Címerhatározó/Kunország címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó(Kunország címere szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként Kunország (la: Cumania) címerével foglalkozik.


Ezt az országot a magyar korona részeként a mai Oláhország vagyis Havasalföld, továbbá Moldva – melyhez akkor a mai Bukovina is tartozott – valamint az oroszok birtokában lévő Besszarábia alkották.

Kunország címere.PNG

A tartomány címerének ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

A fenti kép II. Lipót (1790-1792) nagycímeréről való. Az oroszlán áltlában nem két-, hanem egyfarkú, noha az 1777-es Ratio Educationis címlapján Mária Terézia királyi címerében kétfarkú. Ezt néha kutyaként is le szokták írni.

A 13. század óta a magyar királyok használták a Kunország királya (Rex Cumanorum) címet és a Kárpátoktól délre és keletre elterülő tartomány címerét is felvették a többi hűbéres tartomány címerei közé. A területet előbb a besenyők, majd a kunok lakták, innen ered az elnevezése is a magyarországi latinban.

1226 második vagy 1227 első felében Barc, a rangsorban negyedik kun fejedelem követséget küldött Róbert érsekhez, akit később IX. Gergely pápa legátusként küldött a kunok megtérítésére Kunországba. Róbert érsek Béla herceg jelenlétében - egyik kútfőnk szerint - 15.000 kunt keresztelt meg Erdélyben. A kun püspökség a térítés eredményeképp jött létre Milkó székhellyel 1227-ben, de a telepítést a korabeli Havasalföld és Moldva területén a Tatárjárás semmivé tette.

Kun címer

„IV. Béla a kormány átvételével királyi czimei közzé a „kúnság királya” – Cumaniae rex – czimet is azonnal menten felvette; mert míg II. Endre korában egy 1233-ban Béla mint elsőszülött fia által kiadott oklevélen kivül másutt a kúnság királya czim elő nem fordul: IV. Bélának 1235–1237-dik évi – habár nem nagy számmal fennmaradt – okleveleiben a „kúnság királya” czim is rendesen olvasható; 1238-dik év után pedig e czim használása átalánossá vált[1]. Sőt Korabinsky szerint[2] IV. Béla az ország czimerei közé e kún ország czimerét is felvette, mely egy koronás és támadásra kész fenálló oroszlán, kék mezőben, felette egy csillag, alatta pedig a telő hold. Ugyan e kún czimer vala azon emlékpénzen, mely II. Mátyásnak Pozsonyban 1608-ban történt koronázási ünnepélyén kiosztatott; e czimer máig is nemcsak koronázásokkor használtatik, hanem midőn 1746. Márt. 19-kén kelt kiváltságlevelével Mária Terézia a jászkún kerületeknek új megyei hivatalos pecsétet adományozott, ebbe mint a mai nagy kúnság czimere, beigtattatván, jelenleg is használatban van[3]. Ebből látható, hogy a „kúnság királya” czim nem a később 1239-ben hazánkba Kuthen alatt beköltözött s IV. Béla által a Duna, Tisza, Körös, Maros, Temes vidékein megtelepített kúnok lakásától, hanem ugyanezek előbbi lakhelye a moldvai kúnságtól vétetett. E czim felvételének alapul szolgált a moldvai kún földnek azon része, melyet a német vitézi rend elfoglalt, s ettől II. Endre elvévén, 1234-ben IV. Béla mint ifjabb király hatalma alá adott; továbbá azon új kún püspökség, melyet a moldvai kúnoknak a magyar domonkos szerzetesek által keresztyén hitre térítése folytán a pápa felállított, de javadalmakkal II. Endre által láttatott el, s igy azt kell hinnünk, hogy midőn a kún fejedelem Moldvában a keresztséget felvette, egyszersmind a magyar király felsőségét is elismerte[4].) Dugonics a régi kúnságnak két czimerét mutatja fel. Egyik a kis kúnságé, mely a Dnieper és Bug folyók között feküdt; ez egy vörös udvarú paizson két rézsút fekvésű szalag, a Dnieper és Bog jelképei; ezek között látszik a kúnoknak ama híres szaladó kutyájok, melyről ma is fent van ezen közmondás. „úgy sétál, mint kúnok ebe a homokon;” – a másik a nagy kúnságé, teljesen hasonló a fentebb leirt czimerhez. Hol vette Dugonics a kis kúnság fentebbi czimerét, nem mondja[5]. A régi kúnok véresküjök alkalmával egy kutyát szoktak volt kardjaikkal összevagdalni; s talán ebben lehet a fentebbi közmondás megfejtését találni.” [1] Fejér Cod. III. 2, 421. VII. 4, 81. IV. 1, 21. 71. 131. s. k. l.

[2] Georg. Lex. v. Ung. 254. l.

[3] Decsy Magy. kor. hist. 74. l. Palugyay jászkún ker. leirása 46. l.

[4] Engel Walachey 141. Horváth M. m. orsz. tört. I. 376. l.

[5] A magyarok uradalm. 1801. 21–30. l.

GYÁRFÁS ISTVÁ: A JÁSZ-KUNOK TÖRTÉNETE. (I-IV. 1870-1885) MÁSODIK KÖTET. ÖTÖDIK SZAKASZ. A KÚNOK MAGYARORSZÁGBAN, AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK ALATT. 1239–1301. 257-258.

http://vfek.vfmk.hu/00000097/root/0002/0006/0002-9b.html

http://mek.oszk.hu/00800/00892/html/doc/c300055.htm

  • Irodalom:

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még: