Heraldikai lexikon/Griff

Névváltozatok: gryphus, gryps: griph madar (Szikszai Fabricius 1619. 109.), szárnyas griff (Csoma-Csergheő ArchÉrt. 1884/4. 298.[1], Alapi Gyula ArchÉrt. 1914. 132.[2]), (szárnyatlan) griff <hím griff?> (Supka Géza ArchÉrt. 1907. 117.[3]), , griphus: grif madár, szövevényes mese (Pápai/Bod 297.), gryphus, gryps, grypis: grif madár (uo. 298.), griffmadár (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123., Gerecze Péter ArchÉrt. 1895. 43.; Püspöki Zseliz 164.; Jakab-Szádeczky 1901. 387.), grif (Deák Farkas, Turul 1883/3.[4]),

fr: griffon, en: griffin, gryphon, griffon, gryfin]

Rövidítések:

http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/931

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Losonczy_c%C3%ADmer

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/S%C3%A1ff%C3%A1r_c%C3%ADmer

A griff a leggyakoribb képzeletbeli lény a heraldikában.

Oroszlán-alsóteste van farokkal, valamint sas felsőteste sasszárnnyal, -lábbal, -karmokkal és sasfejjel, rajta oroszlánszerű fülekkel (miáltal a griff-fej jól megkülönböztethető a sasfejtől). Szokványos helyzete az ágaskodó.

Az angol heraldikában előfordul a szárnyak nélküli ún. hím-griff is. Nem tévesztendő össze a griffel, mert más-más az eredetük. A heraldikában bonaconnal együtt az európai bölény lehetett az előképe. A hím griffnél a szárnyak helyett néha aranysugarak vagy tüskék nyúlnak ki a testéből. Néha két hosszú, egyenes szarvval is ábrázolják. Egyes angol szerzők a griff egyik fajtáját az alce névvel illetik, de erre nem találhtó tényleges címertani példa. Az angol heraldikában a szárnyak nélküli griffet hím griffnek (en: male griffin, keythong) nevezik. Ennek gyakran van szarva és hegyes farka. Ha a hím griff testének több részéből is (arany) sugarak vagy tövisek törnek elő keythong a neve. Néha ennek is szarvai és hegyes farka van.

Grif, grifmadár, bár 152. (gryphus, griffon, Greif, en: griffin, griffon, gryphon). Felső teste sashoz hasonló, madárcsőre van, elő végtagjai, madár karmakban végződnek, hátsó része oroszlán, füle hegyes és hosszú, farka majdnem mindig a hátsó lábai között van. Szárnyai nem a hátán vannak, de első lapoczkájából nőnek ki (414. ábra). A grif növekvően is ábrázoltatik, de egyes részei is előfordulnak, mint a grifláb a Castriota czímerben (80. ábra).

A bestiáriumok szerint egy griff nagysága és ereje 100 sasénak felel meg. Egy lábával egy örköt is el tud ragadni. A magas hegyekben levő aranybányákat őrzi. A fészkét is arannyal béleli ki. A lovas szkíták el akarták lopni az aranyat, ezért a griffek velük is harcra keltek. A lovak és a griffek nem kedvelték egymást.

A hippogriff (en: perzsa: szimurg, szenmurv) a középkori irodalomban a griff és a kanca nászából származó sasfejű, sasszárnyú, lótestű lény. A ló és a griff párzása Vergilius egyik eklogájából ered, ahol a lehetetlen dolog szimbóluma; magát a hippogriffet Ludovico Ariosto olasz költő találta ki 1516-ban, Az eszeveszett Orlando című költeményben, ahol a főhősök hátasául szolgál. (Wikipédia) A ló és a griff keveréke. Előteste a griffé, hátsóteste a lóé. A perzsa változatát a kutya vagy az oroszlán, és egy óriási madár keverékeként írják le.

Az opinikusz [vagy epimacus, en: opinicus] képzeletbeli lény, felsőteste és szárnyai a sárkányéra hasonlítanak, de a fején csőr és a sárkány, valamint a griff közötti fülek láthatók. Alsóteste és négy lába az oroszlánéra hasonlítanak, de a farka rövid és tevefaroknak tartják. A heraldikai opinikusz hasonló a griffhez, de a lábai az oroszláné, a farka pedig a medvéé. A feje, nyaka és szárnyai a gfriffé. Egyes leírásokban a teste is az oroszláné (vagy a tevéé).

Hippogriff
Perzsa hippogriff
Keythong
Keythong
Keythong
Opinikusz
Griff és oroszlán harca, Louvre, Párizs, a 12. sz. vége

Vö. sárkány