Szakácskönyv/Történelem/A kalácsokról

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A kalácsokról:

Recept mérete: 14011 bájt

Szakácskönyv

A kalácsokról

Történelmi tudnivalók Bibliográfia 1711-1960. Eszközök Konyhatechnikai eljárások Jelmagyarázat
Nevezéktan Gyógynövény lista Növények gyógyhatása Kulináris kisszótár Borszótár Egyéb italok
Régi kifejezések Konyhai Tanácsok A világ legbizarrabb ételei Gasztronómia tévedések

A kalácsokról[szerkesztés]

XX. század eleje

A kalács úgy készül, mint a kenyér, csak finomabb anyagból. A kalács finom lisztből, élesztővel keltetve, tejjel bedagasztva készül. Tesznek bele zsírt; liba- vagy rucazsír a legfinomabb. Legegyszerűbb formája a cipókalács. A bedagasztott, megkeltetett tésztát cipó alakra formálják, a tepsit megzsírozzák, és kettesével, a kisebbeket hármasával rakják egy sorban, tetejét felvert tojással egy toll segítségével bekenik és így teszik a kemencébe. Egyszerű kalácsot csak lábasba teszik, így sütik meg a kemencében, berakott vagy vaskonyha sütőjében.

Kalácssütő eszközök[szerkesztés]

Kémlőtoll[szerkesztés]

(a kemence melegét kémlelik ki vele)

A kalácssütésnél a kemence befűtése nagyobb óvatosságot követel. Nem lehet olyan nagyon befűteni, mint a kenyérnek, de nem lehet gyengén se fűteni, mert akkor zsengés lesz és fakó. Márpedig a kalács akkor jó, ha jól átsült, piros és ropogós, ritka, szépen feslős. Ellenben rossz, ha megégett, tömött, morzsás. Ezért a gazdasszony mikor a tüzet kihúzta, egy pálca végébe egy tyúktollat dug. Ezt a pálcát benntartja a befült kemencébe pár pillanatig, aztán hirtelen kiveszi. Ha a toll erősen megperzselődik, erősen be van (ülve, hűlni hagyja, ha gyengén, akkor beveti a kalácsot.

Kenőtoll[szerkesztés]

(a kalács tetejét kenik vele tojással)

Kalácscserép[szerkesztés]

A jobbmódú helyeken mázas kalácscserepek vannak Ez a cserép alul szűkebb, felül szélesebb, oldalán erősen bordázott cserépedény.

Ebbe ültetik bele a kalácstésztát, tetejét tojással bekenik, és Így egy formás kalács sül. Régen, mikor még a magyar asszony többet törődött az ünnepi kaláccsal, az egyszerű cipókalácson kívül fonott kalácsot is sütött. A tésztát megfonta és úgy tette a kalácscserépbe. Az alja összeállt, a teteje azonban szép barázdás alakot nyert.

A Kunságon a fonottkalács alakja koszorú, sőt a régi jobbmódú asszonyok ablakos kalácsot sütöttek. A fiataloknak ilyesmihez nincs türelmük, pedig a népművészetnek ezek is igen megbecsülendő tartozékai.

Ablakos kalács a Kunságról[szerkesztés]

A fonottkalácsok sorába tartozik a tubu vagy galamb sütése. A kalácstésztát úgy fonják meg, hogy a galambnak feje, szárnya, farka legyen. A lején alkalmas helyen borsból vagy égett kenyérhajból szemet is csinálnak. Ez a gyermekek öröme volt. Ünnep szombatján este a gyermekeket azzal az ígérettel fektették le, hogy mire felkelnek, tubut kapnak.


Tubu Galamb kalácsól[szerkesztés]

A gazdaasszony a gyermekek látránkodás-ától megszabadult, reggel már mindegyiket ott várta a tubu, galamb. Nagy volt az öröm. Ezt ma már Debrecenben nagyon elhagyták. A gyermekek Öröme bazári áru lett. Csak az öreg gazdasszonyok sütik még, ha szépen kérik őket Ellenben vidéken még mindig sütnek. Szép galambokat kaptunk Cigándról.

A kalácsba egy kis ízesítőt is szoktak tenni. Régi szokás volt Debrecenben a mazsolás kalács. A kalácstésztába mazsolaszemeket szórnak, és úgy is tesznek, hogy egyik-másik előtűnjön étvágygerjesztőnek Az ilyen „szemes kalácsot" nagyon szeretik a gyermekek. Szokásban van a töltött kalács. Ez esetben a kalácstésztát vastagra elnyújtják, rá cukros diót, darált mákot hintenek, vagy lekvárt tesznek, és feltekerik hosszú henger formába, tetejét felvert tojással megkenik, tepsibe teszik, megsütik és így fogyasztják el. Fogyasztáskor vágnak belőle egy darabot. Neve: diós, mákos, lekváros kalács.

Ezeken a leggyakrabban használt kalácsokon kívül sütnek még kürtőskalács-ot. A kalácstésztát elnyújtják, és egy 10-15 cm hosszú, ujjnyi vastagságú fácskára csavarják. A kisteknőben vágókéssel a dióbelet megvágják, a kalácsot tojással bekenik, vágott dióval jól megszórják. A tepsit bezsírozzák, és a felcsavart tésztát a fácskákkal együtt szépen sorjába belerakják. Jól befűtött kemencében megsütik. Mikor megsült, a fát kiveszik belőle. Ez a kürtőskalács. Igen jó.


Fán sült kalács[szerkesztés]

Hasonlóképpen készül, csak nagyobban. A fán sült kalács parázson sül. A szabadkonyhán nagy tüzet raktak. Mikor elégett parázzsá, rátették a tűzikutyát, elővették a kalácsfát, mely egy 38 cm hosszú, 7 cm átmérőjű keményfa henger, hátsó végén egy 10 cm, elülső végén 26 cm hosszú vasszáron, s 12 cm kunkorgós vasforgató. Ezt a kalácsfát zsírral bekenik. A kalácstésztát szalagszerűen elnyújtva rátekerik a zsíros fára. Most a fát a tűzikutya vasfogójába teszik, s tűz felett lassan forgatják, a vékony tészta hamar sül és pirul, egyike a legízletesebb süteményeknek.


Fonott kalács a Kunságon[szerkesztés]

Mónár, kolompíros, tepertős, vajas, túrós pogácsa A szegényember leggyakoribb süteménye a pogácsa. A tésztát megkelesztik, sós vízzel, zsírral bedagasztják, mikor így is megkelt, levág egy kis darabot, kezébe meglapogatja hosszúra, veszi a kést és sűrűn párhuzamosan megvagdalja. Megkeni tojással, a megzsírozott fenekű tepsibe rakja, a tepsit a fűtött kemencébe tolja, és fél óra alatt szépen megsül, Ez a pogácsa.

A legegyszerűbb a mónárpogácsa, kenyértésztából szaggatják. Ha a tésztába reszelt krumplit és zsírt tesznek, úgy dagasztják be, kolompíros pogácsa a neve. A nagyobb helyeken a téli disznóölésből megmaradt tepertőaljat megvagdalják, ezt a tepertőaljat belegyúrják a tésztába, a tetejét megvagdalják párhuzamos vonalakkal vagy kockára, tojással bekenik, megsütik, és kész a tepertős pogácsa. Vajas pogácsába vajat, túrós pogácsába tehéntúrót gyúrnak. Ezeket már borospohár szájával szaggatják ki. Úgy, hogy a megkelt tésztát elnyújtják kb. két ujjnyi vastagra, a poharat szájával belenyomják. A pohár mindig felvesz egy darabot, ennek a tetejét késsel megvagdalják, kockára, bekenik tojással, zsíros tepsibe teszik, megsütik, és kész a finom omlós pogácsa. Újabban a hájas omlós pogácsa is nagyon divatos.


Menyasszony pogácsa[szerkesztés]

Cigándon volt divat, de már rég kiveszett. Ternyey Istvánné így írja le: jó kemény tésztát gyúrnak, cukrot tettek bele, kevés sót, élesztővel tejet. Összegyúrják. Azután diónagyságúra kiszaggatják és jól meglisztelik. Ekkorra befült a kemence. Azt jól kipemetézték (a hamut ronggyal kiseperték belőle). A kiszaggatott tésztát szórólapáton beöntötték a kemencébe, mikor látták, hogy szép piros, tiszta szénvonóval kihúzták a kemence szájához, oda tartottak kisebbfajta teknőt, abba azután jó nagy vászonabroszt tettek, beleszedték a kisült pogácsát a vászonabroszba, jól ledörzsölték a száraz liszttől.


Pogácsa[szerkesztés]

Mikor a menyasszonyt elvitték a háztól, gyúrósurcot[1] kötött maga elé, teleszedte pogácsával, kiállt az udvarra, és a sok bámuló nép közé szórta kézzel.

Béles[szerkesztés]

A tésztát kézzel elnyújtják, ekkor tehéntúrót tesznek bele, a négy végét ráhajtják, tepsiben megsütik, ez a debreceni béles. Szokásban van kásával, mazsolával, dióval tölteni.


Rétesek[szerkesztés]

Régi debreceni eledel. A régi nagy lakodalmakat el sem lehetett képzelni rétes nélkül. A rétesnek való lisztet jó búzából külön őrölték, mert annak a tésztájának hártyavékonynak kellett lenni. Mióta egységes 0-ás lisztet őrölnek, a gazdasszonyok véleménye szerint jó rétest nem lehet sütni. A rétest tehéntúróval, almával, dióval töltötték, szépen megsütötték, és úgy felvágták apró darabokra. Ez a túrósrétes, almásrétes, diósrétes. Szokásban volt a káposztásrétes. Ezt úgy készítették Böszörményben, hogy a rétestésztába nem tettek tojást, csak vizet. Úgyanúgy nyújtották kézzel, mint más rétestésztát, csak nem olyan vékonyra, mint a többit. A savanyú hordós káposztát megpergelik. Ha kissé hűlt, az elnyújtott tésztára teszik, egy kevés paprikát hintenek rá és felhajtják.


Palacsinta[szerkesztés]

Tojásból, tejből, liszttel, egy kis cukorral vegyítve, egy fazékban megkavarták. A palacsintasütőt – mely cserépből volt, később pléhből, majd zománcozott zsírral megkenték, s erre a forró zsírra a pépből egy vékony lapnyit öntöttek a palacsintasütőbe. A pép hamar megsült, elébb az egyik oldalán, azután a másikon. Most kis túrót tettek a közepébe, vagy lekvárral megkenték, összegöngyölítették, megcukrozták és kész a palacsinta.

Pite[szerkesztés]

A palacsinta válfaja. Tojásból, tejből, lisztből kavarják, sűrűbbre mint a palacsintának. Megzsírozott tepsibe öntik jó vastagon. Kemencében sütik. Olykor egy kis élesztőt is tesznek bele, úgy kavarják és sütik meg. Ez a kőtt pite.


Kövön sült[szerkesztés]

A pépszerű tésztából sütött süteményeknek ősi fajtája a kövönsült. Igazi ősi eledel, melyet az ázsiai nomádok ma is sütnek.


Ternyey Istvánné a Bodrogköz legjobb sütő-főzője, egy 85 éves öregasszony szájavallása után így írja le a kövönsültet. Az agyagpalakövet Géres községből vették. Ezt a nagy lapos követ vaslábra tették. A vasláb alá jó parázs tüzet tettek. Most nyársra húztak egy darab szalonnát, és a forró követ jó erősen bedörzsölték vele. A tésztát árpalisztből vagy vótér-ből kavarták. Az árpa vagy vótér lisztet előbb sűrű rostán áteresztették, azután ritka szitán átejtették, majd sűrűn átszitálták. Vízbe vagy tejbe kevés sót tettek, tojást ütöttek. Lassan hozzákeverték a lisztet, sűrűbbre hagyták mint a palacsintatésztát. Fakanállal jól elkavarták s rácsorgatták a forró kőre. Amikor a széle pirult, akkor megfordították és a másik oldalát sütötték. Ha ez is megsült, levették és már fogyasztották is. Nagyon dicsérték, akik ettek belőle. Ha egy megsült, újra megkenték a követ szalonnával és csorgattak rá tésztát. Megesett, hogy három-négy kövön sütöttek egyszerre. Később a követ elhagyták. Kiszorította a 30-40 cm átmérőjű öntött vaskorong, mely három vaslábon állt. Ezt a kész edényt kövönsütő formának nevezték később is. Ma már a Déri Múzeumban őrzik.



Levelen sült[szerkesztés]

Csinálsz olyan tésztát, mint a palacsinta, csak sűrűbbre. Ha megkavartad, tengeri csuhát, a Bodrogközön suskó-t veszel elő, olyat, amelyik már meg van száradva. Azután megkened kenőtollal, olajjal a csuha levelet. Befűtöd a kemencét, kipemetézed a fenekét, Most teszel a pépből egy jó fakanállal a suskóra, és ezt egy kis lapáton rakod a kemencébe. Mielőbb megsül. Kiszedik és nagyon jó. Ősi magyar eledel, mely már annyira kiment a divatból, hogy száz asszony közül kilencvenöt nemcsak nem tudja megcsinálni, de nem is emlékszik ra


Dübbencs[szerkesztés]

A dübbencs-et úgy csinálják, hogy kenyérsütéskor a kenyértésztából egy darabot levágnak, disznózsírral jól összegyúrják, azután elnyújtják, megzsírozzák és felgöngyölik. Tepsibe teszik és megsütik. Jó erős tésztaétel. Szokták nevezni dubbancs-nak, kőttes-nek vagy varjú-nak.

Bika[szerkesztés]

Egészen hasonló, de különös nevet visel a Kunságon a bika nevű tészta. Ezt is kenyérsütéskor vágják le a kenyértésztából. Vastagon elnyújtják, disznózsírral jó vastagon bezsírozzák. Két végét behajtják A behajtást is megzsírozzák és egymásra fordítják. Tepsiben a kemencében a kenyérrel megsütik pirosra. Az ilyen négyrét hajtott tészta úgy néz ki, mint egy könyv. Méretei tekintélyesek: 20 cm hosszú, 14 cm széles és 5 cm vastag. Nagyon jó, nehéz, zsíros eledel. Hogy miért nevezik biká-nak, nem tudjuk megállapítani. Talán azért, mert nagy, nehéz tészta. A Nagykunságon a népnek ősi eledele volt, ma már alig ismerik.



Aranygaluska[szerkesztés]

Úgy kell csinálni, mint a fánktésztát, lisztes nyújtótáblára tölteni. Egy szalagot elvág belőle. Lisztes táblán elvágja, belemártja a zsírba, diót, mandulát, mazsolát szór rá cukrosan. Lábosba teszi. Megsüti. Mikor kiborítja, szétesik. Ez a jó.


Lepín[szerkesztés]

Kőtt tészta (liszt, tej, zsír, vaj, cukor). Mikor a tészta jól kikelt, elnyújtják a tepsiben. Túrót felcukrozzák, egy tojást ütnek bele. Ez a töltelík. Ezt a töltelíket beleteszik, vagy a másik felével a tésztának befedik, vagy vékony szalagokkal kockásan befedik. Tepsiben megsütik. Felszeletelik. Ez a túróslepín. Kedves eledele lehetett a debrecenieknek, mert a nóta így szól róla:

„Tepsibe sütik a lepínt, Úgy csalogatják a legínt. Ha a lepínt megettítek; A lyányomat elvegyítek!"

Lepény[szerkesztés]

Lepény, debreceniesen lepín, Cigándon lángos. A kalácsnak bedagasztott tésztát ha megkelt, zsemlyenagyságúra kiszaggatja, vékonyra elnyújtja, megkeni olajjal, zsírral vagy vajjal, azután összehajtja. Tetejét tojással megkeni, megsüti a kemence fenekén. Kiszedés után tollseprűvel megsepri, a fenekét zsírral megkeni és készen van.

Vízen kullogó[szerkesztés]

Kabán sütik. 1/2 liter tejből, hat tojásból, négy kockacukorból, és annyi lisztből, amennyit felvesz, megkavarják, még egy kis sót tesznek bele. Fehér ruhába kötik és hideg vízre teszik. Hogy a vízben el ne merüljön, madzaggal a fazék füléhez kötik. A tészta addig ül a vízen, míg meg nem fordul. Ha megfordult, megkelt, ezután deszkára töltik, kristálycukorban megfordítják, kivagdalják, patkóalakra hajtják, tepsibe teszik, melyet előzőleg megzsíroznak, s a kemencébe szép pirosra megsütik. Ünnepi eledel.
  1. kötényt. szerk.