1320 körül bukkant fel. Azelőtt a címerek leírására ott a "pruven" szót használták, melynek később 'hízelgő dícséret' értelme is lett, talán az olyan címerköltők tevékenysége nyomán is, mint Peter Suchenwirt. A latin országok számára a francia címerleírás és Heraldikai lexikon/nevezéktan volt a meghatározó, mely már a 13. században kialakult és mindmáig alig változott. A francia nevezéktan hatása érvényesült Angliában is, mert a heraldika akkor alakult ki, amikor (12-15. század) a bíróságokon (iskolákban, egyetemeken, a gentry és a polgárság egyes köreiben, a magán- és hivatalos levelezésben, az udvarban) az anglo-norman (en: Anglo-Norman, Anglo-Norman French, Anglo-French) (keverék)nyelvet használták. (Egyik jellegzetessége a francia szórend használata az angollal szemben, amikor a melléknév a főnév mögé kerül: attorney general, heir apparent, court martial; a heraldikában: lion rampant, mullet or, bend sinister, bend indented or, chief gules, per fesse argent stb.) Az angol címer (Dieu et mon droit - Isten és az Én Jogom) és a Térdszalagrend (Honi soit qui mal y pense - Szégyen Annak Ki Rosszra Gondol) jelmondatai is (anglo-norman) franciák. A német nyelvterületen viszont kaotikus állapotok uralkodtak. Nem volt egységes szaknyelv, hanem minden heraldikus a saját Heraldikai lexikon/nevezéktanát és címerleírási módszerét alkalmazta. A 15. századra a német heroldok nevezéktana teljesen elavult. A kancelláriai heraldika címerleírásai nélkülözték a koherens heraldikai blasont, ezért Philipp Jacob Spener is latinul írta heraldikai művét.

A reneszánszban és a barokkban igény mutatkozott a többmondatos, virágnyelvi leírásokra, melyek tele voltak ismétlésekkel és bonyolult, szokatlan fordulatokkal. Ez egyben a korabeli irodalom, az ún. konceptualizmus (vagy gracianizmus, az „estilio culto") egyik elve is volt. (A címerfestésben ekkoriban dívott az all'antica stílus.) A címerleírás a kancelláriai heraldikával együtt indult hanyatlásnak a holt heraldika korában. A címerleírás szabályai véglegesen csak a 19. században állandósultak Európában, a tudományos heraldika kialakulásával. Az élő heraldika korának végéig nagyjából a négyelés volt a maximális osztási fok. A kancelláriai heraldika azonban egyes esetekben, főleg az uralkodói címerek esetében, egyre több címert egyesített a pajzson és ezzel a címerleírások hossza is megnövekedett.

A címereslevél szövegének fordítása:

Kassa címereslevele (1369. május 7.). A legkorábbi ismert európai címereslevél. A címernek csak a leírását adja meg.

Mi Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya, ezen oklevelünkkel tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy királyi kegyünk által, tekintettel hű kassai polgáraink és vendégeink hasznára, azt akarván, hogy ugyanezek felemelkedjenek a kegyelem ajándékai által, alázatos folyamodványukra személyes jóindulatunkból engedélyeztük ugyanezen kassai polgáraink részére, hogy ettől fogva városuk titkos és nyilvános pecsétjén és zászlóján joguk legyen és örökké használhassák a királyi címerünkből kivett pajzsformát, melyben felül kék színű sáv három liliom ábrájával húzódik, és oldalt lentről négy vörös és ugyanannyi fehér vonal. Titkos pecsétünk alatt ezen oklevél igazolására, kiváltság formájában fogjuk kiadni ugyanazon polgáraink hasznára nagypecsétünk alatt, amennyiben ezt elénk fogják terjeszteni. Kelt Diósgyőrben, az Úr mennybemenetele előtt két nappal 1369.

A címerleírásokat a heroldok hozták létre. Ez tulajdonképpen egyfajta címerelemzésnek is tekinthető, mert pontos szerkezeti elemeket kell követni ahhoz, hogy egy leírás érthető, majd a címer elkészíthető legyen. Amikor a leíró megnevezi a pajzs színét, a pajzsban található címerábrákat, azok pózát stb., tulajdonképpen a címer megszerkesztésének módját mondja el. (Vesznek egy üres pajzsot, kiszínezik, esetleg tagolják, ráhelyeznek egy jelképet, azt is kiszínezik stb. A helyes címerleírás a címer megszerkesztésének módját mondja el a rajzoló számára.) Egyes korai címerek csak leírásból ismertek, noha ezek természetesen szintén egy-egy konkrét címer alapján készültek. Plantagenet Gottfried 1128-as roueni lovaggá avatása során pl. a király hat oroszlánnal díszített pajzsot akasztott Gottfried nyakába. Marmoutieri Jean tudósítását gyakran az első címerleírásnak, azaz az első heraldikai elemzésnek tartják. A másik korai irodalmi mű, melyben címerleírások olvashatók,Chrétien de Troyes: Le chevalier de la charette című műve.

Magyarországon az ország címerének leírása megtalálható Imre király (1196-1204) egyik oklevelében ("Predicto Stephano, siusque heredibus, arma eciam, seu insignia ipsius Domini et Patris nostri et nostra, scutum, et desuper galeam de summitate ipsius galee Leonis anteriorem medietatem, cum pedibus anterioribus, ungula aurea rapacia, ac coronam auream in capite gestantem." Fejér Codex, Dipl. T. II. p. 304.).22.[5] IV. László király egy 1273-as oklevelében olvashatunk arról, hogy Péter (Csák Máté apja) Feketehalom és Baranka vára alatt vitézül harcolt, amikor pedig István, mint ifjabb király Bulgáriára támadott (1266), Péter bátor oroszlánként harcolt, melynek jelvényét a zászlaján viselte, s ott diadalt aratott. (A Csák nemzetség címere az oroszlán volt.) Anonymus és Kézai Simon ugyancsak leírja a fontosabb nemzetségek címerét. A legkorábbi magyar címereslevelek csak címerleírást tartalmaztak, címerrajz nélkül. Ilyen Kassa címereslevele 1369-ből, a Sárkányrend 1408-as alapítólevele stb. Az első magyar címeradomány (pontosabban címerjavítás) 1327. október 23-ról[3] Doncs mester (? - 1334-1339k.), zólyomi ispán részére szintén csak címerleírást tartalmaz: "cristam inferibus descriptam, que vulgo Cymer dicitur, in forma avis blaveas alas, sub quibus folia deaurata in modum herbe, vulgo Luhere dicte, pendent". Ekkoriban a címeradományok csak a sisakdíszre vonatkoztak. Vannak olyan címerek is, melyeket csak címerleírásból ismerünk, s melyeket ezek alapján elég nehéz megrajzolni.[4]

A magyarországi címerleírások sokáig latin nyelvűek voltak, mert a címeres levelek és a krónikák nyelve is latin volt. Az első magyar nyelvű címerleírások a 17. század elején kezdtek megjelenni. Ilyen a csökmői Karácsony család 1606-os címeres levelének 1620-as magyar nyelvű átirata a Váradi Káptalan jegyzőkönyvében, valamint Szegedi Zsigmond naplójának 1658. körüli bejegyzése néhány ország címerének a leírásával, melyeket talán egy korabeli kalendáriumból másolt ki.

Címerleírási rendszerek[szerkesztés]

Coat of arms of Hungary.svg

A magyar államcímer leírása különféle leírási rendszerekben:

Magyar:

Hasított pajzs, a jobboldali mező vörössel és ezüsttel hétszer vágott, a baloldali mezőben vörös alapon zöld hármas halmon ezüst kettős kereszt, mely aranykoronából nől ki.


Francia:

Parti, au un, fascé de huit pièces de gueules et d'argent; au deux, de gueules, à la croix patriarchale pattée d'argent, issante d'une couronne d'argent, plantée au sommet d'un mont de trois coupeaux de sinople

Hasított, az elsőben nyolc vörös-ezüst vágás, a másodikban ezüst talpas pátriárkakereszt, arany koronából kinövő, zöld hármas csúcsú hegy tetejére helyezve.

Angol:

Per pale, 1) barry of 8 gules and argent, 2) gules, on a mount vert a crown or, issuant therefrom a double cross argent.

Hasított, 1) vörössel és ezüsttel nyolcszor vágott, 2) vörös, zöld halmon aranykorona, ebből növekvően ezüst kettős kereszt.

Német:

Der gespaltene schild zeigt Rechts ein siebenmal von Rot und Silber geteiltes Feld und links in Rot auf dem golden gekrönten, emporragenden mittleren Teile eines grünen Dreiberges ein doppeltes silbernes Tatzenkreuz.

A hasított pajzsban jobbra egy vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező látható, balra pedig vörösben egy zöld hármas hegy aranykoronával díszített középső részéből talpas ezüst kettős kereszt emelkedik ki.

Olasz:

Scudetto partito: nel 1° fasciato di rosso e d’argento di otto pezzi; nel 2° di rosso alla croce patriarcale e patente d’argento movente da una corona d’oro, sostenuta da un monte alla tedesca di tre cime di verde.

Hasított pajzs: 1. nyolcszor vörössel és ezüsttel vágva, 2. vörösben ezüst talpas pátriárkakereszt, arany koronából kinövő, melyet egy német stílusú zöld hármas hegycsúcs támaszt alá.

Mint látható, a legtömörebb az anglo-norman címerleírás. (Ugyanez a leírás a beszélt nyelvben így hangzik: The sinister (right side) features four silver and four red stripes; the dexter (left side) consists of a silver double cross on red base, situated inside a small golden crown, the crown is placed on the middle heap of three green hills. Azaz: A jobb oldalon négy ezüst és négy vörös sáv látható; a bal oldal vörös alapon ezüst kettős keresztből áll, mely kis aranykoronába van illesztve, a korona pedig a három zöld domb középső csúcsára van helyezve.)

A címerleírásnak rövidnek és világosnak kell lennie. Ezért a gyakran túlbonyolított és pontatlan, szakszerűtlen magyar címerleírásokat is racionalizálni kell. Ez a nevezéktan egységesítésével és a címerleírási szabályok leszögezésével érhető el.

A heraldikában különféle címerleírási rendszerek használatosak. A legkorábbi a francia (néha franko-norman) címerleírás, mely az aprólékos és szinte túlfinomult nevezéktanra támaszkodva képes tömörített formában, akár egy mondatban is megadni egy viszonylag bonyolult címer leírását is. Ezen alapul az ún. anglo-norman címerleírás is, melynek nevezéktana jórészt francia eredetű. Ez ugyancsak tömörített formában adja meg a címerek leírását. A leírás tömörsége miatt a legaprólékosabb póz, megkülönböztető jegy, helyzet stb. kifejezésére is külön szakkifejezésre van szükség. Ennek jellegzetessége a melléknévi ignevek gyakori használata. A szakkifejezések tömkelege miatt az ilyen leírás a laikusok számára kevéssé érthető, a leírás azonban a bonyolult nevezéktan miatt nagyon egyszerű. Ezért a francia és elsősorban az angol heraldikát a címerleírás (a szerkezeti elemek pontos meghatározása) irányítja.

A német és a közép-európai címerleírás már közelebb áll az élő beszédstílushoz, ezért hosszabb és néha bonyolultabb, de nem feltétlenül pontosabb, ugyanakkor a laikusok számára jobban érthető. Több benne a jelzős szerkezet, és a szubjektív megfogalmazás lehetősége, mivel nem követ egyértelmű szabályokat. Így viszont a leírás stilisztikailag is jobban élvezhető. A régebbi heraldikai felfogás szerint a leírásnak olyan részletesnek kell lennie, hogy ennek alapján a címert egyértelműen le lehessen rajzolni. A cél inkább a szakszerűség és az érthetőség együttes elérése. A magyar heraldika szellemének megfelelő címerleírás tárgyilagos, de nem túl száraz. Kár lenne megfosztanunk a címerleírást az olyan kifejező szófordulatoktól, mint pl. az oroszlán "kivont kardot villogtatva" (Nagy V. 118.l.), "balról négy csillag fénylik" (Nagy I. 13. l.), "egy magyar vitéz, ki egy szakállos törökkel viaskodik" (Nagy I. 44. l.), melyet Nagy Iván használt s melyek egyetlen szóval több fogalmat és tulajdonságot is kifejeznek. Az általa használt olyan leírások, mint pl. "két fekete madár egymással veszekedik, egyik száraz törzsről a másikra ugrik" azonban már fölösleges túlzások.

Emellett a magyar heraldikában is létezik egy tömörebb, tárgyilagosabb címerleírási rendszer. Ilyenek Forgon Mihály és őelőtte Szegedi Zsigmond címerleírásai is.

Lengyelországban több család is ugyanazt a címert használja, melynek külön neve van (ún. proklamatio). A címerleírás helyett elégséges ezen nevek megemlítése is (pl. Nalenč, Topor, Lis, Ljubič, Leliva, Radvan stb.), mivel a címereket mindenki viszonylag jól ismeri.

Az anglo-norman címerleírás menete

1. Megadjuk a címerpajzs színét, 1. a. amennyiben a pajzs osztott, először az osztás módját adjuk meg, 2. leírjuk a mezőben látható mesteralakot (en: ordinary), illetve címerképet, ha a pajzsban nincs mesteralak, és megadjuk a címerábra színét, 3. leírjuk a másodlagos címerábrát, 4. leírjuk a mesteralakon vagy az elsődleges címerképen elhelyezett másodlagos címerképet, 5. leírjuk azon címerábrákat, melyek nem foglalnak el központi helyet, 6. leírjuk a pajzsfőben, a telekben, a rámában elhelyezkedő címerképeket, 7. leírjuk a címertörést (azon mellékjegyet, mely jelzi, hogy annak viselője hányadik fiú a családban), 8. leírjuk a külső címerrészeket (sisak, sisaktakaró, sisakdísz, pajzstartók, jelmondat).

A német címerleírás menete

Galbreath címerleírási rendszere:
1. Megadjuk a címerpajzs színét, 1. a. amennyiben a pajzs osztott, először a jobb felső mező színét adjuk meg. 2. leírjuk a mezőben található címerábrákat és a fő címerábrát 3. végül leírjuk azon címerábrákat, melyek más címerábrákat díszítenek (azokra vannak ráhelyezve).

A pajzsfőt és a pajzstalpat a többi címerábra után említjük. Ha egy címerábrára más címerábrák vannak helyezve, először a legalsót említjük. A mellékjegyeket mindig utoljára írjuk le.

Egy címerábra megkülönböztető jegyeit csak akkor említjük, ha az eltér a szokásostól (a vízszintestől vagy függőlegestől). Meg kell említeni, ha két címerkép egymás mellett vagy alatt van. Három címerképnél a szokványos helyzet a 2-1 (két címerábra egymás mellett és egy alattuk). Minden ettől eltérőt külön meg kell említeni. Négy vagy öt címerábra szokványos módon keresztes vagy harántkeresztes alakzatban helyezkedik el. Ha a pajzsban több címerábra van, először a legfontosabbat írjuk le, majd az ezt kísérő, díszítő címerábrát a megfelelő szakkifejezéssel.

Ha egy pajzsban több címert egyesítettek, először az osztás módját adjuk meg (hasított, négyelt, vágott, egyszer hasított és kétszer vágott, ékkel hasított stb.) és az összes mezőt külön írjuk le. A pajzsfőt utoljára hagyjuk. A főpajzs után a boglárpajzsot és esetlegesen az erre helyezett szívpajzsot írjuk le. Ha a pajzs több részcímerből áll, két mező esetén először a jobb, majd a bal oldalit, illetve a felsőt és az alsót írjuk le. Három mező esetén először a felsőt, majd a jobb és végül a bal oldalit említjük.

A címerpajzs után leírjuk a többi címerrészt: a sisakot, sisakdíszt, sisaktakarót, a pajzstartókat és a heraldikai díszelemeket, és végül a jelmondatot.

A sisaknál megemlítjük a sisak fajtáját, és a sisakkoronát. Ha több sisak van a pajzson, leírásukat a jobb oldalival kezdjük, illetve a középsővel, majd a hozzá legközelebbi jobb- és baloldalival, így haladva a pajzs széle felé. A pajzs melletti, illetve a pajzstartók által viselt sisakokat külön meg kell említeni. A jelmondatnak csak a szövegét adjuk meg, a betűk típusának és színének leírása szükségtelen.

A címerleírás szabályai[szerkesztés]

A címerleírás sorrendje Gatterernél (1774)
A címerleírás sorrendje Gatterernél (1774)

A heraldikában a címert a viselője szemponjából kell szemlélni, ezért az oldalak felcserélődnek. Ami nekünk szemből a bal oldal, az a heraldikában a jobb oldal és fordítva.

A leírást a pajzzsal kezdjük, a mező borításával, majd megnevezzük a fő címerábrát és annak pózát, színét, valamint a mellék-címerábrákat. Ha a pajzs osztott, először azt említjük meg. Ha a címerben van boglárpajzs, először azt írjuk le. A végén írjuk le a sisakdíszt és a többi kiegészítő címerrészt és -tartozékot: a sisakot, sisakdíszt, sisaktakarót, rangjelölő koronák, méltóságjelvények, pajzstartók, jelmondat stb. Ha a pajzson két sisak van, először a jobb oldali sisak díszét írjuk le. Három sisak esetén a leírást a középsővel kezdjük, majd a jobb oldalival folytatjuk és a bal oldalival fejezzük be. Négy és több sisak esetén jobbról-balra haladunk.

Általánosságban az az elv érvényes, hogy a pajzsot vagy annak ábráit fentről lefelé és jobbról bal felé írjuk le.

Nem adjuk meg a pajzs formáját, helyzetét, a mező damaszkolását. Csak a sisak típusát említjük, de nem írjuk le a színét (kivéve az aranysisakot), a rajta található monilét, a sisak bélését, a pántok színét (kivéve ha ez rangjelölő szerpet tölt be). A sisakkoronát is csak akkor írjuk le, ha eltér a szokásostól. A sisakdíszeknél meg kell adni azok irányát, ha nem egyeznek a sisak irányával. Nem írjuk le a sisaktakaró alakját, csak a színét és a bélését. A rangjelölő koronákat, fejedelmi süvegeket, kalapokat, továbbá a címersátrakat és címerpalástokat sem írjuk le részletesen, mert ezeket a nevük alapján minden heraldikusnak ismernie kell. Csak az eltéréseket kell megemlíteni. (Ha pl. a címersátor nem egyszínű vörös.)

A leírásban nem említjük meg a magától értetődő jellemzőket, csak a szokásostól eltérő jegyeket. Nem említjük meg pl., hogy a sas egyfejű, csak azt, ha kétfejű, ha az oroszlán kétfarkú stb. Nem említjük meg, ha a címerkép jobbra néz (ez a szokásos heraldikai póza), csak azt, ha balra néz. A heraldikában a sas szokványos módon kitárt szárnyú, a rózsa ötszirmú, a liliom háromlevelű, a csillag a magyar heraldikában hatágú, az angolban ötágú stb. Ezen pózok automatikusan bennefoglaltatnak az adott címerábra nevében, ezért csak az ettől eltérő pózt kell megnevezni. A leírásban mindent közölni kell, ami nem magától értetődő.

A hagyományos címerleírásban az osztott címerek mezőit jobbról balra és fentről lefelé írjuk le. Minden egyes mezőnél úgy járunk el, mint az egyszerű címerek leírásánál. Ha pl. a négyelt pajzsban két vagy több mező címerábrái azonosak, a mezők sorszámának megadásával egyszer írjuk le azokat. Ha pl. a sisakdísz oroszlánja megegyezik a pajzs fő címerképével, annak említése is elégséges, hogy "a sisakdísz ugyanaz, mint a pajzsbeli oroszlán".

A szerkezeti szemléletű címerleírás példái[szerkesztés]

Egyszerű címerek[szerkesztés]

1. A leírást az alap színével kezdjük.

2. Ellentétben az anglo-norman címerleírással, a pajzsfőt és a pajzstalpat elsőként említjük, egyrészt hogy ne kelljen hozzá visszatérni, másrészt azért, mert ez felel meg jobban a magyar nyelv és címerleírás természetének. Pl. a magyar címer második mezőjében vörös alapon zöld hármas halmon (=pajzstalpon) kettős kereszt van. A pajzsfőnek, pajzstalpnak és a rámának nem kell megfelelnie a színtörvénynek.

3. Megnevezzük a legfontosabb címerábrát (ebben az esetben azt, amelyik alul van).

4. Leírjuk a felső címerábrát

5. Leírjuk a felső címerábra díszítését

Osztott címerek[szerkesztés]

Az osztott címereknél a magyar heraldika szabályainak és hagyományainak egyaránt megfelelő, tömörített leírási változatot fogjuk használni, egyrészt hogy helyet takarítsunk meg, másrészt hogy bemutassuk, ez a címerleírási forma is jól használható, sőt sokkal szakszerűbb és érthetőbb is lehet, mert a szabályok követésével a leírásból kiküszöböli a szubjektív elemeket. Egyébként valami hasonlóra programszerűen már Orosz Ernő is törekedett.[5]

A bonyolultabb tagolásoknál nem árt, ha a leírt mezőket számozzuk, a boglárpajzsokat és egyéb kispajzsokat pedig nagybetűkkel jelöljük.

1. Megadjuk az osztás fokát és típusát (pl. vágott, négyelt)

2. A leírást a boglárpajzzsal kezdjük (ha a címerben található ilyen), illetve a jobb felső mezővel

3. Megadjuk az adott mező színét (az alapot) (pl. fent kék alapon, vagy 1. és 4. kékben)

4. Megnevezzük a mezőben található fő címerábrát (illetve a dominánsat vagy a keretet, pajzsfőt vagy pajzstalpat) és annak színét (pl. aranyliliom, ezüst oroszlán, vörös keret, sakkozott pajzsfő)

5. Megadjuk a fő címerábra kiegészítő jegyeit, díszítését (oroszlán: vörössel fegyverzett, kétfarkú, ágaskodó, aranykoronás, ezüst kardot tartó, harántpólya: kék, 3 aranycsillaggal díszített)

6. Megnevezzük a többi címerábrát és leírjuk a színét, a kiegészítő jegyeit (pl. ezüst félhold: bukó; ezüst nap: 16 sugarú, felkelő)

7. Rátérünk a pajzson kívüli címerrészek leírására (sisak, sisakdísz, siasaktakaró, pajzstartók, jelmondat stb.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagy Iván (IX. 345. l.) a csebi Pogány családdal kapcsolatban említi, hogy címerüket Károly Róberttől kapták 1326-ban. (>>...egy arany sólyom, kiterjesztett szárnyakkal, szárnya alatt arany lóher, csőrében zöld gally, arany lombokkal (...) "Falco aureus, habens distentas alas, sub quibus folia deaurata in modum herbae l u h e r e dictae pendent, cujus falconis in naso viridis ramusculus erectus existit, folia habens aurea." Az okmány eredetije a vasvári káptalanban.<<)
  2. "Ahol a címerlevél szövege eltér a festményétől, a szöveget kellett elfogadnunk, mert az adományozás erre vonatkozik, Ilyen eltérés fordul elő például a Gaál családnál, amelynél a leírásban veres zászló szerepel, míg a festményen fehér-zöld zászló látható". (Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. I-II. Kolozsvár 1909. reprint: Méry ratio, Somorja 1997. 16. l.)
  3. Turul 1901. 98. l.
  4. 1783-ban a Szent Mihály templom restaurálásakor Kassán 1498-as évszámmal két márványkövet találtak Szakmáry György pécsi, majd esztergomi érsek (1521-1524) és prímás címerével és a következő felirattal: "Georgius Szakmár/ Lilia bina rosis totidem conjuncta gerebam; Rex detit auratum Corvinus et ipse leonem./ MCDLXXXXVIII." Eszerint címerében két liliom, két rózsa és egy arany oroszlán volt láthtó, melyet a család Mátyás királytól kapott. (Nagy Iván: Magyarország családai... X. 458. l.)
  5. "A czímerek leirásában is kerültem minden szószaporítást, fölösleges körülirást. Igy nem tartottam szükségesnek külön megemliteni: ha a pajzs egyenesen álló; ha a czímeralak heraldikai értelemben jobbra fordult és természetes szinében (oroszlán, griff = arany, egyszarvú = ezüst, galamb = fehér, holló, sas = fekete stb.) vagy sablonos helyzetében ábrázoltatik; ha a sisak rostélya nyilt.
    Sorrend szerint először a pajzs szinét, a benne levő alakot, azután a sisakdiszt, végre a sisaktakarókat (foszlányokat) irom le és pedig előbb a jobboldali, azután a baloldali két szint.
    A czímereket azonban rendszerint csak az esetben ismertetem, ha azok királyi, fejedelmi adományozásból vagy felsőbb hatóság igazolta jogszerző gyakorlatból kétségtelenül megállapíthatók. Egyébként a czímerleirást mellőzöm egyrészt azért, mert nincs jogomban a család czímerét akár festményekből, akár pecsétekből meghatározni, másrészt pedig azért, mert tapasztaltam, hogy azok felette megbízhatatlanok." Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906, előszó

Lásd még[szerkesztés]

heraldika, axiomatikus heraldika, antiheraldikus, póz, pajzstagolás