Heraldikai lexikon/Zöld

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
zöd (Karácsony 1606/1620), zőld (Nyiri 1831. 319.), publikánszínű [=pelikánszínű 'papagájzöld, sárgászöld'] (1523. OklSz.; TESz III. 300), kék [1341/1347] (OklSz., TESz II. 426), prasinus: zö́ld ſzínǘ, pásit ſzínǘ (Pápai/Bod 491.) auſterus: setétes kedvetlen ſzín, herbidus: pásit-ſzín, praſinus: világos zö́ld (uo. 126.), talcum: valami zö́ld ſzinǘ kö́ a' Kimikusoknál (uo. 606.), cumatilis: tenger-ſzinǘ zö́ld (uo. 176.), herbaceus: zö́ld fǘ ſzinǘ (uo. 302.), herbidus color: zö́ld feſték (uo. 303.), hyalus: üveg, zö́ld ſzín, hyalinus color: zö́ld-ſzín, tenger-ſzín (uo. 308.), smaragdinus: smaragd-ſzinǘ zö́ld (uo. 569.), subviridis: valamennyire zö́ld, zö́ldellö́ (uo. 593.), viridis: zö́ld, nyers, erö́s, viridis umbra: leveles ſzín, amittere viriditatem: színében meg-rútulni (uo. 649.), olivzöld (Szendrei 1896. 117.)

hu. la (a magyar címeres levelekben): prasinus, viridis (Avar 38.)

fr: sinople, en: vert, de: grün, r. de: Smaragd (Oswald 368.), la: viridis (Nagy Iván IX. 345.), prasinus, gramineus, chelidonius
Rövidítések

A zöld a színek közé tartozó heraldikai színezék. A heraldikában csak egyféle smaragdzöld vagy fűzöld szín használatos. Egyes világosabb vagy sötétebb árnyalatok nagyon ritka nemheraldikus színekké váltak, melyek közül néhány átmenetet képez a kék színbe.

Ritka volt a középkori heraldikában, mivel nem ütött el eléggé a környező táj színétől.

Zöld tarpajzs.JPG

A szó etimológiája[szerkesztés]

A Besztercei szójegyzékben (1395 k.) "virideus: zold" alakban fordul elő.[1] A magyarországi latin víridis jelentése 'virágló, egészséges' volt. Ez az eredete az angol heraldika, és a régi francia heraldikában használt vert 'zöld' szónak is. A francia heraldikában később az elnevezése sinople lett. Ez a kisázsiai Sinope város nevéből származik, ahol az agyag cinóbervörös volt. A 14. század végétől, de legalább 1415-től, azaz Prinsault idejétől a sinople jelentése vörösről zöldre változott. Ennek oka nem ismert. A háttere talán az lehet, hogy megelőzzék a hasonló hangzású vert (zöld) és vair (evet) szavak összetévesztését. Eközben a francia köznyelvben a zöld értelme továbbra is vert.

A zöld szimbolikája[szerkesztés]

A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a zöldhöz kapcsolni. A színek között kezdetben ritka volt. Prinsaultnál a szeretet, becsület, udvariasság jelképe volt.[2] A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a prasino elnevezést használta a zöldre.

A zöld előállítása[szerkesztés]

A zöldet a heraldika korai századaiban rézrozsdával, majd a 19. században schweinfurti zölddel festették. Az árnyékolására poroszkéket, oroszzöldet, a világos helyek festésére krómsárgát használtak.

A zöldhöz használtak krómoxidot (angolul viridian, a latin viridis 'zöld' származéka), mely sötétzöld árnyalat és malachitot. Az első zöld pigmentek a zöld okkerek és a malachit volt (Cu2[(OH)2CO3]), mely kémiailag nagyon hasonlít az azurithoz. Ezt megőrölték és zöld színű festéket kaptak, ami nagyon érzékeny a savakra. Az ókortól kb. 1800-ig használták. Gyógyszerként is alkalmazták. A durvára őrölt malachit sötétzöld, a finomra őrölt világoszöld árnyalatot adott. Az ókori Egyiptomban tojásfehérjével, akácgyantával és fügetejjel keverdék és a vazsdnak nevezett gyógyszert kapták. Az ókortól készítettek mesterséges zöld festékeket is. A réztáblákat szőlőlével, vizelettel és ecettel locsolták. A rézkiválást lekaparták, megszárították és golyóvá gyúrták.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 676; TESz III. 1197.
  2. "synople en vertu signifie amour, honour et courtoisie" (Prinsault; vö. Hefner 45. l.)

Lásd még[szerkesztés]

színek, vörös, prémek, színjelölési módszer, vonalkázás, nemheraldikus színek

Sablon:Zöld