Heraldikai lexikon/Angyal

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Heraldikai lexikon(Angyal szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Angyal pajzstartó Kassa címerében

Névváltozatok:
angyalalak (Mihalik József ArchÉrt. 1905. 53.), szárnyas angyal, szeráf (hatszárnyú angyal) (Gömbös 68.), angyalfő (Nagy Iván VI. 199.), szárnyas arcz <szeráf>(Halaváts Gyula ArchÉrt. 1914. 239.[1]), szárnyas angyalfej <szeráf> (Myskovszky Ernő ArchÉrt. 1908. 79.[2]), genius comes: ö́rzö́ angyal (Pápai/Bod 127.), magudarius (Col[umella]): angyélika-fǘ (uo. 381.)
1372 u./1448 k.: "[az angyalnak] karyaÿ ezewstbelewl, hassa erczes, zaray vassasoac labay vassasok: es czerepesesek" [Jókai Kódex 125-126.] (TESz. III. 677.)
de: Engel, la: angelus, gr: angelosz, héber: malach, maleach
Rövidítések

Az angyal Isten követe a zsidó-keresztény hitvilágban. A latin angelus és görög angelosz a héber malach 'követ, hírnök' tükörfordítása. Az Ótestamentumban "Isten fiafi"-nak nevezték az angyalokat, sosem alszanak, elevenek, Isten szemei, tüzes kövek, hajnalcsillagok, tűzfáklyák, nagy erejű hősök stb. A Sátán (Lucifer) eredetileg angyal volt, de fellázadt Isten ellen, ezért társaival kiűzték a mennyből.

Az angyalok hierarchiája[szerkesztés]

Mihály arkangyal IV. László (1272-1290) dénárján

"Szeráfok állanak vala felette [az Isten felett]: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett." (Ézsaiás könyve 6: 2.) "Két szárnyon emeltetik-fel ember a földtül, az együgyüségen és tisztaságon." [Pázmány Péter: Kempis tamásnak a Krisztus követéséről írt négy könyve. 1604. 124.] (NySz. I. 631.); "Az angialok soha meg nem venhesznek, meg nem fogiatkoznak." [Félegyházi Tamás: A keresztény hitnek részeiről való tanítás. Debrecen, 1583. 81.] (NySz. I. 896.); "Az angyalokat, noha ők is testetlenek, mint az isten, kiábrázták." [Pázmány Péter: Alvinczi Péterhez iratott öt szép levél. Pozsony, 1609. 59.] (NySz. I. 1221.)

Az Újtestamenum csak utal az angyalok hierarchiájára, mely a patrisztikában következetesen kidolgozott rendszer, kilenc testülettel vagy hierarchiával (szeráfok, kwrubok, trónok, uralkodók, legfőbbek, hatalmasok, állhatatosok, arkangyalok, angyalok), miközben a rangsor gyakran változik. A kései ókori keresztény angeológia az ősi babilóniai bolygórendszer alapján az angyalokat a planéták száma szerint hét égi rendbe, kilenc kórusba és három triászba csoportosította. Pszeudo-Dionűszosz Az égi hierarchiákról (5. század) című műve szerint a háromszor három rend a következő: 1. szeráfok, kerubok, királyi székek, 2. uraságok, erények, hatalmasságok, 3. fejedelemségek, arkangyalok, angyalok. Az első csoport Istent veszi körül és neki hódol.

A szeráfok vörösek és csak a fejük látszik. Hat szárnyuk van, kettővel az arcukat takarják el Isten előtt, kettő a lábukat fedi, kettővel lebegnek. Ez a hatágú csillagforma-ábrázolás egészen a reneszánsz puttó-ábrázolásokig fennmaradt. A szeráfok gyertyát tarthatnak a kezükben.

Az Ószövetség kerubjai szárnyas, szfinx-szerű lények. Velük azonos a négy apokaliptikus fenevad, majd az evangelisták jelképei, melyeknek ember-, bika-, oroszlán- és sasarca van. A szeráfoktól a színük (kék vagy arany) különbözteti meg a kerubokat. A kerubok könyvet tarthatnak a kezükben.

A királyi székek az isteni trónust testesítik meg. A második hármas kormányozza a csillagokat és az elemeket, a harmadik csoport tagjai a földi fejedelemségek, királyságok őrangyalai. A királyi székek trónt, a koronás uraságok jogart és országalmát a tarthatnak a kezükben, az erények liliomot vagy piros rózsát, a hatalmasságok és a többi alacsonyabb rend tagjai páncélt viselhetnek.

A Biblia szerint a hét arkangyal az angyalok fejedelme. A legnépszerűbbek Mihály (az ítélkező, a Gonosz legyőzője, a mennyei seregek vezére, Izrael ővédnöke, a középkor lovagias szentje; attribútuma a kard és a mérleg), Gábriel (a hírhozó; attribútuma a liliom vagy a Merkur-pálca) és Rafael (a gyógyító és az első őrangyal).

Az angyalok a heraldikában[szerkesztés]

A heraldikában általában szőke, hosszú fehérruhás nőalakként ábrázolják, a hátán hattyúszárnyakkal. A magyar városok címereiben is megjelenik az angyal. Mivel a városok nem vettek részt személyesen a csatában (csak városi csapataik által) a korai magyar címerszemléletben az a nézet terjedt el, hogy nem viselhetnek sisakot, ezért a pajzs fölött azt angyallal helyettesítették, mely egyfajta pajzstartó lett és az egyik legkorábbi pajzstartó-típus volt a heraldikában. Ezt az eljárást használták a női címereken is. Angyalos címere volt Kassának és Bártfának, és a 19. században a magyar államcímer pajzstartója is két angyal lett. A 15. századtól általában angyalok voltak a magyar céhcímerek pajzstartói (Csehországban oroszlánok, Ausztriában griffek).

A bautzeni Ortenburg-vár kaputornyán látható emlékművön Mátyás király fejére uralkodása csúcspontján (1486) angyalok tesznek koronát.

Előfordul címerképként is. A Sexty család címerében angyal, a Barkóczy család címerében és a Ferences Rend nagycímerének második mezőjében szeráf van, mely azt a pillanatot jelképezi, amikor Krisztus megjelent Ferencnek, valamint a "szeráfi szeretet"-re is vonatkozik, amire az Ószövetségben találunk utalást, és Szent Ferenc életének egyik vezérmotívuma volt.

A legfontosabb svéd lovagrend, a Szeráfff Rend jelvényét a rendjel keresztjének szárai között szeráffejek töltik ki és a nyaklánc szemeit is ezek képezik.

Lásd még[szerkesztés]

arkangyal