Címerhatározó/Baranyai címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Baranyai, Baranyay családok címerével foglalkozik.

Baranyay 1566

MNL OL:

HU-MNL-OL-E 148-a - Fasc. 910. - No. 25 [1]

Miksa magyar király, Bécs, 1566. 1. 1., címer, magyar nemesség martonfalvi Nemes Imre, valamint a nővére, Nemes Krisztina, a veje, Káldy György, az unokahúgai Dorottya, Zsófia, a fiai Nemes Imre, László, Mihály, a leányai, Nemes Prisca, Gertrúd, a felesége, Thwly Anna, az apósa, Thwly Bálint, az unokái, Káldy István, Káldy Fruzsina, és az atyafia, Baranyay Benedek részére.

Címerleírás: Scutum erectum duabus lineis perpendiculari et transversa quadripartito divisum, cuius imus dexter quadrans rubro colore pictus continet columbam albam, ramum olivae rostro tenentem, alis expansis capite versus sinistrum scuti latus converso, auolaturae similis, huic quadranti respondet ex adverso superior sinister angulus, inferiori per omnia similis: Columba specimen fidelitatis in perferndis nunctiis significans: inferior autem sinister quadrans caesio colore expressus, continet brachium humanum, frameam districtam sangvinolentam tenens, et globo pixidis manuariae traiectum, cui e regione dexter superior scuti quadrans per omnia vicissim respondet. Scuto imposota est galea aperta ornamentum militare cui imposita est corona regium decus, de qua prominet brachium humanum, priori simile nudum gladium tenens.

Narratio virtute tua ab initio illustrare conatum esse, et primis adolescentiae annis optimarum litterarum scientia imbutis, ubi maturiorem aetatem attigisses, magnifico quondam Valentino Thewrewk de Ennyngh complures annos gravibus in rebus, opera navata tandem eo in captivitatem turcicam redacto, coniugi et liberus eius in hunc diem integre et fideliter servivisse, et inter reliqua tua honeste sub castello Gerenas, ab adversa factione, quae tum temporis illud propugnabat, penes fidelitatem serenissimi quondam principis domini domini Ferdinandi regis Hungariae genitoris et praedecessoris nostri coelendissimi piae memoriae, ac nostram ictu pixidis vulnus in dextro brachio accepisse, et efferuescentibus postea diversis bellorum in regno nostro Hungariae praefato tempestatibus in iis omnibus singularem semper fidem, animique fortitudinem declarasse, obsidenteque Solymano quondam turcarum principe Albam Regalem, et unum praefectorum suorum Wlaman passam ad explorandum simul, et si Fortuna favisset, expugnandum castrum et oppidum Papa misisset, tu in ea omnium trepidatione oppidum illud ultro ingressus, praefecturam eius assumpsisse, et consternatos civium reliquorumq[ue] praesidiariorum animos praesentia, fortitudineq[ue] tua confirmasse, in spem bonam erexisse, et non tantum locum illum Dei auxilio conservasse, sed cum Hungaris tum Germanis ex re inopinata per moetum tumultuantibus, tu illinc fideli nostro magnifico Francisco Tewrewk etc. domino tuo animo imterterrito consilium expediendorum armorum, hostique inferendorum dedisse diceris. Ne commemoremus quanta fidelitate illustri quondam Joanni Baptistae Castaldo etc. generali tunc temporis dicti quondam domini genitoris nostri in Transsilvaniae capitaneo conatus et consilia hostium, per speculatores tuos, cognita subinde ex castello Debreczen, cui praefuisti, commoda quoque occasione significaveris, exercitum et copias domini genitoris nostri commeatu, et omnis generis rebus, quibus potuisti, iuveris, et in summa omnia ea tam tunc, quam postea in hunc diem egeris, quae bonum, fidelem, ac patriae et authoritatis principis sui amantem hominem decuerunt. Quorum omnium ergo dignum te esse cessuimus, qui gratia nostra imperatoria eiusque symbolo, in omnem tuam posteritatem promanaturo exorneris.

Irodalom:

Külső hivatkozások:

Baranyai 1582

Kempelen:

Baranyai.
Czímeres nemeslevele kihirdettető 1582. A család nemességet nyervén, felvette a Csermeny nevet. – Vö. Rudnay B.: A Csermenyek (Bp. 1909.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [2]

Külső hivatkozások:

Bornemissza alias Baranyay

Kempelen:

Bornemissza (alias Baranyay).
A XVI. században élt család. (N I. II/183.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 2. kötet [3]

Külső hivatkozások:

Baranyai alias Zabó

Kempelen:

Baranyai (alias Zabó).
Czímeres nemeslevelet 1607. jul. 1. B. István nyert. (Gyfv. LR. IV/150.) – Czímer: vágott paizs; fenn kék mezőben oroszlán jobbjában kardot, baljában liliomot tart; lenn vörös mezőben a hasitási vonalon ékben végződő két haránt ezüst pólya, a vörös részekben egy-egy fehér rózsa; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (Siebm. erd. 119.)

MCK:

Baranyay aliter Zabó. 72. T. 7. B. István 1607. VIII. 1. Rákóczy Zsigmondtól nyertek c. n. l. – Gyf. Kk. IV. 150. – Siebm. W. Siebenb. A. 57. t. – Kempelen I. 379.

Siebmacher:

Baranyay, I. aliter Zabó.

Wappen: In von B. und R. geteiltem Schilde oben ein g. Löwe wachsend in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange in der von sich gestreckten Linken eine w. Lilie haltend; unten ein von drei (1, 1, 1) w. Rosen beseiteter w. Sparren – Kleinod: Nicht verliehen. – Decken: bg.–rs.

Adels- u. Wappenbrief v. Sigismund Rákóczy, d. d. Gyulafehérvár, 1. July 1607 für Stefan Baranyay.

(Gyfv. L. R. IV).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [4]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[5][6]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen[7]

Külső hivatkozások:

Baranyai 1611

Kempelen:

Baranyai.
Nemességét 1611-ből l. Gyfv. kpt. Cent. XX/14.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [8]

Külső hivatkozások:

Baranyai család a puskások között

Baranyai család a puskások között:

Nyulásziné:

Felföldi János, Literatus Péter kapitány, Tormásy András, Dobos György, Keresy János, Batizy István, Kovácsy Miklós, Filléres másképpen Gyulay Péter, Szabó Antal, Lázár Tamás, Nagy Somogyi Márton, Lugassy Mátyás, Szilágyi Tamás, Dévay Miklós, Prdely János, Vizaknay András, Fejérváry János, Nemes Borosay János, Balogh másképpen Literatus Tamás, Keresy Péter, Golai János és István, Zindy Balogh János, Fekete Miklós, Gorozlay János és Demeter, Nagy András, Sorbanfalvi Baranyai Máté, Miskey Gergely, Kereshanyai Miklós, Révy János, Nagy János, Kariardy Egry Pál, Filep János, Nagy Simon, Lázár Péter, Szabó László, Antony másképpen Dobos Tamás, Horváth János, Szíjgyártósegesdy István, Kobory Pál, Prdely Ábrahám, Kolosy Gáspár, Karády János, Vajda György, Dévay János, Sárády Mihály, Deres János, Fejérváry Mátyás, Torday János, Sárdy Mihály, Törökkeresztúri János, Fejérváry György, Tótváradgyay Mihály, Oroszi Jakab, Losonczy Mihály, Moldovay János, Balogh Péter, Reewelei Gerőcs István, Zöld László, Dombai Mihály, Nagy másképpen Hegedűs Márton, Nagy Tarpai Balázs, Óváry András, Kovács István, Lugossy Miklós, Balogzesedy János, Fejérváry Bertalan, Nagy másképpen Gomboczy Mihály, Rácztótváradiay Márton, (Literatus) Ráczkövy István, Fejérváry János, Pniedy István, Somay György, Székely István, Uzony Balázs, Kovácsy Balázs, Toroskay István.

1611. május 1., Szeben
Báthori Gábor
címer
F 7 Armales XX. 14

MNL OL:

HU-MNL-OL-F 3-Xx - No. 14. [9]

Báthory Gábor erdélyi fejedelem, Nagyszeben, 1611. 5. 1., címer, erdélyi nemesség.

Adományosok (egyes nevek olvasata eltérő a fenti jegyzéktól, más nevek a fentiből hiányzanak - ezek külön linkkel jelölve):

Felföldi János, Péter litterátus, Tormásy András, Dobos György, Keresy János, Batizy István, Kovácsy Miklós, Filléres alias Gyulay Péter, Szabó András, Lázár Tamás, Nagy alias Somogyi Márton, Fejérváry alias Nagy Márton, Tótt János, Pákozdi János, Bágyoni Balázs, Medgiesy Benedek, Tatár Péter, Bocsárdi Miklós, Torday Péter, Beczei János, Bezprimi István, Somody Mihály, Bottyán István, Nagy alias Bessenyey János, Lugassy Márton, Szilágyi Tamás, Dévay Mihály, Prdely János, Vízaknay János, Nemes alias Fejérváry János, Borsai János, Balogh Tamás, Keressy Péter, Golia János, Golia István, Zindy alias Balogh János, Fekete Miklós, Goroszlai János, Goroszlai Demeter, Nagy alias Sorbánfalvi András, Baranyay Máté, Miskei Gergely, Keresbenyay Miklós, Révy János, Nagy alias Konyárdy János, Egri Pál, Filep János, Nagy Simon, Lázár Péter, Szabó László, Dobos alias Ajtony Tamás, Horvát János, Szigyártó alias Szegedy István, Kóbory Pál, Prdely Ábrahám, Kolosy Gáspár, Várady János, Vajda György, Dévay János, Sárady Mihály, Veres János, Fejérváry Mátyás, Torady János, Sárdy Mihály, Török alias Kereszturi János, Fejérváry György, Felpesztesy Mihály, Tótváradgyay Mátyás, Oroszy Jakab, Losonczy Mihály, Moldovay János, Balogh Péter, Gerőz alias Reveley István, Zöld László, Dombai Mihály, Nagy alias Hegedűs Márton, Nagy alias Tarpay Balázs, Óváry András, Kovácsy István, Lugasy Miklós, Balogh alias Szeredy János, Fejérváry Bertalan, Nagy alias Gombóczy Mihály, Rácz alias Tóváradgyay Márton, Ráczkövy István, Fejérváry János, Enyedy István, Somosy György, Székely István, Toroczkay István, Uzony Balázs, Kovácsy Balázs.

Címerleírás: Scutum videlicet militare coelestini coloris in cuius campo sive area leo integer naturali suo colore depictus posterioribus pedibus inniscus, anteriori vero bombardam quandam sursum porrectam gestare, ac ore gladium evaginatum comprehendere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam corona sive diadema regium contegit, variis gemmis unionibusque variegatum. Ex cono autem galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant.

+++++++++++++++++++++++

HU-MNL-OL-R 64-2.-168/2.[10]

Báthory Gábor erdélyi fejedelem (Áldásy szerint Bethlen Gábor), Nagyszeben(?) (az R_64_2_0162_a jelzetű másolat alapján), 1611. 5. 1. (az R_64_2_0162_a jelzetű másolat alapján), címer, erdélyi nemesség, házmentesség. Az adómentesített telek/ház helye: Gyulafehérvár

Fennmaradási forma: átírás
Kapcsolódó jelzet Másolat - R_64_2_0162_a
Kapcsolódó irat - R_64_2_0168_1
Átírás eredetije - F_7_XX_14 [11]
Megjegyzés: valószínűleg ezen oklevél kivonatos másolata az R_64_2_0162_a jelzetű irat.

Adományosok:

Felföldi János (Felfeöldi, a fejedelem gyalogos testőreinek hadnagya), Deák Péter (Petrus Literatus, a fejedelem gyalogos testőreinek hadnagya), Tormássy András (a fejedelem gyalogos testőre), Dobos György (a fejedelem gyalogos testőre), Körösy János (a fejedelem gyalogos testőre), Batizi István (a fejedelem gyalogos testőre), Kovács Miklós (Kovacz, a fejedelem gyalogos testőre), Filléres alias Gyulai Péter (a fejedelem gyalogos testőre), Szabó András (a fejedelem gyalogos testőre), Lázár Tamás (a fejedelem gyalogos testőre), Nagysomogyi Márton (a fejedelem gyalogos testőre), Fejérvári alias Nagy Márton (Feyeruari, a fejedelem gyalogos testőre), Tóth János (Thooth, a fejedelem gyalogos testőre), Pakosdi János (a fejedelem gyalogos testőre), Bagyoni Balázs (a fejedelem gyalogos testőre), Meggyesi Benedek (a fejedelem gyalogos testőre), Tatár Péter (a fejedelem gyalogos testőre), Bocsárdi Miklós (a fejedelem gyalogos testőre), Tordai Péter (Thordai, a fejedelem gyalogos testőre), Becsey János (a fejedelem gyalogos testőre), Beszprémy István (Beszpreny, a fejedelem gyalogos testőre), Somodi Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Bottyáni István (Botthiani, a fejedelem gyalogos testőre), Besenyey Nagy János (a fejedelem gyalogos testőre), Lugassi Márton (a fejedelem gyalogos testőre), Szilágyi Tamás (a fejedelem gyalogos testőre), Dévay Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Erdélyi János (a fejedelem gyalogos testőre), Vízaknay András (Viszaknay, a fejedelem gyalogos testőre), Fejérvári Nemes János (a fejedelem gyalogos testőre), Borsay János (a fejedelem gyalogos testőre), Deák alias Balogh Tamás (Thomas Literatus alias Balogh, a fejedelem gyalogos testőre), Körösi Péter (a fejedelem gyalogos testőre), Gólya János (a fejedelem gyalogos testőre), Gólya István (a fejedelem gyalogos testőre), Zindi Balogh János (a fejedelem gyalogos testőre), Fekete Miklós (a fejedelem gyalogos testőre), Goroszlay János (a fejedelem gyalogos testőre), Goroszlay Demeter (a fejedelem gyalogos testőre), Sorbánfalvi Nagy András (a fejedelem gyalogos testőre), Baranyay Máté (a fejedelem gyalogos testőre), Miskey Gergely (a fejedelem gyalogos testőre), Körösbányay Miklós (Keöreösbanniay, a fejedelem gyalogos testőre), Révi János (a fejedelem gyalogos testőre), Nagykonyárdi János (a fejedelem gyalogos testőre), Egri Pál (a fejedelem gyalogos testőre), Philep János (a fejedelem gyalogos testőre), Nagy Simon (a fejedelem gyalogos testőre), Lázár Péter (a fejedelem gyalogos testőre), Szabó László (a fejedelem gyalogos testőre), Ajtonyi alias Dobos Tamás (Aytani, (a fejedelem gyalogos testőre), Horvát János (a fejedelem gyalogos testőre), Szegedi Szígyártó István (a fejedelem gyalogos testőre), Kóbori Pál (a fejedelem gyalogos testőre), Erdélyi Ábrahám (a fejedelem gyalogos testőre), Kolosi Gáspár (a fejedelem gyalogos testőre), Váradi János (a fejedelem gyalogos testőre), Vajda György (a fejedelem gyalogos testőre), Dévay János (a fejedelem gyalogos testőre), Saradi Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Veres János (a fejedelem gyalogos testőre), Fejérvári Mátyás (a fejedelem gyalogos testőre), Torday János (a fejedelem gyalogos testőre), Sárdi Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Törökkeresztúri János (a fejedelem gyalogos testőre), Fejérvári György (a fejedelem gyalogos testőre), Tótváradgyay Mátyás (Thothvaradgiay, a fejedelem gyalogos testőre), Oroszi Jakab (a fejedelem gyalogos testőre), Losonczi Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Moldovay János (a fejedelem gyalogos testőre), Balogh Péter (a fejedelem gyalogos testőre), Révelyei Gerőcz István (Ghereőcz Reeueliey, (a fejedelem gyalogos testőre), Zöldi László (a fejedelem gyalogos testőre), Dombay Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Nagy alias Hegedűs Márton (a fejedelem gyalogos testőre), Nagy Tarpay Balázs (a fejedelem gyalogos testőre), Óvári András (a fejedelem gyalogos testőre), Kovácsi István (a fejedelem gyalogos testőre), Lugassi Miklós (a fejedelem gyalogos testőre), Zeredi Balogh János (a fejedelem gyalogos testőre), Fejérvári Bertalan (a fejedelem gyalogos testőre), Nagy alias Gömböczi Mihály (a fejedelem gyalogos testőre), Tótváradgyay Rácz Márton (a fejedelem gyalogos testőre), Ráczkövi István (a fejedelem gyalogos testőre, deák), Fejérvári János (a fejedelem gyalogos testőre), Enyedi István (a fejedelem gyalogos testőre), Somossi György (a fejedelem gyalogos testőre), Székely István (a fejedelem gyalogos testőre), Uzoni Balázs (a fejedelem gyalogos testőre), Kovácsi Balázs (a fejedelem gyalogos testőre), Thoroczkay István (a fejedelem gyalogos testőre).

Címerleírás: Scutum videlicet militare coelestini colori[s, in cuius campo] sive area leo integer, naturali suo colore depictus, posterioribus pedibus innixus, anteriori vero bombardam quandam sursum porrectam ges[tare ... evag]inatum comprehendere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam corona sive diadema regium contegit, variis gemmis unionibusque variegatum. Ex cono autem galeae taeniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant. - Van címerfestmény - - -
Narratio formuláris

Irodalom:

Áldásy III. No. 530.

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[12]

Külső hivatkozások:

[13]

Rövidítések

ujtordai Baranyay

Kempelen:

Baranyay (ujtordai).
Czímeres nemeslevelet Bethlen Gábortól 1619. aug. 25. B. István kapott. – Czímert s egyéb adatokat l. Ajtoni (ujtordai) alatt. – Vö. Siebm. erd. 119.

MCK:

Baranyai de Ujtorda. B. István és 335 társa 1619. VIII. 25. Bethlen Gábortól nyert c. n. l. – Eredeti n. l. ref. egyház lt. Ujtordán. – Címer azonos az „Ajtoni de Ujtorda” család címerével.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [14]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[15][16]

Külső hivatkozások:

Baranyai 1621

Kempelen:

Baranyay.
Czímeres nemeslevelet 1621. decz. 2. Bethlen Gábortól B. András, a fejedelem udvari szabója nyert. (Gyfv. LR. XII/49.) – Czímer: kék paizsban vizből kiemelkedő sziklán zöld ruhás férfi, fején kalpaggal, jobbjában karodt, baljában ollót tart; sisakdisz: két babérág között csillag; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (Siebm. erd. 119.)

MCK:

Baranyay. 71. T. 8. B. Andrásnak 1621. XII. 2. Bethlen Gábor ad. c. n. l. – Kk. XII. 49.

Siebmacher:

Baranyay, II.

Wappen: In B. auf einem aus n. Wellen ragenden gekrönten Felsen stehend ein gr. gekl. mann mit r. Aufschlägen und pelzbesetztem Kalpag, in d. Rechten einen Säbel in d. Linkeneine Scheere haltend. – Kleinod: Zwischen gr. Lorbeerzweigen ein sechsstraliger g. Stern. – Decken: bg.–rs.

Adels- u. Wappenbrief v. Gabriel Bethlen, „aus Gottes Gnaden gewählter König von Ungarn, Dalmatien, Kroatien, Slavonien, Serbien, Gallicien, Lodomerien, Cumanien u. Bulgarien” – d. d. Hunnobrod, in Mähren, 2. Dezbr 1621 für Andreas Baranyay, Hofschneider des Königs.

NB. Vergl. die Notitz zu Baricza, I. (Gyfv. L. R.XII. 49).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [17]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[18][19]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen[20]

Külső hivatkozások:

Baranyay másképpen Horváth

MNL OL:

MNL-OL-R 64-1.-224. [21]

Bethlen Gábor, választott magyar király és erdélyi fejedelem, Magyarbród, 1621. 12. 15., címer, magyar és erdélyi nemesség Baranyay alias Horváth János, a Bornemissza János kapitánysága alatti Kovácsy András alatt szolgáló katona részére. Kihirdetése: Sáros vm., Eperjes, 1624. 2. 6.

Címerleírás: Scutum videlicet militare coelestini coloris, in cuius campo sive area super quodam caesio equo velociter currente miles quidam armatus et cristatus mucrone peracuto nudatoque hostem insequi et humi iacentem ferire conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit corona seu diadema regium, variis gemmis unionibusque exornatum, super quo serta quaedam ex viridi lauro est locata (sic!), in qua sarculus et hasta taeniis rubeis fluitans transposita visuntur, desuper stella aurorae lucida oriente. Ex cono vero galeae taeniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utrasque oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant. - Narratio formuláris

Irodalom:

Kiadás Áldásy III. No. 259.

Nyulásziné No. 506

Külső hivatkozások:

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[22]

Rövidítések

Baranyay 1625

Nyulásziné:

Jakos Péter
1625. október 30., Sopron
II. Ferdinánd
nemesség és címer
általa: felesége Katalin, fia János, atyafia Baranyay Péter, nőrokona Orsolya
R 64

MNL OL:

HU-MNL-OL-R 64-1.-253. [23]

II. Ferdinánd magyar király, Sopron, 1625. 10. 30. címer, magyar nemesség Jakos Péter (Petrus Iakoss), valamint a felesége, Katalin, továbbá a fia, Jakos János, az unokatestvérei, Baranyay Péter és Baranyay Orsolya részére. Kihirdetése: Győr vm., Győr, 1626. 2. 14. és ugyanott: 1721. 6. 20.

Címerleírás: Scutum [videl]icet militare erectum variegati coloris, a cuius superiori dextro angulo ad sinistrum inferiorem rubra lamina oblique prominere, in illaque [ternae conchae] marinae [locatae esse; in binis vero scuti] lateribus supra scopulos singulae argenteae cru[ces] eminere conspiciuntur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate, argenteam crucem tertiam, concham aliam, hoc est quartam sibi inhaerentem, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae la[ciniis et lemniscis, hinc caer]uleis et candidis, illinc v[ero simili]ter candidis et rubris, in scuti extremitates sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus. - Van címerfestmény - - kopott, erősen hiányos, az ezüst megfeketedett - A kiegészítések Áldásy alapján. A záradékok igen kopottak, alig olvashatók. Az adatok Áldásytól.
Narratio formuláris

Irodalom:

Kiadás Áldásy III. No. 363.

Nyulásziné No. 556

Külső hivatkozások:

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[24] (Másféle címerrel.)

váradi Baranyai

Kempelen:

Baranyai (váradi).
Nemességét 1630-ból l. Gyfv. LR. XVI/39. – Nemességét 1786. János (Hunyadm.) legfelsőbb helyen is igazolta. (LR. LIII/479.) – Vö. Gf. II/126.; Weress 98.

MCK:

Baranyai de Várad. 71. T. 7. B. Literati Péter 1630. I. 20. Brandenburgi Katalintól kapott c. n. l. – N. l. hiteles másolat Farnasi Keczeli László őrizetében Désen.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [25]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[26][27]

Külső hivatkozások:

Baranyai 1634

Kempelen:

Baranyay.
Czímeres nemeslevelet 1634. ápr. 30. nyert. Kihirdette 1634. szept. 25. Abaujmegye. Az 1725. évi nemesi összeirásban Abaujmegyében találjuk Lászlót. – Vö. Csoma 76.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [28]

Külső hivatkozások:

Baranyai 1634. 6. 27.

MCK:

Baranyai. 72. T. 8. B. János 1634. VI. 27. Ferdinándtól nyert c. n. l. – Kihird: Zemplén vm. 1635. VII. 11. – Erd. n. l. Dókus Gyula alispán őrizetében.

Irodalom:

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[29][30]

Külső hivatkozások:

szancsai Baranyay, alias Horváth

Kempelen:

Baranyay (szancsai, alias Horváth).
Czímeres nemeslevelet 1638. B. Péter és István testvérek kaptak. (Leleszi conv. lt.) Kihirdette 1638. ápr. 14. Tornamegye. (T K. I/66.) – A családból János 1624. Sárosmegyében igazolta nemességét (Tóth I/255.)

Horváth (szancsai, alias Baranyai).
Czímeres levelet 1638. márcz. 14. nyert. (Leleszi conv. lt. Ered. H. Sándor tulajd. Ragály.) A család Gömörmegyében él. – Vö. Forgon I/301.

MCK:

Baranyay alias Horváth de Szancsa. B. Péter és István 1638. évben nyertek c. n. l. – Kihird: 1638. IV. 14. Torna vm. – Kempelen I. 379.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [31] 5. kötet[32]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[33][34]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1641

Kempelen:

Baranyay.
Czímeres nemeslevelet 1641. jan. 31. B. Gergely, felesége Farkas Katalin s B. István és felesége Lepes Anna kaptak. Kihirdette 1651. Szabolcsmegye. – Czímer: kék paizsban zöld halmon kétfarku oroszlán jobbjában kardot tart; sisakdisz: az oroszlán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (Siebm. 37.)

MCK:

Baranyay. 71. T. 9. B. Gergely s neje Farkas Katalin s előbbinek testvére B. István és neje Lepes Anna 1641. I. 31. Ferdinándtól kaptak c. n. l. – Kihird: Szabolcs vm. 1651. – Siebm. W. Ung. A. 30. t.

Siebmacher:

Baranyay I.

Wappen: In B. auf gr. Boden ein doppelschwänziger g. Löwe, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel haltend. – Kleinod: Der Löwe waschsend. – Decken: bg. – rs.

Adels- u. Wappenbrief v. König Ferdinánd III. d. d. 31. Januar 1641 (kundgemacht: Szabolcser Comitat, 1651) für Gregor Baranyay als Haupterwerber u. für seine Ehefrau Katharina Farkas sowie für den Bruder des erstgenennten, Stefan Baranyay dessen Ehefrau Anna Lepes als Nebenerwerber.

(Keg. C.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [35]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[36][37]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[38]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1649

Kempelen:

Baranyay.
Czímeres nemeslevele kihirdettetett B.-Szolnokmegyében 1649. máj. 1. (Szolnok-Dob.-m. monogr. VII/396.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [39]

Külső hivatkozások:

székesi Baranyai

MCK:

Baranyai de Székes. Kerek paizsban kétfarku oroszlán jobbjában egyenes karddal. – B. Jánosnak 1651., 1653., 1656., és 1672. években használt c. p. – Alsófehér vm. lt. K. IV. 1293., 1599. és K. V. 1695., 1798. sz. a.

Irodalom:

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[40][41]

Külső hivatkozások:

Baranyay alias Szabó

Kempelen:

Baranyay (alias Szabó).
Czímeres nemeslevelet 1652. márcz. 6. B. Tamás, fiai: Péter és András s testvére: Gáspár kaptak. Kihirdette 1652. decz. 19. Tornamegye (T K. I/66–7.)

MCK:

Baranyay alias Szabó. B. Tamás fiai: Péter és András és András testvére: Gáspár 1652. III. 6. kaptak c. n. l. – Kihird: 1652. XII. 19. Torna vm. – Kempelen I. 380.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [42]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[43][44]

Külső hivatkozások:

Baranyai 1654

MNL OL:

HU-MNL-OL-R 64-2.-283.[45]

II. Rákóczi György erdélyi fejedelem, Gyulafehérvár, 1654. 9. 6., címer, erdélyi nemesség Baranyai Péter (Petrus Baronyai, Baronai) részére. Kihirdetése: Bihar vm., Nagyvárad, 1654. 9. 29. A mellékelt másolatban a dátum tévesen 1654. 9. 39.

Címerleírás: Scutum videlicet militare et quadrangulare, coelestini coloris, in cuius campo sive area homo quidam cataphractus, sinistra manu caput recenter amputatum, dextra vero gladium sanguine madentem tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium, gemmis et unionibus decenter exornatum. Ex cono vero galeae taeniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utrasque oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant. - Nincs címerfestmény - - - A formahű másolat alapján úgy tűnik, a címert az eredeti oklevélen sem festették meg.
Narratio formuláris
Megjegyzés Az eredeti címereslevél a nyilvántartások szerint nem található a levéltár őrizetében. Mellette ugyanennek egy 19. századi, nyilván az állapotromlás miatt készült, de eléggé pontatlan egyszerű másolata.

Kempelen:

Baranyay.
Czímeres nemeslevelet II. Rákóczy Györgytől 1654. szept. 6. B. Péter kapott (OL.) – Czímer: kék paizsban zöld halmon pánczélos vitéz jobbjában kardot, baljában törökfejet tart. (Siebm. 37. erd. 119.)

MCK:

Baranyay. 72. T. 1. 1654. IX. 6. B. Péter Rákóczy Györgytől nyert c. n. l. – Kk. XXVI.

Siebmacher - Mo.:

Baranyay II.

Wappen: In B. auf gr. Boden ein geharnischter Ungar mit Eisenhelm, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, in der gesenkten Linken einen vom Rumpfe getrennten schnurbärtigen Türkenschädel beim Schopfe haltend – Kleinod: Keines verliehen. – Decken: Ohne Farbenangabe.

Adels- u. Wappenbrief v. Georg Rákóczy II. d. d. Gyulafehérvár, 6. September 1654 für Peter Baranyai.

(R. A. BPesth)

Siebmacher - Erd.:

Baranyay, III.

Wappen: In B. ein geharn. Mann mit Eisenhelm in d. Rechten ein Schwert mit g. Parirstange in d. Linken einen vom Rumpfe getrennten Türkenschädel beim Schopfe haltend. – Kleinod: Nicht verliehen. – Decken: bg.–rs.

Adels- u. Wappenbrief v. Georg Rákóczy II., d. d. Gyulafehérvár, 6. Sptb. 1659 [sic!] für Peter Baranyai.

(Gyfv. L. R. XXVI).

Irodalom:

Áldásy III. No. 974.

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [46]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[47][48]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[49]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen[50]

Külső hivatkozások:

tordai Baranyai

Kempelen:

MCK:

Baranyay de Thorda. 72. T. 6. B. Miklós 1654. VII. 10. Rákóczy Györgytől kapott c. n. l. – Kk. XXVI. Erd.

Baranyai (tordai).
Czímeres nemeslevelet 1654. jul. 10. B. Miklós nyert. – Czímer: kék paizsban pánczélos vitéz jobbjában lándzsát tart; zárt sisak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (Siebm. erd. 119.)

Siebmacher:

Baranyay, IV. v. Thorda.

Wappen: In B. ein geharn. Mann mit Eisenhelm, in d. erhobenen Rechten einen Speer stossbereit haltend. – Kleinod: Nicht verliehen. – Decken: bg.–rs.

Adels- u. Wappenbrief v. Georg Rákóczy II., d. d. Radnótz, 10. Juli 1654 für Nikolaus Baranyay.

(Gyfv. L. R. XXVI).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [51]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[52][53]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen[54]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1655

Kempelen:

Baranyay.
Czímeres nemeslevelet 1655. ápr. 26. B. János nyert. Kihirdette Nógrádmegye, 1656. Abaujm. – Az 1725. évi nemesi összeiráskor ugyanezen megyében György igazolta nemességét. (Csoma 76–77.) – Vö. NI . I/183.

MCK:

Baranyai. B. János 1655. IV. 26. Ferdinándtól nyert c. n. l. – Kihird: 1656. Nógrád vm., 1656. Abauj vm. – Csoma, „Abauj vm. N. Cs.” 77. l.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [55]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[56][57]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1657

Kempelen:

Baranyay.
Czímeres nemeslevelet Lipóttól 1657. jul. 5. B. Mihály s rokona Virágh István nyertek. (Pestmegye lt. Hamisitott ?) Kihirdette 1658. Sopronmegye. – István 1808. Tasson, Gergely Makádon laktak; Sopronmegye bizonyitványa alapján 1821. János hirdetteti ki nemességét Hevesmegyében. – Ennek az ágnak leszármazása:

A pestmegyei ág leszármazására vonatkozó adatokat l. pestmegyei lt.-t. – Vö. Orosz 20.; Kősz. 25–6.; Rexa 192.

MCK:

Baranyay. B. Mihály és neje Nagy Ilona 1657. VII. 5. Lipóttól nyertek c. n. l. – Kihird: Sopron vm. 1658. – Hit. másolat Pest vm. N. L. II. 12.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [58]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[59][60]

Külső hivatkozások:

marosjárai Baranyay

Kempelen:

Baranyay (marosjárai).
Erdélyi család. – 1770/73. B.-Szolnokmegyében Ferencz igazolta nemességét. – György 1683. évi és Ferencz 1781. évi czímerpecsétjét l. a gróf Teleki-család marosvásárhelyi levéltárában. – Czímer: hasitott paizs; elől arany mezőben vizszintes kék pólya, a felső arany mezőben a pólyára helyezett sisak; hátul kék mezőben hármas halmon nyakán balról nyíllal átlőtt daru felemelt jobbjában kardot tart; sisakdisz: a daru; takarók: kék-ezüst. (Siebm. erd. 119.) Vö. NI . I/182.; Petri V/88.; Siebm. erd.; Szoln.-Dob.-m. momogr. VII/389.; rcsk.

MCK:

Baranyay de Marosjára. 72. T. 5. Siebm. W. Siebenb. Adel. 58. t.

Siebmacher:

Baranyai, V. v. Maros-Jára.

Wappen: In von G. und B. gespaltenem Schilde vorne ein v. einem gekr. Rosthelme überhöhter b. Balken; hintenauf gr. Dreiberge ein Kranich dessen Hals v. links unterhalb v. einem gefl. Pfeile durchbohrt erscheint, – in d. Rechten ein Schwert pfalweise haltend. – Kleinod: Die Schildfigur. – Decken: bs.

Noch gegenwärtig blühendes, aus Ungarn eingew. siebenb. Adelsgeschlecht, welches bei Dézs domicirte oben annoch dort anzutreffen ist. – Als erstbekannter Ahnherr erscheint Gregor genannt, (1688), von welchem die ununterbrochene Stammreihe bis zur jüngsten Zeit abgeleitet wird.

(Sammlung des Stef. v. Béldi. – N. J. I. 182–183).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [61]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[62][63]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen[64]

Külső hivatkozások:

bodorfalvi Baranyay

Kempelen:

Baranyay (bodorfalvi).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárommegyében János, Imre özvegye, lengyeltóti Lengyel Borbála és fiai: János és Kristóf vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – Czímer: a paizsban zöld halmon daru felemelt jobbjában követ tart. (Siebm. 37.) – Nagy Iván szerint. (I/180–1., pk. 72–3.) a család leszármazása ez:

MCK:

Baranyay de Bodorfalva. B. Ferenc kuruc alezredesnek 1706. évben és B. János cs. kir. tábornoknak 1741. évben használt megegyező c. p. – Siebm. W. Ung. A. 30. t. – Címer: kerektalpu paizsban, zöld halmon jobbra fordult daru jobb lábában követ tart.

Siebmacher:

Baranyay III. v. Bodorfalva.

Wappen: N. Kranich auf gr. Hügel, in d. erhobenen Rechten einen Stein haltend.

Siegel d. d. 1706 des Kuruczzenoberstlieutenants Franz v. Baranyay sowie des kais. Generalen u. Husarenregimentsinhabers Johann v. Baranyay, welch’ letzterer in d. Jahren 1741 u. 1749 moch lebte.

(Siehe N. J. I. 180–181 u. N. J. Suppl, 72–73).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [65]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[66][67]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[68]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1717

Kempelen:

Baranyay.
Győrmegyei család; első ismert őse Mihály, aki 1717. decz. 13. ugyanezen megye előtt igazolta nemességét. Nemesi bizonyitványt nyertek 1720. nov. 15. Győrmegyétől István és György. Vö. NI . I/181–2.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [69]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1718

Kempelen:

Baranyay.
Czímeres nemeslevelet 1718. jul. 22. B. Mihály, a győri várőrség alezredese s gyermekei kaptak. (LR. XXXII/139.) – Czímer: kék paizsban zöld halmon bal lábán álló röpülésre kész galamb jobbjában olajágat tart, nyakát nap és hold között felfelé nyujtván; sisakdisz: a galam, takarók: vörös-ezüst, kék-arany. (NIf. II/85.) – Vö. NI . I/183.; Siebm. 37., horv. 11.

MCK:

Baranyay. 72. T. 4. B. Mihály alezredes Győrben s gykei: Ferenc és Éva 1718. VIII. 22. Károly királytól nyertek uj c. n. l. – Kk. XXXII. 138.

Siebmacher - Mo.:

Baranyay IV.

Wappen: In B. auf gr. Hügel eine flubereite r. gewaffnete w. Taube, in der erhobenen Rechten einen hr. Blätterzweig haltend; die Taube ist oberhalb begleitet, v. einer g. Sonne ind v. einem s. Halbmonde. – Kleinod: Die Taube. – Decken: rs. – bg.

Adels- u. Wappenbrief d. d. 1718 für Michael Baranyay.

(L. R.).

Siebmacher - Horvo.:

Baranyay.

Wappen: In B. auf gr. Hügel eine flugbereite w. Taube, in dem erhobenen rechten Fusse einen gr. Zweig haltend; oben begleitet von g. Sonne und s. Halbmond.

Kleinod: Die Taube.

Decken: rs. – bg.

Adels- und Wappenbrief von König Karl III. d. d. Wien, 22. Juli 1718 für Michael Baranyay und dessen Sohn Franz.

(Legal. Copie im kroat. Landesarchive.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [70]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[71][72]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[73]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Kroatien und Slavonien.[74]

Külső hivatkozások:

Baranyaj 1748

MCK:

Baranyaj. B. Zsigmondnak Esztergomból 1748. évben használt c. p. – Címer: növekvő egyszarvu. – Sisakdisz a páncélalak. – Nyitra vm. lt. proc. jur. S. X. 349. 1748.

Irodalom:

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[75][76]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1754

Kempelen:

Baranyay.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Zalamegyében János és Mihály vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. – A család 1795. jul. 23. legfelsőbb helyen is igazolta nemességét. (LR. LVIII/792.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [77]

Külső hivatkozások:

Baranyay aliter Barenai

Kempelen:

Barenay.
Czímeres nemeslevelet Mária Teréziától 1758. jun. 5. B. Ferencz s felesége, Lanthaller Jozéfától szül. fia: Miklós kaptak (LR. XLIV/578.) – Czímer: hasított, jobbfelében vágott paizs, az első kék mezőben arany csillag; a 2. arany mezőben drágaköves fülfüggőkkel és nyakékkek diszített mórfej; a baloldali vörös mezőben három jobbharánt ezüst pólya; sisakdísz: ezüst ruhába (nyaka, kézelője és öve biborszegélyü) öltözött mór növekvő alakban, kinyujtott kezeiben arany csillagot tartva (NIf. II/187.) – Vö. NI . I/183.; Siebm. 37.

MCK:

Baranyay. 72. T. 2. B. Ferenc 1758. évben kapott c. n. l. – Kk. XLIV. 578.

Siebmacher:

Baranyay V. aliter Barenai.

Wappen: Gespalten, vorne getheilt; oben in B. ein sechseckiger g. Stern; unten in G. ein Mohrenkopf, mit Edelstein besetzten g. Ohrringen und s. Halsbande; hinten in R. drei s. Schrägbalken. – Kleinod: W. gekleideter Mohr wachsend, mit r. Aufschlägen und r. Gürtel, in den erhobenen Händen je einen sechseckigen g. Stern haltend. – Decken: bg – rs

Adels- u. Wappenbrief d. d. 1758 für Franz Baranyay aliter Barenai.

(L. R. Nr. 44. S. 578).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet [78]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[79][80]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[81]

Külső hivatkozások:

soklói Baranyay

Kempelen:

Baranyay (soklói).
A XV. században Zarándmegyében élt család. (Márki II/340.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [82]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1763

Kempelen:

Baranyay.
Nemességét 1763. István (Vasm.) legfelsőbb helyen igazolta. (LR. XLVI/456.) Nevezett Jákfán lakott. – Vö. Balogh 13.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [83]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1767

Kempelen:

Baranyay.
Miklós 1767. nemesi bizonyitványt nyert Bácsmegyétől. (Dudás 60.) – Vö. Bács II/604.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [84]

Külső hivatkozások:

Baranyai 1792

MCK:

Baranyai. 71. T. 6. B. György plebánosnak 1792. XII. 3. használt c. p. – Nyitra vm. lt. Nob. IX. 584.

Irodalom:

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[85][86]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1799

Kempelen:

Baranyay.
Czímeres nemeslevelet I. Ferencztől 1799. aug. 21. B. János, Verőczemegye főügyésze nyert. (LR. LX/80.) – Czímer: kék paizsban hármas halom koronás középsőjén kétfarku oroszlán jobbjában kardot, baljában törökfejet tart; sisakdisz: az oroszlán; takarók: kék-arany, vörös-arany. (NIf. III/66.) – A nemességszerző fiai: Péter, hellyei uradalmi ispán, János, István és László 1843. jun. 6. Kihirdettettek Baranyamegyében. – Vö. Siebm. 38.; NI . I/183–4.; Andr. 11.

MCK:

Baranyay. 72. T. 3. B. János verőcemegyei főügyész 1799. VIII. 24. Ferenc királytól nyert c. n. l. – Kk. LX. 80.

Siebmacher:

Baranyay VI.

Wappen: In B. auf gr. Dreiberge, ein doppelschwänziger g. Löwe, in der erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Kreuzesgriffe, im der vorhestreckten Linken einen vom Rumpfe getrennten, von der Schnittfläche des halses blutunden schnurbärtigen Türkenschädel beim Schopfe haltend. – Kleinod: Der Löwe wachsend. – Decken: bg

Adels- u. Wappenbrief v. König Franz I. d. d. 1799, für Johann Baranyay.

(L. R. – Ueber die Geschlechter v. Baranyay siehe: N. J. I. 181–184).

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [87]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[88][89]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[90]

Külső hivatkozások:

csehi Baranyai

MCK:

Baranyay de Csehi. B. Gáspár barsmegyei esküdtnek 1803. évben használt c. p. – Címer: hármas halmon álló oroszlán jobbjában karddal. – Sisakdisz: növekvő griff karddal.

Irodalom:

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[91][92]

Külső hivatkozások:

Baranyai 1819

MCK:

Baranyai. B. József gub. biztosnak 1819. évben használt c. p. – Udvarhely vm. lt. 1819. évi 31. A. pol. – Címer: kék paizsban zöld téren oszlop, melynek oldalain 1–1 zöld levél nő ki. – Sisakdisz: daru jobbjában követ tart.

Irodalom:

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[93][94]

Külső hivatkozások:

Baranyay 1826

Kempelen:

Baranyay.
Nemességüket 1826. Ferencz, István, Péter és József (Sopronm.) legfelsőbb helyen igazolták. (LR. LXV/165.) – Vö. Baranyay (czl. 1657. jul. 5.)

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [95]

Külső hivatkozások:

Baranyay családbeliek

Kempelen:

Baranyay-családbeliek.
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Baranyamegyében János (ezredes), Barsmegyében László, Esztergommegyében Zsigmond, Komárommegyében István özv. és fia Farkas, György, 2 István, Ferencz, Pozsonymegyében István, Somogymegyében Pál özv., Tolnamegyében N. özv., Ungmegyében Mihály, végre Veszprémmegyében. Imre fordulnak elő az igazolt nemesek között.

Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [96]

Külső hivatkozások:

Lásd még:

címerhatározó, Baranyi címer

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs