Címerhatározó/Török címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Török, Theöreök, Thewrewk nevű családok címerével foglalkozik.

lászlókarcsai Török

A címert Zsigmond magyar és cseh király, német-római császár Konstanzban, 1418. február 7-én adományozta egyházas- és lászlókarcsai Balázs fiának, "Töröknek" nevezett Pálnak, feltehetően a törökök elleni hadjáratban tanúsított bátor magatartása elismeréseként. A címerlevél eredetije a soproni városi múzeum tulajdonában van.

A címerkép egy vértől csepegő pallossal átdöfött oroszlánfejet ábrázol, s ez képezi a címer oromdíszét is.

A czímerszerző Lászlókarcsai Balázs fia Török Pál; vele együtt több rokona is részes a czímeradományban. A szöveg nem ád bővebb felvilágosítást az érdemekről, a melyekkel Török Pál a kitüntetésre rászolgált. Az oklevél, a megszokott módon, csak annyit mond róla, hogy Bosniában tüntette ki magát és hogy királyát az egyházszakadás megszüntetése érdekében tett utjaira, különösen pedig Németországba és a zsinat színhelyére elkísérte. A „Török” ragadvány-név azt sejteti, hogy a török ellen harczolt; az általa választott és kért czímerkép, a karddal átszúrt oroszlányfej pedig, éppúgy mint Chapi Andrásnak ugyanebben az évben kapott és ugyanazon festő ecsetje alól kikerült czímerében a vetődárdával megsebzett oroszlány, a czímerszerző sebére emlékeztet, melyet harczaiban szerzett.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))

Kempelen:

Török (lászlókarcsai).
Címereslevele kelt 1418., febr.7. – Vö. Fejérpataky II/23.; T. X/28., XIII/38–9., XIV/33–4.; Siebm. 680.

Siebmacher:

Török I., v. Lászlókarcha.

Wappen: In B. hinter einem linksgekehrten g. Löwenhaupte ein schräggestelltes scheinbar bluttriefendes Schwert mit Parirstange. - Kleinod: Die Schildfigur, das Löwenhaupt hier in d. Stechhelm (bezw. in d. Helmdecke) sich gleichsam einbeissend. - Decken: bw.

Wappenbrief v. König Sigismund, d. d. Constanz. feria secunda prox. post. fest. purificationis beatae Mariae virginis 1418 für Paul genannt Török, Sohn des Blasius de László-Karcha.

(Nach d. Orig., durch weil. Iván v. Paur).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [1]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [2]

Külső hivatkozások:

[3]

enyingi Török

Enyingi Török Ambrus 1481. november 26-án Budán Mátyástól kapott címert fiaival Imrével és Benedekkel, valamint atyafiaival Andrással és bakonoki Török Lászlóval.

DL 50.536

A fő czímerszerző Enyingi Török Ambrus szörényi bán. Vele együtt fiai Imre és Benedek, valamint a kétségtelenűl rokon Bakonoki Törökcsalád több tagja is részesei a czímeradománynak. Az említett Török Imre, utóbb nándorfehérvári bán, atyja Török Bálintnak, a XVI. század híres törökverő hősének. E történelmi nevek viselői hadi érdemeikkel bőven rászolgáltak a királyi kegyre, melyben sokszor volt részök.

Ugyanez a család nem egészen száz év lefolyása alatt háromszor részesült czímeradományban. Zsigmond király ismeretlen czímerlevelének emlékét Mátyás király 1481. évi armálisa őrizte meg. Változott-e ebben a régi czímer, nem tudjuk. Tizennyolcz évre reá, 1507 aug. 25-én II. Ulászló, a nélkül, hogy Mátyás oklevelét említené, ismét czímeradományban részesíti Török Imre nándorfehérvári bánt és két fiát, Miklóst és Bálintot, és egyúttal bárói méltóságra emeli őket. Ebben az oklevélben a Mátyás királytól kapott czímer nagyban módosul. A kékszínű pajzs nincs vágva; benne lebegő arany koronából kinövő koronátlan vörös medve látható, mely szájában arany markolatú kivont kardot tart: a czímerképet fönt jobbról fogyó ezüst félhold kiséri; sisakdísz: a pajzsalak; takaró kék-arany-zöld; a czímert sárkány veszi körül. Ennek a czímeradománynak eredetijét is gróf Festetich-levéltár őrzi.

Az Enyingi Török-családbeliek. II. Ulászló adománya utáni időkben, természetszerűleg a legutóbb leírt czímerrel éltek, melyen csak az a változás történt, hogy a pajzsbeli ábrázolást jobbra fordították.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))

++++++

Várkony, 1485. március 31.
TÖRÖK IMRE VERSES ÜDVÖZLETE

Latin levelének utóiratában Török Imre verssel üdvözli jegyesét, Krisztinát.

OL DL 56183. (A Kállay család levéltára).
18x22 cm-es, vízfoltos, szakadt papíron, zárlatán zöld viaszba nyomott, emberfőt [helyesebben medvefőt] ábrázoló gemmapecsét töredékével. Egy fólió.
A levélírók, Paksy Lajos és Török Imre, valamint a címzett, Kállay János, mindhárman Parlagi György

diósgyőri kapitány egy-egy leányát vették feleségül. Krisztina, a legfiatalabb leány, nővérénél, Ilonánál, Kállay János feleségénél vendégeskedett, s ekkor talán Török Imre jegyese volt már. A latin levélben Budára hívják a címzettet a húsvét utáni első vasárnapra. - Az ÿnhanak szó téves olvasatát (inának) SZARVAS GÁBOR helyesbítette (Nyr. 6 [1877]: 110-1).

CsONTOSI: Száz. 11 [1877]: 94; NAGY: Nyr. 6 [1877]: 110; RMKT. 1: 199, 373; OklSz. éj, 2. jó, jonh, könnyű, köszön, Krisztina címszavak alatt 1485. évi keltezéssel; MoLNÁR-SiMoN 102-3. fakszimilével.

Jegyzetek:

2 Török Imre, enyingi (1464-1519 u), 1484-ben Valkó megye ispánja, Corvin János híve, 1490-ben már gyulai várnagy (1506-ig), 1507-ben báró, majd nándorfehérvári bán (ScHERER, Gyula 6l-6; BESSENYEI 8-ll).

4 Parlagi Krisztina (NAGY 9: l24), esküvőjük 1487-ben volt (BESSENYEI 8).

5 Jonh 'lélek'.

6 Paksy Lajos, Paksy Mihály Szörényi és nándorfehérvári bán ha (NAGY 9: 15). 1495-ben már halott (CsÁNKI 5: 566). - Lyukas a papír.

7(VII.) Kállay János (NAGY 6: 28; 9: 124).10.

Gőzsy:

A számos Török nevű család közül a legfényesebb hírnevet az Enyingi előnevű érte el, melyet jól ismerünk történelmünkből. A XV. század derekán élt Török Ambrus a família egyik őse, aki Sopron vármegye főispánja volt I. Mátyás korában, és utóbb a királytól megkapta adományul Somogyban Szigetvárt. A család főleg a török elleni harcban tüntette ki magát. Jól ismerjük Török Bálint történetét, aki miután Szulejmán szultán fogságába került, a konstantinápolyi Héttoronyban fejezte be életét. Szigetvári kapitányként feleségével együtt a református vallás buzgó védői és terjesztői voltak Somogyban, ahol a XVI. században az egyik legnagyobb birtokosnak számított a család.

A család címere: balra dőlt kerektalpú, vágott, ezüst tárcsapajzs, melyben kék talajból kiemelkedő balra fordult, kék koronát viselő vörös medve látszik, mely első lábait előre nyújtja. A csőrsisak feletti kék koronán a pajzsbeli vörös medve ismétlődik, itt azonban nem viseli a koronát. A takaró mindkét oldalon ezüst. [4]

Siebmacher-Mo.:

Török II., v. Enying.

Wappen v. 1481: In von W. und B. geteiltem Schilde ein mit einer b. (!) Krone versehener, links gekehrter, aus der Teilung wachsender r. Bär. - Kleinod: Der Bär, aus b. Krone(!) wachsend. Wappenbrief v. König Mathias I., d. d. Montag nach Sct. Katharina, 1481 für Ambrosius Therek de Enying, für seine Söhne Emerich u. Benedikt, für Andreas. Sohn des Peter Török de Bakonoch u. für Ladislanu, Sohn des Ladislaus Török. NB. Nach Angabe des Ambrosius, wurde dasselbe Wappan, bereits v. König Sigismund den Török de Enying verliehen. (Orig., im Archive des Grafen Alfons Feststich in Mágocs Baranyaer Ctt). Wappen, v. 1507: In B. aus g. Blätterkrone wachsend ein rechts oberhalb v. einer links gekehrten s. Mondessichel begleiteter, linksgekehrter r. Bär, einen Krummsäbel im Rachen haltend - Kleinod: Der Bär. - Der Drachenorden. Wappenbrief v. König Ulászlri II., d. d. Buda. Mitwoch nach Sct Bartolomeus, 1507 für Emerich Therek, Banus v. Belgrád u. für seine Söhne Nikolaus u. Valentin. (Nach d. Orig., im Besitze des Graf Alfons Festetich, in Mágocs Baranyaer Ctt). Unter den vielen teils erloschenen, teils noch blühenden Adelsgeschlechtern „Török”, ragen die Türök v. Enying in erster Reihe hervor. Indessen reicht auch der Stammbaum dieser, nur bis Ambrosius zurück, welcher unter König Mathias, als Obergespan v. Oedenburg auftritt, vom selben Könige. die Donation Szigetvár im Somogyer Ctte erhält und 1479 noch als Banus v. Szörény genannt erscheint. Nagy Iván (XI. 291) erwähnt, dass sich derselbo auch „Szigethi Török” geschrieben und dass erst der zweite Sohn desselben, Emerich „welcher bereits den Besitz Enying inne hatte” das Prädikat von dorther aufnahm. Diese letzte Behauptnug, scheint jedoch nicht vollkommen richtig zu sein, da wir ja gesehen haben (vergl. oben), dass auch Ambrosius Török, gelegentlich des ihm verliehenan Wappens v. König Mathias (1481). bereits als - „Török v Enying” aufgeführt erscheint, allerdings im Vereine mit seinem Sohne Emerich (n. auch mit Andreas). Emerich Török v. Enying, Banus v. Belgrád, fällt heldenmütig kämpfend, i. J. 1521 bei der Verteidigung der Festung Belgrad. Sein Sohn Valentin I. (Bálint), folgt seinem Vater im Amte, als Banus v. Belgrád. Er war einer der ausgezeichnetsten Heerführer unter König Johann I., und Verteidiger von Buda, im Jahre 1541. Endlich fällt er in Gefangenschaft des Sultans Soliman und endet sein Leben in Constantinopel. Derselbe hatte die Söhne Johann (1535. † 1562) und Franz. Der Erstere, welchen König Ferdinand I., zum Prior v. Auranien ernannte, war ein tüchtiger, wenngleich grausamer Soldat, welcher seine Ehefrau Barbara Balassa, i. J. 1550 hinrichten liess. Er hatte auch bedeutenden Grundbesitz in Siebenbürgen und starb die sogenannte Siebenbürgische Linie der Török v. Enying, mit seinen Söhnen Johann I. († 1607) und Valentin II., im Mannesstamme. im XVII. Jh. aus. Franz, der jüngere Bruder des Johann I., erscheint als der Stifter der ungarischen Linie dieses Geschlechtes genannt. Er war gleichfalls ein hervorragender Kriegsmann und zugleich ein getreuer Anhänger der Reformation. Ihm ist auch (in erster Linie), die Einnahme v. Veszprim (1566) zu verdanken gewesen. Er starb vor d. Jahre 1570 und hinterliess (nebst mehreren Töchtern), den Sohn Stefan II., kön. Rath und Capitän v. Pápa, welcher 1605, 1707, 1611, 1614 urk. auftritt und im 54. seines Alters, am 3. Juni 1618 als letzter männl.Agnate der Török v. Enying, mit Tod abging. Nachdem Nagy Iván, unter d. Artikel „Török v. Enying” (XI. 294), hervorhebt, dass demselben Stefan, von keiner seiner drei Ehefrauen, Kinder geblieben sind, bemerkt er (auf Pag. 296) sub „Török v. Telekes”, dass Johann dieses Namens, die Wittwe des Stefan II Török de Enying, Margarethe Petheö de Gerse, zur Ehefrau genommen und dass diese Török, demnach auf solche. Weise, mit den Török de Enying, in eine gewisse verwandschaftl. Verbindung getreten sind So ist es nun auch erklärlich, wieso das Wappen der Török de Enying (wie hier sub b. blasonirt), auf den ebengenannten Johann und auf seine Nachkommen überkommen konnte und weshalb gerade dieses (Vergl.: Török v. Telekes I.) wieder demselben Johann „Török de Telekes" sub d. 4. März 1629 auch landesherrlich, d. i. von Seite des Königs Ferdinand II., verliehen wurde. Es ist völlig zweifellos, dass die Török de Telekes, früher (d. i. vor 1629) ein ganz verschiedenes, also nicht das Bären-Wappen geführt hatten und scheint (wie mehrere Gründe dafür sprachen) das von Nagy Iván (XI. 295 oben) nach Wagner (Coll. geneal. Dec. III. taf III fig. 10) den Török de Enying zugeteilte „Adlerwappen”, vielmehr das alte Wappen der Török de Telekes oder der Telekessy v. Telekes u. Debréthe, - oder aber, das gemeinsame Erkennungszeichen dieser beiden vorgenannten Geschlechter gewesen zu sein (Vergl.: auch das Wappen und den Artikel „Telekessy”), - welche alle beide, von Telekes im Eisenburger Ctte, ihre Abstammung hergeleitet. Den vorgemeldeten Wappenbriefen entnehmen wir endlich, dass die bis nun als selbstständiges Geschlecht behandelt gewesen Török de (aliter) Bakonok (Vergl. N. J. XI. 295 und Török de Bakonok in diesem Werke), Blutsverwandte der Türök de Enying gewesen sein mussten, worauf übrigens s. Z., bereits auch schon Lehóczky (Stemmat. II. 398) angespielt hatte, und dass sich also der interessante Fall ergibt, dass drei angesehene gleichnamige Geschlechter mit drei verschiedenen Prädikaten, welcha drei selbstständige Familien gebildet, - genau ein und dasselbe Wappen geführt haben. Schliesslich sei noch zu bemerken: dass die Török de Enying, bereits i. J. 1487 auch auf Nádudvar in Szabolcs, mit Grundbesitz auftreten. (N. J. XI. 290-295. - Siehe auch: Szücs István, Debreczen város történelme. I. 164- 165 ec. - Dr. Csánki Dezsö, Magyarorsz. tört. földr. 1890. 521). Török v, Bakonok aliter Pathi. Wappen: Wie Török II., v. Enying, a). - Siebmacher, Der Adel v. Ungarn, Taf. 468. Die Török v. Bakonok (irrthümlich auch „v. Bakonak” geschrieben) aliter Pathi, sind nach Nagy Iván (M. csal. XI. 295) ein abgestorbenes Geschlecht aus dem Somogyer Ctte. Als erstbekannter Ahnherr erscheint (nach gleicher Quelle), Paul Horváth v. Bakonok, als dessen Sohn Ladislaus I. aufgeführt wird (1430 – 1451), bereits „Török v. Bakonok u. Pathi” genannt. Nay- Iván behandelt die Törük de Bakonok (al. Pathi) nicht nur allein als selbstständiges Geschlecht, sondern hebt auch hervor (XI. P. 290 Anm. 5), dass dieselben, entgegen der Behauptung von Lehóczky (Stemmat., II. 398), mit den Török v. Enying, niemals etwas gemein hatten. Dieser Angabe steht entgegen der Orig - Wappenbrief v. König Mathias I., d. d. 1481 mit welchem dem Andreas, Sohne des Peter Török v. Bakonok und dem Ladislaus Sohn des Ladislaus Török (v. Bakonok), im Vereine mit Ambrosius Török v. Enying, ein und dasselbe Wappen verliehen wird. (Vergl. den Artikel Török II., v. Enying). Nach dem Vorhergesagten ist es wohl so viel als erwiesen, dass die Török v. Bakonok aliter Pathi und die Török v. Enying, ursprünglich ein und dasselbe Geschleht gewesen sind, womit nunmehr auch jene Meldung von Magyarorsz. csal., in Frage gestellt erscheint, mit welcher Paul Horváth v. Bakonok als der Vater des Ladislaus I. (Török v. B.) vorgeführt erscheint. (Siehe übrigens: Csergheö Géza, A. Török családok. Turul, XII. 1892. I. 29-31).

Siebmacher-Horv.:

Török v. Enying.

Wappen a) v. 1481: In von W. und B. getheiltem Schilde ein mit einer b (!) Krone versehener, links gekehrter, aus der Theilung wachsender r. Bär. Kleinod: Der Bär, aus b. (!) Krone wachsend. Wappenbrief v. König mathias I., d. d. Montag nach Sct. Katharina, 1481 für Ambrosius Therek de Enying, für seine Söhne Emerich und Benedikt, für Andreas, Sohn des Peter Török de Bakonoch u. für Ladislaus, Sohn des Ladislaus Török. Nach Angabe des Ambrosius, wurde dasselbe Wappen bereits v. König Sigismund den Török de Enying verliehen. (Orig. im Archive des Grafen Alfons Festetich in Mágocs, Baranyaer Comitat.) Wappen b) v. 1507: In B. aus g. Blätterkrone wachsend ein rechts oberhalb v. einer links gekehrten s. Mondessichel begleiteter, linksgekehrter r. Bär, einen Krummsäbel im Rachen haltend. Kleinod: Der Bär. – Der Drachenorden. Wappenbrief v. König Wladislaus II., d. d. Buda, Mittwoch nach Sct. Bartolomeus, 1507 für Emerich Therek, Banus v. Belgrad, u. dessen Söhne Nikolaus u. Valentin. (Nach d. Orig., im Besitze des Graf Alfons Festetich in Mágocs, Baranyaer Comitat.) Der Stammbaum dieser Familie reicht nur bis Ambrosius zurück, welcher unter König mathias als obergespan v. Oedenburg auftritt, vom selben Könige die Donation Szigetvár im Somogyer Comitate erhält und noch 1479 als Banus v. Srebernik genannt erscheint. Die T. v. E. waren im XV. Jahrh. Gutsbesitzer des Kreuzer Comitates. Emerich Török v. Enying, Banus v. Belgrad, fällt heldenmüthig kämpfend i. J. 1521 bei der Vertheidigung der Festung Belgrad; er besass im Syrmier Comitate Cheren u. im Agramer Comitate Krupa. Sein Sohn Valentin I. folgte seinem Vater im Amte als Banus v. Belgrad. Er war einer der ausgezeichnetsten Heerführer unter König Johann I., und Vertheidiger von Ofen im Jahre 1541. Endlich fällt er in Gefangenschaft des Sultans Soliman und endet sein Leben in Constantinopel. Derselbe hatte die Söhne Johann (1535, † 1562) und Franz. Der Erstere, welchen König Ferdinand I. zum Prior v. Aurana (Vrana, v. 1535–1562) ernannte, war ein tüchtiger, wenngleich grausamer Soldat, welcher seine Ebefrau Barbara Balassa i. J. 1550 hinrichten liess. Er hatte auch bedeutenden Grundbesitz in Siebenbürgen und starb die sogenannte Siebenbürgische Linie der Török v. Enying mit seinen Söhnen Johann II. († 1607) und Valentin II. im XVII. Jahrh. im Mannesstamme aus. Franz, der jüngere Bruder des Johann I., erscheint als der Stifter der ungarischen Linie dieses Geschlechtes genannt. Er war gleichfalls ein hervorragender Kriegsmann und zugleich ein getreuer Anhänger der Reformation. Ihm ist auch in erster Linie die Einnahme v. Veszprim (1566) zu verdanken gewesen. Er starb vor d. jahre 1570 und hinterliess (nebst mehreren Töchtern) den Sohn Stefan II., kön. Rath und Capitän v. Pápa, welcher 1605, 1607, 1611, 1614 urk. auftritt und im 54. J. seines Alters, am 3. Juni 1618, als letzter männl. Agnate der Török v. Enying, mit Tod abging. (Nagy Iv. XI. 290–295. – Siehe auch: Szücs István, Debreczen város történelme I. 164–165 ec. – Dr. Csánki Dezsö, Magyarorsz. tört. földr. 1890. 521.)

Irodalom:

Hegedűs Attila - Papp Lajos szerk.: Középkori leveleink 1541-ig. Budapest, 1991. 10.[5]

Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai (Kaposvár, 2000)[6]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [7]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Kroatien und Slavonien.[8]

Külső hivatkozások:

[9]

A család másik címeradományban is részesült.

Enyingi Török Imre 1507. augusztus 25-én Budán II. Ulászlótól bárói rangot, vörös pecsétviasz használatának jogát és címert nyert fiaival Miklóssal és Bálinttal.

DL 50.244

Kempelen:

Török (enyingi és bakonoki).
Kihalt, történeti nevezetességű család. – A címereslevelet Mátyás királytól 1481. nov. 26. T. Ambrus szörényi bán kapta (Ered. a gróf Festetics-család lt.-ban.). –1507. aug.25-én II. Ulászló királytól T. Imre nándorfehérvári bán és fiai részesültek címereslevél adományozásában. Nevezett Ambrust, miután a törökök 1521. Nándorfehérvárat elfoglalták, az országgyűlés jószágvesztésre itélte. A mohácsi vész után eleinte Ferdinánd híve, 1536. azonban Jánoshoz csatlakozott; 1541. Roggendorf ellen Buda védelmében kitüntette magát, de utóbb a törökök fogságába került s Konstantinápolyban a héttoronyba zárták. Meghalt 1551. Családja István pápai kapitány személyében 1618. halt ki. – Vö. NI. XI/290–6. (gen.); Fejérpataky II/65.; Siebm. 680–1.; horv. 192; T. XI/22–7., 29., XV/33., 48; Lendv. I/99.; Orosz 296.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet[10]

Külső hivatkozások:

[11]

bakonoki Török

lásd Enyingi Török család

Kempelen:

Török (bakonoki, vagy pathi).
l. Turul X/29.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [12]

telekesi Török

Telekesi Török János 1629. március 4., Bécs II. Ferdinánd címer általa: gyermekei István, Imre, Zsuzsanna, Anna, Katalin

P 285 Festetics cs. lt. Fasc. 93 No. 15. 1629

Ősrégi család, melyből György utódai Pozsony és Nyitra vármegyékben telepedtek le. Ebből az ágból származott Imre, 1891-ben Csanád vármegye főügyésze, kinek első neje Szabó Anna, Szabó Antal Temes vármegye egykori alispánjának és főispánjának leánya volt. Fiai közül: Andor Temesvárott lakik, Zoltán Torontál vármegyében Feketetón gazdálkodik. Imre takarékpénztári tisztviselő Budapesten.

Kempelen:

Török (telekesi).
Ősi fészke a Vasm.-i Telekes, mit igazol Vasm.-nek 1615. kelt egy oklevele. Nagy Iván (XI/296–8.) kihaltnak jelzi a családot; újabb kutatás szerint (l. Széll Farkas: Kihalt-e a telekesi Török család Turul. 1891. évf.) a család napjainkban is él. – Családi közlés szerint egyik ágának leszármazása ez: Sándor, volt kassai polgármester. Gyermekei: 1. Mária (Góth Lajosné); – 2. Sándor, holland ezredes Jáva szigetén; – 3. Géza, gyógyszerész Pozsonban. Felesége Kramer Elza; Fia Gyula (szül. 1888.), Máv. titkár (Budapest.) Felesége Jäger Karola. Gyermekei: a) Mária (szül. 1914.); – b) Ildikó (szül. 1915.); – c) Sándor (szül. 1921.); – d) Erzsébet (szül. 1925.); – Vö. még Kősz. 405.; rcsk.

Siebmacher:

Török III., v. Telekes.

Wappen, ältestes: Wie zu vermuthen, gleich dem Stammwappen der Telekessy. (Siehe: Telekessy de Telekes et Debréthe in diesem Werke und Turul, 1892 I., A. Török családok). Wappen, späteres: In B. über gr. Boden auf einem w. Rosse scheinbar sprengend ein r. bekl. Mann mit g. Gürtel, hohen g. Stiefel und # Kalpag, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, in d. gleichfalls erhobenen Linken einen schnurrbärtigen Türkenschädel beim Schopfe kaltend. - Kleinod: Der Mann wachsend. - Decken: bg. - rs. [So siegelt dieses Geschlecht noch bis zum 5. 1. 1629 u. Einzelne der Familie Török de Telekes, noch bis zur Gegenwart. Auch der Erwerber des Bärenwappens (siehe untenl, Johann, siegelte bis knapp vor Erhalt dieses letztern mit dem Reiter). Wappen, v. 1629: In B. aus g.Blätterkrone wachsend ein in d, rechten Oberecke v. einer linksgekehrten s. Mondessichel in d. linken Ecke v. einem sechsstrahligen g. Sterne begleiteter, linksgekehrter r. Bär, einen Krummsäbel mit g. Pärirstange zwischen den Zähnen wagrecht haltend. - Kleinod: Der Bär. - Decken: „Verschiedenfärbig.” - NB Den Schild umgibt eine graue Schlange, deren Schwanz dreimal um den Hals geschlungen erscheint. [Leg. C. (ohne Wappenbild) inl Reichs-Arch. BPesth. Conc. Exp. 70]. NB. Es ist dies das erledigte Wappen der „Török de Enying”, wie dasselbe diesem Geschlechte, i. J. 1507 verliehen worden war. (Vegl. Török v. Enying, b.). - Johann Török de Telekes, der Erwerber dieses Wappens, hatte Margarethe, die Wittwe des 1618 † Stefan, letzten Török de Enying, eine geborne Petheö de Gerse zur Ehefrau. Es handelte sich hier also (ohne dass im betreffenden Wappenbriefe ein Näberes darüber gesagt erscheint), um die Verewigung des Török de Enying Wappens, nach erfolgtem Erlöschen dieses Geschlechtes. Altes, aus Telekes im Eisenburger Ctte stammendes Geschlecht, welches einen und denselben Ursprung mit den † Telekessy de Telakes et Debréthe gehabt haben dürfte und in der jüngern (vornehmeren) Linie erlosch, während die ältere Linie, noch gegenwärtig fortblüht. Als erstbekannter Ahnherr erscheint Bernhard genannt, welcher sich bereits „Török de Telekes” schrieb. Bernhard zeugte den Benedikt (1591, 1605), Benedikt den Johann, ec. Sub d. 4. März 1629 erhält Johann Török v. Telekes „von altadeligem Herkommen und bereits früher im Besitze eines adeligen Wappens” im Vereine mit seinen Kindern: Stefan, Emerich, Susanna, Anna u. Katharina, v. König Ferdinand II., ein neues Wappen wie oben blasonirt und das jus gladii auf d. Burgen (sammt zugehörigen Dominien) v. Széchény u. Jánosháza im Eisenburger u. Somlyó im Weszprimer Ctte. In der jüngern Linie erloschen am 26. 12. 1722 mit Stefan Török v. Telekes, vorm. Oberst des Fürsten Rákóczy. Sei Wappen, ist auf seinem Grabsteine zu Vadosfa, Oedenburger Ctt („gestürzt” angebracht), zu sehen. (Széll Farkas, Kihalt E A Telekesi Török Család? Turul, IX. 1891. I. 39-42. - Csergheö G., A. Török családok. Turul, XII. 1892. I. 33-35).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [13]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [14]

Külső hivatkozások:

[15]

szendrői Török

Valószínűleg azonos eredetű az enyingi Török családdal.

"A család címere, melyet a köznemesi ág ma is használ: kékben zöld alapon, oroszlán kardot tart, baljában pedig levágott török fejet. Sisakdísz: a címerkép növekvően. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst."

Kempelen:

Török (szendrői), nemes és gróf.
Leszármazása a XVI. század első felében élt Bálintig vezethető vissza. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodm.-ben József, Nógrádm.-ben pedig András és Sándor vétettek fel az igazolt nemesek közé. – A családból T. József és gyermekei 1774. dec. 28. grófi rangra emeltettek. (LR. L/134.) – Leszármazási tábla és címerpecsét Pestm. lt.-ban. Címerpecsét Hevesm. lt.-ban is. – Vö. NI. XI/298–305. (gen.); Siebm. 681–2.; T. X/35.; Kősz. 405.; Gömörm. monogr. 659.; Forgon II/321–3. (gen.); Orosz 296.; Hevesm. monogr. 680.; Alapi 61.; MNZsbk. I. R. I/255–6.; stb.

Siebmacher:

Török IV., v. Szendrö.

Wappen, adeliges: In B. ein g. Löwe in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, in d. gesenkten Linken einen schnurrbärtigen Türkenschädel beim Schopfe haltend. - Kleinod: Der Löwe wachsend. - Decken: bg. (Siegel d. d. 1675 des Franz T: v. Sz.). Wappen, gräfl.: Wie vorstehend. Wappen v. 1808 der Hermine Török v. Szendrö, als Gräfin v. Nidda: In von G. und # geteiltem Schilde oben zwei sechsstralige s. Sterne. Wappen, anderes der Gräfin Nidda: In gespaltenem Schilde vorne in B. ein mit fünf r. Balken belegter, gekr., doppelschw. w. Löwe, hinten das Wappen wie vorstehend. Wappen als Fürstin Nidda, v. 1821: Wie dasjenige v. 1808. (Gritzner M., Grafenalbum. – N. gr. Siebm.). Altes Geschlecht, über dessen allerersten Ursprung bis nun, nichts Näheres bekannt ist. Die ununterbrochene Stammreihe beginnt mit Valentin Türök, welcher in d. ersten Hälfte des XVI. Jh., zu Erlau und dann zu Szendrö im Borsoder Ctte, als Vojvode auftritt: Grafenstand, d. d. Wien, 28. Dzb. 1774 für Jozef Török v. Szendrö (geb 1714, † 1776), königl. Rath u. Kameralvorstand in Pens., u. für seine Kinder: Jozef, Ludwig u. Esther. Von der adeligen Linie dieses Geschlechtes, vermälte sich Caroline (Tochter des Andreas IV. Török de Szendrö und der Karoline Lanser zu Moos und Festenstein aus Tyrol), in morganatischer Ehe am 29. Jänner 1801 mit Prinz Georg Friedr. Ernst v. Hessen-Darmstadt, und wurde unter obigem Datum, v. Landgrafen Ludwig von Hessen-Darmstadt, zur Freiin v. Menden am 1. Maj 1808 vom Grossherzoge Ludwig I., zur Gräfin Nidda mit dem Prädikate ,,Erlaucht”, am 14. Juni 1821 aber in den Fürstenstand mit dem Prädikate Durchlaucht erhoben. Sie war auch Sternkreuzordensdame, hatte eine Tochter und starb zu Rom, am 28. Oktb. 1862. - Blüht im einfachen Adels- u. im Grafenstande. (L. R. 50. 134. - Marsovsky, Wappenmser. im Nat. Mus. BPesth. - M. N. Zsebk., 1888. I. 255-256. - N. J. XI. 298-5. - Const. Wurzbach, Biogr. Lex. - Siche auch den Artikel Hessen-Darmstadt in diesem Werke).

Irodalom:

Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Somorja, 1997. 662-664. (reprint; eredetileg Kolozsvár, I-II. 1909.)

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [16]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [17]

Külső hivatkozások:

Rövidítések

belényesi Török

Belényesi Török Mihály 1553. február 7., Graz I. Ferdinánd nemesség és címer

R 64

Irodalom:

Külső hivatkozások:

[18]

zalatnai Török

Kempelen:

Török (zalatnai).
Címereslevele kelt 1573. dec. 5. – Vö. Siebm. 682.; T. X/36.; Békésm. tört. III/286.

Címereslevele kelt 1578. aug. 24. – Vö. Csoma 665.; Orosz 297.

Siebmacher:

Török V., v. Zalathhna.

Wappen: In B. auf gr. Dreiberge ein g. Löwe, zwischen d. beiden Vorderpranken einen v. der Schnittfläche des Halses blutenden Türkenschädel haltend. - Kleinod: Zwischen offenem # Fluge ein b. bekl. geb. Arm, einen Krummsäbel mit g. Parirstange in d. Faust haltend. - Decken: bg. Adels- u. Wappanbrief v. König Maximilian, d. d. Wien, 6. Dezb. 1573 (kundg.: Grosswardein, Biharer Ctt, 16. Apri1 l742) für Johann Török v. Zalathna (agilis). Hierher gehört Paul Török v. Zalathna; welcher am 24. 1. 1881 zu Debrezin verstarb. (Nach d. Orig.).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [19]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [20]

Külső hivatkozások:

váradi Török

Kempelen:

Török (váradi).
Címereslevelet 1583. dec. 22. T. Máté és fiai kaptak. (Gyfv. LR. I/267.) – Vö. Márki I/368., II/224.; Siebm. erd. 240.

Török (váradi).
Nemességét 1649-ből l. Gyfv. LR. XXIV/108.

Címereslevelet 1650. szept. 17. T. István nyert. (MNMuz. lt.) Nemessége Győrm. bizonyítványa alapján 1839. Hevesm.-ben hirdettetett ki. – Vö. Orosz 297.

Török (váradi).
A címereslevelet Bethlen Gábortól 1610. jún. 23. T. Mátyás kapta (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 127.

A címereslevelet Bethlen Gábortól 1611. ápr. 4. T. Lukács, Ferenc és Pál kapták (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 127.

Nemességét 1611-ből l. OL: NRA. 940–10.

Címereslevele kelt 1611. Nemességét 1769. jan. 16. Vasm. igazolta. – Vö. Andr. 80.

Török (váradi).
A címereslevelet 1717. febr. 24. T. István kapta. (LR. XXXI/285.) Kihird.Borsodm. – Vö. Bor. I/240.; Siebm. 683.; NI. XI/309.

Török (váradi).
Nagy Iván által (XI/308.) említett Aradmegyei család. – Vö. még Márki II/713.

Siebmacher-Mo.:

Török, XVI.

Wappen: In B. auf gekr. gr. Hügel ein r. bekl. geb. Arm einen Krummsäbel mit g. Parirstange in d. Faust haltend. - Kleinod: Der Arm. - Decken: rs. - bg. Adels- u. Wappenbrief v. König Karl III., d. d. 1717 für Stefan Török. (Coll. Herald. No. 564).

Siebmacher-Erd.:

Theöreök.

Wappen: In B. aus Blätterkrone grün gekleideter Mann wachsend in der Rechten Säbel, in der Linken drei reife Waizenähren haltend. – Kleinod: Keines verliehen. – Decken: Ohne Farbenangabe. Adels- u. Wappenbrief von Sigm. Báthori d. d. Kolozsvár 22. December 1584 für Mattheus Theöreök aus Nagy-Várad. (R. A. Budapest. – Gyfv. L. R. I).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [21]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [22]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [23]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [24]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [25]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [26]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [27]

Külső hivatkozások:

zodorói Török

Kempelen:

Török (zodorói).
Nemességét 1588-ból l. Gyfv. LR. II/71. Címereslevelet Rudolftól 1602. szept. 20. nyert; kihird. 1606. febr. 2. Gömörm. Ugyanitt igazolta nemességét 1733. – Vö. Forgon II/323–4. Címereslevelet 1603. T. Mátyás és János testv. kaptak. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/203.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [28]

Külső hivatkozások:

makói Török

Kempelen:

Török (makói).
Címereslevelet 1606. máj. 29. T. János és István kaptak. (Gyfv. LR. III/11.) Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/204.; Siebm. erd. 238. Bold. 44.

Címereslevelet 1606. dec. 31. T. István, Bálint és Mihály kaptak. Kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/205.

Siebmacher:

Teöreök de Makó.

Wappen: In B. Mann geharnischt in der Rechten Schwert haltend. – Kleinod: Keines verliehen. – Decken: Ohne Farbenangabe. Adels- u. Wappenbrief von Stephan Bocskay d. d. Kassa 29. may 1606 für Peter Teöreök und Ehefrau Anna Balkó, ferner Andreas Teöreök und Ehefrau Petraca Balkó. (R. A. Budapest. – Gyfv. L. R. III).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [29]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [30]

Külső hivatkozások:

szentmiklósi Török

Szentmiklósi Török István 1608. május 8., Kolozsvár Báthori Gábor nemesség és címer

általa: atyafiai János, Jónás, Chaborcha

F 21 Armales T nr. 19

Kempelen:

Török (szentmiklósi).
Címereslevele kelt 1608. máj. 8. l. kolosmon. conv. Arm. T. 19. – Vö. Siebm. 682., erd. 245.; T. X/36.

Török (szentmiklósi).
Székely család. – Vö. NI. XI/318–8. (gen.)

Siebmacher-Mo.:

Török VI. v. Szentmiklós.

Wappen: In B. auf gr. Boden ein n. Wolf in d. erhobenen Rechten eine g. Sonne haltend. - Kleinod: Der Wolf wachsend, hier einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend. - Decken: bg. - rs. Adels- n. Wappenbrief v. Gabriel Báthory Fürst v. Siebenbürgen, d. d. Klausenburg, 8. Maj 1608 (kundgemacht: Dobokaer Ctt, 21. April 1609) für Stefan Török, Feldhauptmann. Székler Adelsgeschlecht, dessen erstbekannter Ahnherr Stefan (s. oben), seinen Stammbaum bis auf die neuere Zeit, in ununterbrochener Reihenfolge fortgepflanzt hat. (R. A. BPesth. - N. J. XI. 317 318).

Siebmacher-Erd.:

Török de Szent Miklós.

Wappen: In B. auf gr. Boden Wolf steigend in d. Rechten Sonne haltend. – Kleinod: Die Schildfigur in d. Rechten Krummsäbel. – Decken: bg.–rs. Adels- u. Wappenbrief von Gabriel Bathori d. d. Kolozsvár 8. Maj 1608 für Stephan Török und Brüder, mütterlicher Seits Johann und Thomas Chaborcha (kundgemacht: 20. April 1609 Doboka für Stephan T. Feldhauptmann). Székler Adelsgeschlecht, dessen erstbekannter Ahnherr Stephan seinen Stammbaum bis auf die neueste Zeit fortgeplanzt hat. (O. Dipl. R. A. Budapest. – Cist. Arm. Nr. 19. – N. J. XII. 317).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet[31]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet[32]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [33]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [34]

Külső hivatkozások:

[35]

szentmiklóstorjai Török

Kempelen:

Török (szentmiklóstorjai).
A XV. századbón Nagy Iván által (XI/318.) említett család.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [36]

Külső hivatkozások:

hódosi Török

Kempelen:

Török (hódosi).
Nemességét 1608-ból l. OL: kolosmon. conv. Arm. M. 31.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [37]

Külső hivatkozások:

kebelei Török

Kempelen:

Török (kebelei).
Nemességét 1609. dec. 15-ről l. Gyfv. LR. VI/410. – Vö. Pálmay: M.-Torda 138.

Címereslevele kelt 1609. dec. 20. (Abaujm. lt.) – Vö. Csoma 612. (gen.); Siebm. pk. 120.; Forgon II/324.

A címereslevelet Bethlen Gábortól 1610. febr. 20. T. Gergely és Mátyás kapták. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 127.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [38]

Külső hivatkozások:

lippai Török

Kempelen:

Török (lippai).
Régi birtokadományos (1609., 1610.) család. – Vö. Márki II/224.; Lendv. I/99.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [39]

Külső hivatkozások:

Török 1609

Siebmacher:

Török, II.

Wappen: In R. auf gr. Dreiberge ein Wolf, in d. erhobenen Rechten eine gr. bestengelte, gr. beblätterte w. Lilie haltend. – Kleinod: Die Schildfigur wachsend. – Decken: rg.–bs. Adels- u. Wappenbrief v. König Mathias II., d. d. Pressburg, 20. Dezbr, 1609 (kundg.: Göncz, Abaujer Ctt, 1610) für Nikolaus, Teörök und für s. Bruder Franz Tóth. (Leg. C. Ctts A. Abauj-Torna).

Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn (Supplementband.) [40]

Külső hivatkozások:

Vö. Tóth címer, 1587

Lányi alias Török

Kempelen:

Lányi (alias Török).
Czímeres levele kelt 1609. nov. 22. (Nógrádm. lt.) – Vö. Forgon II/63.; NI. VII/25–6.; Siebm. 357.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 6. kötet [41]

Külső hivatkozások:

Török 1611

Török család a Puskások 1611 között:

Nyulásziné:

Felföldi János, Literatus Péter kapitány, Tormásy András, Dobos György, Keresy János, Batizy István, Kovácsy Miklós, Filléres másképpen Gyulay Péter, Szabó Antal, Lázár Tamás, Nagy Somogyi Márton, Lugassy Mátyás, Szilágyi Tamás, Dévay Miklós, Prdely János, Vizaknay András, Fejérváry János, Nemes Borosay János, Balogh másképpen Literatus Tamás, Keresy Péter, Golai János és István, Zindy Balogh János, Fekete Miklós, Gorozlay János és Demeter, Nagy András, Sorbanfalvi Baranyai Máté, Miskey Gergely, Kereshanyai Miklós, Révy János, Nagy János, Kariardy Egry Pál, Filep János, Nagy Simon, Lázár Péter, Szabó László, Antony másképpen Dobos Tamás, Horváth János, Szíjgyártósegesdy István, Kobory Pál, Prdely Ábrahám, Kolosy Gáspár, Karády János, Vajda György, Dévay János, Sárády Mihály, Deres János, Fejérváry Mátyás, Torday János, Sárdy Mihály, Törökkeresztúri János, Fejérváry György, Tótváradgyay Mihály, Oroszi Jakab, Losonczy Mihály, Moldovay János, Balogh Péter, Reewelei Gerőcs István, Zöld László, Dombai Mihály, Nagy másképpen Hegedűs Márton, Nagy Tarpai Balázs, Óváry András, Kovács István, Lugossy Miklós, Balogzesedy János, Fejérváry Bertalan, Nagy másképpen Gomboczy Mihály, Rácztótváradiay Márton, (Literatus) Ráczkövy István, Fejérváry János, Pniedy István, Somay György, Székely István, Uzony Balázs, Kovácsy Balázs, Toroskay István.

1611. május 1., Szeben
Báthori Gábor
címer
F 7 Armales XX. 14

MNL OL:

HU-MNL-OL-F 3-Xx - No. 14. [42]

Báthory Gábor erdélyi fejedelem, Nagyszeben, 1611. 5. 1., címer, erdélyi nemesség.

Adományosok (egyes nevek olvasata eltérő a fenti jegyzéktól, más nevek a fentiből hiányzanak - ezek külön linkkel jelölve):

Felföldi János, Péter litterátus, Tormásy András, Dobos György, Keresy János, Batizy István, Kovácsy Miklós, Filléres alias Gyulay Péter, Szabó András, Lázár Tamás, Nagy alias Somogyi Márton, Fejérváry alias Nagy Márton, Tótt János, Pákozdi János, Bágyoni Balázs, Medgiesy Benedek, Tatár Péter, Bocsárdi Miklós, Torday Péter, Beczei János, Bezprimi István, Somody Mihály, Bottyán István, Nagy alias Bessenyey János, Lugassy Márton, Szilágyi Tamás, Dévay Mihály, Prdely János, Vízaknay János, Nemes alias Fejérváry János, Borsai János, Balogh Tamás, Keressy Péter, Golia János, Golia István, Zindy alias Balogh János, Fekete Miklós, Goroszlai János, Goroszlai Demeter, Nagy alias Sorbánfalvi András, Baranyay Máté, Miskei Gergely, Keresbenyay Miklós, Révy János, Nagy alias Konyárdy János, Egri Pál, Filep János, Nagy Simon, Lázár Péter, Szabó László, Dobos alias Ajtony Tamás, Horvát János, Szigyártó alias Szegedy István, Kóbory Pál, Prdely Ábrahám, Kolosy Gáspár, Várady János, Vajda György, Dévay János, Sárady Mihály, Veres János, Fejérváry Mátyás, Torady János, Sárdy Mihály, Török alias Kereszturi János, Fejérváry György, Felpesztesy Mihály, Tótváradgyay Mátyás, Oroszy Jakab, Losonczy Mihály, Moldovay János, Balogh Péter, Gerőz alias Reveley István, Zöld László, Dombai Mihály, Nagy alias Hegedűs Márton, Nagy alias Tarpay Balázs, Óváry András, Kovácsy István, Lugasy Miklós, Balogh alias Szeredy János, Fejérváry Bertalan, Nagy alias Gombóczy Mihály, Rácz alias Tóváradgyay Márton, Ráczkövy István, Fejérváry János, Enyedy István, Somosy György, Székely István, Toroczkay István, Uzony Balázs, Kovácsy Balázs.

Címerleírás: Scutum videlicet militare coelestini coloris in cuius campo sive area leo integer naturali suo colore depictus posterioribus pedibus inniscus, anteriori vero bombardam quandam sursum porrectam gestare, ac ore gladium evaginatum comprehendere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam corona sive diadema regium contegit, variis gemmis unionibusque variegatum. Ex cono autem galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant.

+++++++++++++++++++++++

HU-MNL-OL-R 64-2.-168/2.[43]

Báthory Gábor erdélyi fejedelem (Áldásy szerint Bethlen Gábor), Nagyszeben(?) (az R_64_2_0162_a jelzetű másolat alapján), 1611. 5. 1. (az R_64_2_0162_a jelzetű másolat alapján), címer, erdélyi nemesség, házmentesség. Az adómentesített telek/ház helye: Gyulafehérvár

Fennmaradási forma: átírás
Kapcsolódó jelzet Másolat - R_64_2_0162_a
Kapcsolódó irat - R_64_2_0168_1
Átírás eredetije - F_7_XX_14 [44]
Megjegyzés: valószínűleg ezen oklevél kivonatos másolata az R_64_2_0162_a jelzetű irat.

Adományosok:

Felföldi János (Felfeöldi, a fejedelem gyalogos testőreinek hadnagya), Deák Péter (Petrus Literatus, a fejedelem gyalogos testőreinek hadnagya), Tormássy András (a fejedelem gyalogos testőre), Dobos György (a fejedelem gyalogos testőre), Körösy János (a fejedelem gyalogos testőre), Batizi István (a fejedelem gyalogos testőre), Kovács Miklós (Kovacz, a fejedelem gyalogos testőre), Filléres alias Gyulai Péter (a fejedelem gyalogos testőre), Szabó András (a fejedelem gyalogos testőre), Lázár Tamás (a fejedelem gyalogos testőre), Nagysomogyi Márton (a fejedelem gyalogos testőre), Fejérvári alias Nagy Márton (Feyeruari, a fejedelem gyalogos testőre), Tóth János (Thooth, a fejedelem gyalogos testőre), Pakosdi János (a fejedelem gyalogos testőre), Bagyoni Balázs (a fejedelem gyalogos testőre), Meggyesi Benedek (a fejedelem gyalogos testőre), Tatár Péter (a fejedelem gyalogos testőre), Bocsárdi Miklós (a fejedelem gyalogos testőre), Tordai Péter (Thordai, a fejedelem gyalogos testőre), Becsey János (a fejedelem gyalogos testőre), Beszprémy István (Beszpreny, a fejedelem gyalogos testőre), Somodi Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Bottyáni István (Botthiani, a fejedelem gyalogos testőre), Besenyey Nagy János (a fejedelem gyalogos testőre), Lugassi Márton (a fejedelem gyalogos testőre), Szilágyi Tamás (a fejedelem gyalogos testőre), Dévay Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Erdélyi János (a fejedelem gyalogos testőre), Vízaknay András (Viszaknay, a fejedelem gyalogos testőre), Fejérvári Nemes János (a fejedelem gyalogos testőre), Borsay János (a fejedelem gyalogos testőre), Deák alias Balogh Tamás (Thomas Literatus alias Balogh, a fejedelem gyalogos testőre), Körösi Péter (a fejedelem gyalogos testőre), Gólya János (a fejedelem gyalogos testőre), Gólya István (a fejedelem gyalogos testőre), Zindi Balogh János (a fejedelem gyalogos testőre), Fekete Miklós (a fejedelem gyalogos testőre), Goroszlay János (a fejedelem gyalogos testőre), Goroszlay Demeter (a fejedelem gyalogos testőre), Sorbánfalvi Nagy András (a fejedelem gyalogos testőre), Baranyay Máté (a fejedelem gyalogos testőre), Miskey Gergely (a fejedelem gyalogos testőre), Körösbányay Miklós (Keöreösbanniay, a fejedelem gyalogos testőre), Révi János (a fejedelem gyalogos testőre), Nagykonyárdi János (a fejedelem gyalogos testőre), Egri Pál (a fejedelem gyalogos testőre), Philep János (a fejedelem gyalogos testőre), Nagy Simon (a fejedelem gyalogos testőre), Lázár Péter (a fejedelem gyalogos testőre), Szabó László (a fejedelem gyalogos testőre), Ajtonyi alias Dobos Tamás (Aytani, (a fejedelem gyalogos testőre), Horvát János (a fejedelem gyalogos testőre), Szegedi Szígyártó István (a fejedelem gyalogos testőre), Kóbori Pál (a fejedelem gyalogos testőre), Erdélyi Ábrahám (a fejedelem gyalogos testőre), Kolosi Gáspár (a fejedelem gyalogos testőre), Váradi János (a fejedelem gyalogos testőre), Vajda György (a fejedelem gyalogos testőre), Dévay János (a fejedelem gyalogos testőre), Saradi Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Veres János (a fejedelem gyalogos testőre), Fejérvári Mátyás (a fejedelem gyalogos testőre), Torday János (a fejedelem gyalogos testőre), Sárdi Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Törökkeresztúri János (a fejedelem gyalogos testőre), Fejérvári György (a fejedelem gyalogos testőre), Tótváradgyay Mátyás (Thothvaradgiay, a fejedelem gyalogos testőre), Oroszi Jakab (a fejedelem gyalogos testőre), Losonczi Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Moldovay János (a fejedelem gyalogos testőre), Balogh Péter (a fejedelem gyalogos testőre), Révelyei Gerőcz István (Ghereőcz Reeueliey, (a fejedelem gyalogos testőre), Zöldi László (a fejedelem gyalogos testőre), Dombay Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Nagy alias Hegedűs Márton (a fejedelem gyalogos testőre), Nagy Tarpay Balázs (a fejedelem gyalogos testőre), Óvári András (a fejedelem gyalogos testőre), Kovácsi István (a fejedelem gyalogos testőre), Lugassi Miklós (a fejedelem gyalogos testőre), Zeredi Balogh János (a fejedelem gyalogos testőre), Fejérvári Bertalan (a fejedelem gyalogos testőre), Nagy alias Gömböczi Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Tótváradgyay Rácz Márton (a fejedelem gyalogos testőre), Ráczkövi István (a fejedelem gyalogos testőre, deák), Fejérvári János (a fejedelem gyalogos testőre), Enyedi István (a fejedelem gyalogos testőre), Somossi György (a fejedelem gyalogos testőre), Székely István (a fejedelem gyalogos testőre), Uzoni Balázs (a fejedelem gyalogos testőre), Kovácsi Balázs (a fejedelem gyalogos testőre), Thoroczkay István (a fejedelem gyalogos testőre).

Címerleírás: Scutum videlicet militare coelestini colori[s, in cuius campo] sive area leo integer, naturali suo colore depictus, posterioribus pedibus innixus, anteriori vero bombardam quandam sursum porrectam ges[tare ... evag]inatum comprehendere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam corona sive diadema regium contegit, variis gemmis unionibusque variegatum. Ex cono autem galeae taeniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant. - Van címerfestmény - - -
Narratio formuláris

Irodalom:

Áldásy III. No. 530.

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[45]

Külső hivatkozások:

[46]

emőkei Török

Kempelen:

Török (emőkei).
A címereslevelet 1613. márc. 19. T. Márton, fiai Mátyás, Miklós és János, Nagy Péter és Beke Demeter nyerték (Ered. T. Endre p. és t. tiszt tulajd. Bp., más. OL: 191/1906.) – Vö. NI. XI/305–6. (gen.) 308.; Siebm. 679–680.; T. VIII/73–9. (gen.)

Nemességét 1613-ból l. a győri kpt. lt.-ban.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [47]

Külső hivatkozások:

telekesi Török

Kempelen:

Török (telekesi).
Címereslevele kelt 1615. – Vö. Andr. 80.; Siebm. 681.; T. IX/39., X/33.; Csanádm. tört. 208–9.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [48]

Külső hivatkozások:

almási Török

Kempelen:

Török (almási).
A címereslevelet 1617. T. János kapta. Nemességéről 1710. Komáromm.-től kapott bizonyítványt. – Vö. Alapi 61., 177.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [49]

Külső hivatkozások:

ujtordai Török

Kempelen:

Török (ujtordai).
A nemességet Bethlen Gábortól 1619. aug. 25. T. 2 István, 2 János, Mihály és társai kapták. – A további adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt.

Címereslevele kelt 1620. máj. 5. – Vö. T. XXXII/89.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [50]

Külső hivatkozások:

tasnádi Török

Tasnádi Török Péter 1621. november 20., Magyar-Brod Bethlen Gábor nemesség és címer általa: testvére János

R 64

Kempelen:

Török (tasnádi).
Címereslevele kelt 1621. nov. 20. – Vö. Siebm. erd. 238. Nemességét 1621-ből l. Gyfv. LR. XI/10.

Címereslevele kelt 1625. febr. 25.; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/210.

Siebmacher:

Teöreök de Thasnád.

Wappen: In B. roth gekleideter Arm pfalweise Krummsäbel haltend. – Kleinod. Fürstenhut. – Decken: rw.–bg. Adels- u. Wappenbrief von Gabriel Bethlen d. d. Humobrod 20. November 1621 für Gebrüder Peter und Johann Teöreök (kundgemacht in der am 18. Feber 1622 Ákos abgehaltenen Congregation des Szolnoker Ctts). (Orig. Dipl. Nat. Museum).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet[51]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [hhttps://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Siebmacher-siebmacher-wappenbuch-1/der-adel-von-siebenburgen-erdely-AC44/edelleute-niederer-adel-BA76/teoreok-de-thasnad-D902/]

Külső hivatkozások:

[52]

Rövidítések

Vö. Hegyesi címer

nagyaknai Török

Kempelen:

Török (nagyaknai).
Nemességét 1625-ből l. OL: kolosmon. conv. Prot. R. II/72.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [53]

Külső hivatkozások:

péceli Török

Kempelen:

Török (péceli).
Nemességét 1625-ből l. leleszi conv. lt.

A címereslevelet 1628. szept. 27. T. István, Dávid és János nyerték. (Szatmárm. lt.) – Vö. Gorzó 126–7.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [54]

Külső hivatkozások:

Buday alias Török

Kempelen:

Buday (alias Török).
Czímeres nemeslevelet 1628. B. Mihály, felesége Csábrághy Katalintól szül. fia: Zsigmond, leánya: Magdolna és Csatay Ferencz kaptak. (Nyitra- és Pestmegye lt.) – Gergely, Antal, továbbá n.-kőrösi lakos és fiai: János és István 1754. Pestmegyében hirdettetnek ki. Czímerpecsét Pestmegye lt.-ban. (Kősz. 57.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 2. kötet [55]

Külső hivatkozások:

endrődi Török

Kempelen:

Török (endrődi).
Címereslevele kelt 1628. – Vö. Siebm. 682.; T. X/37., XV/48.

Címereslevele kelt 1629. máj. 6. – Vö. Csoma 665.; Siebm. pk. 120.

Címereslevele kelt 1631. nov. 9. – Vö. T. XXII/89.

Címereslevelet I. Rákóczi Görgytől 1631. jún. 23. T. Bálint és társai nyertek. – Címert s a további adatokat l. Almási alatt.[56]

Nemességét 1631-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/58.

Siebmacher:

Török VII. v. Endröd.

Wappen, adeliges: In B. über gr. Boden auf einem Rosse scheinbar sprengend ein ung. gekl. Mann in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel haltend, dessen Spitze durch den Hals eines vom Rumpfe getrennten Türkenschädels gestossen erscheint. Adels- u. Wappenbrief v. König Ferdinand II., d. d. 1628 für Stephan Török ais Haupterwerber n. für seine Efrau Magdalene Cseh sowie für seine Bruder David u Johann als Nebenerwerber (kundgemacht: Szathmár, Szathmarer Comitat, feria secunda post festum Dorotheae virginis et Martyris). Oesterr. Freiherrestand v. Kaiser Franz Josef I., d. d. 187 für Josef Török v. Endröd, k. k. Feldmarschalllieutenant, als Ritter des ungar. St. Stefans-Ordens. Dieses Adelsgeschlecht ist verbraitet in d. Comitaten v. Abauj, Bihar, Szathmár, Közép-Szólnok ec. Der Freiherrenstanderwerber Josef, vermälte sich ata FML. mit einer geb. (oder verwittweten) Tapperger aus Brünn und scheint die freiherrl. Linie mit ihm erloschen zu sein. Schliesslich sei hier bemerkt: dass es bereits früher schon ein freiherrliches Geschlecht Türök gegeben hat, welches wie es scheint, glaichfalls mit dem Erwerber, zu Ende des vorigen Jarhundertes erloschen ist. Dasselbe hatte, so viel bekannt, kein Prädikat, geführt und mit Johann AndreasTörök (geb. 1723 † 1793) k. k. Feldmarschallieutenant und Ritter des M. Teresien-Ordens, sub d. 1761 den österr. Freiherrenstand erhalten gehabt. (Wurzbach (Const. Dr. v., Biogr. Lex. 45. Jh., Pag. 267-268.

Siebmacher-Suppl.:

Török, III.

Wappen: In B. auf gr. Boden eine r. gewaffnete, flugbereite w. Taube. – Kleinod: Die Taube, hier nicht flugbereit. – Decken: btg. Adels- u. Wappenbrief v. König Ferdinand II., d. d. Wien, 6. Maj 1629 (kundgemacht: Garadna, Abaujer Ctt, 15. März 1630) für Caspar Török als Haupterwerber u. für seine Ehefrau Elisabeth sowie für seinen Bruder Stefan sammt der Ehefrau Agnes als Nebenerwernber. (Orig. Bei Árpád v. Török. – Vergl.: Korponay J., Abauj megye monogr. II. 179).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [57]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [58]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn (Supplementband.) [59]

Külső hivatkozások:

Juhász másképpen Theöreök

Juhász másképpen Theöreök Benedek 1630. május 2., Pozsony II. Ferdinánd nemesség és címer általa: fiai István, András, János, lányai Judit, Dorottya

P 773 Lad. RRR 83/29

Kempelen:

Juhász (alias Theöreök).
Czímeres levelet 1630. máj. 2. J. Benedek nyert. (Bereg- és Biharm. lt.) – Vö. NIf. II/178.; Siebm. 275–6.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet[60]

Külső hivatkozások:

[61]

Rövidítések

Török 1631

Kerestető levelét, amely így szól: nemes gyulafehérvári Eperjesi József előadta, hogy jogai védelme érdekében szüksége van az őrá vonatkozó minden okiratra, amelyet a káptalannál őriznek, ezért Mária Terézia megparancsolja, hogy azonnal keressék elő ezeket és adjanak ki róluk pontos átiratot. Kiadva Aranylábútuson birtokon 1770. okt. 25-én. A káptalan megkereste a szükséges iratokat, amelyek így szólnak: A káptalan levélkeresője megtalálta a gyulafehérvári Váradi János számára kiadott kerestető levelet. Amelyben Rákóczi György parancsolja a levélkeresőknek, hogy mivel gyulafehérvári Váradi Jánosnak, Anna gyámjának, aki a néhai thasnádi Farkas György és nemes Demjén Anna törvényes lánya. Jogai védelmében szüksége van az említett néhai Farkas Gergely nemeslevelének másolatára, amely egyben más katonák nemeslevele is. Ezért megparancsolja, hogy keressék meg és adjanak ki róla átiratot Kiadva Gyulafehérvárott 1651. szept. 5-én. Ennek eleget téve a káptalan megtalálta a következő nemeslevelet. Rákóczi György hű szolgálataikért megnemesíti a dévai Nagy Pál kapitány alatt szolgált Kenderesi Tamás, Török Bálint hadnagy, Nagy Péter, Panthos András, Otthomany György vicehadnagy, Kováts Péter, Eperjesi Mihály (a többi felsorolt nevét mellőzték) gyalogos testőröket a mind kétnemű összes örökösükkel együtt.

A következő címert adományozza nekik: vörös színű katonai pajzs, amelynek mezejében egy puskával felszerelt kék ruhás gyalogosokból álló hadsereg egy zászlót követ, amelyet két hadnagy előz meg lovon, a pajzs fölött zárt csatasisak, rajta drágakövekkel és gyöngyökkel díszített királyi korona, amelyből szintén egy kifeszített udvari zászló emelkedik ki, a sisak csúcsából pedig különböző színű foszladékok omlanak alá mindkét oldalt. Ezt a címert használhatják mindenükön, és kezelje őket mindenki nemesként. Ennek bizonyítékául adtuk ki nekik ezt a nemeslevelet Gyulafehérvárott 1631. jún. 23-án. Aláírta Rákóczi György, Kovatzioci István kancellár és Pathai Sámuel titkár. 1632. máj. 12-én hirdették ki Erdély és Magyarország csatolt részei három nemzetének országgyűlésén. Erről pontos másolatot adott ki a káptalan Váradi Jánosnak 1651-ben a Szentháromság utáni 14. vasárnap előtti kedden (aug.29.).

A gyulafehérvári káptalan levélkeresői közlik, hogy a nemes fiú, György, mihályfalvai Eperjesi István és a néhai nemes Kis Borbála fia, aki a néhai marosújvári Kis Bálint és Miske Anna lánya, aki oláhszilvási Miske Tamás lánya. Azt vallotta előttünk, hogy ő kiskorúsága miatt birtokosi jogait, javait, ingóságait egyedül nem tudja védeni és az eltulajdonítottakat visszaszerezni, ezért apjában bízik, hogy ezeket megteszi, ezért teljes körű meghatalmazást ad neki javai, ügyei és anyai birtokrésze kezelésére. Kiadva 1652-ben hamvazószerda utáni napon (febr. 15.). Tehát a megtalált iratokat belefoglaltuk jelen okiratunkba és káptalanunk pecsétjével kiadjuk az átiratot 1770 Szt. Márton püspök ünnepe előtti csütörtökön (nov. 8.).

A káptalanátirata papírral befedett fehér méhviasz pecséttel volt ellátva és egyszerű papírból füzet formában fekete és aranyszínű selyemfonalakkal összefűzve. Mindezt beleírtuk a konvent hiteles jegyzőkönyvébe is és átiratot adtunk ki róla. Kiadva 1770 Szentháromság ünnepe utáni 24. vasárnap utáni kedden (nov. 20.) eperjessycsalad.hu

Irodalom:

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[62]

Külső hivatkozások:

[63]

Lásd még: Balogh címer

tusoni Török

Kempelen:

Török (tusoni).
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [64]

Külső hivatkozások:

Hettey másképpen Török

Hettey Bálint 1635. február 14., Sopron II. Ferdinánd nemesség és címer általa: felesége Margit, gyermekei János, Ferenc, testvére Hettey másképpen Török György R 64

Kempelen:

Hettey (alias Török).
Czímeres levelet III. Ferdinándtól 1635. febr. 14. H. Bálint nyert. (MNMuz. lt.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 5. kötet[65]

Külső hivatkozások:

[66]

Rövidítések

deési Török

Siebmacher:

Török de Dées.

Wappen: In B. Reiter g. gekleideter auf w. Rosse in schnellem Laufe, in der Rechten Schrift (Befehl) haltend. – Kleinod: Keines verliehen. – Decken: Ohne Farbenangabe. Adels- u. Wappenbrief v. Achatius Barcsai d. d. Dees 28. Januar 1659 für Michael Török. (R. A. Budapest. – Gyfv. L. R. XXVII).

Irodalom:

SZOLNOK-DOBOKAVÁRMEGYE MONOGRAPHIÁJA

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [67]

Külső hivatkozások:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs

kiskászoni Török

Kempelen:

Török (kiskászoni).
Nemességét 1641-ből l. Gyfv. LR. XX/30. – Vö. Siebm. erd. 238.

Címereslevele kelt 1642. – Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 394.

Siebmacher:

Teöreök.

Wappen: In B. auf gr. boden Ungar gr. gekleidet mit Büchse scheiessend Palmenbaum sitzenden Votel. – Kleinod: Die Schildfigur in d. Rechten zweischneidige Pallasch hochhaltend. – Decken: Ohne Farbenangabe. Adels- u. Wappenbrief v. Georg Rákóczi I. d. d. Gyulafejérvár 19. May 1641 für Georg T. aus Kiskászon. (R. A. Budapest. – Gyfv. L. R. XX).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [68]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [69]

Külső hivatkozások:

veszprémi Török

Veszprémi Török János 1644. október 6., Ebersdorf III. Ferdinánd nemesség és címer általa: gyermekei Lőrinc, Anna

R 64

Kempelen:

Török (veszprémi).
Címereslevele kelt 1644. okt. 6. (OL: 1565/1906.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [70]

Külső hivatkozások:

[71]

Rövidítések

magyarbeődi Török

Kempelen:

Török (magyarbeődi).
Nemességét 1644-ből l. Gyfv. LR. XXIII/1.

Siebmacher:

Török de Magyar-Böd.

Wappen: In B. auf gr. Boden gebogener Arm gr. Kranz haltend. – Kleinod: Keines verliehen. – Decken: Ohne Farbenangabe. Adels- u. Wappenbrief von Georg Rákóczi I. d. d. 22. August 1644 für Paul Török. (R. A. Budapest. – Gyfv. L. R. XXIII).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [72]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [73]

Külső hivatkozások:

deési Török

Kempelen:

Török (deési).
Címereslevele kelt (?) 1649. jan. 6.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [74]

Külső hivatkozások:

Török 1650

Török István 1650. szeptember 17., Bécs III. Ferdinánd nemesség és címer általa: felesége Fülep Erzsébet, testvére Mihály, annak felesége Márffy Dorottya és gyermekei Katalin, Erzsébet

R 64

Irodalom:

Külső hivatkozások:

[75]

Rövidítések

harasztosi Török

Kempelen:

Török (harasztosi).
Nemességét 1650. dec. 24-ről l. Gyfv. LR. XXV/315. – Előnév és címer megerősítése 1911. febr. 6. T. Kálmán ezredes, 1913. jan. 9. T. Vilmos törvényszéki telekkönyvezető részére. – Vö. Siebm. erd. 245.; NI. XI/320.; Pálmay: M.-Torda 138.

Címereslevele kelt 1652. febr. 13. – Vö. Siebm. erd. 244–5.

Címereslevele kelt 1652. jún. 8. – Vö. TK. I/287.

Siebmacher-Erd.:

Török de (im Text unleserlich).

Wappen: In B. Reiter r. gekleidet auf # Ross, in der Rechten Krummsäbel. – Kleinod: Keines verliehen. – Decken: Ohne Farbenangabe. Adels- u. Wappenbrief v. Georg Rákóczi II. d. d. Gyulafejérvár 13. Februar 1652 für Caspar Török und Ehefrau Margarethe Orosi und Söhne Georg u. Stephan. Publizirt in Nagy-Várad 3. Juni 1653. (Orig. Dipl. im Nat. Mus. Budapest).

Siebmacher-Erd.:

Török de Harasztos.

Wappen: In B. auf g. Blätterkrone geb. Arm Krummsäbel haltend. – Kleinod: Lanze mit zweizackigen Fähnlein pfalweis. – Decken: Ohne Farbenangabe. Adels- u. Wappenbrief v. Georg Rákóczi II. d. d. Gyulafejérvár 28. Dezember 1650 für Michael und Johann Török. (R. A. Budapest. – Gyfv. L. R. XXV).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [76]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [77]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [78]

Külső hivatkozások:

Török 1662

Török János 1662. június 23., Pozsony I. Lipót nemesség megerősítése és címer általa: testvére Farkas

P 773 Lad. RRR 83/65

Siebmacher:

Török, VIII.

Wappen: In B. ein geharn. geb. Arm in der behandschuhten Faust einen geraden Säbel mit g. Parirstange haltend. - Kleinod: Drei w Straussenfedern - Decken: bs. - rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Leopold I., d. d. Pressburg, 23. Juni 1662 (kundg. Szathtmár, 19. Sptb. 1. J.) für d. Gebrüder Johann, Wolf und Samson Teörök. (Nach d. Orig.).

Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [79]

Külső hivatkozások:

[80]

Rövidítések

Árvay alias Török

Kempelen:

Árvay (alias Török).
Czímeres nemeslevelet 1664. jun. 12. Á. János kapott. (Árvam. lt. és OL.: Htt. Nob. Trencsén) – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Trencsénmegyében Miklós igazolta nemességét.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [81]

Külső hivatkozások:

csikszentmihályi Török

Kempelen:

Török (csikszentmihályi).
Nemességét 1655. júl. 7-ről l. Gyfv. LR. XXVI/605.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [82]

Külső hivatkozások:

farkaslaki Török

Kempelen:

Török (farkaslaki).
Nemességét 1655. júl. 7-ről Gyfv. LR. XXVI/620.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [83]

Külső hivatkozások:

szentmihályi Török

Kempelen:

Török (szentmihályi).
Nemességét 1656-ból l. Gyfv. LR. XXVI/608.

Címereslevelet II. Rákóczi Györgytől 1658. márc. 10. T. Ferenc nyert az Abari családdal.

Címereslevelet 1658. aug. 1. T. János és fia Péter kaptak. Borsodm. bizonyítványa alapján 1760. Hevesm. hirdette ki a család nemességét. – Vö. Orosz 297.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [84]

Külső hivatkozások:

deési Török alias Ötvös

Kempelen:

Török (deési, alias Ötvös).
Címereslevele kelt 1659. jan. 28. – Vö. Siebm. erd. 245.; Szolnok-Dobokam. monogr. III/59.

Címereslevele kelt 1662. jún. 23. – Vö. Siebm. 682.

Címereslevele kelt 1662. (Ugocsam. lt.)

Címereslevele kelt 1662. (Zemplénm. lt.)

Címereslevele kelt 1662. – Vö. NIf. II/230.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [85]

Külső hivatkozások:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs

adorjáni Török

Kempelen:

Török (adorjáni).
Nemességét 1663. febr. 18-ról l. Gyfv. LR. XXVII/650. – Vö. Pálmay: M.-Torda 138.

A címereslevelet 1663. máj. 6. nyerte; kihird. Abaujm. Nemességét 1805. Hevesm.-ben igazolta. – Vö. Orosz 297.

Címereslevele kelt 1663. jún. 22. – Vö. Siebm. erd. 244.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [86]

Külső hivatkozások:

árvai Teöreök

Árva megyei család, nemesség 1664, Török János és testvére, György, nagybátyja István.

++++

Turcsek János, árvai uradalmi jobbágy a maga, valamint a testvére, György és unokaöccse, István részére I. Lipót királytól kapott armálist Bécsben, 1664. január 12-én.

Kempelen:

Török (árvai).
Címereslevele kelt 1664. jún. 12. (Árvam. lt.) – Vö. Siebm. 682.; T. X/37.; NI. XI/306–7. (gen.)

Siebmacher:

Török IX., v. Árva.

Wappen: In B. auf gr. Hügel ein Leopard in d. erhobenen Rechten ein Schwert mit g. Parirstange ha1tend. - Kleinod: Der Leopard wachsend. - Decken: bg. - rs. Adels- u Wappenbrief v. König Leopold I., d. d. Wien, 12. Juni 1664 für Johann Teöreük aliter Arvay-, für seine Ehefrau Catharina, für d. Sohn Stefan, für d. Bruder Georg u. für d. Oheim Stefan. Árvaer Adelsgeschlecht, früher „Turcsek” geheissen. Johann, der vorstehende Adelserwerber, nahm den Namen „Török” auf. Von ihm u. seinem Bruder Georg, welche zwei Linien gründeten, erscheint der Stammbaum in ununterbrochener Reihenfolge, bis auf die neuere Zeit abgeleitet. Erscheinen auch „Árvay” geschrieben. (Leg. C. - N. J. XI. 306 -307).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [87]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [88]

Külső hivatkozások:

Rövidítések

törökfalvi Török

Kempelen:

Török (törökfalvi).
Címereslevele kelt 1665. máj. 8. (OL: 624/1907.)

A címereslevelet 1665. júl. 15. T. János kapta. Nemességét 1733. Gömörm. igazolta. – Vö. Forgon II/324.

Címereslevelet 1669. márc. 29. T. Bálint nyert; kihird. Borsodm. – Vö. Bor. I/237.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [89]

Külső hivatkozások:

törökfai Török

Kempelen:

Török (törökfai).
Erdélyi salád. Címerpecsét a gróf Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [90]

Külső hivatkozások:

szigeti Török

Szigeti Török György, Mihály 1670. szeptember 16., Radnót Apafi Mihály nemesség és címer általa: fiaik István György, György és Péter Mihály

F 141 Cista dipl. ad 2799/1808

Kempelen:

Török (szigeti).
Nemességét 1670-ből l. Erd. főkormánysz. 1808:2799.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet[91]

Külső hivatkozások:

[92]

szigethi Török

Török (szigethi).
Nemességét 1569-ből l. kolosmon. conv. LR. anni 1570:129.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet[93]

Külső hivatkozások:

székesfehérvári Török

Székesfehérvári Török János 1697. április 2., Bécs I. Lipót nemesség és címer általa: felesége név nélkül

F 21 Armales T nr. 17

Kempelen:

Török (székesfehérvári).
Címereslevele kelt 1697. ápr. 2. – Vö. Siebm. 682–3., erd. 245.; T. X/37.

Címereslevelet 1697. T. János nyert (LR. erd. I/189.

Címereslevelet 1703. jan. 3. T. Mihály, János és István kaptak. (LR. erd. V/1.; Szatmárm. lt.); Kihird. 1713. márc. 15. Szatmárm. – Vö. Gorzó 126.

A címereslevelet 1703. aug. 18. T. Mihály és János budai törökök kapták (LR. erd. V/181.)

Török (székesfehérvári).
Nagy Iván által (XI/319.) említett erdélyi család.

Siebmacher-Mo.:

Török XI., v. Székesfehérvár.

Wappen: In B. auf mit Blumen bewachsenem Hügel(!) ein n. Leopard in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbe1 mit g. Parirstange, in d, vorgestreckten Linken eine g. Blätterkrone haltend. - Kleinod: Der Leoparde wachsend. - Decken: bg. - rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Leopold I. d. d. Wien 2. April 1697 (kundgemacht: Réty, Háromszék, 1. Juni 1697) für Johann Török v. Székesfehérvár. Hierher gehören: Josef. 1825 zu Háromszék wohnhaft u. Johann, um 1848 angestellt bei der siebb, Hofkanzlei. (L. C.).

Siebmacher-Erd.:

Török de Székesfejérvár.

Wappen: In B. auf mit Blumen bewachsenem Hügel (!) ein n. Leopard in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, in d. vorgestreckten Linken eine g. Blätterkrone haltend. – Kleinod: Der wachsend. – Decken: bg.–rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Leopold I. d. d. Wien 2. April 1697 (kundgemacht: Réty, Háromszék, 1. Juni 1697) für Johann Török de Székesfejérvár. Hierher gehören: Josef, 1825 zu Háromszék wohnhaft u. Johann, um 1848 angestellt bei der siebb. Hofkanzlei. (L. C.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet[94]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet[95]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [96]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [97]

Külső hivatkozások:

[98]

sámsondi Török

Kempelen:

Török (sámsondi).
Nemességét 1672-ből l. OL: Erd. főkormsz. 1841:7616.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [99]

Külső hivatkozások:

törökkői Török

Kempelen:

Török (törökkői).
A címereslevelet 1706. márc. 30. T. Dániel ruszti lakos kapta (LR. XXVII/113.) – Vö. Siebm. 683.; NI. XI/308.

A címereslevelet 1607. jan.30. T. Mátyás és gyerm. nyerték (LR. XXVII/221.) – Vö. Siebm. 683., horv. 192.; NI. XI/309.

Címereslevelet 1712. aug. 24. T. Miklós kapott. (LR. XXX/26.) – Vö. Siebm. 608.; NI. XI/309.

Siebmacher:

Török XIII., v. Törökkeö.

Wappen: Geviertet mit b. Mittelschilde, worin auf gr. Boden ein gekr. g. Löwe, in der erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend; dann 1 u. 4 in R drei (l, 2) w. Würfel, der oberste besteckt mit einer mit d. Hörnern nach aufwärts strebenden g. Mondessichel; 2 u. 3 von G. und # geteilt. - Zwei Helme: I. G. Greif wachsend in d. erhobenen Linken einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend. - Decken : #g. - II. Zwei geharn, geb., auswärts gekehrte mit der Schildfigur des Feldes 1 besteckte Arme, der rechtsseitige ein mit einem freischwebenden w. Kreuzlein belegtes, auswärts abflatterndes r. Banner, der andere Arm ein ähnliches Banner in entgegengesetzten Tinkturen in d. Faust haltend. - Decken: rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Josef I., d, d. 1706 für Daniel Török v. Törökkeö. (Coll. Herald. No. 762 u. Adami).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [100]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [101]

Külső hivatkozások:

Török 1707

Siebmacher-Mo.:

Török, XIV.

Wappen: In B. aus gr. Hügel wachsend ein mit r. Turbane sammt w. Straussenfedern versehener, schnurrbärtiger, vom Rumpfe getrennter Türkenschädel - Kleinod: Doppelschwänziger g. Löwe wachsend in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, in d. vorgestreckten Linken ein gestürztes r. Patriarchenkreuz schräggerichtet haltend. - Decken: bg. - rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Josef I., d d. Wien, 30. Januar 1707 für Mathias Török als Haupterwerber u. für seine Kinder: Stafan, Michael, Peter, Ladislaus u. Maria als Nebenerwerber. (L. C).

Siebmacher-Horv.:

Török II.

Wappen: In B. aus gr. Hügel wachsend ein mit r. Turbane sammt w. Straussenfedern versehener, schnurrbärtiger, vom Rumpfe getrennter Türkenschädel. Kleinod: Doppelschwänziger g. Löwe wachsend, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, in d. vorgestreckten Linken ein gestürztes r. Patriarchenkreuz schräggerichtet haltend. Decken: bg. – rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Josef I., d. d. Wien, 30. Jänner 1707 für Mathias Török als Haupterwerber u. für seine Kinder Stefan, Michael, Peter, Ladislaus u. Maria als Nebenerwerber. (Lib. Reg. XXVII, 221). Publicirt im kroat. Landtage 1707. (Kroat. Landes-Archiv.)

Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [102]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Kroatien und Slavonien [103]

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Török 1713

Siebmacher:

Török, XV.

Wappen: In B. über gr. Boden auf # Rosse mit g. Decke scheinbar sprengend ein Mann mit r. Rocke, b. Hosen, b. Gürtel, Pelzikalpag mit r. Sacke und hohen Stiefeln. in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, mit d. Linken die Zügel haltend. - Kleinod: Zwischen offenem # Fluge, ein rg. geteiltes Banner. - Decken: rs. - bg. Adels- u. Wappenbrief v. König Kar1 III., d. d. 1713 für Nikolaus Török. (Coll. Herald. No. 664).

Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [104]

Külső hivatkozások:

Török 1718

Siebmacher:

Török, XVIII.

Wappen: In B. über gr. Boden auf # Rosse mit gr. Decke scheinbar sprengend ein r bekl. Mann mit w. Gürtel, hohen g. Stiefeln und pelzbesetzter Kucsma mit r. Sacke und Reiherfedern, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, mit d Linken die Zügel haltend. - Kleinod: R bekl, geb. Arm, einen Krummsäbel in d. Faust haltend. - Decken: rs. - bg.

Adels- u. Wappenbrief v. König Karl III., d. d. 1718 für Stefan Török. (Coll. Herald. No. 534).

Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [105]

Külső hivatkozások:

Török másképen Egry

Kempelen:

Török (másképen Egry).
Címereslevelet 1718. máj. 15. T. János és fia Mátyás nyertek (LR. XXXII/80.) – Vö. Siebm. 683.; NI. XI/309. A címereslevelet 1718. aug. 24. T. István kapta. (LR. XXXII/109.) – Vö. NI. XI/309.; Orosz 297.

Siebmacher:

Török. XVII.

Wappen: In B. auf gehr. gr. Hügel ein geharn. geb. Arm, einen Krummsäbel mit g. Parirstange in d. Faust haltend. - Kleinod: Der Arm. - Decken: rs. - bg. Adels- u. Wappenbrief v. König Karl III., d. d. 1718 für Johann Török aliter Egri. (Coll. Herald. No. 531).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [106]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [107]

Külső hivatkozások:

budai Török

Kempelen:

Török (budai).
Címereslevelet 1719. ápr. 25. T. István nyert. (LR. XXXII/293.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [108]

Külső hivatkozások:

földesi Török

Kempelen:

Török (földesi).
Nemességét 1724-ből l. váradi kpt. lt.-ban.

A címereslevelet 1756. máj. 24. T. Tódor erzsébetvárosi polgár és gyerm. kapták. (LR. erd. X/439.) A család egyik ága utóbb Szinérváralján telepedett meg. – Vö. Siebm. erd. 244.; Csanádm. tört. 208.; Gorzó 127.; Szongott 174.

A címereslevelet 1792. júl. 26. T. János Csongrádm. táblabírája kapta. (LR. LVI/43.) – Vö. Siebm. 684.; Ni. XI/310.

Siebmacher:

Török, XX.

Wappen: In geviertetem Schilde 1 u. 4 in S. auf gr. Boden ein einw. schreitendes g. Ross mit # Federbusch. g. verziertem r. Zaume und eben solcher Decke; 2. U. 3 in von G. und B. schräggeteiltem Felde ein Löwe in verwechselten Tincturen, in d. erhobenen Rechten einen schnurrbärtigen. vom Rumpfe getrennten Türkenschädel beim Schopfe haltend. - Kleinod: Der Löwe wachsend. - Decken: rs. - bg. Adels- u. Wappenbrief v. König Franz I., d. d. 1792 für Johann Török. Adami, Scuta Gent. tomo XIII.).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [109]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [110]

Külső hivatkozások:

erzsébetvárosi Török

Siebmacher:

Wappen: In von R. und B. gespaltenem Schilde vorne drei sechsstrahlige Sterne, hinten ein w. Balken, oben g. Füllhorn, unten Einhorn. – Kleinod: Zwischen rechts von S. und R., links von B. und G. getheilten Hörnern ein geharnischter gebogener Arm, pfalweis Krummsäbel haltend. – Decken: rs.–bg. Adels- u. Wappenbrief von Maria II. (Theresia) d. d. 24. Mai 1756 für Theodor Török, Bürger von Erzsébetváros.

(Sammlung Csergheö).

Irodalom:

Külső hivatkozások:

almási Török

Kempelen:

Török (almási).
Nógrádm. bizonyítványa alapján 1772. Hevesm.-ben kihirdetett család. – Vö. Orosz 297.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [111]

Külső hivatkozások:

Zsámbéky alias Török és Buday

Kempelen:

Zsámbéky, (alias Török és Buday).
János (Nagykőrös) és fiai, János (Pánd) és István Csongrádm. bizonyítványa alapján 1781. Pestm.-ben hirdettetnek ki. – Vö. Kősz. 446.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 11. kötet [112]

Külső hivatkozások:

murai és kőröstarcsai Török

Kempelen:

Török (murai és kőröstarcsai).
A nemességet 1885. márc. 23. T. Ferenc csendőrezredes kapta. – Vö. MNA. 134.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [113]

Külső hivatkozások:

algyógyi Török

Kempelen:

Török (algyógyi).
Hunyadm.-ben élt család. – Vö. NI. XI/317.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [114]

Külső hivatkozások:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs

bágyi Török

Kempelen:

Török (bágyi).
Nagy Iván által (XI/320.) említett erdélyi család.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [115]

Külső hivatkozások:

bakoni Török

Kempelen:

Török (bakoni).
Címert l. Siebm. 681.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [116]

Külső hivatkozások:

balatonfőkajári Török

Kempelen:

Török (balatonfőkajári).
Címert l. NI. XI/308. és Siebm. 683.

Siebmacher:

Török XIX. v. Balaton-Fö-Kajár.

Wappen: In R. auf einer mit d. Hörnern nach aufwärts strebenden s. Mondessichel ein Pelikan mit d. Schnabel seine Brust ritzend u. mit d. heraustropfendem Blute drei Junge atzend. - Kleinod: Geharn. geb. Arm, einen Krummsäbel mit Parirstange in d. Faust haltend. - Decken: bg. - rs. ? Anna Török v. B. F. Kajár, Ehefrau des Georg Szeredy, tritt zu Beginn des vorigen Jh., urk. auf. (N. J. XI. 308).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [117]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [118]

Külső hivatkozások:

borsodi Török

Kempelen:

Török (borsodi).
Nagy Iván által (XI/320.) említett család.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [119]

Külső hivatkozások:

botházi Török

Kempelen:

Török (botházi).
Nagy Iván által (XI/320.) említett család.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [120]

Külső hivatkozások:

csekelaki Török

Kempelen:

Török (csekelaki).
Nagy Iván által említette család (XI/320.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [121]

Külső hivatkozások:

erdődi Török

Kempelen:

Török (erdődi).
Címert l. Siebm. pk. 120.; T. XV/48.

Siebmacher:

Török I. v. Erdöd.

Wappen, freiherrl.: In B. über gr. Boden auf granem Rosse scheinbar sprengend ein Mann mit g. verschnürtem r. Rocke und eben solchen Hosen, hohen # Stiefeln und # Kalpag mit r. Sacke, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, mit d. Linken d. Zügel haltend. – Kleinod: Zwischen offenem, je mit einem sechsstraligen g. Sterne belegten b. Fluge ein r. bekl. geb. Arm, einen Krummsäbel in d. Faust haltend. – Decken: bg. – Schildhalter: Je ein g. Löwe. – Walspruch: Fide et Fortitudine. Josef Töürök v. Erdöd, ein Sohn des gutsbesitzers zu Vértes, Alexander Török v. Erdöd und der Agnes von Nagy, erheilt, wie bereits in diesem Werke mitgeteilt, als k. k. Feldmarschallieutenant i. P., am 18. Nov. 1880 den österr. Freiherrenstand, mit Beibehaltung seines ererbten Wappens, welches nur in seinem Helmkleinode, dann mit zwei Schildhaltern und einem Walspruche vermehrt wurde. Baron Josef Török ist vermält mit Marie Daberger verw. Baronin Friedrich Kleinerth und Vater eines Sohnes Géza, Zögling der Wiener-Neustädter Akademie. Ein Bruder des Freiherrn Josef ist Ladislaus Török v. Erdőd, dessen Sohn Alexander, als Rittmeister bei d. k. ung. Garde dient. So viel, als Ergänzung und Berichtigung des gleichnamigen Artikels. (Nac d. Orig, durch Joh. V. Petrovay).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [122]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn (Supplementband.)[123]

Külső hivatkozások:

felsőőri Török

Kempelen:

Török (felsőőri).
Vasm.-i birtokadományos család. – Vö. NI. XI/308.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [124]

Külső hivatkozások:

galaci Török

Kempelen:

Török (galaci).
Címerpecsét a gróf Teleki lt.-ban Marosvásárhelyt. – Vö. NI. XI/320.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [125]

Külső hivatkozások:

gyulafehérvári Török

Kempelen:

Török (gyulafehérvári).
Nagy Iván által (XI/318–9.) említett család. Gyulafehérvárott élt.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [126]

Külső hivatkozások:

hidegvizi Török

Kempelen:

Török (hidegvizi).
Nagy Iván által (XI/321.) említett család.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [127]

Külső hivatkozások:

hódosi Török

Kempelen:

Török (hódosi).
Székely család. – Vö. NI. XI/321.; Pálmay: M.-Torda 138.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [128]

Külső hivatkozások:

horgospataki Török

Kempelen:

Török (horgospataki).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szoln.-Dobokam. monogr. VII/362.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [129]

Külső hivatkozások:

illyefalvi Török

Kempelen:

Török (illyefalvi).
Székely család. – Vö. NI. XI/320.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [130]

Külső hivatkozások:

kadicsdalvi Török

Kempelen:

Török (kadicsdalvi).
Udvarhelyszéki régi székely család. – Vö. NI. XI/310–7. (gen.); Siebm. 683., erd. 245.; Gf. I/107., II/88., 104., III/28.; T. X/36.; NIf. I/173. (előnév); MNZsbk. II. R. I/623–4. (gen.)

Siebmacher- Mo.:

Török XII., v. Kadicsfalva.

Wappen, a): In R, aus gr. Boden wachsend ein Wolf. - Kleinod: Drei gr. bestengelte, gr. beblätterte rwr. Rosen. - Decken: rs- bg; Dieses Wappen, wurde von Seite des Königs Karl III., sub d. 24 Apri1 1719 den Geschwistern: Stefan, Franz, Anna u.Therese Török „de Buda” uls schon frürer adelig verliehen (siehe auch Coll. Herald. No. 378) - und sollen nach Magyarorsz csal., die oben genannten Erwerber, die Kinder desjenigen Alexander Török „de Kadicsfalva- gewesen sein, welcher vor einem Halsgerichte nach Oláh-Buda flüchtend, sich auf diese Weise, von seiner Familie abgezweigt hatte. Die Nachkommen des obigen Stefan, treten (nach gleicher Quelle), fortab bis auf die neueste Zeit „als Török de Kadicsfalva” auf u. führten (bezw.) führen das oben blasonirte Wappen a). Wappen, b): Auf einer Blätterkrone ein geharn. geb. Arm, einen Krummsäbel mit Parirstange in d. Faust haltend. - Kleinod: Der Arm. (Zahlreiche Siegel mit voller Umschrift, aus d. XVII. u. XVIII. Jh.). Dieses Wappen gebrauchten jene Török v. Kadicsfalva, welche ihren Ursprung vom erstbekannten Ahnherren Caspar urk. ableiten. Obwohl dasselbe, zu den sogenannten Chablonwappen gehört, welche sich viele Hunderte von ungar.-siebb. Edelleuten, aus eigener Machtvollkommenheit beigelegt haben, weshalb dieser herald. Gruppe, ein kaum nennbarer Werth zuerkannt werden kann, - ist es doch auch andrerseits genügend festgestellt, dass dieser Typus (u. dies insbesondere in Siebenbürgen) auch landesherrlich (mit einer gewissen Vorliebe) verliehan wurde. Im Uebrigen ist ferner hervorzuheben, dass diese Török de Kadicsfalva, seit Jarhunderten, dasselbe Wappen unverändert fortgefnührt hatten. Die Török de Kadicsfalva sind ein Siebenbürgisches Geschlecht aus Udvarhelyszék u. wurden in M. csal. eingehend behandelt. (N. J. XI. 310-317.

Siebmacher-Erd.:

Török de Kadicsfalva.

Wappen, a): In R. aus gr. Boden wachsend ein Wolf. – Kleinod: Drei gr. bestengelte, gr. beblätterte rwr. Rosen. – Decken: rs.–bg. Dieses Wappen, wurde von Seite des Königs Karl III., sub d. 24. April 1719 den Geschwistern: Stefan, Franz, Anna u. Therese Török „de Buda” als schon früher adelig verliehen (siehe auch Coll. Herald. No. 378) – und sollen nach Magyarorsz. csal., die oben genannten Erwerber, die Kinder desjenigen Alexander Török „de Kadicsfalva” gewesen sein, welcher vor einem Halsgerichte nach Oláh-Buda flüchtend, sich auf diese Weise, von seiner Familie abgezweigt hatte. Die Nachkommen des vorstehenden Stefan, treten (nach gleicher Quelle), fortab bis auf die neueste Zeit „als Török de Kadicsfalva” auf u. führten (bezw.) führen das oben blasonirte Wappen a). Wappen, b): Auf einer Blätterkrone ein geharn. geb. Arm, einen Krummsäbel mit Parirstange in d. Faust haltend. – Kleinod: Der Arm. (Zahlreiche Siegel mit voller Umschrift, aus d. XVII. u. XVIII. Jh.). Dieses Wappen, gebrauchten jene Török de Kadicsfalva, welche ihren Ursprung vom erstbekanntern Ahnherren Caspar urk. ableiten. Obwohl dasselbe, zu den sogenannten Chablonwappen gehört, welche sich viele Hunderte von ungar-siebb. Edelleuten, aus eigener Machtvollkommenheit beigelegt haben, weshalb dieser herald. Gruppe ein kaum nennbarer Werth zuerkannt werden kann, – ist es doch auch andrerseits genügend festgestellt, dass dieser Typus (u. dies insbesondere in Siebenbürgen) auch landesherrlich (mit einer gewissen Vorliebe) verliehen wurde. Im Uebrigen ist ferner hervorzuheben, dass diese Török de Kadicsfalva, seit Jarhunderten, dasselbe Wappen unverändert fortgeführt hatten. Die Török de Kadicsfalva sind ein Siebenbürgisches Geschlecht aus Udvarhelyszék u. wurden in Nagy Iván’s Magyarorszag csal. eingehend behandelt. (N. J. XI. 310–317).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [131]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [132]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen [133]

Külső hivatkozások:

kamuti Török

Kempelen:

Török (kamuti).
A XVI. században élt család. – Vö. Békésm. tört. III/151.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [134]

Külső hivatkozások:

kecsetszilvási Török

Kempelen:

Török (kecsetszilvási).
Nagy Iván által (XI/321.) említett család.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [135]

Külső hivatkozások:

kolosi Török

Kempelen:

Török (kolosi).
Szintén Nagy Iván említette (XI/320.) család.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [136]

Külső hivatkozások:

kőszeg(?)-remetei Török

Kempelen:

Török (k.-remetei).
Székely család. – Vö. NI. XI/319.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [137]

Külső hivatkozások:

magyarigeni Török

Kempelen:

Török (magyarigeni).
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [138]

Külső hivatkozások:

márkusfalvi Török

Kempelen:

Török (márkusfalvi).
Nagy Iván által (XI/320.) említett család.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [139]

Külső hivatkozások:

mezőszakáli Török

Kempelen:

Török (mezőszakáli).
Nagy Iván által (XI/321.) említett család.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [140]

Külső hivatkozások:

nemesócsai Török

Kempelen:

Török (nemesócsai).
Vasm.-i adományos (1720.) család. – Vö. Balogh 151. (gen.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [141]

Külső hivatkozások:

nemescsói Török family [142]

nemescsói Török Ignác (Gödöllő, 1795. június 23. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy, hadimérnök, az aradi vértanúk egyike.
Török Ignác pecsétgyűrűje, 1849
Cigarettatárca

pancsovai Török

Kempelen:

Török (pancsovai).
B.-Szolnokm. 1770. évi nemesi összeírásában előfordul Péter. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr.VII/389.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [143]

Külső hivatkozások:

páni Török

Kempelen:

Török (páni).
Címert l. Siebm. 682. – Vö. még T. X/37.; Barsm. monogr. 551.

Siebmacher:

Török X., v. Pan.

Wappen: Löwe aus einer Laubkrone wachsend, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit Parirstange haltend. - Kleinod: Die Schildfigur. (Siegel d. d. 1672, 73, 82 mit voller Umschrift des Georg Török de Pan). Georg Török de Pan: tritt 1661 als Vicegespan des Neutraer Ctts urk. auf und erscheint 1672 auf Szalakúsz, sowie 1673 auf Burg Bódok in genanntem Ctte; auch i. J. 1682 wird derselbe noch genannt. Es ist ein Zusammenhang dieses Geschlechtes, mit den Török de Emöke zu vermuthen. Die Török de Pan, scheinen erloschen zu sein. (Verschiedene Siegel mit Umschrift des obigen Georg Török de Pan).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [144]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [145]

Külső hivatkozások:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs

pókafalvi Török

Kempelen:

Török (pókafalvi).
Nagy Iván által (XI/319.) említett erdélyi család.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [146]

Külső hivatkozások:

ponori Török

Kempelen:

Török (ponori).
Hunyadm.-i család. Címerpecsét e megye lt.-ban. – Vö. Böjthe 284–5. (gen.)

Thewrewk (ponori).
Hunyadm.-i család; nemességét ezen megyében pör útján igazolta. Címerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. NI. XI/145–6.; Kősz. 396.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [147]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [148]

Külső hivatkozások:

rettegi Török

Kempelen:

Török (rettegi).
B.-Szolnokm.-ben élt család. – Vö. Szolnok-Dobokam. monogr. VII/363.; Gorzó 127.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [149]

Külső hivatkozások:

surányi Török

Kempelen:

Török (surányi).
Erdélyben élt család. – Vö. Gf. II/54.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [150]

Külső hivatkozások:

szeledsányi Török

Kempelen:

Török (szeledsányi).
Pestm.-ben 1804. kihirdetett család. – Vö. Kősz. 405.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [151]

Külső hivatkozások:

szentdomokosi Török

Kempelen:

Török (szentdomokosi).
Székely család. – Vö. NI. XI/319.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [152]

Külső hivatkozások:

szentgyörgyszuhai Török

Kempelen:

Török (szentgyörgyszuhai).
Gömörm.-i kihalt család. – Vö. Forgon II/320–1.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [153]

Külső hivatkozások:

vadadi Török

Kempelen:

Török (vadadi).
Címerpecsét a gróf Teleki-lt.-ban Marosvásárhelyt.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [154]

Külső hivatkozások:

Török másképen Miskolczy

Kempelen:

Török (másképen Miskolczy). Hevesm.-ben élt család. – Vö. NI. XI/321.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [155]

Külső hivatkozások:

Török másképen liszkófalvi Musztafa

Kempelen:

Török (másképen Musztafa, liszkófalvi).
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Litóm.-ben János és Mátyás vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Vö. Dudás 142.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [156]

Külső hivatkozások:

Kis alias Török

Kempelen:

Kis (alias Török)
Leszármazási adatok a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 6. kötet [157]

Külső hivatkozások:

Török-családbeliek

Kempelen:

Török-családbeliek.
Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujm.-ben István; Aradm.-ben István, József és Ferenc; Árvam.-ben Adnrás, Mátyás és János; Biharm.-ben András, Antal, 4 István, János, József és 2 Mihály; Borsodm.-ben György, 6 István, 2 János, Ferenc, János özv., Péter; Csongrádm.-ben Mihály; Fejérm.-ben János; Gömörm.-ben János özv., Darvas Erzsébet s fiai András, János és István; Győrm.-ben András, Sándor, Pál, János, Mihály Ferenc, István, Zsigmond és György; Hevesm.-ben János és Ferenc; Komáromm.-ben János; Máramarosm.-ben György és István; Nyitram.-ben Ferenc; Pozsonym.-ben Ferenc, János, Gáspár, Pál, 2 György és Imre; Sopronm.-ben Ferenc, Péter, 2 György, István, János, Lipót és Károly; Szabolcsm.-ben 2 János, Péter; Szatmárm.-ben László, Ferenc, György és 3 János; Tolnamegyében Imre; Ugocsam.-ben István, János és Miklós; Ungm.-ben András, Ferenc; Vasm.-ben István, 2 Mihály, János, Ádám, László, Benedek; Zalam.-ben László, Ferenc, 5 György, 2 István, 3 János, Mihály és Gáspár; Zemplénm.-ben Bálint és István s Zólyomm.-ben Ferenc vétettek fel az igazolt nemesek közé. – Miklósnak (Abaujm.) nemessége 1801. dec. 31. (LR. LX/913.) legfelsőbb helyen elismeretett. – Gömörm.-ből 1811. aug. 2. a család nemessége nyert legf. elismerést (LR. LXIII/82.) –1768. jún. 19. Háromszékm.-ből Ádám és Miklós (LR. LIII/492.), Koloszm.-ből id. és ifj. József (u. o. LIII/492.) és Közép-Szolnokm.-ből Pál nemessége igazoltatott (u. o. LIII/494.) Sámuel nemessége Szatmárm-ből 1763. máj. 28. (LR. XLVI/503.) s Benedek és Mihály nemessége Vasm.-ből (u. o. XLVI/453.) legf. helyen szintén elismertettek. Több ily nevü család címerpecsétje Pestm. lt.-ban. – Vö. Benkó 354.; Dudás 139., 142.; Pozsonym. monogr. 698.; Petri V/648–655.; Csanádm. tört. 207.; Kősz. 405.; Alapi 129., 270.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 10. kötet [158]

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

címerhatározó, Vö. Turek címer

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs