Ugrás a tartalomhoz

Heraldikai lexikon/Nemheraldikus színek

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A színek klasszifikációja Richard Waller által, 1686
A rajzolásban használt színek, Alexander Browne, London 1669. 77.
A heraldikai színek, valamint a narancssárga és a vérvörös vonalkázása az angol heraldikában

A nemheraldikus színek olyanok, melyek az élő heraldika kora után jelentek meg a címertanban.

Kezdetben csak két fém (arany és ezüst), valamint négy szín (vörös, kék, zöld és fekete), illetve egy kiegészítő szín (bíbor) létezett a heraldikában.

arany ezüst vörös kék zöld fekete bíbor

Névváltozatok:
nem heraldikai szinek (Bárczay 57.)
de: unheraldische Farben, Mischfarben, en: additional tinctures, fr: faux émaux, nl: oneigenlijke kleuren

ferrugineus: vas szin; plumbeus: on szin; croceus: saffran szin; cygneus, niveus, candidus: feyer szin; roseus, puniceus: rosa szin; hyacinthinus: szederyes szin; coccineus: skarlat szin; coracinus: hollo szin; sandycinus: test szin, purpian szin; ostrinus: sederyes barsony; hyalinus, vitreus: üveg szin; sandaracinus: sarga szin; crystallinus: viz szin; amethistinus: vilagos feyer szin; sanguineus: tiszta vörös szin; candidus: tiszta, tündöklö, feyer szin; cereus: viasz szin; cinereus: hamvas szin; maculosus, varius: tarka szin; guttatus: csöpögtetö szin; undulatus: habos szin; coesinus, glaucus: szöke szin, ater, furvus: sötet szin; lividus: feyer kek szin; leucophaeus: szürke szin; purpureus: szederies szin; spadiceus: gesztenye szinü (Szikszai Fabricius 1619. 145-146.)
Rövidítések

Idővel jelent meg a barna, a narancsszín, a természetes szín, a vérvörös, de egyes korai heraldikusok ezeket ellenségesen kezelték és a címerleírásban nem említették meg. A heraldikai szakterminológia később is csak hallgatólagosan vett róluk tudomást. Használatukat az új címerek esetében egyes mai heraldikusok nem javasolják.

A középkori angol Artus-irodalomban előforduló színek többek között az argent (ezüst), or (arany), azur (kék), geules (vörös), pourpre (bíbor), sable (fekete), vert (zöld), gris (barnásszürke), bis (szürkésbarna, vö. bíbor), ivoire (elefántcsont), rous (‘russet red; barnásvörös‘). Ezek közül nem mindegyik lett francia vagy angol heraldikai vagy antiheraldikus szín. (William Jervis Jones: German Colour Terms. Amsterdam – Philadelphia, 2013. 155.) A heraldikai mázakon kívüli "nemtelen" heraldikai színek koncepciója már Heinrich Frauenlob (1250/60-1318) költeményében is felbukkan: "swer herren schilt mit knechtes varwe pinset". Jean Courteois, Le Blason des couleurs című művében hét heraldikai színt különböztetett meg (or, argent, vermeil (gueulles), azur, noir (sable), verd (sinople), pourpre). Későbbi (nem autentikus) kiadásaiban ezekhez további színeket csatoltak, ahol az egyik csoportban négy szín (bleu / pers / azur, incarnal / incarnat, violet, gris), a másikban tizenegy "összetett szín" ("couleurs composées", la: mentitus: nem igaz ſzín, mixtus: elegyes-ſzín (Pápai/Bod 126.)) található (couleur de fleur de pescher, tanné blanchastre, tanné rougeastre, tanné viollet, tanné obscur, gris violant, gris blanchastre, gris obscur, gris cendré, bleu violant, tanné gris).

A hat heraldikai mázat (arany, ezüst, vörös, kék, zöld, fekete) gyakran egészítették ki a bíborral, hogy megkapják a bolygók hetes számát. Ezenkívül más színeket is használtak. A heraldikai színeket Menestrier standardizálta, L'Art du blason justifié (Lyon, 1661) című művében. Ezeken kívül mások további színeket is javasoltak, de ezek létjogosultságát általában megkérdőjelezték. Egyes címerelméletekben, mint pl. az angol heraldikában régóta használtak kevert színeket (stains) egyes mellékjegyeknél, mint pl. szégyenjegyeknél a gaztetteket elkövetők címerén, a tetteik megbélyegzésére. A német heraldikusok (pl. Böckler) a heraldikai színeket a bíboron kívül néha kiegészítették a testszínnel avagy természetes színnel (Fleischfarbe, Leibfarbe, Incarnat, Carnation), valamint később a narancsszínnel (Pomeranzenfarbe) és egyéb színekkel. Carolus Purckhardus (Ars scutaria vulgo heraldica, 1733. 37f.) két fémet és négy alapszínt különböztet meg, melyekhez "egyesek" hozzáadják a bíbort (purpureum): Aurum (...) Golden, Gold-Farb / gelb; Argent[um] (...) Silber-Farb /weiß; Rubeum (...) roth; Coeruleum (...) blau / Lazur-fa0364rbig; Viridis (...) gru0364n; Nigrum (...) schwartz; Purpureus (...) Purpur-fa0364rbig. További színeket is megnevez: carneus ("Fleisch Farb"), roseus, aurantius, castaneus, cinericius, violaceus; megemlítve, hogy ezek ritkán fordulnak elő és a heraldikában nem nagyon használják. Ehhez hasonlók a Zedler Univ.-Lex. (1745. 44., 262.) által megadott színek: "Rosen-Farbe, Orange, Castanienbraun, Aschen-Farben, Violfarbe, und andere dergleichen von anderm Range."

A nemheraldikus színek többsége a 17-18. századi címeres levelekben már előfordul, tehát része volt a heraldika gyakorlatának. A korabeli heraldikusok már csak ezt a gyakorlatot követték, amikor ezek számára is vonalkázást hoztak létre.

Rink a szürke (Eisen) és a természetes szín (Naturfarbe) számára alkotott vonalkázást. Bernd kísérletet tett a heraldikai színek számának növelésére (Umbra - földszín, Rotgelb - vörösessárga, Stahlblau - acélkék, Blutfarbe - vérvörös), létrehozta ezek vonalkázását, és egyes nemheraldikus színeket is heraldikusnak nyilvánított, az efféle újítások azonban nem váltak általánossá.

barna vérvörös földszín
(Umbra)
acélszürke vízszín testszín hamuszürke narancs ↔természetes
színezet


</noinclude>

A nemheraldikus színek, fémek és prémek vonalkázásának változatai a különféle nemzeti heraldikákban
A nemheraldikus színek, fémek és prémek vonalkázásának változatai a különféle nemzeti heraldikákban

Nemheraldikus fémek:

vas acél platina réz bronz ólom

Nemheraldikus színek:

fehér égszínkék ezüst-
szürke
sötétbíbor
en:Murrey
bíborvörös
(amaranth)
rózsaszín barnás-
sárga
(bíbor-)
karmazsin
karmazsin-
vörös
okker vörösokker (zöld-)
akvamarin
Kenya-
vörös
récekék tengerész-
kék
(sötét-)
égkék
(világos-)
égkék
bhagwa
(sáfránysz.)

Korai prémek (coboly, nyest):

coboly nyest

A narancsszín (fr: orange, en: tenné, tawny [orange, tan], tawney, brusk, de: Orange, Orangfarben, r.de: Hyacinth, es: aurora, anaranjado, la: auriacus: narants-ſín (Pápai/Bod 126.), groceus, color pomi aurei, nl: oranjekleur) Angliában egyfajta barna színváltozat (en: tawny, es: leonado 'homokszín'), mely egyes (angol) szerzőknél megegyezik a narancszínnel (en: orange, es: naranjado), de nem a kontinentális Európa heraldikájával, ahol a narancsszín világosabb árnyalat. Az arab, 10-11. századi Picatrix varázskönyv szerint az iargonza vörös kő (vagyis a rubin), a valóságban azonban ez a hiacint, vagyis egy barnásvörös cirkon. (Vö. Kárpáti Picatrix fordításával, 2022: 149., 250.) Főleg Hollandiában terjedt el, az Orange-ház révén. Dél-Afrikában a tenné megegyezik a narancsszínnel és több kormányhivatal, valamint 1994 előtt, hadseregtest címere is tartalmazta. A nemzeti lobogó egyik színe is narancsszín volt. Bernd a narancsszín számára függőleges szaggatott vonalakból és pontokból álló vonalkázást hozott létre, mely a hagyományos vörös és arany színjelölés kombinációja. Így szerepel Rietstap művében is (Handboek der wapenkunde. Gouda, 1857. 90-91. l.). Rink és Jouffroy d'Eschavannes (Armorial universel, précédé d'un traité complet de la science du blason. Paris, 1844. 16. l.) viszont függőleges és balharántos vonalakkal jelöli, ami Rietstapnál a vérvörös vonalkázásának felel meg. Richard Blome szerint (An essay to heraldry. London, 1684. 16. [1]) a narancsszín (tenny, tauny) vörösből és sárgából álló világos szín, és a bíborhoz hasonlóan vonalkázzák (balharántos vonalakkal).

Narancs

A Bhagwa az indiai heraldika sáfrányszínű árnyalata, mely egyfajta okkerságra szín. A Gangesz szent iszapját jelképezi. Egyes angol heraldikusok tégla- vagy narancsvörös színként írják le.

tenné orange bhagwa sanguine murrey
Vérvörös
Sötétbíbor

A vérvörös (vérszín [Bárczay 57.] sötétbíbor, la: sanguineus, fr: sanguin, en: sanguine, de: Blutfarbe, nl: bloedkleur, es: sanguíneo, pl: krwisty) a vörös szín sötét árnyalata. A fő színek mellett a narancsszínnel együtt az első kiegészítő szín volt a heraldikában, melyet a korai színjelölési módszerek rendszere is tartalmazott. Általában az angol heraldikában használják. Vonalkázása megvan Rietstapnál. Richard Blome szerint (An essay to heraldry. London, 1684. 17. [2]) a vérvörös (sanguine) hasonló a sötétbíborhoz (murrey), és sellakból, azaz lakktetűből (Lake) készítik, egy kis "spanyol barna" hozzáadásával, és ezt is a bíborhoz hasonlóan vonalkázzák (balharántos vonalakkal). Blome szerint felső öltözetükön használták a Bath Rend lovagjai és az ügyvédek (Sergeants at Law).

A sötétbíbor (en: murrey [mulberry, a. m. szederbíbor], es: morado, pl: morwowy) főként az angol heraldikában használt szín. Már nagyon korán, valószínűleg még az élő heraldika korában megjelent. Az angol heraldikában használt murrey lényegében a bíbor egyik árnyalata.

A vízszín vagy acélszín (de: Wasserfarbe, en: water-colour, la: aqua, nl: staalkleur, waterkleur, la: color aqueus: víz-ſzín, cumatilis: habos-ſzin <vízkék>, undulatus: habos-ſzín, dilutus: halovány-ſzín, világos <vizes kék> [mind: Pápai/Bod 126.], color aqueus: viz ſzinǘ [uo. 57.], cymatilis: habos ſzínt mútató (Ovid[ius]) [uo. 180.], thalaſsicus color: tenger-ſzín [uo. 615.], spumeus color: tajtékzó ſzín [uo. 578.], Thalaſsicus color: tenger-ſzín [uo. 615.]), a hanyatló heraldika korának égszínkék árnyalata, az acél színe. A vízkék árnyalatai tartoznak ide. Használata fölösleges, mert az égszínkékkel is jól helyettesíthető és a címerleírásban az összes kék árnyalat kékként szerepel. Vonalkázása megvan Rietstapnál.

Szürke

A szürke (leucophaeus: szürke-ſzín, murinus: deres, obſoletus: kopott-ſzín (mind: Pápai/Bod 126.)) egyes nézetek szerint a spanyol heraldikában jelent meg. A hamuszürke (fr, en: cendrée, en: ash colour, grey, de: Ashfarbe, nl: aschkleur, es: acero, Cenizo (heráldica)|cenzio la: cinericius: hamu-ſzín (Pápai/Bod 126.)) általában a falak színezésénél használatos. A francia és a német heraldikában viszonylag gyakori. Vonalkázása megvan Rietstapnál. A bajor Aschau család címerének hamuszürke alapja beszélő címer. A thüringiai Osterhausen település címrének alapja ugyancsak hamuszürke. Az olasz heraldikában a szürke árnyalatokat gyakran égszínkékkel (acéllal) helyettesítették. A francia cendrée kifejezés a "hamuszínből" ered.

A földszín (de: Erdefarbe, Erdbraun, Römischbraun, Sepiabraun, nl: aardekleur, la: Umbra, en: earth colour, hu: timföld, cutis terræ: Fö́ld ſzíne [Pápai/Bod 180.]) az égetett agyag színére emlékeztető sötétbarna árnyalat (égetett barna). Ritkán előforduló nemheraldikus szín. A neve a közép-itáliai Umbria tartomány nevéből ered. A kolumbiai heraldikában egy kávészín árnyalatú színt is földszínnek (es: color tierra) neveznek. Ezt világos földszínként különböztethetjük meg a valódi sötétebb földszíntől. A festészetben is többféle földszín ismert, mint az égetett umbra (meleg, dús narancsszín árnyalat), az égetett Sienna (meleg, dús vörörösesbarna árnyalat), a sárgaokker (erős, nyugodt aranysárga árnyalat). Van angol, szicíliai, kölni umbra stb. A legjobb változatai Ciprusról származnak, melynek neve ciprusi vagy török umbra. Vonalkázása megvan Rietstapnál.

A barna árnyalata a narancssárgáig

A barna (fr: brunâtre, de: Braun, nl: bruine, es: Leonado (heráldica)|leonado, la: badius: geſtenye-ſín, pej (Pápai-Bod 126.)) ritka szín, melyet általában a címerképek kis részleteinek színezésére használnak. Simón Bolívar címerének oroszlánja és néhány más címer ábrájának színe is barna. Eredetileg valószínűleg egy sötétvörös árnyalatból jött létre, melyet később félreértelmeztek. A valódi fémarany a kopás miatt gyakran tűnik bronznak és a másolatokon sötétbarnának látszik. Egyes nézetek szerint maga a barna elnevezés is fölösleges, mert az ilyen színű címerábrákat a természetes színű vagy színezetű megnevezés is pontosan leírja. Vonalkázása a 19. században alakult ki. Megvan Rietstapnál.

Testszín

A testszín (hússzín [Bárczay 57.], testszinő [<1642> Esterházy P. Harm. cael. 1. könyv, 39.], de: Fleishfarbe, Inkarnat, nl: vleeschkleur, fr: carnation, en: carnation, es: carnación, la: carneus: test-ſzín, helvus: te[s]tſzín (Pápai/Bod 126.), carniscolor, carneus) az európai emberi test színezésére alkalmazott rózsaszín árnyalat. A hanyatló heraldika korában került bevezetésre. Vonlkázását Bernd alakította ki. Megvan Rietstapnál is.

A természetes szín (vagy hússzín, de: Fleischfarbe, en: proper (colour), nl: natuurlijke kleur) az emberi test színezésére szolgál. A természetes színezetű (en: proper) a címerképek természetes színére vonatkozó elnevezés. Néha azonban ez inkább a hagyományon alapul. Pl. az angolban a természetes tigris (tiger proper) vörös és nem csíkos. A természetes színezetű kifejezés ezért csak hozzávetőleges leírás. 1634-es művében már Petra Sancta is foglalkozott a természetes színnel. ("Siue autem hoc exigat natura colorum, qui diuersâ quâdam lege vibrent iubar luminis sui, siue sculptoribus ponere hoc discrimen lubuerit; dicuntur Pictores periti semper in æreâ laminâ proprios colores rerum agnoscere, dummodò sculptor ab artis suæ legibus non desciuerit. Quæ cùm ita sint, tantò minùs erit necesse, figuras quantumuis colorum indigas, ab Heroïcis Symbolis proptereà submouere." [314-315. l.]) Vonalkázását Bernd alakította ki. Megvan Rietstapnál is. Kis cikcakkos vonalakból áll, melyeket gyakran ábrázolnak eltérő irányokban.

A rózsaszínt (en: rose, pl: różowy, roſeus: ros'a-ſzín, subruſus: veresellö́, tégla-ſzín (Pápai/Bod 126.)) a régi heraldikában nem különböztették meg. Általában a bíborral azonosítják, annak egy világosabb árnyalata. A kanadai heraldikában a testszínhez hasonló árnyalat, de némileg különbözik attól.

Fehér

A fehér (candidus: tiſzta fejér ſzín (Pápai/Bod 126.), color olorinus: tiſzta fejér ſzín <hattyúfehér> (uo. 431.), en: white, pl: biały) és az ezüst a portugál heraldikában néha két különböző szín, mnt pl. Santiago do Cacém megye címerében. A lovag lova és az elesett mór fehér, a távoli kastély és a lovag páncélja ezüst.

Égszínkék

Az égszínkék (en: bleu celeste, ciel, celeste, pl: kolor nieba, błękit) a kék szín egy világos árnyalata, már korán előfordul, pl. a 17. századi magyar címeres levelekben is sokszor megtalálható.

A szivárványszín (en: rainbow) az angol heraldikában újabban javasolt szín, mely vörösből fokozatosan megy át narancsszínbe, sárgába, zöldbe, kékbe és bíborba. Szivárványszínű lehet egy mező vagy egy címerábra is.

A bíborvörös (en: amaranth, columbine) szín előfordul egy cseh lovag 1701-es címerében.

Az akvamarin (en: aquamarine) megtalálható az oroszországi Zsidó Autonóm Terület címerében, mely inkább egyfajta sötétzöld árnyalat, semmint valódi akvamarin.

Bronz
Réz
Ólom

A vas (vasszín ([Bárczay 57.], obſcura ferrugo: homályos vas-ſzínǘ (Pápai/Bod 271.), de: Eisenfarbe, Eisengrau, Stahlfarbe, en: iron-grey, iron, it: ferro, es: fierron, nl: ijzekleur) az újkori heraldika ritka színe, esetleg fémje. Főleg a német heraldika szürkéskék árnyalatú színe. A sisakok fémes csillogásának érzékeltetésére is alkalmazták. Vonalkázása megvan Rietstapnál. A vas és az acél (it: acciaio) fém előfordul egyes régi olasz címerekben, de ma már ritkán használják. Vonalkázásos jelölésüket Guelfi Camaini és Goffredo di Crollanza alakította ki.

A bronz (en: bronze, es: bronce) és a réz (en: copper) ritka nemheraldikus fémek, főként az amerikai heraldikában.

A réz (en: copper, es: cobre; rézszínű <talán a bronzra értve; Reiszig-Borovszky[3]>) a természetes új, fényes réznek megfelelő sárgás árnyalatú fém, pl. a kanadai heraldikában.

A platina (en: platinum) világos színű ragyogó fehér fém. Nehéz megkülönböztetni az ezüsttől, ezért annak egy változatát láthatjuk benne. Előfordul Kolumbia címerének pólyáján. Az ország nagy platinatermelő, ezért került új fémként a kolumbiai heraldikába.

Az ólom (en: lead, es: plombo, plumbeus: szederjes, ón-ſzín (Pápai/Bod 126.)) a sötétkék és a fekete közti átmenet. A szeder sötétkék színéhez hasonló fémes csillogású árnyalat. Nem mindig külön szín, hanem a fekete vagy a kék árnyalata.

A dél-amerikai heraldikában és az Egyesült Államok címertanában egy sor nemheraldikus szín található. Ilyen a barnássárga (en: buff) szín, a bivalybőr színére hasonlító árnyalat, melyet gyakran fémként kezelnek. Ilyen a karmazsinvörös (en: crimson) és az égkék (en: horizon blue), melyek több változatban is előfordulnak, de lényegében a sötétbíbor, a bíbor, illetve az égszínkék változatainak tekinthetők. Ilyen az ezüstszürke (en: silver gray) is, mely a szürke egy változata. Valószínűleg ezt is fémnek tekintik.

Az afrikai heraldikában jelentek meg az olyan új színek, mint a Kenya-vörös, és az okker (en: ochre), egy vörösesbarna árnyalat, melyet az amaXhosa törzs tagjai használtak arcfestésre. Ezt mindenféle vasoxid agyaggal és homokkal keverhetik, mely végül sárga, barna vagy vörös is lehet. Más értelmezésben az okker halványsárga szín, egészen a sötét narancsszín-árnyalatig és a sötétsárgáig.

A heraldikában használt heraldikus és nemheraldikus fémek, színek és egyszínű prémek színskálája:

fehér ezüst vas acél platina ezüst-
szürke
hamuszürke acélszürke ólom fekete coboly
bíbor (bíbor-)
karmazsin
sötétbíbor
en:Murrey
tengerész-
kék
(sötét-)
égkék
kék égszínkék vízszín (zöld-)
akvamarin
(világos-)
égkék
récekék
zöld arany bhagwa sötét-
narancs
narancs vörös nyest bíborvörös
(amaranth)
Kenya-
vörös
vérvörös karmazsin-
vörös
földszín
(Umbra)
vörösokker barna okker bronz világos
földszín
réz barnás-
sárga
testszín rózsaszín

Mint látható, jónéhány árnyalat használata fölösleges, de ezek ideológiai, szimbolikus vagy tradicionális okokból mégis bekerültek egy-egy ország heraldikájába.

Lásd még

[szerkesztés]

Heraldikai lexikon/antiheraldikus, Heraldikai lexikon/színek, Heraldikai lexikon/bíbor

http://www7b.biglobe.ne.jp/~bprince/hr/foxdavies/fdguide07.htm