Címerhatározó/Káldy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Káldy család címerével foglalkozik.


felsőkáldi Káldy[szerkesztés]

Kaldcimere.jpg

A Káldy család 1581-es címeres levele

Nemes Fölsőkáldy Káldy Dömötör, János és Péter címerbővítés, Rudolf király, Prága, 1581. április 14.

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Címerleírás az armális szerint:

"...kegyünknek, kegyességünknek és bőkezűségünknek, továbbá az igaz nemességnek jelét adjuk: az ő régi, nemesileg ősi, öröklött harci címerüket, amelyet mi bizonyos részben megnagyobbítottunk, igazában harci pajzsunkká tesszük. Ennek alsó része piros, fölső része égszínkék színű, középütt hullámzó víz választja el; a pajzs alsó, piros részén két csomó (marokravaló) zöld mezei liliom van elhelyezve, a pajzs fölső, égszínkék színű részében pedig egy teljes, arany színre festett oroszlán, királyi koronával díszítve, tátott szájjal, kiöltött nyelvvel, farkát felemeli, hátsó lábait szétveti, elsőket azonban előre nyújtva a jobbikkal a tőr markolatát megragadva tartja és úgy tűnik, mintha a pajzs jobb oldalára futna. – A pajzsra ráfekvő nyitott katonai sisakot és a fél oroszlánt, amely az előbbihez mindenhez hasonló, két megkülönböztetett színű sasszárny között – jobb oldalon a fölső fehér, az alsó piros, bal felől a fölső arany, az alsó égszínkék – királyi korona díszíti. Legfelül aztán, vagyis a sisak kúpján egyik részről piros és fehér, másik részről égszínkék és arany színű drapéria folyik le a pajzs külsején, és azt méltómódon ékesíti. Amint ez szemléletesen látható jelen iratunk fején, vagyis kezdetén a festő kezemunkája és művészete által sajátos színekkel megfestve".

Az 1581-ben Rudolf császártól kapott latin nyelvű oklevél fordítása:

Mi II. Rudolf, Isten kegyelméből megerősített és mindig fölséges római császár, továbbá Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumánia (Kun), Bulgária stb. királya, Ausztria fővezére, Burgundia, Brabancia, Stájerország, Karintia, Karnila, Márchia, Morvaország vezére; Lucemburg, Fölső- és Alsó-Szilézia, Wirtemberg és Théka vezére, Szvévia (Svábok) fejedelme; Habsburg Tirol, Ferreti, Kiburg és Goricia grófja, Alsaxia tartománygrófja; az Anasum feletti szent Római Császárságnak, Burgóviának, továbbá Fölső- és Alsó-Lusitániának (Portugália) márkija; a Szlavón tartomány, Naonis kikötő és salina ura stb. – jelen iratunk erejével emlékezetül hagyjuk, jelezvén mindenkinek, akiket illet, hogy mi, - mert a mi hűséges főembereink és báróink közül többen azzal az alázatos kéréssel fordultak Fölségünk elé, másrészt mert magunk is megfontoltuk és megfigyeltük nemes FÖLSŐKÁLDI KÁLDY DÖMÖTÖR, JÁNOS és PÉTER hívőinknek hűségét, hűséges szolgálatának önként mutatott érdemeit, amelyeket ők elsősorban a magyar Királyság szent koronájának, aztán a néhai szentséges fejedelemnek, II. Miksa római császárnak, Magyarország, Csehország, stb. királyának, a mi urunknak és boldogemlékezetű, nagyrabecsülendő apánknak mind pedig szerencsés uralkodásunk kezdetétől nekünk is minden igyekezettel, szorgalommal, a hűság legnagyobb állhatatosságával, különböző helyeken és időben, nehéz feladatokban hűségesen megmutattak, megadtak és hasonló készséggel a jövőben is meg fognak adni; mindezért tehát, mind pedig királyi kegyünkből és bőkezűségünkből, amellyel egyeseket, akik a keresztény államból erre érdemesek és az erények gyakorlásában igyekvők – Magyarország hajdan dicső királyainak, ami elődeinknek példáját követve emlékirattal kitüntetni szoktunk, hogy ez még nagyobbra ösztönözze őket – ugyanazon FÖLSŐKÁLDI KÁLDY DÖMÖTÖRT, JÁNOST és PÉTERT, akik ősi nemesi nemzetségből származnak, jelenleg és mindig nemesi szabadsággal rendelkeztek, királyi méltóságunk teljességéből és sajátos kegyet gyakorolva újra a mi magyar királyságunk az az országrészek (partium) igaz, ősi és kétségtelen nemeseinek gyülekezetébe és számába felvesszük, ennek tagjává mint beválasztottakat, összeszámoltakat és beírtakat kinyilvánítjuk. Bizonyos ismeret alapján beleegyezünk és eltökélt szándékkal hozzájárulunk, hogy ők, amint ezt megelőzően, úgy a jövőben is mindenkor, minden olyan kegyet, privilégiumot, tiszteletet, szabadságot, jogot, előjogot, mentességet, amelyet a Magyar Királyságnak és országrészeinek a többi ősi és valódi nemesei mindeddig a jog és jogszokás szerint használtak, bírtak, élveztek – használják és élvezzék, mint ahogy azzal élni és azt élvezni örököseiknek és mindkétnemű leszármazottaiknak, akik már élnek, vagy a jövőben fognak megszületni – szintén módjukban áll. – Ennek bizonyságául az irántuk tanúsított kegyünknek, kegyességünknek és bőkezűségünknek, továbbá az igaz nemességnek jelét adjuk: az ő régi, nemesileg ősi, öröklött harci címerüket, amelyet mi bizonyos részben megnagyobbítottunk, igazában harci pajzsunkká tesszük. Ennek alsó része piros, fölső része égszínkék színű, középütt hullámzó víz választja el; a pajzs alsó, piros részén két csomó (marokravaló) zöld mezei liliom van elhelyezve, a pajzs fölső, égszínkék színű részében pedig egy teljes, arany színre festett oroszlán, királyi koronával díszítve, tátott szájjal, kiöltött nyelvvel, farkát felemeli, hátsó lábait szétveti, elsőket azonban előre nyújtva a jobbikkal a tőr markolatát megragadva tartja és úgy tűnik, mintha a pajzs jobb oldalára futna. – A pajzsra ráfekvő nyitott katonai sisakot és a fél oroszlánt, amely az előbbihez mindenhez hasonló, két megkülönböztetett színű sasszárny között – jobb oldalon a fölső fehér, az alsó piros, bal felől a fölső arany, az alsó égszínkék – királyi korona díszíti. Legfelül aztán, vagyis a sisak kúpján egyik részről piros és fehér, másik részről égszínkék és arany színű drapéria folyik le a pajzs külsején, és azt méltómódon ékesíti. Amint ez szemléletesen látható jelen iratunk fején, vagyis kezdetén a festő kezemunkája és művészete által sajátos színekkel megfestve. -

Végül kegyesen elrendeljük, hogy ezt ugyanazon Fölsőkáldi Káldy Dömötörnek, Jánosnak és Péternek, az ő örököseiknek és mindkétnemű leszármazottaiknak, akik már élnek, vagy ezután fognak születni – adják át. Elhatározzuk és bizonyos ismeret alapján hozott döntéssel megengedjük, hogy ők, amint ezelőtt, úgy a jövőben mindenkor ezzel az armálissal, vagyis nemesi jelvénnyel élhetnek és ezt használhatják a mi Magyarországunk és országrészek nemeseinek szokása szerint, olyan jogokkal, előjogokkal, szabadsággal, mentességgel, amelyek őket vagy szokásjogból megilletik; és mindenütt a csatákban, küzdelmekben, dárdajátékokban, viadalokban, párbajokban, magánharcokban és bármilyen más nemesi és harci gyakorlatokban, továbbá pecséteken, takarókon, függönyökön, kárpitokon, gyűrűkön, zászlókon, ércpajzsokon, sátrakon, házaikon, általában bárminemű dologban és nemesi felkelésen hordhatják, viselhetik, élhetnek vele és használhatják mint igazi és hamisítatlan címet, amellyel ők és mindkétnemű örököseik, akár megszülettek, akár jövőben fognak megszületni, bármilyen hivatalban, állapotban, máltóságban vagy kiemelt kegyben levő emberek legyenek – élhetnek és azt akarjuk, hogy öröktől fogva megkülönböztetett embernek neveztessenek, ilyennek tartsák és ismerjék el őket, örököseiket, mindkétnemű utódaikat akár megszülettek, akár meg fognak majd születni. Ezért is adjuk ki ezt jelen iratunk erejével. Mindezek emlékére és örök megerősítésére a mi titkos függő pecsétünkkel igazolva – amelyet, mint Magyarország királya használunk – adjuk ezt az iratunkat ugyanazon Fölsőkáldi Káldy Dömötörnek, Jánosnak és Péternek, az ő örököseiknek, mindkétnemű, már megszületett, vagy a jövőben megszületendő utódaiknak – és megengedjük, elrendeljük, hogy nekik kegyesen átadják. – KIADVA a mi szeretett hívünk Főtisztelendő Draskowyth György választott kalocsai érsek és győri püspök, e helységek örök grófja, a királyi aulának tanácsadója és a mi prágai királyi várunk főkancellárjának keze által. Az Úr 1581. évében, április hó 14-én. Római királyságunknak hatodik, Magyarország és más királyság kilencedik, a Cseh királyságnak ugyancsak hatodik évében. Amikor Krisztusban Atyáink az említett Draskowyth György a kalocsai és bácsi egyesített egyházak választott érseke, Radécius István egri, Monozloy János zágrábi, Bornemizza Gergely váradi, Thelegdi Miklós pécsi, Feyrkewy István veszprémi, ugyanaz a Draskowyth György győri, Melegh Boldizsár csanádi, Mosóczy Zakariás váci püspökök, Cetinoi Mihály segniensi választott püspök, továbbá modrusi adminisztrátor főtisztelendő urak, akik szerencsésen vezetik Isten egyházait, az esztergomi érsekség, az erdélyi, nyitrai, szirmiumi, boszniai és tinnini püspökségek üresedésben vannak. – Ugyanekkor a tekintetes és nagyságos főurak Báthory Miklós gróf kuriai bíró, Sonneghi Wgnad Kristóf Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja, Gróf Zrínyi György tárnokmester, Alsólyndwai Bánffy László lovászmester, Battyány Boldizsár ételhordómester, Réway Mihály ajtónálló, Kyswárdai Wárdai Mihály királyi pincemester, Erdődi Pálffy Miklós pozsonyi comes, továbbá más többiek, akik királyságunk megyéinek tisztségeit betöltik.

Rudolphus mp.

Választott Kalocsai és győri püspök mp.

N. Isthuanffy mp.

A hártyára írt armális teljesen ép. Piros, zöld és arany sodraton függő teljesen ép viasz pecséttel. Az oklevél plikatúráján olvasható feljegyzés: Anno Domini 1584 Feria quarta proxima post festum Pascae Exhibitiate sunt praesentes Sabariae in congregatione universitatis Dominorum et Nobilium Comitatus Castriferrei: lectaeque et publicatae per me Nicolaum Beyczy Notarium Sedis Judiciariae Comitatus. Idem manu propria.

(Az Úr 1584. évében Húsvér ünnepe után a legközelebbi szerdán jelen iratot előterjesztették a Vas megyei nemesek egyeteme előtt a szombathelyi nemesi közgyűlésen: átolvasta és publikálta Beyczy Miklós megyei törvényszék jegyzője. Saját kezűleg.)[1]

  • Irodalom:
  • Külső hivatkozások:

A család honlapja


Káldy 1603[szerkesztés]

A Káldy család 1603-as nemesség-megerősítő címeres levele
Sárkányölő Szent György Káldy Miklós címeres levelének iniciáléján

Káldy 1603.JPG

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

  • Irodalom:
  • Külső hivatkozások:

[2]


Káldy[szerkesztés]

A Vághy- és a Káldy-család címere a máriafalvai (ma Mariasdorf, Ausztria) templom nyugati kapuja felett
  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még: