Címerhatározó/Nekcsei címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Nekcsei család címerével foglalkozik.
Aba nembeli Lipóczi (Nekcsei) Demeter tárnokmester (1316–1338) pecsétje
Nekcsei Demeter (? - 1338) Károly Róbert tárnokmestere volt szokatlanul hosszú időn, 22 éven át. Az Aba nemzetség Lipóci ágából származott. Neki tulajdonítják Károly Róbert gazdasági és pénzügyi reformját, aminek során többek között firenzei mintára értékálló aranyforintot vertek. Az ő rendelésére készült egy bolognai műhelyben a Nekcsei Biblia.
Nekcsei Demeter az Aba nemzetség Lipóci ágából származott, kezdetben a család is Lipóci néven volt ismeretes. Demeter őseiről a XII. század második felétől vannak adatok: fontos szerepet töltöttek be már a XIII. századi királyi udvarban is. Nagyapja, II. András király főétekfogója, s az uralkodó Kálmán nevű fiának nevelője volt. Ő szerezte meg IV. Bélától, illetve Kálmán hercegtől a Nekcsei család két birtokközpontját, a Sáros megyei Lipóc és a Baranya megyei Nekcse uradalmát. Nekcsei Demeter apja, Sándor a muhi csatából Dalmáciába menekülő IV. Béla kísérője és védelmezője volt. Hálából megkapta Adorjánt, a valkói vár tartozékát és a Baranya megyei Csatárt. Nekcsei Sándor a hatalmas erdélyi vajda, Kán László nővérét vette feleségül. E házasságból négy fiúgyermek született. Demeter születési évét nem ismerjük, 1282-ben fivéreivel együtt, már felnőttként említik. Közel járhatott ötvenedik évéhez, amikor 1316. május 26-án már Károly Róbert tárnokmestereként írnak róla. E tisztét huszonkét éven át, haláláig betöltötte. Károly Róbert oldalán harcolt Demeter testvére, Sándor is, s a rozgonyi csatában való részvétele jutalmául több adományt is kapott. Még várat is építhettek 1312-ben Nekcsén. Ettől kezdve a testvérek Nekcséről nevezték magukat.
Nekcsei Demeter nevéhez fűződik az a pénzügyi és gazdasági reform, amely Károly Róbert új gazdaságpolitikája néven vált ismertté. Megalapozta az Anjou-uralkodók gazdasági hatalmát, s lehetővé tette aktív külpolitikájukat. Nekcsei Demeter volt az államháztartás tényleges feje, az ország pénzügyi és gazdasági politikájának legfőbb irányítója. Hatáskörébe tartozott a pénzverés, a só-, a vám- és a bányaregáléügyek irányítása. Ő rendelkezett a koronajavak felett, az ő kezében futott össze a még meglevő várgazdaságok irányítása is. Elképzelhető, hogy a tehetséges ifjú Demeter Itáliában szerzett tapasztalatokat, esetleg magasabb szintű iskolákat is végzett. Itt szerezhette kitűnő gazdasági ismereteit. Valószínűleg Demeter gondolta ki és valósította meg Károly Róbert új gazdaságpolitikáját.
Az 1323-ban elkezdett gazdasági reform egyik sarkköve a pénzreform volt. Megszüntették a rossz pénz verését, 1325-ben bevezették a firenzei mintára vert aranyforintot. Magyarország a korabeli Európa legfontosabb aranytermelő országa lett, s igen nagy ezüstkészlete is volt. A király Nekcsei Demeter sugalmazására erősen támaszkodott a városokra, támogatta a telepítéseket. A különböző kiváltságokkal támogatott polgárság adója jelenősen növelte a kincstár bevételeit. A tárnokmester munkásságának eredménye az 1336. évi magyar–cseh–lengyel kereskedelmi és vámegyezmény. A tárnokmester ellenőrizte (az esztergomi érsekkel egyetemben) a tíz pénzverő és bányakamarát. Tárnokmestersége idején több megye ispánja volt, s bírói tevékenységet is végzett.
Nekcsei Demeter az uralkodó közvetlen környezetében élt, hadjárataira is elkísérte Károly Róbertet. A tárnokmesteri szék központja a királyi székhellyel együtt változott. Az iránta megnyilvánuló őszinte bizalom jele, hogy XXII. János pápa is felkérte közvetítőnek egy vitás tizedügy kérdésében. A király és a királyné is megbízott ítélkezésében. Nem volt harácsoló természetű, s a zűrzavaros viszonyok között is mindig a béke embere volt, az ország gazdasági kincseinek hűséges őre és gyarapítója. Hűségére Károly Róbert a legválságosabb pillanatokban is számíthatott. Családja tagjaihoz bensőséges kapcsolat fűzte, anyagilag is támogatta őket. Három lánya volt, s a király megengedte, hogy fiúörökös híján lányai és azok fiai örökölhessék birtokait.
Demeter 1336 tavaszán súlyosan megbetegedett, végrendelkezett. 1338. november 2-án még említik a források, de 1339. január 30-án már a tárnokmesteri cím üresedéséről tudósítanak.[1]
- Irodalom:
PÓR ANTAL: NAGY LAJOS 1326-1382. MAGYAR TÖRTÉNETI ÉLETRAJZOK. BUDAPEST, 1892
Külső hivatkozások:
Lásd még: