Heraldikai lexikon/Pajzstagolás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:

tagozások (Nyáry 11.), összetétel (Csergheő ArchÉrt. 1888/2. 131.[1]), concisura: darabokra oſztás (Pápai/Bod 138.)

fr: partition de l'écu, de: Schildteilung

"A czimertani írók a dísz- vagy herold-ábrák beosztását tárgyalván, egyátalában nincsenek arra tekintettel, hogy a czimertannak hivatása nem csak a czimerészet virágzó korát tartani szem előtt, de az élet máig folyton alkotván czimereket, ezeknek a szabályszerű ismertetésére ki kell terjeszkednie, éppen ugy, mint az Aestheticának az irodalom irányában.

És midőn a Czimertan a díszábrák beosztásának szabályait tanítja, akaratlanul is egyúttal átalában az úgynevezett közönséges czimerpaizsok felosztásának szabályszerű módozatait is tanítja, amint azt a figyelmes olvasó a gyakorlatba vitelnél észre fogja venni, midőn látandja, hogy a köz czimereknél is (melyekből t.i. természeti, mesterségbeli vagy képzeleti alakok is szerepelnek) vegyesen ugyanazon felosztások szolgálnak foglalatul vagy háttér gyanánt. És igy midőn a díszábrák beosztási rendszerét és szabályait tanítjuk vagy tanuljuk, az összetett czimerekre nézve különösen a felosztás vagy beosztás ugyanazon műszavait kell használatba vennünk.

A czimerpaizs felosztása, vagy a heroldábrákra vonatkozólag: beosztása tehát először is három fő módon történik, úgymint 1. függőleges vonal vagy hasítás, (Spaltung, sectio perperdicularis, parti) 2. hárántosvonal által, vagyis vágás által (quer oder theilungslinie, sectio horizontalis, coupé) és 3. jobbról vagy balról lefelé rézsut vonal által szelt (schrág rechts, oder schráglinks getheitler, diagonalis sectio, tranché ou taillé) paizsok.

Világosabban a három fő mód ez,
1. függőleges (perpendicularis, vonal által az osztás hasításnak nevezendő,
2. hárántos (horizontalis) vonal által vágásnak,
3. rézsútos (diagonalis) vonal által szelés-nek mondatik, példák ezek:
26. ábra Hosszant hasított paizs, lángsgetheilter oder gespaltener Sch., parti.
27. ábra Háránt vágott p., quergetheilter Sch., coupé.
28. ábra Jobbról rézsut szelt paizs, schrágrechts getheilter Schild, tranché.
29. ábra Balról rézsut szelt p., Schráglinks getheilter Schild, taillé."
(Nagy Iván 1872-1875. 23-24.)


Rövidítések:

Pajzstagolások Nagy Ivánnál 1872-1875. 29.

A pajzstagolás a címerpajzs részekre osztása osztóvonalak által. A legegyszerűbb mesteralakoknak számítanak, és a színek után a címerek következő szerkezeti elemét képezik. Ezért szerkezettani szempontból a címerek legfontosabb alkotórészei közé tartoznak.

A legrégibb fennmaradt címerábrázolások általában semmilyen címerábrát sem tartalmaznak (beleértve a mesteralakot is), hanem csak valamilyen tagolás útján létrejövő színösszetételt, mely a későbbi pajzstagolások elméleti alapja lett. Ez a korai heraldikusok számára lehetővé tette az azonos színű címerek megkülönböztetését, és a címerpajzs borításából kiindulva eljutottak más bonyolult címertani problémák helyes megértéséig.

A címerpajzson látható mindenféle ábrázolásmódot a színek kölcsönhatásának kell tulajdonítani. A szín-alakzat viszony dönti el, hogy egy pajzstagolás egyszerű vagy osztott címert eredményez-e. A mesteralakoktól eltérően pajzstagolások egyaránt állhatnak alap, mező és mesteralak funkcióban, míg a mesteralak sohasem hoz létre mezőt (azaz osztott pajzsot). Ez a kétféle mesteralak-típus alakjából következik, mert a pajzstagolás osztóvonalai egyfajta geometriai teret eredményeznek és csak a pajzs két szélét érintik, míg a mesteralak osztóvonalai egyfajta geometriai ábrát eredményeznek és a pajzs mind a négy szélét is érinthetik.

A fontosabb pajzstagolási módok a vágás, hasítás, harántolás, balharántolás, négyelés és harántnégyelelés. Ezeket páros számú osztóvonallal megrajzolva megkapjuk a fő mesteralakokat.

A pajzstagolások szerkezeti összefüggései[szerkesztés]

Mesteralak-diminutívák.svg

Lásd még[szerkesztés]

mesteralak, osztóvonal, színek, mázak, borítás, alap, mező, szerkezeti heraldika