Más neve(i): árnika, angyalital, anyagyökér, kappanfű, máriafű, olaszútifű, angyalital-gyökér, Szent János virága, lúgfű, máriafű, luciánfű, hájvirág
Védett növény! - Eszmei értéke:10 000,- Ft.(2016)
A hegyi árnika a fészkesvirágzatúak rendjébe és az őszirózsafélék családjába tartozó faj. Az árnika nemzetségnek közel harminc faja közül csak kettő él Európában; ezek közül az egyik a hegyi árnika, Európa, Ázsia és Észak-Amerika magasabb hegyvidékeinek gyógynövénye. Magyarországon védett, bár 1999-re kipusztult.
A hegyi árnika mészkerülő faj, hegyi réteken, erdőszéleken, szőrfű-gyepekben nő. Magyarországon a Soproni-hegység területén a Hidegvíz-völgyben (Soproni Tájvédelmi Körzet), a Kőszegi-hegységben (Kőszegi Tájvédelmi Körzet) és a Vendvidéken Szakonyfalu, Kétvölgy és Alsószölnök mellett (Őrségi Nemzeti Park) ismerték előfordulásait, azonban ezekről a helyekről 1999-re kipusztult. Markovics Tibor a Kőszegi-hegységbe telepített vissza példányokat, melyek közül 2011-re mintegy tíz egyed megmaradt.
Többnyári növény, magassága 30–60 cm, gyöktörzzsel tenyészik. Az alsóbb levelek 5–15 cm hosszúak, 2–5 cm szélesek, visszás-tojásdad alakúak és tőlevélrózsát alkotnak. A felsőbb szárlevelek ülők, a száron átellenesen helyezkednek el, hosszúkás-lándzsás vagy elliptikus alakúak, tompák, kissé húsosak, csaknem kopaszak, épek, szélük többnyire ép vagy ritkán kissé fogazott. A száron fejlődő, összességében sárga–narancssárga színű, 1–5 fészekvirágzat májustól júliusig virít, az esetleges másodvirágzás augusztusig eltart. A fészkek átmérője a sugárvirágok nélkül 1,5–4 cm. A fészek belső részét alkotó fészekpikkelyek és kocsányok többnyire vörösessárga színűek, rövid és puha, mirigyes szőrökkel bozontosak. A bibék felfelé megvastagodnak és kúp alakú csúccsal végződnek. A sugárvirágok szálas-hosszúkásak és sötétsárgák. Szőrös kaszattermés fejlődik a termőkből.
A rokon nemzetségek hozzá hasonló megjelenésű fajainak, mint például a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) vagy a fűzlevelű ökörszem (Buphthalmum salicifolium) szárlevelei szórt állásúak, így könnyen megkülönböztethetők tőle.
Tartalmaz:→ A növény pszeudoguaján típusú szeszkviterpénlaktonok (azaz pszeudoguajanolidok) 0,3–1,0% (kizárólag helenalin típusúak); flavonoidok 0,4–0,6% (flavon és flavonol, szabad és glikozidos formában); illóolaj 0,2–0,35% (mely áll 40–50% zsírsavból, kb. 9% n-alkánból, timolszármazékokból valamint mono- és szeszkviterpénekből, arnicint, szeszkviterpén-laktonokat (helenalint, dihidrohelenalint), flavonoidokat, illóolajat, cserzősavat tartalmaz.
Vadon növő példányainak gyűjtése tilos, mert fokozottan védett! Termesztése és a szaporítóanyag beszerzése az Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélyével lehetséges. A növény virágzatát használják gyógyteakészítésre. A növény a magasabb hegyvidékeken június, július folyamán virágzik, ekkor a legnagyobb a tartalmi anyagok koncentrációja.
Gyógyhatása(i): A népgyógyászatban zúzódások, rándulások és helyi izomfájdalom csillapítására használják, használata kizárólag a régóta fennálló hagyományokon alapszik. Ha a tünetek romlanak, vagy 3–4 nap után sem javulnak, orvoshoz kell fordulni.
Adagolás:Kizárólag külsölegesen; tinktúra (50–70%-os alkoholos kivonat), forrázat vagy félszilárd topikális készítmények. - Az érintett területet napi 2–4 alkalommal kell bekenni a fél szilárd készítménnyel (krémmel) vagy a vízzel ötszörös térfogatúra hígított tinktúrával.
Ellenjavallat: Szemmel, nyálkahártyákkal, sérült bőrrel, mellbimbóval való érintkezést kerülni kell. - Terhesség és szoptatás idején adagolása nem javallott. - Sérült bőrön (pl. sérülések, lábszárfekély stb.) való tartós alkalmazás esetén viszonylag gyakran fellép hólyagképződéssel kísért ödémás bőrgyulladás, ezen kívül ekcéma és allergiás tünetek. - Nem szabad rá kötést helyezni.
Lásd még: Mit-mihez
