Címerhatározó/OSZ/H
|
|
|
|
|
|
|
Címerhatározó – H
A második eldöntendő kérdés (a címerhatározás II. lépése), hogy milyen a háromszor osztott, harmadolt (H) címer fő mezőjének borítása? Ez lehet egynemű, egyféle borítású (E) vagy (kétféle és kettőnél) többféle borítású (T).
II. lépés: A háromszor osztott (H) címer fő címermezőjének borítása egyféle szín (E) vagy egynél többféle (T) szín |
Step II: The main field of the (main) escutcheon can be composed of | |
One tincture (E) Go→ or | Multiple tinctures (more than one) (T) Go→ |
(Definitions see below)
Alternatively, use the Index → for keyword search |
Egyféle borítású fő címermező (E) →Tovább | Többféle borítású fő címermező (T) →Tovább |
A háromszor osztott (H) címer fő címermezője egyféle borítású, egyszínű (E) →Tovább | A háromszor osztott (H) címer fő címermezője többféle borítású, többszínű (T) →Tovább |
Egyféle borítású fő címermező (E) →Tovább | Többféle borítású fő címermező (T) →Tovább |
Egyszínű, egyféle borítású háromszor osztott (H) címerek fő címermezőinek példái
|
Többféle színű, borítású háromszor osztott (H) címerek fő címermezőinek példái
|
Egyszerű keresés a Mutatóban → |
Címerhatározási gyakorlatok
[szerkesztés]Címerhatározási gyakorlatok | |||
A háromszor osztott (H) címer fő címermezője egyféle borítású (E) →Tovább vagy A háromszor osztott (H) címer fő címermezője többféle borítású (T) →Tovább |
Definíciók | |||||||||
A II. lépésben két dolgot kell eldöntenünk: A. melyik az osztott címer fő címermezője, és B. milyen a fő címermező borítása (E vagy T) Fő címermező[szerkesztés]A címerhatározás során az osztott címereknél nem vesszük figyelembe a teljes címert, tehát a címer összes mezőjét, csak a fő címermezőt. Ezért a II. A. lépésben meg kell határoznunk azt, hogy melyik az osztott címer fő címermezője. Osztatlan címereknél (O) ez maga az alappajzs, melyen kisebb pajzsok, pl. boglárpajzsok találhatók. Az egyesített címereknél ez maga a főpajzs. Minden más címer (F, H, N, NT) esetében a fő címermező mindig az, amelyik felül és/vagy a (heraldikai) jobb oldalon helyezkedik el. Az alábbi képen ezt 1-es számmal jelöltük. A címerhatározás során abból az elvből indulunk ki, hogy az osztott és egyesített címerek meghatározásához nem szükséges figyelembe vennünk az adott címer összes címermezőjét, hanem erre a célra elégséges a fő címermezőt, annak borítását, címerábráit, ezek megkülönböztető jegyeit stb. figyelembe venni. Egy osztott címert ugyanis annak fő címermezője alapján is hozzá tudjuk rendelni a címer viselőjének nevéhez. Abban az esetben, ha a pajzs fő címermezője maga is tovább osztott (mint pl. a fenti kép utolsó sorának harmadik pajzsa), a fő címermező (a címerhatározás alapja) az ezen belüli felső és/vagy jobb oldali kisebb pajzsrész lesz. A fő címermező borítása[szerkesztés]Amennyiben meghatároztuk a fő címermezőt, - az egyszerű címerekhez hasonlóan - a II. B. lépésben azt döntjük el, hogy milyen annak borítása. Az EGY 1-2. pontokban felsorolt szabályszerűségek értelmében a címermező (vagy a fő címermező) lehet egynemű, egyféle borítású (jele E) vagy (kétféle és kettőnél) többféle borítású (jele T). A határozási folyamatnál nem vesszük figyelembe a címerpajzs színét, borítását, hogy a színezetlen címerábrázolásokat is ugyanazon szabályszerűségek szerint kezelhessük. Ettől függetlenül azonban a színek, borítások rendelkeznek egy heraldikai színsorrenddel is. Ebben a sorrendben elsők a fémek (arany és ezüst), majd a színek (vörös, kék stb.), a nemheraldikus színek és a bundabőrök. Abban az eseteben, ha a színezetlen címerábrázolásokon vonalkázást vagy másféle színjelölési módszert is alkalmaztak, a címer borírása ennek alapján könnyen megállapítható.
Az egyféle borítású alap színsorrendben lehet arany (ar), ezüst (ez), vörös (vö), kék (ké), zöld (zö), fekete (fe), egyéb szín (esz: bíbor [bí], narancs [nar], vérvörös [vv], természetes szín [tersz], barna [bar], szürke [szür], stb.), ismeretlen máz (imá) és bundabőr (bb: hermelin [her], evet [ev], mál [mál], pillangópikkely [pp] stb.). A (kétféle és kettőnél) többféle borítású alapok sorrendje (amennyiben erre a határozási folyamatban a sok hasonló pajzs miatt szükség van) először a pajzstagolás sorrendjét követi, majd az egyes alcsoportokon belül a színsorrendet, a következő módon: vágott vagy pólyázott alapok, tagolások (váp), hasított vagy cölöpölt (hac), harántolt vagy balharántolt (hbh), négyelt vagy harántnégyelt (nhn) és egyéb többmázú alapok (eta). Ezen utóbbi csoportba tartozik a sakkozás, a harántsakkozás, a rutázás stb. A kétmázú alapok esetében a színsorrendet mindig a heraldikai jobb felső sarokban található borítás adja meg (beleértve a harántvágott pajzsokat is). A kettőnél többféle borítású alapok kis számban fordulnak elő, ezért itt néhány rendszertani csoport bevezetése is elégséges. Sorrendjüket a címerhatározás és a mesteralakok sorrendje határozza meg, a borítások számának megfelelően. Ide tartozik a hárommázú (hrm), a négymázú (négy) és a négynél több mázú alap (ntö).
Fentebb a T alapok számára meghatároztuk a pajzstagolások sorrendjét, ahol a vágott (vá) pajzsok megelőzik a hasított (ha) pajzsokat, ezek pedig a harántolt és balharántolt (hbh) pajzsokat. Egyes heraldikusoknál ettől eltérő sorrendet is találhatunk, ahol a hasított (ha) pajzsokat a pajzstagolások között általában korábban említik, mint a vágott (vá) pajzsokat. A két fő pajzstagolási irány tehát a vágás (vízszintes tagolás) és a hasítás (függőleges tagolás). Mindössze az lehet kérdéses, hogy ezek közül melyik az elsődleges? Mi ebben a tekintetben Pápai Páriz Ferenc, Ars heraldica (Kolozsvár, 1695. XIV. fejezet, 156. l.) című művét követjük, aki a pajzs tagolását a hét fő kardvágás alapján tárgyalja. Ezt az alább látható vágódiagram képében rekonstruáltuk. Pápai Páriz vívási rendszerében (formagyakorlatában) az 1. vágás (pajzstagolás) a balharántos vágás (vonal). Ezt követi 2. a vízszintes, majd 3. a függőleges vágás, és a harántvágás (5.) csak az után következik, miután még egy vízszintes vágásra (4.) sor került. Pápai Páriznál tehát a vágás (vízszintes kardvágások) egyértelműen megelőzi a hasítást (a függőleges kardvágást), amennyiben az 1. számú balharántos vágást figyelmen kívül hagyjuk. Ezért számunkra a pajzstagolások helyes sorrendje a fent ismertetett vágás, hasítás, harántolás és balharántolás. | |||||||||
Példák | |||||||||
Az alábbi képek az egyszerű címereknél (EGY) alkalmazottak átvételei, de ugyanez vonatkozik az osztott és egyesített (OSZ) címerek fő címermezőjére is. Egyféle borítású alapok (E) színsorrendben: arany (ar), ezüst (ez), vörös (vö), kék (ké), zöld (zö), fekete (fe), egyéb színek (esz), ismeretlen mázak (imá), bundabőrök (bb) A fenti kép az egyszerű címereknél (EGY) alkalmazott átvétele, de ugyanez vonatkozik az osztott és egyesített (OSZ) címerek fő címermezőjére is. Kétféle borítású alapok (T) tagolási sorrendben: vágott vagy pólyázott alapok, tagolások (váp), hasított vagy cölöpölt (hac), harántolt vagy balharántolt (hbh), négyelt vagy harántnégyelt (nhn) és egyéb többmázú alapok (eta). A fenti kép az egyszerű címereknél (EGY) alkalmazott átvétele, de ugyanez vonatkozik az osztott és egyesített (OSZ) címerek fő címermezőjére is. Példa: A(z egyszer) vágott pajzsok színsorrendje (részlet) A fenti kép az egyszerű címereknél (EGY) alkalmazott átvétele, de ugyanez vonatkozik az osztott és egyesített (OSZ) címerek fő címermezőjére is. Többféle borítású alapok (T) a mázak száma szerint (hrm, négy, ntö) Néhány négyféle borítású alap (négy) Néhány négynél többféle borítású alap (ntö) A fenti képek az egyszerű címereknél (EGY) alkalmazottak átvételei, de ugyanez vonatkozik az osztott és egyesített (OSZ) címerek fő címermezőjére is.
|
Fő címermezők a háromszor osztott, harmadolt (H) címerekben
[szerkesztés]A fő címermező mindig a (heraldikai) jobb oldalon és/vagy fent található.
Lásd még: A címerhatározás szabályai, Címerhatározó, Heraldika