Heraldikai lexikon/Színek

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok: különböztetés [színezés] (Nagy Iván IV. 382. l.), színmáz (S. Turcsányi 2007 [1]), zinn (Karácsony 1606/1620), természeti színek (Nyiri 1831. 318.), color: szin, feʃtek (Szenczi lat-magy. sz. [649.]),, color, colos: szín, festék (Pápai/Bod 126.), abaphus: feſtetlen (uo. 2.), auſterus: setétes kedvetlen ſzín, columbinus: tarkás, fényes, mint a' galamb' nyaka, dilutus: halovány-ſzín, világos, fuſcus: barát-ſzín, laetus: világos, tündöklö́ [szín], lentus: szomorú-ſzín, mentitus: nem igaz ſzín, mixtus: elegyes-ſzín, nubilus: setét-ſzín, obſoletus: kopott-ſzín, perditus: ſzíne-hagyott, satur: tellyes-ſzín, serenus: világos-ſzín, svavis: kedves-ſzín, surdus: halovány-ſzín, varians: tarkás [szín] (mind: uo. 126.), color obſoletus: magát meg-hagyott [kifakult] ſzín (uo. 424.), obtinere colorem: meg-tartani a' ſzínét (uo. 425.), decolor: színtelen, rút-ſzínǘ, decolor Indus: szeretsen, decolor ſangvis <színtelen vér> (uo. 184.), color dilutus: világos ſzín (uo. 209.), diſcolor: külömb-külömb ſzínǘ tarka (uo. 212.), color exangvis: halovány-ſzín (uo. 244.), color factitius: áll ſzín (uo. 263.), floridus color: szép kellemetes ſzín (uo. 278.), subfuſcus: homályos ſzín, setétes (uo. 588.), subobſcurus: homályos, setétes ſzabású (uo. 590.), surdus color: halovány-ſzín (uo. 602.), unicolor: egy ſzínǘ (uo. 654.), unitas colorum: egy ſzínǘség (uo. 655.)

en: colours, de: Farben, tingieren, la: colores, fr: couleurs

SCUTA LECTISSIMIS COLORIBUS DISTINGVUNT (A pajzs választott színe megkülönböztet, Tacitus)

"A' magyar nemzeti szín az ország czímeréből vétetett: 's vörös és fehér, mellyekhez a' hármas hegy miatt a' zöld is hozzá szokott adatni. Az ausztriai császári szín: sárga és fekete." (Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, II. 1843. 21.[2])


Rövidítések

Az alapszínek[szerkesztés]

Heraldikai borítások

A címertanban 2 fém és öt fő szín használatos. Ezek összefoglaló magyar elnevezése mázak. A régebbi heraldikai irodalomban ezeket tinktúráknak is nevezték. (Vö. például angol tinctures.) A külföldi heraldikában ezen kívül különféle prémek is használatosak. A prémek és mázak összefoglaló magyar elnevezése borítások.

A heraldikai mázak jelölése[szerkesztés]

A fekete-fehér ábrákon és egyes színezetlen felületeken (pénzérméken, pecséteken, rézmetszeteken, nyomtatványokon stb.) az egyes heraldikai színek jelölésére vonalkázási rendszerek használatosak, melyet a mellékelt ábra mutat.

Ezüst vagy fehér[szerkesztés]

Az eredeti címeres leveleken az ezüst jelölésére valódi ezüstöt használtak. Idővel az ezüstözött részek az oxidáció miatt megfeketedtek és gyakran vezettek félreértéshez. Ebből kifolyólag például ma is gyakran rekonstruálnak helytelen módon olyan vörössel és ezüsttel vágott (vörös-fehér sávos) magyar történelmi zászlót, melynek ábrázolását olyan kódexből vették, amely ilyen megfeketedett ábrán látható. Az ezüstöt a közönséges ábrázolásnál az fehérrel is lehet helyettesíteni. Nagyon ritkán (a külföldi heraldikában) a fehér előfordulhat az ezüsttől eltérő heraldikai színként is, mint például a portugál heraldikában, municipal de Santiago do Cacém és a portugál légierő logisztikai és adminisztrációs parancsnokságának címerében.

Arany és sárga[szerkesztés]

A korai címeres leveleken az arannyal színezett címerrészeket valódi aranylapokból készítették el. Idővel ezek is megkophattak és szintén félreértést eredményezhettek, például bronznak vagy barnának értelmezték azokat. Valószínűleg így jöttek létre a későbbi antiheraldikus színek, mint pl. a barna. Az egyszerű ábrázolásokon az aranyat sárgával helyettesítették. Néha az arany és a sárga külön máznak számított, mint pl. Kassa 1502-es címerében, a sisakdíszként szolgáló felül sárga, alul kék szárnyon, melynek középére egy aranyliliomot helyeztek.

Színek[szerkesztés]

A korai heraldikában, avagy az ún. élő heraldika korában csak négy fő színt használtak. Ezek: a vörös, a kék, a zöld és a fekete. Valamivel későbbi, de nagyon korai a bíbor használatba vétele, melyet azonban általában csak a kiegészítő címerrészek színezésére alkalmaztak (pl. a sisak bélésére, egyházi süvegeknél, címersátrak bélésénél stb.).

Későbbi színek[szerkesztés]

Idővel az eredeti hét mázon kívül további színek is megjelentek a címertanban. Mivel az élő heraldika korában (a csatában) ezek nem voltak használatosak, antiheraldikus színeknek nevezzük őket. Ezeknek is létrejött a vonalkázási rendszere, melyet a szakirodalom Marcus Vulson de la Colombière-nek tulajdonít. További antiheraldikus színeket vezetett be a címertanba Eucharius Gottlieb Rink és Christian Samuel Theodor Bernd.

Ide tartozik a narancsszín, a sötétvörös, a barna, a szürke, a természetes szín és néhány további antiheraldikus szín.

  • természetes szín az európai emberi bőr színe, leggyakrabban a francia heraldika használja
  • égszínkék
  • sötétszürke (angol cendrée)
  • hamuszürke (angol "ash colour") a dél-walesi Gwilt címerében
  • "kőszín" (a spanyol heraldikábande piedra) a szürke megfelelője
  • "barnás" (franciául "Brunâtre") rendkívül szokatlan színmegnevezés a címerképek egyes részeinél alkalmazzák, melyet természetes színezetűként is le lehet írni, mint pl. Simón Bolívar címerének barna oroszlánját. A német heraldikában ezt a színt barnaként ("Braun") írják le.

A német címertanban használatos a szürke (angol grey), az acélkék (Eisen, angol iron) és a "vízszín" (Wasserfarbe, angol water colour) is. A "földszín" (angol earth colour) a német címertanban csak ritkán fordul elő. Az angol heraldikában a földszín megtalálható a Royal Miners' Company[3] címerében és Kolumbiában Santiago de Cali címerében.[4] A Szovjetunióban a Zsidó Autonóm Terület címerének mezője "akvamarin" volt (angol aquamarine), melyet inkább a sötétzöld egy fajtájaként írnak le, mintsem valódi akvamarinként (kékeszöldként). A Kolumbiai Köztársaság címerének pólyáját platinaszínűként (angol platinum) írják le.[5] 1997-ben kanadában megjelent a rózsaszín (angol colour rose) és a fémek között a réz (angol copper), az utóbbi Kim Campbell miniszterelnök címerében. A dél-afrikai heraldikában a University of Transkei címerében az okker [6](angol ochre) szerepel és a nemzeti zászlóban az okkervörös (angol red ochre) látható. [7] Az Egyesült Államok hadseregének [8] heraldikájában megtalálható a barnássárga szín (angol buff) és az égszínkék egy fajtája (angol horizon blue[9]), a hadsereg[10] és a légierő[11] címerében pedig megjelent az acélszürke (angol silver gray). A bronz (angol bronze) szín látható a Special Troops Battalion, 2nd Brigade, 1st Cavalry Divsion címerében, de ezt inkább színként, semmint újfajta fémként használják. [12]

Ezen antiheraldikus színek többsége megtalálható volt már a holt vagy hanyatló heraldika idején adományozott címeres levelekben is. Plédául horti és rigyiczai Kovách család 1613-ban adományozott címerének égszínkék ("coelestini coloris") volt a mezője és a nánási Fejes család is "égszínü" pajzsot kapott 1654-ben III. Ferdinánd királytól (HBmL [HB] Apostol Elek-hagyaték, XIII. 21. 1. c.) és Rimaszombat egyik címerváltozatában a fekete sas szintén égszínkékkel és ezüsstel vágott pajzsra van ráhelyezve. A bíborvörös (angol "amaranth") vagy "vérvörös" (angol "columbine") színt 1701-ben egy cseh lovag kapta címeradománya részeként.[13]

Prémek[szerkesztés]

A prémek közé tartozik az evet, a mál, a hermelin, és ezek változatai. A magyar heraldikában csak nagyon ritkán találhatók meg. Főleg Franciaországban, és a brit heraldikában gyakoriak. A nyugat-európai címertanban nemcsak a mező, hanem bármilyen mesteralak, vagy címerkép borításaként is szerepelhetnek a prémek, melyeket gyakran egymással is kombinálnak.

Néha előfordul prémként a coboly (német Zobelfell, cseh sobol) is. Ennek színe és vonalkázása megegyezik a fekete színnel. A Zobelfell kifejezést már a minnesängerek is használták a fekete szín megnevezésére, és a von Zollern grófok cobolyprémet (Zobelfell) használtak a pajzsukon. További ritka prém a nyest (német Marderfell, cseh kunina), melynek színe, és vonalkázása megegyezik a vörös színnel.

A mál (német Kürsch, angol vair bellies) a német heraldikában fordul elő gyakrabban.

A tollpikkely (angol Plumeté) ritkán előforduló tollszerű pikelyes minta, melyet furcsasága ellenére a prémek közé sorolnak. Ezt alapvetően mint egy mintás mezőt használják. [14]

A színtörvény[szerkesztés]

A heraldika első szabálya, hogy fémre fémet és színre színt nem lehet helyezni. Ez a szabály a heraldika kezdetén jött létre, amikor a kontraszt és a jó megkülönböztethetőség kedvéért csak egy színből és egy fémből álló címerek léteztek. A világos fémek és a sötétebb színek kontrasztját megfelelőnek tartották arra, hogy a csatában jól elkülönítse a lovagot a tömegtől. A szabály létrejöttének másik okaként azt hozzák fel, hogy nehezen tudtak festékkel (színnel) festékre festeni, vagy fémet fémre helyezni.

Ez a szabály nem vonatkozik a prémekre. Tehát prém helyezhető fémre, színre és prémre is. A színtörvényt olyan szigorúan vették, hogy az ez ellen vétő címereket antiheraldikus címereknek nevezték. Ez alól csak néhány kivétel volt, mint például a Jeruzsálemi Királyság címere, melynek ezüst mezőjében arany jeruzsálemi kereszt látható. Ezt annak hangsúlyozására vették használatba, hogy kifejezzék az arab technikák elsajátítását a levantei területeken. A színre helyezett szín példája Albánia címere, melynek vörös mezőjében fekete kétfejű sas látható. A fekete sas borítását azonban itt néha prémként értelmezik (ami azonban aligha felelhet meg a valóságnak, miközben akár a mező vörös színét is tekinthetnék prémnek) és így a címer nem vét a színtörvény ellen.

A második színtörvény az, hogy ugyanazon címerpajzson belül csak egyféle, keveretlen színeket szabad használni. Tehát nem használhatunk pl. égszínkék és középkék árnyalatot ugyanazon a pajzson belül. A szigorúbb megfogalmazások csak egyféle árnyalatú kék vörös stb. színt ismernek a heraldikában. A szocializmus alatti elképesztő címerek egyik kirívó példája volt Zalaegerszegnek az 1980-as években használatba vett címere, melyben a Zala folyót és a zalai dombokat a kék szín öt, egyre sötétebb változatával ábrázolták a címerpajzson és Siófok is világoskék zászlót helyezett kék pajzsfőjébe.

A megengedőbb meghatározás szerint az összetett címerek egyes mezőiben előfordulhatnak a különféle árnyalatok (de egy mezőn belül az adott színnek így is csak egyféle árnyalata szerepelhet), hiszen az összetett címerek eredetileg a különálló címerek egyesítése útján jöttek létre egy pajzson belül.

A színtörvény hatással volt a honlapok színére is, amikor tekintetbe veszik, hogy egy adott színű honlapon milyen színű betűk mutatnak jól. Ezt a szabályt követi szinte az összes nemzetközi cég logója is.

Lásd még[szerkesztés]