Címerhatározó/Aba nemzetség címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Aba nemzetség címerével foglalkozik.


Aba Sámuel, Magyarország királyának (1041-1044) pénzei
Aba Sámuel valószínű leszármazása (lásd a képleírást)

A nemzetség ősi címere a pólya lehetett. Egyes ágaknál később a sas is szerepel.

Közös czímere van néha az egy nemzetségből származó több családnak mint az Aba nemzetségből származó: Athinai (4-ik ábra), gagyi Báthory (5-ik ábra), Berthóti, Csirke, Frichy, Gagyi (6-ik ábra), Hedry, Keczer, Kompolthi, Lapispataki, Segnyei, Sirokai, Somosi, Sólymosi és Vendéghy családoknak, mely czímerekben a pólyák vagy vágások és a sas, különösen ez utóbbi, mely csőrében lombífüzért tart, a főtypus.1 [1 Megjegyzendő, hogy az Aba nemzetségből származtak még a Buda-mériek, nádasdi Laczkfiak és Vitézek, a mely családoknak czímerét ez idő szerint még nem ismerjük, továbbá eddigi tudásunk szerint a Rhédeyek is, a kik az Aba nemzetségbeliektől mindenben különböző czímert használnak.] (Bárczay 1897. 6. l.)

533. Aba-nemzetség.

A XII. és XIII-ik században, tehát azon korban, melyből már bőven vannak okleveles bizonyitékaink, úgy találjuk, hogy mindazon óriási kiterjedésü birtokok, melyeket Anonymus szerint a honfoglaló Árpád Edönek és Edömérnek adományozott, a nagynevü Aba-nemzetség uralma alatt állottak, mely nemzetség kétségtelenül e két vezér ivadékának tekintendő. E birtokok: Hevesmegye nagyrésze, a Taktaköz s Abaujvármegye nagyrésze, fel Eperjes szomszédságáig. E nemzetség egyik előkelő tagja: Sámuel a nádor, a XI-ik század elején földvárat épittetett a Hernád partján, ettől vette a megye is nevét és családját a legnagyobb fényre emelte akkor, midőn őt a nemzet bizalma a királyi székbe ültette. Családja még századokon át a hatalom polczán maradt. Ez adta Finta nádort, ki ellen IV-ik László, s Omode nádort, kinek fiai ellen Róbert Károly viselt hadat. A rozgonyi síkon lezajlott véres ütközet után az Omodefiak csillaga is letünt ugyan, de Károly király még sem találta helyén, hogy e még mindig hatalmas családnak kezében oly várakat tudjon, minő Göncz és Szaláncz volt. Az előbbit 1318-ban leromboltatta, az utóbbit Drugeth Vilmos nádor cserélte el több sárosmegyei faluért, hol az elébb hatalmas dinaszták utódai szerény köznemesi családokat alapítottak s apái lettek a Hedryeknek, Berthótyaknak, Sirokayaknak és Frichyeknek.

A nemzetség ez ága a csere folytán megszünt a vármegye tagja lenni s részben ki is halt. A Berthótyak s a Hedryek élnek még Sárosvármegyében. Az utóbbi család két tagja fél ezredév mulva ismét visszaköltözött Abaujvármegyébe s egyikét képezi azon kevés számu még élő családainknak, melyek a megyének ősbirtokosai voltak.

Az Aba-nemzetség ez ágazatán kívül éltek még a megyében, ezekkel ugyanegy törzsből származó, de szerényebb multu és vagyonu ágazatok is. Igy a nádasdi Laczkfiak, kiknek családja a XV-ik század végén halt ki; a pólyi és idai Chyrke-család, mely Fel-Idát, Pólyt, Gárdot, Hilyót birta s a XVI-ik század közepéig élt, a most is élő lipóczi Keczerek a nekcsei ágból s végül Gereven Comes utódai.

534. Gereven comes valószinüleg szintén a nekcsei ágból származott, birtokai: Gagy-Bátor, Vendégi, A. és F.-Gagy, Ujlak, Keresztéte, Velehenye, Apáti, Szemere falvak és praediumok voltak. Három családnak lőn törzsatyja: a Gatyi-családnak, mely Felső-Gagy várkastélyában székelt s a XVI-ik század első felében halt ki; a XVII-ik század végén kihalt Báthoryaknak, kiknek kastélya Gagy-Bátorban állott s végül a Vendéghyeknek, mely család most közeleg kihalásához.([Borovszky: Abauj-Torna vármegye nemes családai http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0001/56.html])

A nemzetségből származik még a Kőszegi család is.


  • Irodalom:

Körmendi Tamás: Az Aba nemzetség címerváltozatai a középkorban. In: Turul 84 (2011) 109--122., 129--130.[1]


  • Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Pecsi rovaspajzs.jpg    Érdekességként mutatjuk be a Szent Benedek-templom rovásfeliratos címerpajzsát, mely az Aba nemzetséghez is köthető. A pécsi városfalak feltárásakor, 1984-ben került elő a fal déli szakaszán. A XIII. sz. végén gótikussá építették át. Körülötte egy temető terült el. A kőbe vésett pajzs 6x8 cm méretű, ma a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzik. A lelet kormeghatározására két adat vehető figyelembe. Egyrészt a pécsi Benedek-templom az 1232. évi pápai tizedjegyzékében fordul elő először. Másrészt ismert, hogy a Pécsi Egyházmegyéhez tartozott az Aba nemzettség szállásterülete Baranya-Somogy határán. A mai napig is fennálló Abaliget község, mint birtokközpont az 1323-i pápai tizedlistán már jelentős helyként ismert. A felirat Forrai Sándor megfejtése szerint valószínűleg sírfelirat, amely így hangzik: „Aba szentjei vagyunk, aki Eszter, Anna, Erzsébet”.

A pajzsmező felső része sérült, de a rovásírás jól látható. Két átló a mezőt négy részre osztja. Feltehetőleg a Benedek rend monogramjaként nevének kezdő B betűjét adja. A monogram két szárát alul egy egyenes köti össze, amivel a B jelbe a rovó (véső) az A jelét is belerótta: [rovásírásos X, fektetett hegyes csúcsú P] Olvasata így: a BA

A mezőrészek olvasását jobb szélről kezdve két ligatúrát találunk, felbontásai a következők:
[rovásírásos karakterek]=Szent.|
[rovásírásos karakterek]=VaGYUNK (lásd: Nikolsburgi ABC "unk" jelét)

A felső mezőrész jelei jobbról balra = aKIeSZTeR

Bal mezőrész fentről lefelé = ANa, eRZSéBeT

A teljes olvasat tehát:
ABA SZENT(je)I VAGYUNK (AKI)
ESZTER, ANNA, EZSÉBET


A címerpajzsos pécsi kő (1250 körüli időkből)

Pécsett, a Citrom utcában a gázvezeték fektetését megelőző ásatáskor talált rá Kárpáti Gábor régész 1984-ben, az egykori, középkori Benedek rendi templom közelében, a temető szélében összegyűlt építési törmelék között. Ma a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzik, az itt közölt fényképet is ők bocsátották rendelkezésünkre. A kb. két öklömnyi nagyságú kő sík felületébe vannak karcolva a jelek és a címerpajzs alakzat, mely 7,6 cm magas és 6 cm széles. Egykori tűzvész okozta elszíneződés nyomai ma is jól láthatók az írott felületén, melyből következik, hogy akkor beépített állapotban volt.

Kukai Sándor építész olvasata: aBA, ToRoD, TeGYÜNK, KAJSZaTeS, ANYa, ZseBeD. A pajzson kívül: JeNe JeNe RÓT íRáS (a NAGYBETŰ a kiírt, a kisbetű a kihagyott jel olvasata).

Forrai Sándor olvasata: aBA SzeNTjeI vaGYUNK aKI eSZTeR, Anna, erZSéBeT.

Shield runic.jpg A címerpajzsos rovott kő

Megfigyelésem szerint föltünő a címerpajzs kicsiny, tenyérnyi mérete, ami arra enged következtetni, hogy ez akár egy mesterjegy vésete is lehet. Talán a templom munkálatait végzők örökíthették meg így magukat, saját kezűleg bekarcolva a nevük kezdőbetűit (négy esetben). A többkezűséget az eltérő minőségben kivitelezett betűformákon túl az is megerősíti, hogy aki olyan ötletesen összerótta a címerpajzs „átlóját” kitevő „B” betűt az annak aljába fektetett „A” („Á”) betűvel, az miért ne rótta volna rá az „N” betűre a mellette kínálkozó „A” betűt? Egyébként, ha ennek az A-nak az irányát nézzük, akkor az írás balról-jobbra tartó. Azonban megfordul az írás iránya azon a lenyomaton, amit erről a vésetről – akár mindennapos használatra – agyagból vehettek. Ehhez a változathoz kívánkozik, hogy a Benedek-rend fogalomtára így határozza meg az apát fogalmát: „(arámi ab ’atya’, abbá ’atyám’, Jézus így szólítja meg Istent, Mk 14,36) A kolostor vezetőjének titulusa. Jézus korában az abbasz jelentése ’családapa’ volt, ma ’szerzetesatya’”. Ebben az esetben a nevek kezdőbetűi a helyi Benedek-rendi kolostor szerzeteseinek neveit jelenthetik. Tehát a legfőbb jegy: AB vagy ÁB, majd: BBZS, NA, SZRT(TN)SZIK, DN VAGYUNK. (Szondi Miklós: Magyar rovás [3])


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs