Címerhatározó/Babay címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Babay, Bobai család címerével foglalkozik.
Babay György, testvérei Pál és Jakab rokonai, Péter fia Bálint és Ferenc fia Jakab, rokonaik: Bálint, Péter fia és Jakab, Ferenc fia, Zsigmond királytól Constanzban 1418. febr. 1-én címeradományt kaptak.
A címerlevél fölemlíti azon hasznos szolgálatokat, melyeket Babai György Franciaországban, Arragóniában, Angliában az egyházi szakadás megszüntetése s a római szent birodalom ügyeinek rendezése körül a király mellett teljesített.
«Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex omnibus Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris presentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare, et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii, velud e sole radii nobilitates legitimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster, dilectus Georgius, filius Nicolai de Boba, coram nostra celsitudine personaliter constitutus propositis et recensitis suis fildelibus servitiis, et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis, utique acceptis et laudandis, quibus nobis et sacro nostro regio diademati a longinquis temporibus in nostris agendis, prosperis scilicet et adversis, signanter in Francie, Arragonie, et Anglie regnorum, ac presentibus partibus, quas pro sacro sancte universalis ecclesie unione, et sacri romani imperu status reformatione feliciter peragravimus persone et rebus suis non parcendo indefesse studuit complacere, reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in presentium nostrarum literarum capite depicta maiestati nostre exhibendo, ab eadem maiestate nostra eadem arma seu nobilitatis insignia, sibi et per eum Paulo et Jacobo carnalibus, item Valentino filio Petri, et Jacobo filio Francisci congenerationalibus fratribus suis de eadem, nec non omnibus aliis et singulis suis consanguineis ipsorumque herelibus, successoribus et posteritatibus universis dare et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos prefati Georgii gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus diligentibus ac indefessis hactenus erga nostram caruit maiestatem, quotidieque claret, et inantea eo studiosius clarere potent et debebit, quo se et suos singularibus gratiis sentiet decoratos, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia eidem Georgio et per eum predictis Paulo et Jacobo fratribus, item Valentino filio Petri, et Jacobo filio Francisci ipsorumque herelibus, et posteritatibus universis ad prefati Georgii supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta, ac pictoris magisterio distincte descripta virtute presentium conferimus, imo ex abundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem prelibati Georgii et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, damus et conferimus ac elargimur, ut iidem Georgius ac alii supradicti ipsorumque heredes, et tota posteritas nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus literin circa caput appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo in antea preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio, ac de tanto munere singularis gratie antefati Georgius et alii supradicti eorumque posteritas merito exultent, et tanto fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, prelibatis Georgio et aliis supradictis ipsorumque heredibus, et posteritatibus universis duximus graciose concedendas. Datum Constancie, in vigilia festi purificationis Beate Marie virginis gloriose, anno domini millesimo quadringentesimo decimooctavo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo primo, Romanorum .... octavo»
Az armális szövegének másolata Vas vármegye levéltárában található. A másolat 1733-ból való. Az eredeti okmány, a mint azt a másolat hézagai bizonyitják, már akkor is némileg rongált állapotban lehetett.
E másolat a címert számunkra nem tartotta fön, pedig nagyon érdekes volna tudni, hogy milyen volt ez a címer?
Valószínű, hogy ez is az akkori divat szerint késő-gót stilusban állíttatott elő. A címer alakjaira nézve talán a Babai családból eredő Győrfi család által használt pecsétek lenyomataiból lehetne némi következtetéseket vonni.
Ezekből a következőket sorolhatom föl Győrffy András szolgabiró Dénesfalva, 1712. A pajzsban kar karddal, sisakdisz: kar karddal.
Győrffy István esküdt, Gyanó 1734, továbbá 1737, 1742, 1745 és 1748. A pajzsban fiait tápláló pelikán, sisakdisz: kar karddal.
Győrfi László esküdt, 1808, Duka. A pajzsban ágaskodó oroszlán; sisakdisz, az oroszlán zászlóval.
De hogy ezek közül lehetett-e, és melyik a Babai armalis czimere? Annak eldöntése a szakférfiakra vár.
Nos közben sikerült rábukkanni a Babay család címerére melyről az Országos Levéltár munkatársai 1928 – ban másolatot is készítettek. (lásd a fenti képet.)
Győrffy (Telekesi). A vasmegyei Babay családból veszi eredetét. A Babay család címerlevele 1418-ból való. Az eredeti elveszett, az 1733. évi másolatból pedig –mivel a szövegben leírva nincs –nem állapítható meg a címer. B. György címerszerző a király kiséretéhez tartozott s így már előbb is nemesnek kellett lennie. E feltevés mellett szól, hogy 1733-ban Babáról Győrffy Ferenc és társai nemesmagasi lakosok IV. Béla királynak 1224. évi, IV. István által 1271-ben megerősített kiváltságlevelével s Zsigmond királytól nyert 1418-i armalissal igazolták nemességüket. Az 1418-ban czímerlevelet nyert György utódai vették fel a Györffy nevet, míg a család másik ága – Lóránt ága – a Lorántfi néven ismeretes. Vasmegyétől hozott bizonyságlevelet 1774-ben András fia József rempehollósi származású szolnoki lakos. Egyik fia József mint nyug. kamarai tanácsos Egerbe tette át lakását, másik fia Pál táblabíró, kitől származott Ignácz (1811–70) esküdt. Ennek fia Kálmán (sz.1851) atkári birtokos unokái, Kálmán (sz. 1879) Hevesm. főisp. titkára és Ernő (sz.1895).
Porkoláb (bobai). Vasmegyei család. Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében János, 2 Mihály, Ferencz vétettek fel az igazolt nemesek közé. Következő címert használja: kék mezőben, földön fészkében ülő pelikán fiait vérével táplálja; sisakdisz: könyöklő pánczélos kar kardot tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Összegzésként tehát elmondhatjuk, hogy a Porkoláb család: a Győrffy és Lóránffy családdal együtt a BOBAI / BABAI / családból ered. Közös törzse: HALCHA de BABA. IV. Béla király Zuthen fia Lendeger-t a királyi zászló alatt harcoló kiváltságos vitézek közé emeli. Az ősi birtokon 1407-ben osztozik a Bobay család, amelynek közben Porkoláb nevet felvett ágazatából nemes Babai Porkoláb Pál / "Nobilis Paulus Porkoláb de Baba / 1489-ben I. Mátyás királytól itéletileg kapja vissza Boba részeit.
Ő - somlói, vagy sümegi castellánus - tekinthető névadó ősnek. Tőle származnak "ízenként és vérszerint" Porkoláb alias Székely András, Mihály és Pál, akik 1733-ban Bobáról igazolják nemességüket. Hogyan ragadt a Székely melléknév a családra, ki nem deríthető?! Tény, hogy ezt az egyetlen esetet kivéve, sem azelőtt, sem azután soha így nem szerepel a család Vas vármegyei nemesi összeírásaiban, amelyben pedig 1648-tól 1846-ig tízévenként sűrűn fordulnak elő a csupán Porkoláb névvel említett családtagok.
- Irodalom:
TURUL 1906-2 VEGYES BALOGH GYULA: Két Zsigmondkori czimerlevél.
Nagy Iván: Magyarország családai
Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve
Magyar Országos Levéltár: Y 1 1928 – 505, 1903 – 572 DL 39387 [1]
Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Második bővített kiadás. Szombathely, 1901. 5., 168., 196., 222., 288. / 65. / 118. [2]
- Külső hivatkozások:
https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/115823/?list=eyJxdWVyeSI6ICIxNDE4LTAyLTAxIn0
Lásd még: