Címerhatározó/Keczer címer

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Keczer családok címerével foglalkozik.

lipóczi Keczer

[Nagy Iván] - Keczer család. (Lipóczi.) Mint ágazott le a család, és mely nemzedék mily névvel különbözteté magát, azt a nemzékrendi táblázat mutatja. A családi táblázatokon 147álló jegyzetek szerint az ötödik izen álló Sándor vagy Sanrin V. László királytól nyerte adományban Zaránd vármegyében Lakot, Radványt, ugy Lipócz várát, Peklint és Misket is *. Fiainak egyike Péter utódaiban miskei Drági nevet viselt; és emez ágon János Radványról neveztetvén, leánya fiusitása által a Radvánszky család gazdagitását eszközlé.Sandrinnak fiától Istvántól ered le mostanáig a Keczer család. Nevezett Istvánnak fia Ambrus I. Ferdinand király korában élt, és mint a család nemességét 1631-ben megerősitő czimeres oklevél mondja, ennek hive levén, a Szapolyai pártja által Lipócz várában ostrom alá fogatott, és ott 1543. táján megöletett. Halála iránt sajnálkozva irt Martinuzzi György Szapolyai kanczellárja, Sáros vármegyének, és az esemény megtörténtét tudta és akarata elleninek nyilatkoztatván, meghagyja, hogy Lipócz vára adassék vissza fiának Andrásnak *. FiaAndrás, ki 1581-ben Sáros vármegye alispánja volt *, és e hivatalt kilencz évig viselte. Több rendbeli hadjáratokban vévén részt, 1594-ben Fülek vára visszavételekor az egész magyar gyalogság főkapitánya volt; végre felső Magyarországban fő hadi biróvá neveztetett, és haláláig az ausztriai ház hűségében maradt *. Fiai közűlII. András fiatal korában gróf Thurzó Györgynél, a bányavárosi véghelyek főkapitányánál szolgált, mint annak fegyvernöke, és miután Bécsből, hová Thurzó által a német nyelv megtanulása végett küldetett, visszaérkezett, urának oldalánál részt vett 1602-ben Pest visszavételében, 1603-ban Buda ostromában. – 1604-ben Bocskai támadása idejében, Kassára küldetett Thurzó által a támadók elleni működésre, és ezen időközben Tokaj és Várad védelmében is részt vett, majd pedig mint futár a felső Magyarországban táborozó Basta Györgyhöz Mátyás főherczeg titkos levelét juttatá el; és miután Biche várát véres ütközet után feladák, Thurzóval együtt Letavá várába voná magát. 1611-ben a felső magyarországi hűségben maradt megyék által Prágába küldetett Mátyás királyhoz követségbe segély végett, és még ugyanazon évben Kálló vára ótalmában is részt vett. 1616-ban a felső magyarországi megyéktől ismét Prágába küldetett 147eme vidéknek adandó segély végett. A következett Bethlen Gábor féle fölkelés idejében szintén előbbi hűségében maradt meg. 1622-ben a Sopronyi országgyülésre Sáros megye követeül küldetett; a következett 1623-ban a felső tizenhárom megyék követeül küldetett Bécsbe a hódolat megviteleül. 1625-ben a Sopronyi országgyülésen ismét mint Sáros vármegye követe volt jelen *, valamint szintén az 1635-ki országgyülésen is *. 1631-ben nyerte ősi családi czimerének megbövitését. Gyermekei voltak: II. Ambrus, Sándor, III. András, Menyhért, és Sára, Mária, Anna, Zsuzsa, Klára, kikről alább.II. Andrásnak testvére I. János, ki 1631-ben testvérével együtt nyerte a családi czimer bővitést, nejétől nagy-mihályi Csanády Borbálától nemzé: Istvánt, Ferenczet, Jánost és Annát. Ezek közűl Istvánnak Fuló leánytól fia Sándor 1709-ben Rákóczy alatt az oeconomicum consilium Senatora volt; testvérének Jánosnak fia István pedig 1741-ben czimzetes makari püspök *.Visszatérvén II. Andrásnak gyermekeihez, ezek közűl Menyhért külföldön élt, nejével Máriássy Erzsével együtt. – Sándor párbajban halt meg. II. Ambrus Tököly Istvánnak Késmárkon leghívebb embere volt; és pompaszerető, vendégeskedő urának javai az ő gondolkodása által csak szaporodtak. Érdekes tudni, miként jellemzi őt Bethlen Miklós, ki Telekivel Tököly Istvánt meglátogatván Késmárkon, Keczert is ismeré; ide vágó szavai ezek: „De mindezekre őtet (t. i. Tökölyt) segitette egy Keczer Ambrús nevű, köszvény miatt kezetlen lábatlan, ágyban fekvő, és székben hordozott főemberszolgája, kihez hasonlót sem láttam, sem hallottam, sem olvastam soha, hogy a más ember dolgában, kihez sem atyafisága, sógorsága, sem semmi világi testi relatiója nem volt, sem magának, sem atyafiainak semmi haszna, interesse nem volt (mert magának sem felesége sem gyermeke, másként szép főemberi jószága, melyet vesztiben hagyott az öcseinek András és Menyhártnak, kik tisztességes gazdák, főemberek voltak) olyan szorgalmatos legyen; mert az erre az emberre magára, gyermekeire (mert özvegy volt ekkor Tököli) a disznópásztorra, a béres bocskoráig ugy viselt gondot, hogy azt nem lehet kimondani. Fuit miraculum voluntariorum servorum.“ * Ambrusnak testvére149III. András 1659-ben Sáros vármegye követe volt *; és ugyan ez évben nejével Csicséry Zsuzsannával hevesmegyei Pásztó mváros, Hasznos, Bátor, Terebes egész puszta, és Lengyeled, Puszta-Bátony birtokrészekbe, nemkülönben nógrádmegyei Verebély és Sós-Hartyán helységek, Tót-Vereb és Tepke puszták birtokába iktattatott, de többen ellentmondtak *. Az 1662-ki országgyülésen egyike volt ő az evangelikus ügy legbuzgóbb védőinek. 1687-ki mart 5-én Caraffa által az eperjesi vérpadon legyilkoltatott *. Ugyanakkor veje Zimmerman Zsigmond, mart. 22-én pedig fia Gábor, és másik veje Sárossy Márton szintén Caraffa parancsára Eperjesen lenyakaztatott *. Már 1690. jul. 28-án örökösei részére uj adomány-czimen minden javaira kir. megerősités adatott *; de 1700-ban is a kir. ügyész azokat még Nigrelli számára kérte megerősiteni *. Nejétől Csicsery Zsuzsannától több leány-gyermeken kivül az emlitett kivégzett Gábor, és András nevü fia volt. Mindkettőnek István nevü fia maradt. Ezek egyike 1710-ben Jenában járt az akademián *.És itt – mint látjuk – a családfa folytatása a mult század elején megszakad, melynek adatok hiányában kipótlását nem eszközölhetvén, a most élők közűl csak a következőket emlithetjük meg:Keczer Bertalan, ki 1846-ban Sáros vármegye szolgabirája volt, birtokos Bogdányban és Bunyitán.Keczer Imre (lak. Bogdányban) birtokos Bogdány, Bunyita és Zsegnye helységben.Keczer György (lak. Bogdányban) birtokos szintén a most emlitett három helységben.Keczer Károly (lak. Eperjesen) birtokos a nevezett három helységben és azon fölül Lápispatak, Keczer-Lipócz, Ófalu, Tuchrina helységekben.Keczer Tamás (lak. Lápispatakon), birtokos Bunyita, Lápispatak, Keczer-Lipócz, Ófalu, Keczer-Peklin, Tuchrina, Várkony és Zsegnye helységekben *.150A család czimere – mint az 1631-ben aug. 4-én II. Ferdinand király által megbővíttetett, következő: a paizs négy részre oszlik; az 1-ső és 4-ik osztály vörös udvarában egyfejü fekete sas szemlélhető szétterjesztett szárnyaival, melyek körül a jobboldalin aranykorona ragyog, a sasnak csőrében arany gyürü füg. A paizs 2-ik és 3-ik osztálya kék udvarában hátulsó lábain álló, kettős farkú oroszlán látható, első jobb lábával arany keresztet tartva. A paizs közepét egy kissebb császári koronás paizs foglalja el, melynek fekete udvarában arany F betü (Ferdinand nevének első betüje) ragyog. A paizs fölött két koronás sisak áll, a jobboldalin a leirt oroszlán, a baloldalin fekete oroszlán látható. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-vörös. Keczer (lipóczi). Régi család az Aba-nemzetségből annak Nekcsei ágazatából. – A családból András Rudolftól 1584. czímerujitó armálist nyer. (Ered. K. Miklós tulajd.) András 1631-ben II. Ferdinándtól bővített czímert nyer. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosmegyében András, Antal, László, Pál fordulnak elő az igazolt nemesek között. – Vö. NI. VI/144–50.; Tóth I/342–9.; Csoma 316., Nemzets. czímerek 16.; Orosz 141.; Mel. 43.; Siebm. 295., pk. 75.; Századok XXIV/20–43.; rcsk. [Kempelen] [Révay] -Keczer (lipóczi teljesebben lipóczi és nekcsei), régi sárosvármegyei nemesi család, mely okleveleinek tanusága szerint az Aba-nemzetségből vette eredetét. Legelsőben a XII. sz. -ban emtítik. Sükösd (Sixtus) volt a család őse. Fia, Demeter (1212-43) előbb II. Endre király fiának, Kálmán hercegnek nevelője volt, s mint ilyen édes testvérével Abával együtt el is kisérte a herceget Galiciába, melynek királyává választották. Mikor a rutének többsége föllázadt Kálmán ellen, Sükösd fiai életveszélybe kerültek, Aba elesett, Demeter pedig sokáig raboskodott Vladimir várában, Kiszabadulván, mint étekfogó-mester követte II. Endrét a szentföldre és vitézül harcolt. Három fia közül I. Sándor (1241-71) IV. Béla király személyének megvédője a Sajó mellett, utóbb kisérője a dalmut szigeteken, II. Demeter (1263-71) a király és fia között felmerült viszályokban IV. Béla hűséges embere és I. Péter (1263) a lipóczi K. -család közvetlen őse. A Sándorfiak közül kiválik II. Sándor (1282-1320), a rozgonyi hős, akit a váradi székesegyházban temettek el. A Péterfiaiktól származnak a mostanig élő lipóczi K. -ek. Az első, aki a K. nevet viseli (dictusi Kecher) III. Péte r, Lukácsnak (1282-1314) fia és IV. Demeternek (1375) apja. II. Andrásban a család nagy vagyonra és hatalomra emelkedett. II. András 1606-1635-ig Sáros vm. alispánja, a hűségben maradt megyék követe Prágában Mátyásnál, 1623 a felső XIII megyék hódolatának vivője Bécsben. Ambrus Késmárkon Thököly hűséges úrszolgája (miraculum voluntarium servoram, mondja róla önéletírásában gróf Bethlen Miklós). III. András és fia, Gábor, a Caraffa Antal által (l. o. és Eperjesi vértörvényszék) felidézett rémuralom áldozatai közé tartoztak. I. András és veje, nemes cselfalvai Zimmermann Zsigmond vagyonos eperjesi polgár az eperjesi protestánsok oszlopos emberei közül valók voltak. Caraffa 1687 febr. 16. elfogatta K. -t és Zimmermannt, kiket a vérbiróság márc. 5-én lenyakaztatott. Márc. 22. kivégezték K. András fiát, Gábort és vejét, az ifjú Sárossy Mártont. A halálbüntetésen kívül a családot vagyonilag is sujtották. II. András harmadik fiának a bujdosó Menyhértnek fia, Sándor a kuruc költő 1697. párbajban esik el. Caraffa üldözései közben a kincstár hűtlenség címén elkobozta a lipóczi és pekléni uradalmakát. III. András nővére Klára (férjezett Szinnyei Merse Miklósné) kitűnt hősies bátorsága által, amennyiben saját életével játsza a bátyjának fejét az eperjesi vesztőhelyről elsikkasztotta és a szinnyei templomban eltemettette. A család ifjabb ágazatából K. János utódai közül kiemelendő K. Tamás fia, Miklós, cs. és kir. kamarás (szül. 1837 júl. 2., megh. 1907 nov. ), aki mint sportsman kiváló szerepet játszott. Országgyűlési képviselő is volt.

(Steinprincz Elemér nyomán, Péchy családfakutatás [1])

Wappen, altes, a): In S. ein # Adler, im Schnabel einen g. Ring haltend. – Kleinod: Die Schildfigur. – Decken: #s. (Deák F. Lápispataki bizottság jelentése. A. tört. társulat 1878 vidéki Kirándulása. 138 l. – Siegel mit voller Umschrift d. d. 1635 des Franz Keczer v. Lipócz, aus d. Ibrányischen arch. zu Jenke, bei Ungvár). NB. Dieser, vom Adler im Schnabel gehaltene Ring, – welcher im Uebrigen, auf gleichzeitigen Keczer’schen Siegeln, auch hie u. da fehlt, dürfte ursprünglich nichts Andres als ein grüner Kranz gewesen sein, wie wir es unten sehen werden. Wappen, b): Geviertet von S. und R.; 1 u. 4 der Adler des Stammwappens; 2 u. 3 ein doppelschwänziger g. Löwe. – Kleinod: Der Adler. (Wappenvermehrung d. d. 1584 für Andreas Keczer. – Siehe: Deák F., wie oben). Wappen, c): Geviertet von R. u. B. mit # Mittelschild, worin der gekrönte g. Buchstabe F.; dann 1 u. 4 der Adler wie oben, der linke Flügel hier besteckt mit einer g. Krone; 2 u. 3 ein doppelschwänziger g. Löwe, mit d. Rechten ein Kreuz emporhebend. – Zwei Helme: I. Der Löwe des Schildes. – Decken: #g. – II. # Adler. – Decken: rs. (Wappenerweiterung v. König Ferdinand II. d. d. 1631 für Andreas Keczer II., nach Fejérváry C. Mscr. im National Museum BPesth. – Auch verschiedene Siegel). NB. Der Adler mit d. Ring im Schnabel, wie im Wappen a) oben, und wie bei c), – hier nebstbei auch mit gekröntem Flügel, entspricht genau der diesbezüglich ältest bekannten Wappenfigur der Gagyi v. Gagy vom Genus Aba, mit dem Unterschiede, dass der Adler dort einen „Kranz“ im Schnabel hält, und keinen „Ring“ – womit die langausgesprochene Vermuthung zur fast völligen Gewissheit erhoben erscheint, dass das uradelige, angesehene, annoch im Sároser Ctte blühende Geschlecht Keczer v. Lipócz, gemeinsam mit den Báthory de Gagy, Berthoti, Frichi, Hedry, Sirókay, Segnyey, Somossy u. Vitez, seine Abstammung vom Genus Aba ableitet. – (Siehe: Csoma Josef, Magyar sírkövek. Turul V. 1887 pag. 117–120 sowie „Genus Aba.“ Suppl. und N. J. VI. 144–150).

(Siebmacher)

Tóth:

Keczer-család: (a középkoron innen való). Legrégibb a keczerpekléni templom 1579-iki sirkőczímer-pajzsában a sas,csőrében gyűrűvel s a balszárnyán leveles koronával. A szárny legyezőalakra van szétnyitva: ezért jut a korona az akkori modorban a tollazatra. Az 1584-iki czímererősítésen: vörösben fekete sas, mely a csőrében rubintkővel ékített arany gyűrűt tart. Sd.: czím eralak növekvőn. Fk.: kék-arany, vörösezüst. Az 1631-iki czímerbővítésen: vörössel és kékkel négyelt pajzsban az 1. és IV. mezőben sas, balszárnyán koronával, de a XVII. stílus szerint a szárny közepébe illesztve. A szárnytollak sugárszerűen ágaznak szét.