Ugrás a tartalomhoz

Címerhatározó/Székely címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
(Székely címer szócikkből átirányítva)
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató


Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Székely családok címerével foglalkozik.



siménfalvi Székely

[szerkesztés]
Székely Mózes 10 aranyforintosa, 1603. Előlap
Székely Mózes erdélyi fejedelem arany pénze





  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:



Zekell 1380

[szerkesztés]
Ch→

Fejérpataky:

Nagy Lajosnak még egy czímeradományáról történik — sajnos - nem teljesen megbízható említés. Szirmay Antal Szatmár vármegye ismertetésében mondja, hogy a király 1380-ban Zekell Péter mosony-óvári kereskedőt megnemesítette és neki czímerül kereskedői vasmacskát adott. Ezt az adatot azonban semmi bizonyíték sem támogatja. Ha való Szirmay adata, ez volna az első czímeradomány, mely nemesítéssel járt és az első pajzsbeli új czímer, melyet magánegyén kapott. Azonban Szirmay idézeteiből megtanultuk, hogy más adatok által nem támogatott oklevélkivonatai óvatossággal használandók.** [** Szirmay után Fejér Cod. dipl. IX. 5., 400.]

  • Irodalom:

Monumenta Hungariae Heraldica. Magyar czimeres emlékek. I–III. Szerk. Fejérpataky László – Áldásy Antal. Bp. 1901-1902.; 1926. [MHH] I. 12. [1]

  • Külső hivatkozások:

Porkoláb alias Székely

[szerkesztés]

Babay György, testvérei Pál és Jakab rokonai, Péter fia Bálint és Ferenc fia Jakab, rokonaik: Bálint, Péter fia és Jakab, Ferenc fia, Zsigmond királytól Constanzban 1418. febr. 1-én címeradományt kaptak.

A címerlevél fölemlíti azon hasznos szolgálatokat, melyeket Babai György Franciaországban, Arragóniában, Angliában az egyházi szakadás megszüntetése s a római szent birodalom ügyeinek rendezése körül a király mellett teljesített.

«Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex omnibus Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris presentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare, et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii, velud e sole radii nobilitates legitimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster, dilectus Georgius, filius Nicolai de Boba, coram nostra celsitudine personaliter constitutus propositis et recensitis suis fildelibus servitiis, et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis, utique acceptis et laudandis, quibus nobis et sacro nostro regio diademati a longinquis temporibus in nostris agendis, prosperis scilicet et adversis, signanter in Francie, Arragonie, et Anglie regnorum, ac presentibus partibus, quas pro sacro sancte universalis ecclesie unione, et sacri romani imperu status reformatione feliciter peragravimus persone et rebus suis non parcendo indefesse studuit complacere, reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in presentium nostrarum literarum capite depicta maiestati nostre exhibendo, ab eadem maiestate nostra eadem arma seu nobilitatis insignia, sibi et per eum Paulo et Jacobo carnalibus, item Valentino filio Petri, et Jacobo filio Francisci congenerationalibus fratribus suis de eadem, nec non omnibus aliis et singulis suis consanguineis ipsorumque herelibus, successoribus et posteritatibus universis dare et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos prefati Georgii gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus diligentibus ac indefessis hactenus erga nostram caruit maiestatem, quotidieque claret, et inantea eo studiosius clarere potent et debebit, quo se et suos singularibus gratiis sentiet decoratos, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia eidem Georgio et per eum predictis Paulo et Jacobo fratribus, item Valentino filio Petri, et Jacobo filio Francisci ipsorumque herelibus, et posteritatibus universis ad prefati Georgii supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta, ac pictoris magisterio distincte descripta virtute presentium conferimus, imo ex abundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem prelibati Georgii et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, damus et conferimus ac elargimur, ut iidem Georgius ac alii supradicti ipsorumque heredes, et tota posteritas nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus literin circa caput appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo in antea preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio, ac de tanto munere singularis gratie antefati Georgius et alii supradicti eorumque posteritas merito exultent, et tanto fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, prelibatis Georgio et aliis supradictis ipsorumque heredibus, et posteritatibus universis duximus graciose concedendas. Datum Constancie, in vigilia festi purificationis Beate Marie virginis gloriose, anno domini millesimo quadringentesimo decimooctavo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo primo, Romanorum .... octavo»

Az armális szövegének másolata Vas vármegye levéltárában található. A másolat 1733-ból való. Az eredeti okmány, a mint azt a másolat hézagai bizonyitják, már akkor is némileg rongált állapotban lehetett.

E másolat a címert számunkra nem tartotta fön, pedig nagyon érdekes volna tudni, hogy milyen volt ez a címer?

Valószínű, hogy ez is az akkori divat szerint késő-gót stilusban állíttatott elő. A címer alakjaira nézve talán a Babai családból eredő Győrfi család által használt pecsétek lenyomataiból lehetne némi következtetéseket vonni.

Ezekből a következőket sorolhatom föl Győrffy András szolgabiró Dénesfalva, 1712. A pajzsban kar karddal, sisakdisz: kar karddal.

Győrffy István esküdt, Gyanó 1734, továbbá 1737, 1742, 1745 és 1748. A pajzsban fiait tápláló pelikán, sisakdisz: kar karddal.

Győrfi László esküdt, 1808, Duka. A pajzsban ágaskodó oroszlán; sisakdisz, az oroszlán zászlóval.

De hogy ezek közül lehetett-e, és melyik a Babai armalis czimere? Annak eldöntése a szakférfiakra vár.

Nos közben sikerült rábukkanni a Babay család címerére melyről az Országos Levéltár munkatársai 1928 – ban másolatot is készítettek. (lásd a fenti képet.)

Győrffy (Telekesi). A vasmegyei Babay családból veszi eredetét. A Babay család címerlevele 1418-ból való. Az eredeti elveszett, az 1733. évi másolatból pedig –mivel a szövegben leírva nincs –nem állapítható meg a címer. B. György címerszerző a király kiséretéhez tartozott s így már előbb is nemesnek kellett lennie. E feltevés mellett szól, hogy 1733-ban Babáról Győrffy Ferenc és társai nemesmagasi lakosok IV. Béla királynak 1224. évi, IV. István által 1271-ben megerősített kiváltságlevelével s Zsigmond királytól nyert 1418-i armalissal igazolták nemességüket. Az 1418-ban czímerlevelet nyert György utódai vették fel a Györffy nevet, míg a család másik ága – Lóránt ága – a Lorántfi néven ismeretes. Vasmegyétől hozott bizonyságlevelet 1774-ben András fia József rempehollósi származású szolnoki lakos. Egyik fia József mint nyug. kamarai tanácsos Egerbe tette át lakását, másik fia Pál táblabíró, kitől származott Ignácz (1811–70) esküdt. Ennek fia Kálmán (sz.1851) atkári birtokos unokái, Kálmán (sz. 1879) Hevesm. főisp. titkára és Ernő (sz.1895).

Porkoláb (bobai). Vasmegyei család. Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében János, 2 Mihály, Ferencz vétettek fel az igazolt nemesek közé. Következő címert használja: kék mezőben, földön fészkében ülő pelikán fiait vérével táplálja; sisakdisz: könyöklő pánczélos kar kardot tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Összegzésként tehát elmondhatjuk, hogy a Porkoláb család: a Győrffy és Lóránffy családdal együtt a BOBAI / BABAI / családból ered. Közös törzse: HALCHA de BABA. IV. Béla király Zuthen fia Lendeger-t a királyi zászló alatt harcoló kiváltságos vitézek közé emeli. Az ősi birtokon 1407-ben osztozik a Bobay család, amelynek közben Porkoláb nevet felvett ágazatából nemes Babai Porkoláb Pál / "Nobilis Paulus Porkoláb de Baba / 1489-ben I. Mátyás királytól itéletileg kapja vissza Boba részeit.

Ő - somlói, vagy sümegi castellánus - tekinthető névadó ősnek. Tőle származnak "ízenként és vérszerint" Porkoláb alias Székely András, Mihály és Pál, akik 1733-ban Bobáról igazolják nemességüket. Hogyan ragadt a Székely melléknév a családra, ki nem deríthető?! Tény, hogy ezt az egyetlen esetet kivéve, sem azelőtt, sem azután soha így nem szerepel a család Vas vármegyei nemesi összeírásaiban, amelyben pedig 1648-tól 1846-ig tízévenként sűrűn fordulnak elő a csupán Porkoláb névvel említett családtagok.

  • Irodalom:

TURUL 1906-2 VEGYES BALOGH GYULA: Két Zsigmondkori czimerlevél.

Nagy Iván: Magyarország családai

Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve

Magyar Országos Levéltár: Y 1 1928 – 505, 1903 – 572 DL 39387 [2]

Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Második bővített kiadás. Szombathely, 1901. 5., 168., 196., 222., 288. / 65. / 118. [3]

  • Külső hivatkozások:

ormosdi Székely

[szerkesztés]
Thurzó Elek (1490-1543) országbíró és második felesége, ormosdi Székely Magdolna (†1556) síremléke, 1543

Német birodalmi bárói címüket 1490-ben I. Miksa császártól kapták.

Az első ismert magyar nyelvű szerelmes levelet Thurzó Elek írta a későbbi feleségének, ormosdi Székely Magdolnának:

„Zerelmes magdalna azzon, hogh En oda hozzÿad nem menthem, ezt Semmÿ, ÿdegensegre ne weghyed merth Emberth senkÿth Eremesben nem lathok naladnal, de tegnap megh ÿram hogh, oka waghÿon myrth En oda Lÿndwaba most nem mehethek kÿth ÿdew Jarthaban megh Erthes, azÿrth kerlek azon En zerelmes athÿamffÿa, hogh Ebbewl ne wegh magadnak walamÿ, nehéz gondolathodt Es Eghebre ne wellÿed, merth zÿwenzerinth kÿwannalak lathnÿe, wolna Es mÿrewl szolunk Elegh ÿless dolgoghrol, ha hele es ÿdew wolna En azt erthem, hogh ky morhahoz byzstal. hogh Czak the magad thwdnad hogh annak walamÿ heÿa waghÿon, azert a Rawass nep mÿa kar[th] ne wallÿ, En a thÿ dolgothokath nem erthem wr ÿsthen tarczon megh En serethew magdalnam nagh ÿo Egessegben, mÿnketh Ell sse welegh datum nemethwÿwarba 9 septembris 1528. Thurzo Elek.“

(ZOLNAI, Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest : Magyar Tudományos Akadémia, 1894, 237-238: 24. szám; HEGEDŰS, Attila – PAPP, Lajos szerk.: Középkori leveleink 1541-ig. Budapest: Tankönyvkiadó 1991, 158-159: 73. szám. 169.)

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



somosdi Székely

[szerkesztés]

Somosdi Székely Balázs 1547. május 14., Gyulafehérvár Izabella királyné nemesség és címer

R 64

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


  • Külső hivatkozások:

http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/7

[4]


Balás aliter Székely

[szerkesztés]
Ch→

Siebmacher:

Balás aliter Székely.
Wappen: In R. auf gr. Dreiberge ein geharn. Mann mit Stahlhelm, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, d. Linke in d. Hüfte gestützt haltend – Kleinod: W. Ross wachsend. – Decken: rs.

Adels u. Wappenbrief v König Rudlf, d. d. Prag, 8 Juli 1587 (kundg.: Zsarolya Szathmárer Ctt. 2. Novb. 1711) für Michael Balás aliter Székely (adeliger Abkunft), für seine Brüder Johann, Martin u. Bartholomäus und für d. Mutter Barbara Czikó.

(Orig. Bei Sekt. Rath Ludw. V. Szentgyörgyi).

Siebmacher - Erdély:

Balás I., aliter Székely.
Wappen: In B. auf gr. Dreiberge ein geharn Mann mit Stahlhelm, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, d. Linke in d. Hüfte gestützt haltend. – Kleinod: W. Ross wachsend. – Decken: rs.

Adels- u. Wappenbrief v. König Rudolf, d. d. Prag, 8. July 1587 (kundg.: Zsarolya, Szathmárer Ctt, 2. Novb., 1711) für Mathias Balás aliter Székely (adeliger Abkunft), für seine Brüder. Johann, Martin, Bartholomaeus und für d. Mutter Barbara Czikó.

(Nach d. Orig.)

Közp. Antikv.:

Az adományozott Székely Balázs Mihály, aki 1599. november 3-án megölte Báthory András (Endre) erdélyi fejedelmet. 1598-ban, amikor Báthory Zsigmond másodszor mondott le az erdélyi fejedelemségről, a magyar rendek somlyói Báthory András bíborost hívták be, aki 1599. III. 29-én tette le az esküt. Ekkorra Erdélyt már Mihály vajda uralta, aki betört a Barcaságba, maga mögé állította a székelyeket és 1599. X. 28-án a szebeni csatában legyőzte András fejedelem seregét. A tragikus sorsú Báthoryt a csatavesztést követően Csíkszentdomokos határában elfogták, és Székely Balázs Mihály megölte. Utódja, Rudolf király helytartójaként Mihály vajda lett. VII. Kelemen pápa a bíboros-gyilkosságért átokkal sújtotta Csíkszentdomokost és száz napos, hetenként pénteken és szombaton tartandó böjtöt rendelt el. Magát Székely Balázs Mihályt (aki tettéért később az Ördög Balázs nevet kapta) a gyilkosságért rövidesen kivégezték. Az oklevél hollétéről a szakirodalomban utoljára Magyarország címeres könyvében (Liber armorum Hungariae) találtunk megbízható információt, amely szerint az oklevél 1913-ban még Szentgyörgyi Lajos magyar királyi honvédelmi miniszteri tanácsos tulajdonában volt. Valószínűleg a két háború között került Bécsbe, és a II. világháborúban veszett végleg nyoma. Az armálist 2011 májusában a Magyar Országos Levéltár tanácsadója Bécsben találta meg és azonosította be. Dr. Szendrei János véleménye szerint az armálisban a címer helye eredetileg üresen volt hagyva. Szerinte a címert valamikor a XVIII. század elején — de legkésőbb az 1711-es bemutatásig — rajzolta be valaki, annak leírása alapján. Ugyanakkor az oklevelet a király aláírta nagy függőpecsétjével hitelesítették is, így ez a feltételezés ellentmond a nemesi oklevelek kiadási gyakorlatának. Bár az oklevél címerábrázolásának minősége valóban eltér az udvari armálisok megszokott színvonalától, a címerkép és a benne álló alak képe (naiv ábrázolásnak nevezhető kivitelezése ellenére) az aláírás, a hitelesítés idején előképként, vázlatként már rajta volt az címereslevélen. Továbbra is rejtély, hogy a befejezetlen oklevél miképpen hagyhatta el a kancelláriát és kerülhetett az adományozotthoz. (Tipold Tamás leírása alapján) Pergamenoklevél, zsinóron függő viaszpecséttel. Kelt: Prága, 1587. VII. 30. Restaurált darab, a pecsét számára készített, süllyesztett paszpartuban.

  • Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn (Supplementband.) [5]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen. [6]

Központi Antikvárium, 135. árverés (2015-06-05), 111. tétel [7]

  • Külső hivatkozások:

Központi Antikvárium, 135. árverés (2015-06-05), 111. tétel [8]


kövendi Székely

[szerkesztés]

Kövendi Székely másképpen Beke Márton 1609. február 16., Kolozsvár Báthori Gábor nemesség és címer általa: felesége Demjén Zsófia

P 773 Lad. RRR 83/61

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[9]


Rövidítések



maroskoppándi Székely

[szerkesztés]

Maroskoppándi Székely István 1609. május 20., Kolozsvár Báthori Gábor nemesség megerősítése és címer

P 655 Teleki cs. lt. No. II. 5

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[10]


Rövidítések



Székely család a puskások között

[szerkesztés]

Felföldi János, Literatus Péter kapitány, Tormásy András, Dobos György, Keresy János, Batizy István, Kovácsy Miklós, Filléres másképpen Gyulay Péter, Szabó Antal, Lázár Tamás, Nagy Somogyi Márton, Lugassy Mátyás, Szilágyi Tamás, Dévay Miklós, Prdely János, Vizaknay András, Fejérváry János, Nemes Borosay János, Balogh másképpen Literatus Tamás, Keresy Péter, Golai János és István, Zindy Balogh János, Fekete Miklós, Gorozlay János és Demeter, Nagy András, Sorbanfalvi Baranyai Máté, Miskey Gergely, Kereshanyai Miklós, Révy János, Nagy János, Kariardy Egry Pál, Filep János, Nagy Simon, Lázár Péter, Szabó László, Antony másképpen Dobos Tamás, Horváth János, Szíjgyártósegesdy István, Kobory Pál, Prdely Ábrahám, Kolosy Gáspár, Karády János, Vajda György, Dévay János, Sárády Mihály, Deres János, Fejérváry Mátyás, Torday János, Sárdy Mihály, Törökkeresztúri János, Fejérváry György, Tótváradgyay Mihály, Oroszi Jakab, Losonczy Mihály, Moldovay János, Balogh Péter, Reewelei Gerőcs István, Zöld László, Dombai Mihály, Nagy másképpen Hegedűs Márton, Nagy Tarpai Balázs, Óváry András, Kovács István, Lugossy Miklós, Balogzesedy János, Fejérváry Bertalan, Nagy másképpen Gomboczy Mihály, Rácztótváradiay Márton, (Literatus) Ráczkövy István, Fejérváry János, Pniedy István, Somay György, Székely István, Uzony Balázs, Kovácsy Balázs, Toroskay István.

1611. május 1., Szeben Báthori Gábor címer

F 7 Armales XX. 14

Vö. Puskások címere


  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[11]


Rövidítések

Székely 1614

[szerkesztés]

Székely Ferdinánd (†1614) (Fridericus Zekell) címere. Rokonságban állt a Thurzókkal. A család egyik ága Stájerországba került.


  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


teleki Balogh alias Székely

[szerkesztés]
Ch→




Kempelen:

Balogh (teleki, alias Székely).
Donátiót II. Mátyástól 1614. nyert B. Gáspár a zemplénmegyei Tályára. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Ungmegyében György, István és Gáspár vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. Zsigmond, Imre biharmegyei és László egri lakosok Ungmegyétől 1755. nemesi bizonyitványt nyertek. – Czímer (László 1779. évi czímerpecsétje után): kék paizsban koronán növekvő vörös ruhás férfi jobbjában kardot tart; sisakdisz: a férfi; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. (Siebm. pk. 13.) – Vö. Orosz 19.; Gorzó 11.

Siebmacher:

Wappen: In B. aus g. Blätterkrone wachsend ein r. bekl. Mann mit g. Gürtel u. Pelzkucsma mit r. Sacke, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, die Linke in d. Hüfte gestützt haltend. – Kleinod: Die Schildfigur. – Decken: rs. – bg.

(Siegel d. d. 1779 mit Init. Des Ladislaus Balogh v. Telek, Stulrichter des Biharer Ctts. – Gemaltes Wappen).

MCK:

Balogh de Telek. 64. T. 5. Donátiót II. Mátyástól 1614-ben B. Gáspár kapott. – B. László 1779. évi c. p. Siebm. W. – B. László 1788. évi c. p. Bihar vm. lt. kgy. 1782. II. 260.

Borovszky - Bihar:

Balogh II. (Teleki.) Törzsökös biharvármegyei család. Diószegről származik. A családból László 1779-ben vármegyei szolgabíró és kerületi táblai jegyző, ennek fia Imre, szintén szolgabíró és József 1780-ban igazolták nemességöket a vármegye előtt. Bálint 1846-61-ig Diószeg főjegyzője volt. Czímer: kékben, leveles koronából kiemelkedő, jobbjában görbe kardot, baljában levágott török főt tartó, magyar vitéz. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-veresezüst. A királyi könyvekben még 1825-ből és 1830-ból találunk biharvármegyei Balogh nevü családok nemességének igazolására vonatkozó adatokat.

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[12]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn (Supplementband.) [13]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[14][15]

Bihar vármegye nemes családai. Irta ifj. dr. Reiszig Ede. In: Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai. 599-[16]

  • Külső hivatkozások:



dálnoki Székely

[szerkesztés]

Dálnoki Székely László 1616. június 30. Gyulafehérvár Bethlen Gábor címer

F 21 Armales S Nr. 47.

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/3087

[17]


sárdi Székely

[szerkesztés]

Sárdi Székely András 1620. január 18., Pozsony Bethlen Gábor nemesség és címer

F 7 Armales No. 27

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[18]


Rövidítések


nemeskereki Székely

[szerkesztés]

Nemeskereki Székely Boldizsár, általa felesége Nyilasi (Nylasi) Katalin, valamint fiaik Mihály és Tamás részére 1628. július 11-én Gyulafehérváron Bethlen Gábor adományozott nemeslevelet, amit Váradon 1628. okt. 21-én Bihar vármegye közgyűlése előtt hirdettek ki.* [* MUO 126.]

A címereslevelet353 Bethlen Gábor fejedelem, Kovachoczy István kancellár, valamint Ormánközy Gergely hitelesítette.

A címerfestmény hiányzik, a néhol olvashatatlanságig kopott szöveg leírása szerint: „ …színű katonai pajzs, melynek mezejében vagy udvarában háromhalmú hegyecske, melynek kiemelkedő középső csúcsán vörhenyes oroszlán, szája nyitva, …, bal lábával … … meztelen kétélű pallosát felemelve és a pajzs jobb oldala felé fordulva látható. A pajzsra [sisak] támaszkodik királyi koronával, páncélos vitéz … [balja] derekán nyugszik jobbjában pedig meztelen kétélű pallosát rázva, derékig kiemelkedve díszíti. A sisak tetejéről pedig innen sárga és sötétkék, onnan pedig fehér és vörös könnyedén és szépen díszíti.”* [* „… videlicet militare … coloris, in cuius campo sive area trijugis monti[culus] cuius eminentiori intermedio jugo medius fu[lvus]…[l]eo, ore hian[ti]… sinistra pede ad … nudum bipennem elevasse inque dextrum scuti latus conversus e[ss]e cernitur, scuto incum[bentem]…[reg]io diademate militem catafractum …[sinistro] lumbis injecta dextra vero bipennem nudum vibrantem pubetenus proferente ornatam. A summita[te]… sive cono galea … sive lemniscis, hinc flavis et ceruleis, illinc vero candidis et rubris, illudque apprime exornan[t]”][19]

  • Irodalom:

Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 66-67. (PhD értekezés) [20]


  • Külső hivatkozások:

dombói Székely

[szerkesztés]

Dombói Székely János 1684. március 4. Fogaras Apafi Mihály nemesség és címer

F 141 ad 1673/1793

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[21]


pávai és rétyi Székely

[szerkesztés]


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[22]


borosjenői és samolykeszi Székely

[szerkesztés]
Székely Ádám halotti címere, 1789


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[23]


pókakeresztúri Székely (Madéfalvi ág)

[szerkesztés]

Forrás: Csíkszeredai Állami Levéltár, Székely Zsigmond királybíró (1848) pecsétje


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.



Rövidítések


Lásd még:


A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs