Szakácskönyv/Történelem/Zöldségek és gyümölcsök

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Recept mérete: 2288 bájt

Szakácskönyv

Zöldségek és gyümölcsök

Történelmi tudnivalók Bibliográfia 1711-1960. Eszközök Konyhatechnikai eljárások Jelmagyarázat
Nevezéktan Gyógynövény lista Növények gyógyhatása Kulináris kisszótár Borszótár Egyéb italok
Régi kifejezések Konyhai Tanácsok A világ legbizarrabb ételei Gasztronómia tévedések

Zöldségek és gyümölcsök[szerkesztés]

Ismerték eleink a zöldségfélék jelentős részét is, a kolostorok kertészei és a vándorló szerzetesek révén a nép körében is népszerűek lettek a hüvelyesek, a répa- és káposztafélék. A hagyma első említésével a XIV. század elején írt Stájer Rímes Krónikában találkozunk, ahol IV. Béláról és az ifjabb királyról írnak csúfondárosan, igazából irigykedve:

„A németek koplalnak. A magyarok viszont nem kérnek szénánál egyebet lovaik számára, s ha királyuknak már egy madara is van, lett légyen az tyúk vagy galambfióka is, beéri azzal fiastul. Egy szekér hagymán tovább megél Béla király, mint Ottokár /a cseh király / ezer vaddisznón"

A hagyma nemzeti eledelként kísérte végig történelmünket: a későbbiekben Mátyás király is igen kedvelte, amikor sógornőjétől Forliból vörös és fokhagymát kapott, tavaszig a kincstárban helyezte el azokat, majd pedig maga ültette el a kertben. Beatrix a következő szavakkal köszönte meg nővérének az ajándékot:

„Ha igazgyöngyből lettek is volna ezek a Forliból való hagymák, nem szerezhettek volna nagyobb örömet Mátyás királynak!"

Végvári vitézeink valóságos védőételként fogyasztották a hagymát, ez óvta meg őket a járványoktól.

Az 1400 körül keletkezett Schlagli magyar szójegyzékből kirajzolódik a fejlett magyar kertművelés. Az ásó, kapa, gereblye, karó, sövény szavak után sorjáznak a zöldségek és gyümölcsök nevei:

petresolum, leusticum /lestyán?/ kemen /kömény/, foghagyma, monyaro hagyma, pasztinák, repa, retek, veres hagma, cauzta /káposzta/, dinne, vgurka dinne /uborka/, thwk /tök/, torma, gomba, lenche, chicher borso, bagol borso, bab, mak, zele /szőlő/, egres, alma, körtvélyfa, barazc, fige, bis alma, ziluafa /szilvafa/, mondolafa, berkenyefa, cheresine fa, meg fa, dio, moniaro, nespula fa, zeder fa, eper, chipke, gestenie

Forrás: Dr. Lovász Emese

Diósgyőr és a majládi pálos kolostor