Ugrás a tartalomhoz

Állatok/Kétszárnyúak

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 6788 bájt

Állatok

Kétszárnyúak


Kétszárnyúak
A házilégy (Musca domestica) feje közelről. Jól látszik a két hatalmas összetett szem, a rövid csápok és az erős kitinszőrök.
A víz felületén lélegző szúnyoglárvák
Fémzöld döglegyek (Lucilia sericata) egy húscafaton
Vért szívó Aedes aegypti nevű szúnyogfaj
A pöszörlegyek (Bombyliidae) vastag kitinszőrbundájukkal igen látványos megjelenésűek.


Kétszárnyúak
(Diptera, Syn: -)
Más neve(i): -


A kétszárnyúak a rovarok osztályának, szárnyas rovarok alosztályának (Insecta) egyik rendje. A bogarak (Coleoptera), a lepkék (Lepidoptera) és a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) mellett az egyik legsikeresebb rovarrend, melyet hatalmas fajszámuk bizonyít: idáig mintegy 120 000 fajukat írták le – ezek közül Magyarországon körülbelül 9500 faj él.
Testhosszuk a mm tizedrészétől egészen 8 cm-ig terjed.
Fejük szabadon mozgatható, keskeny nyakkal ízesül az előtorhoz. A fejen két nagy összetett szemet találunk; ezek olykor (pl. a böglyöknél) az egész fejet elfedik. Emellett többnyire 3 egyszerű pontszemük is van. A szúnyogalkatúak hosszú csápja sok ízből áll, a légyalkatúak csápja rövid, kevés ízből áll.
Szájszerveik soha nem rágók, hanem szúró-szívók vagy szívó-nyalók. A kétszárnyúak szúró-szívó szájszervében ormány vagy szipóka (rostrum) alakult ki. Az alsó ajak állrésze hosszúra nyúlt, vályúszerű, a megnyúlt felső ajakkal együtt zárt csövet alkot. Benne 5 szúrósörte található, amik a 2 rágóból, a 2 állkapocsból és a hipofarinx nevű szájszervi egységből keletkeztek. Az állkapcsi tapogató megvan, az alsó ajak tapogatói csökevényesek. A megszúrt állat testfolyadékát a hipofarinxból és a felső ajakból kialakult csatornán szívja fel az állat, miközben a hipofarinx belsejében lévő vékony csatornán nyálat juttat az állat testébe – ezzel betegségeket terjeszt.
A nyaló szájszervek az előbbiek módosulatai. Az ormány (rostrum) alsó felét alkotó alsó ajakrészen az ajaktapogatók ajakpárnákká (labellum) alakultak. Ezeken finom kitincsatornák vagy kitinfogacskák találhatók, amelyekkel vagy felszívják a folyékony állagú táplálékot (csatorna), vagy felmorzsolják a növényi pollent (fogacska). Egyes fajok szájszerve csökevényes.
Az elő- és utótor igen keskeny, szorosan összeforrtak a jól fejlett középtorral. Ezen helyezkednek el a járólábak, amik csak nagyon ritkán módosulnak (például az elülső pár ragadozásra). Lábfejük hat ízű, a hatodik, úgynevezett karomízen nő a két a karom. A karmok alatt foglalnak helyet a kétszárnyúak jellegzetes tapadókészülékei, amikkel akár függőleges, sima felületeken (az üvegen is) jól másznak. A tapadókészülék két tapadópárnából (pulvillus) áll; ezekhez olykor egy harmadik (aerolium) is csatlakozik.
A toron vannak a jellegzetes szárnyak. Az elülső pár általában jól fejlett, a hátulsó pár bunkós csökevénnyé, ún. billérré (haltera) alakult. A dobverő alakú billér olyan egyensúlyérző szerv, amelynek alapjánál a
  • chordotonális szerv mellett
  • Hicks-féle szemölcs, valamint
  • nyomást és feszítést érző (kampaniform) receptorok találhatók.
A billér izmokkal mozgatható, így egyesek azt tartják, hogy az elülső szárnyak tágasságának beállításában is van szerepe. A fejlett elülső szárnypár mindig hártyás, erezete nem túlságosan gazdag, olykor színfoltok is lehetnek rajta. A rendnek vannak szárny nélküli csoportjai is. A szárnyak erezete a családok elkülönítésének fontos bélyege. A szárnylemez hátulsó-belső pereme felgyűrődve fülszerű képleteket alkothat:
  • fiókszárny (alula),
  • szárnypikkely (distycalypter),
  • torpikkely (basicalypter).
Potrohuk szelvényeinek száma változó, a legkevesebb 4−5 szelvény. Rajta gyakran kutikuláris képződmények (serték, szőrök, pikkelyek) nőnek. Függelékei is vannak (két cercus és két stylus). A hímeknek párzószervük, a nőstényeknek a peték lerakására szolgáló tojócsövük van.
Belső morfológiai különlegességeik például a nyelőcsövük szívógyomorral függ össze; Malpighi-edényeik száma kicsi, csak 4−5; a potrohban a hosszanti tracheatörzsek hatalmas léghólyagokká olvadtak össze; az idegrendszerük fejlettsége a kezdetleges hasdúclánctól a szinte teljesen összeolvadt dúcokat tartalmazó idegrendszerig terjed; petefészkeik változó rekeszűek.
A nemi kétalakúság elég gyakori a rokonsági körben, és olykor igen erőteljes. Posztembrionális ontogenezisük a totális metamorfózis (teljes átalakulás). Általában peterakók, de kivételesen ismertek lárva- és bábtojó kétszárnyúak is. Lárváik láb nélküli nyüvek, melyeknek vagy megvan a fejük, vagy behúzódik az előtori részbe (fejetlen lárva). Bábjuk a fejletlenebb alakoknál múmiabáb, a fejlettebb kétszárnyúaknál tonnabáb. Ennek burka az imágó kibúvása előtt mindig határozott helyen és alakkal reped fel, melyet a rendszerezésben is felhasználtak (pl. Dudich−Loksa-féle rovarrendszer). A kétszárnyúak lárvái lehetnek víziek és szárazföldiek is. Többségük növényevő, de ismeretesek ragadozó és parazita lárvák is. A szárazföldiek többnyire földben, trágyában, bomló állati tetemekben, korhadó fákban, virágos növényekben, gombákban stb. élnek. Egyes fajok akár gubacsot is képeznek a lárváiknak.

Rendszerezés

A rendet két, a külső morfológiai jegyek (testalkat, csápok stb.) alapján jól elkülöníthető alrendre osztják:
  • hosszúcsápúak vagy szúnyogalkatúak (Nematocera);
  • rövidcsápúak vagy légyalkatúak (Brachycera).
A szúnyogok teste karcsúbb, csápjuk és lábuk hosszabb. A légy zömökebb testű, rövidebb csápú és lábú állatok.
Az alrendeket alrendágakra osztják. Mintegy 120 000 ismert faj 155 családban és 2 alrendben.


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia Kétszárnyúak


Tóth József: Erdészeti rovartan - Agroinform Kiadó (2014).

A Wikimédia Commons tartalmaz Kétszárnyúak témájú médiaállományokat.