Ugrás a tartalomhoz

Heraldikai lexikon/Párduc

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
(Párduc szócikkből átirányítva)

Névváltozatok:
párducz (Panther) (Thallóczy 1897. CCLIII. lap), panthera: párdutz, pantherinæ menſæ (Plin[ius]): tarka, babos abroſzokkal terített aſztalok <valószínűleg a pettyes testű párducra megy vissza> (Pápai/Bod 443.), pardalis, pardus: párdutz (uo. 444.), thos: farkasból, és párdutzból fajzott állat (uo. 616.), variæ: párdutzok (uo. 635.)

fr: panthère, en: panther, love cervere, de: Panther, la: panthera, pantera, pantere, pantiere
Rövidítések

A párduc [fr: panthère, en: panther] a címertanban négylábú képzeletbeli lény, előképének a hiúzt és a hópárducot [en: ounce] tartják. Általában füstölgő helyzetben ábrázolják, azaz szájából és füleiből (néha a szemeiből is) lángnyelvek törnek elő.

Párduc Stájerország címerében

A heraldikai párduc semmiben sem hasonlít a természeteshez. Feje olyan mint a griffé (esetleg a sasé), első lábai mint a sasé, a hátsók mint az oroszláné. Néha szarvai is vannak. Szájából és füléből gyakran lángok csapnak elő. Ilyenkor háborgó párducnak (en: panther incested) is nevezik. A lángok a párduc által kilehelt kellemes illatot jelképezik.

Az angol heraldikában pettyes a teste, a füleiből és a szájából pedig lángnyelvek csapnak ki. VI. Henrik angol király a párducot a sisakdíszén annak kifejezéseként használta, hogy a királynak annyi kiváló erénnyel kell rendelkeznie, amennyi gyönyörű színes folt látható a párduc testén és akkor az emberek szeretni és követni fogják őket, miként a többi fenevad is szereti és követi a párducot a kellemes illata és a nagyszerű színei miatt.

A természetes párduc olyan, mint a természetben előforduló leopárd vagy hópárduc. A legrégibb heraldikai párducok egyike Stájerország címerében látható. Párduc van István, Stájerország kormányzójának címerében, mely a Züricher Wappenrolle-ban látható, valamint Luitpold Stájerország fejedelmének 1203-as lovas pecsétjén.

A bestiáriumok szerint egy nemes, sokszínű fenevad, melynek az egyedüli ellensége a sárkány. Gyönyörű, sokszínű állat, a bundáján fehér vagy fekete foltok láthatók. Evés után visszamegy a barlangjába és három napig alszik. Amikor felébred, hangosan ordít és eközben egy kellemes szag árad ki a szájából. Minden állat, amely hallja az ordítást, követi az illatot, hogy megtalálja a párducot. Csak a sárkány marad távol, elrejtőzve az odújában, mert fél a párductól. A nősténypárduc csak egyszer képes szülni, mivel a kicsinyei az anyaméhben a karmaikkal annyira felsértik belülről, hogy ezután meddő marad.

A párduc Jézust jelképezi, aki a teljes emberiséget megnyerte magának, a sáekány pedig az ördögöt jelképezi, aki fél Jézustól és elrejtőzik előle. A bundája sokféle színei Jézus sokféle erényeit jelképezi. Miután Jézust keresztre feszítették, három nap múlva feltámadt. A párduc kellemes illata Jézus szavait jelképezi, aki a szavaival nyerte meg az embereket.

Plinius szerint (1. század, 8. könyv, 23.) a párduc világos színű, de a mundáján a szemhez hasonló kis foltok vannak. A kellemes illata magához vonzza az összes négylábú allatot. A fejének vadsága azonban elrémíti az állatokat. Ezért ahhoz, hogy zsákmányt tudjanak ejteni, a párducok elrejtik a fejüket és a kellemes illatukkal vonzzák magukhoz a zsákmányukat. Egyesek szerint a vállukon egy félholdhoz hasonló jel van. A leggyakrabban Afrikában és Szíriában fordulnak elő.

Sevillai Izidor szerint (7. sz., Etimológiák, 12. könyv, 2:8-9) a párduc (pantera) neve a görög "minden" (pan) szóból ered, mert a párduc az összes állat barátja, kivéve a sárkányt. A testüket a szemekhez hasonló fekete és fehér foltok fedik. A nősténypárducok csak egyszer képesek szülni, mert a magzatjaik a szüléskor annyira igyekszenek világra jönni, hogy a karmaikkal annyira megsebesítik az anyjukat, hogy meddők maradnak.

Philip de Thaun szerint (1121 k., Bestiaire) egy különös, gyönyörű, sokszínű állat. Három napi alvás után kellemes hangot hallat, majd a szájából kiáradó illat kellemesebb és erősebb, mint bármilyen illatszer, mely virágzásnak indítja a növényeket és az erdei leveleket.

Bartholomaeus Anglicus szerint (13. sz., De proprietatibus rerum, 18. könyv) Physiologus azt mondta, hogy a párduc gyűlöli a sárkányt. Ha sokat eszik, három naig alszik, majd ébredés után a szájából kellemes illat árad, amit az összes állat követ. Csak a sárkány fél, ha hallja a hangját és elrejtőzik az odújában. Az összes négylábú állat szereti a párduc és a tigris különféle színeit, de rettegnek a szörnyűséges fejeiktől. Ezért elrejtik előlük a fejüket, és felfalják őket, ha közel merészkednek.

A természetes párduc a heraldikában az oroszlánhoz hasonló. Úgy lehet őket megkülönböztetni, hogy a párducot sötét pettyekkel (foltokkal) a testén ábrázolják. A magyar nemesi heraldikában viszonylag gyakori címerállat. Az ókortól fogva a bátorság jelképe volt.