Kertészet/Sáskák/Sztyeppréti sáska
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Sztyeppréti sáska
- (Stenobothrus nigromaculatus, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A sztyeppréti sáska a rovarok osztályának egyenesszárnyúak rendjébe, ezen belül a sáskafélék családjába tartozó faj.
- Eurázsiában honos, Észak-Spanyolországtól egészen Szibériáig. Magyarországon elterjedt, de nem gyakori faj.
- A sztyeppréti sáska testhossza a hím esetében 10-20 mm, a nőstény 18-25 mm. Közepes termetű sáskafaj. Alapszíne zöldes, néha szürke vagy barna. A hím potrohvége gyakran élénk narancssárga vagy sárga, a csápja világosszürke és a vége kifelé hajlik. A torpajzs fehéres-sárgás vonallal jelölt élei kissé befelé törnek és fekete sávok szegélyezik őket. Az elülső szárny szürkésbarna, a hím esetében olyan széles mint a hátsó comb és kb. a térdig ér, a nősténynél keskenyebb és jóval a térd előtt végződik. Az elülső szárnyon a mediális mező hosszú, jóval túlér a szárny felén, sötét foltokkal tarkított és jellegzetes létrás erezetű; a fehéres stigma a szárnyvéghez közel helyezkedik el. A szárnyvégek elkeskenyedők. A hátsó lábszár pirosas színű, az ajaktapogatók fehérek.
- Ciripelése közepesen hangos. Éneke 2-6 magas, nagyjából 1-1,5 másodperc hosszú cirpelésből áll, melyek 1-3 másodpercenként követik egymást. Egy cirpelésen belül a hang egyre erősödik, majd hirtelen abbamarad.
- A száraz és meleg, rövid és ritkás füvű, legeltetett gyepek, legelők lakója. Füvekkel táplálkozik.
- Kifejlett egyedeivel júniustól szeptemberig találkozhatunk. Az intenzív udvarlásban a hímek néha néhány percig pózolnak a nőstény előtt. Az udvarló éneket a hátsó lábszárak és a csápok élénk mozgatása kíséri. A nőstények a talajba vagy mohába rakják petéiket. Az áttelelő petékből április-májusban kelnek ki a lárvák, amelyek négyszer vedlenek.
