Heraldikai lexikon/Ezüst

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok: fehér (Nagy Iván IV. 327., Csergheő ArchÉrt. 1888/2. 134.[1], Forgon 657., Soterius György [†1728]: Transsilvania celebris <kézirat> ArchÉrt. 1911. 115.[2]), fejér (Nagy V. 127.), öst, üst, argentum, argenteus; silber, silbern (NySz II. 729.), ezüstös (Nagy Iván IX. 160., Gudenus I. 338.), patyolat ['fehér'] (TESz III. 137.), plajbász ['ólomfehér'] (TESz III. 223.), ezüst, fejér (mind: Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, II. 1843. 21.[3]), candidus: tiſzta fejér ſzín, laetus: világos, tündöklö́ (Pápai/Bod 126.), color olorinus: tiſzta fejér ſzín <hattyúfehér> (uo. 431.), amiantus: matska ezüst <az ókori görög asbestos megfelelője, mindenféle [szürkés,] szálakra bomló ásvány, mint pl. a magnézium-szilikátok [zsírkő, MgSiO3]>, fö́ldi len, olly ſzörös kö́nek neme, mellybö́l váſznat ſzöhetni, melly a' tüzben tiſztúl meg (uo. 43.), asbeſtinum: ollyan ſzálakra téphetö́ köbö́l tsinált váſzon, melly meg-nem ég (Plin[ius]) (uo. 65.), appianus color: halavány ſzín (uo. 55.), cadens color: fejér-ſzín, candidatus: fejérbe ö́ltöztetett, candido: meg-fejérítem, candidus: fejér, világos, hǘ, igaz, tiſzta, cygnis candididor: fejérebb a' hattyúnál (uo. 93.), canens: fejér, ö́ſz (uo. 94.), ceruſſa: görög fejér, kendö́zö́ (uo. 107.), exalbidus: fejér, meg-fejéredett (uo. 243.), alá-ezüst (?) (bazilika-esztergom.hu [4])

hu. la (a magyar címeres levelekben): albus, albicans, argenteus, calcareatus, candidus, canescens, nitidus, niveus (Avar 38.)

en: Argent, r. en: blanc, blanchet, sorargenté, de: Silber, la: argentum, candidus; niveus, albus, candor nitens (Conrad von Mure: Clipearius Teutonicum, 1264)

"[Pápai Páriz Ferenc, Ars heraldica című művének XIV. fejezetében] a fehér és sárga csak akkor vétetett be a czímerészetbe, ha a dolgoknak természeti színe olyan volt. És később is a paizs mezejét soha sem festették fehér- vagy sárgára, hanem erre aranyat és ezüstöt használtak." (Deák Farkas: Az első magyar czímertan. Turul, 1883/3.[5])


Rövidítések:

Az ezüst a fémek közé tartozó heraldikai színezék.

A korai címeres leveleken a címer miniatúrájához valódi ezüstöt használtak. Ez idővel a tárolás körülményeitől függően megfeketedhet. Az ezüst félreértelmezéséből eredehetnek a későbbi rossz színábrázolások, mint pl. a helytelenül rekonstruált vörös-fekete sávos magyar történelmi zászlók. Ezért figyelembe kell venni, hogy néhány címeres levélen, melyen ezüstöt használtak, ma már fekete szín látható. Továbbá a nem megfelelő nyomdatechnikai eljárással készült mai címerábrázolásokon az ezüst túlságosan sötét, így azt a laikus személy könnyen szürkének vélheti.

"Szép szekérben ül vala, az kerekei is ezüstösek valának, de nem tudom, ha képiró ezüst-e vagy finom féle". (Monumenta Historica: Irók VIII. 293; NySz I. 730. l.)

Az ezüstöt a heraldikában fehérrel is lehet helyettesíteni

Püspöki Nagy Péter szerint a XVI. századi forrásokkal igazolni lehet, hogy a (magyar?) heraldikában az ezüstöt félholddal jelölték.[1] Az ezüst alkémiai jele is a félhold volt.

Az ezüst szimbolikája[szerkesztés]

A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek az ezüsthöz kapcsolni. Így lett Prinsaultnál az alázat, tisztesség, tisztaság, szeplőtelenség jelképe. A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold az aspre elnevezést használta az ezüstre, mely valószínűleg alkémiai eredetű. Egyes misztikus filozófusoknál (Johannes Tauler, 1300 k. - 1361) a fehér szín a színtiszta és mezítelen szellemnek felel meg.[2]

A szó etimológiája[szerkesztés]

A magyar ezüst előfordul üst, öst alakban, mely valószínűleg téves szóelemzés eredménye. Az ezüst valószínűleg őspermi jövevényszó, melynek -is utótagja a vas, érc szavakkal tartozik össze.[3]

Az angolban használt Argent a latin argentum, ez a görög Αργυρος származéka, melynek értelme ezüst vagy fehér fém. Ezt a szót használták a régi francia címerleírásokban és innen került át az angol heraldikába is.

Az ezüst és a fehér előállítása[szerkesztés]

Az ezüstöt olyan fehér festékkel dörzsölték szét, amely átláthatatlanul takarja az alatta való színt. Ha nagyon fényes felület előállítására törekedtek, a fémport tisztán kellett felkenni, majd csonttal simítani. Az ezüsthöz általában ólomalapú fehér festéket használtak. A 19. század elejéig az egyetlen általánosan elterjedt fehér festék az ólomfehér volt. A természetes hidroceruzit helyett (mely az ólom felületén másodlagosan képződő anyag, Pb3(CO3)2(OH)2), inkább az ólom és az ecet valamint a szén-dioxid egyszerű reakciójával állították elő. Melyet már Kr. e. a 4. században is ismertek. Agyagedénybe ólomlemezeket helyeztek és az aljára ecetsavat öntöttek, majd az edényt lótrágyába helyezték. A meleg hatására az ecetsav párologni kezdett és a levegő oxigénjével ólomecet keletkezett, majd a széndioxid hatására lemezek felületére fehér "ólomvirág" (PbCO3) ülepedett ki. Az elkészítése 6-12 hétig tartott, majd lekaparták, kiülepítették, kiszárították, átszitálták és az ólomfehér gyártásához használták fel.

Az egyszerű rajzokon a fémek helyett festéket is a használtak. A művészetben a legrégibb időktől használtak különféle formában kalcium-karbonátot is. A természetben előfordul a kőzetekben (kréta, mészkő, márvány) és a puhatestűek mészvázának fő alkotóeleme is. A 15. századi Európában mesterségesen állították elő. Szent János fehérnek hívták. Cennino Cennini (Il libro dell'arte, a 15. sz. eleje) az előállítását így írja le: "Végy oltatlan meszet (Ca(OH)2), szép fehéret; a port tedd nyolc napra csöbörbe, cserélvén naponta a vizet tisztára és kevervén jól a mésszel és a vízzel, hogy egyfajta zsírosságot kapj. Majd ebből készíts kis cipókat: majd tedd a tetőre a napra. [A szén-dioxid hatására kalcium-karbonát jön létre.] És minél régebbiek ezen cipók, annál jobb lesz a fehérség..."

Sablon:Fehér

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Püspöki Nagy Péter: Rozsnyó város címere. Pozsony, 1973. 86. l.
  2. Johannes Tauler: A hazatérés útjelzői. Budapest 2002. 94. l.
  3. TESz I. 820. l.

Lásd még[szerkesztés]

Fehér, színek, mázak, prémek, színjelölési módszer, vonalkázás