Heraldikai lexikon/Borítás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A Rožmberk és rokoncsaládok eltérő borítású címerei

Névváltozatok: tinktúrák, címerszín, színek, színezék, bevonat; tegmentum: boríték, tegmenta ſcutis detrahere: a' paisok' borítékjait le-vonni (Pápai/Bod 609.)

en: tincture

"[Pápai Páriz Ferenc, Ars heraldica című művének XIV. fejezetében] A heraldikai színek kétfélék, azaz tulajdonképeni színek és érczek. Hajdan főként csak három színt használtak: pirosat, kéket és feketét; az a vérkiontást, amaz az ütéshelyet, ez a halált a hazáért jelentvén; a fehér és sárga csak akkor vétetett be a czímerészetbe, ha a dolgoknak természeti színe olyan volt. És később is a paizs mezejét soha sem festették fehér- vagy sárgára, hanem erre aranyat és ezüstöt használtak. A zöld és biborszín is sokáig kihagyatott, csak később vétetett be, színtúgy a rózsaszín, bársonyszín és hermelin. Színt színre nem lehet tenni. S nem minden fejedelem ugyanazon színekben gyönyörködik, hanem a különböző fejedelmek különböző színeken. Az érdem ugyan egy, de a kitüntetés többféle lehet, s míg egyik egy pályán szerez kitüntetést, a koczka is más lehet, melylyel jutalmaztatik. Úgy látszik, hogy első helyen áll a császári fekete sas. A régi sziléziai népek paizsukat s testöket feketére festették és sötét éjjel kezdtek harczhoz, hogy szörnyű tekintetökkel az ellenséget megrémítsék. A szászok Nagy Károly előtt paizsokon fekete lovat hordoztak, hogy keresztyénné lettek, fehérre változtatták. A lüneburgi herczegek czímerében maig is fennmaradt a ló. ... A színeknek is van saját jelentőségük, így a fekete a gyász, a fehér az öröm színe; a piros a katonai bátorság, a zöld a remény, a bibor a szemérem, a kék a tisztaság, ártatlanság, szentség, az arany a bölcsesség színe. Így továbbá a berlini nagy könyvtárban a theologiai könyvek, mind kék színnel vannak jegyezve, minthogy égi dolgokat tárgyalnak; a jogi munkák pirossal, minthogy a vér körül sokat foglalkoznak; az orvosiak zölddel, minthogy a gyógyszerek füvekből kerülnek; a politikai munkák biborral; a szám- és mértaniak aranynyal. Néha szebb színeket kap az illető jutalmazásból, mint a szász Witekind fehér lovat, fekete helyett, a mint már említettük; s a mecklenburgi ház IV. Károlytól természetes ökörszarvak helyett arany szarvakat; máskor büntetésűl szolgálnak a czímerszínek változásai vagy a kitörlések." (Deák Farkas: Az első magyar czímertan. Turul, 1883/3.[1])


Rövidítések

A borítás a heraldikai színezékek összefoglaló neve. A fémek, színek és prémek tartoznak ide. Egyes kutatók a fémeket is színeknek nevezik, néhány mai svájci kutató pedig a mázak közé sorolja a bundabőröket is. A borítások a címerábrák alapját képezik, mely lehet egyféle borítású és többféle borítású alap.

A borítások fontosságát jellemzi, hogy a címer létezhet címerábrák nélkül, de szín nélkül soha. (Ezzel ellentétes volt a lengyel nemesi felfogás, ahol a címert a jelkép és az ábra képezi és nem a mező vagy a szín.[1]) A legrégibb fennmaradt címerábrázolások semmilyen ábrát nem tartalmaznak, hanem általában két borításból állnak. Innen eredeztethetők a későbbi pajzstagolások is. Ez lehetővé tette az azonos borítású címerek megkülönböztetését. A címerpajzs borításából kiindulva a korai heraldikusok eljutottak más bonyolult címertani problémák helyes megértéséig.

A borítás a címerábrák egyik megkülönböztető jegye is, melynek külön funkciója is lehet. Például a cseh Rožmberk család nemzetsége családonként különféle színű rózsákat viselt a címerében.

A heraldikában nem használhatók árnyalt színek, csak az alapszínek. Minden borítás egyenértékű, noha korábban a színekhez különféle jelentéstartalmakat társítottak. Noha a címerjavításnál kitüntetésképp adományozott ún. érdemszínek (de. Vorzugsfarben) már nagyon korán is léteztek, de a színszimbolikát csak később hozták létre egyes heraldikusok.

Borítás:

Mázak:
Fémek:
arany, ezüst
Színek:
vörös, kék, zöld, fekete, bíbor és egyéb nemheraldikus színek
Bundabőrök:
Prémek:
hermelin, evet, mál és egyéb ritka prémek
Bőrök:
pillangópikkely, tollpikkely, pikkely és más bőrök

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Brać szlachecka twierdziła, że „znak a figura czyni herb, a nie pole ani barwa".

Lásd még[szerkesztés]

mázak, színek, fémek, prémek, színjelölési módszer