Címerhatározó/Porkoláb címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Porkoláb, Porkolás családok címerével foglalkozik.


nagyváthi és magócsi Porkoláb[szerkesztés]

Nagy Iván:

Porkoláb család. (Nagyváthi és magócsi)

Mint e munka VII. kötet 238. lapján olvashatjuk, a Magócsy családnak törzse Márton a Porkoláb nevet viselte, míg fia Gáspár az ismeretes gyulai kapitány s ennek oldal-rokonai már a hangzatosb Magócsi* nevet vették fel. [* A „Magócsi” család nevet ujabb időben Mágocsinak kezdjük írni, így áll e munkában is; úgy hiszem azért, mert Fényes E. Geographiai szótárában a Baranya megyében fekvő Mágocs helység így van írva, t. i. hosszú á-val. Azonban felütvén Nagy Lajos „Notitiae politico-geographic-statisticae I. R. Hung. Budae 1828.” czymű munkáját, abban a 48. és 141. lapján a Baranya megyei e nevű helysé gis Magócs-nak van írva, de így van írva a Csongrád megyei Magócs puszta is, melyet Fényes geogr. Szótárában hiábankeresünk. Én a nevezett helyeket lakóik által nevezve soha nem hallottam, de igen az életben mindég csak Magócsi családot. Ez okból azt hiszem, ez utóbbi a jobb és helyesb. Ama tévedésemet is kiigazitom, mintha a Magócsi család a Baranya megyei helységtől vette volna helyét; mert Veranchich levele értelmét is figyelembe tartva, Gyulához is közelebb esik Csongrád megye, mint Baranya, de ezt mutatja a Csongrád megyében 1450-ben élt Porkoláb Tamás is hazájára nézve.] Ezen említett Porkoláb Mártonnak ősei közűl volt a legvalószínűbben azon Porkoláb Tamás, ki 1450-ben Hunyadi János részére történt iktatásnál jelen volt.* [* Teleki, Hunyadiak kora X. 261.]

E Porkoláb családtól különböző lehetett az, melyből Péter az 1447. évi budai országgyülésen Zemplin vármegye országgyülési követe volt.* [* Kovachich-Vestigia Comitiorum 266–268.]

Bihar megyében szintén virágzott Porkoláb család, melyből Dénes 1552-ben Sz. János-Ugrán, Mezőgyánban s több helységben volt birtokos.* [* Bielek, Majores Hungar.] E Dienes volt a Zaberdin váradi püspök által 1554. lefejeztetett Toldi Miklósnak gyámja. Ugyan ez időben éltek Biharban Porkoláb Péter és András.

1500. táján Komárom megyében Neszmélyt is Porkoláb család birta.* [* Fényes, Komárom várm. 162. 185.]

Szabolcs vármegyében ez időben is van Porkoláb család Fényes geographiája szerint. Ebből eredhetett Porkoláb Miklós, kinek nejétől Gyarmathi Klárától fia János, kinek neje Jósa Julianna.

Porkoláb nevet viselt a XVI. században azon család is, melyből Mátyás nejével a Hont megyében birtokolt Deméndy Dorottyával egy, már harmad izen leány ágra szakadt családfát* alkotott egy perbeli táblázat szerint:

Mátyás (Deméndy Dora); Gergely †; Adviga (1. Varanyi Mátyás 2. Bereczk Fer. 3. Thőrey Imre); Ferencz; Gergely 1586.; Dorottya (Kelecsényi máskép Porkoláb Mátyásné)

Porkoláb családfa, Nagy Iván IX.png

  • Irodalom:

Nagy Iván: Magyarország családai. KILENCEDIK KÖTET[1]


  • Külső hivatkozások:

magyarfrátai Porkoláb[szerkesztés]

Nagy Iván:

Porkoláb család. (Magyar-frátai.)

Kővári szerint Erdély kihalt családainak egyike, de nevezett író róla egyebet föl nem jegyzett.* [* Kővári, Erdély nev. családai 271.]

  • Irodalom:

Nagy Iván: Magyarország családai. KILENCEDIK KÖTET[2]


  • Külső hivatkozások:



bobai Porkoláb[szerkesztés]

Babay György, testvérei Pál és Jakab rokonai, Péter fia Bálint és Ferenc fia Jakab, rokonaik: Bálint, Péter fia és Jakab, Ferenc fia, Zsigmond királytól Constanzban 1418. febr. 1-én címeradományt kaptak.

A címerlevél fölemlíti azon hasznos szolgálatokat, melyeket Babai György Franciaországban, Arragóniában, Angliában az egyházi szakadás megszüntetése s a római szent birodalom ügyeinek rendezése körül a király mellett teljesített.

«Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex omnibus Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris presentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare, et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii, velud e sole radii nobilitates legitimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster, dilectus Georgius, filius Nicolai de Boba, coram nostra celsitudine personaliter constitutus propositis et recensitis suis fildelibus servitiis, et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis, utique acceptis et laudandis, quibus nobis et sacro nostro regio diademati a longinquis temporibus in nostris agendis, prosperis scilicet et adversis, signanter in Francie, Arragonie, et Anglie regnorum, ac presentibus partibus, quas pro sacro sancte universalis ecclesie unione, et sacri romani imperu status reformatione feliciter peragravimus persone et rebus suis non parcendo indefesse studuit complacere, reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in presentium nostrarum literarum capite depicta maiestati nostre exhibendo, ab eadem maiestate nostra eadem arma seu nobilitatis insignia, sibi et per eum Paulo et Jacobo carnalibus, item Valentino filio Petri, et Jacobo filio Francisci congenerationalibus fratribus suis de eadem, nec non omnibus aliis et singulis suis consanguineis ipsorumque herelibus, successoribus et posteritatibus universis dare et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos prefati Georgii gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus diligentibus ac indefessis hactenus erga nostram caruit maiestatem, quotidieque claret, et inantea eo studiosius clarere potent et debebit, quo se et suos singularibus gratiis sentiet decoratos, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia eidem Georgio et per eum predictis Paulo et Jacobo fratribus, item Valentino filio Petri, et Jacobo filio Francisci ipsorumque herelibus, et posteritatibus universis ad prefati Georgii supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta, ac pictoris magisterio distincte descripta virtute presentium conferimus, imo ex abundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem prelibati Georgii et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, damus et conferimus ac elargimur, ut iidem Georgius ac alii supradicti ipsorumque heredes, et tota posteritas nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus literin circa caput appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo in antea preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio, ac de tanto munere singularis gratie antefati Georgius et alii supradicti eorumque posteritas merito exultent, et tanto fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, prelibatis Georgio et aliis supradictis ipsorumque heredibus, et posteritatibus universis duximus graciose concedendas. Datum Constancie, in vigilia festi purificationis Beate Marie virginis gloriose, anno domini millesimo quadringentesimo decimooctavo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo primo, Romanorum .... octavo»

Az armális szövegének másolata Vas vármegye levéltárában található. A másolat 1733-ból való. Az eredeti okmány, a mint azt a másolat hézagai bizonyitják, már akkor is némileg rongált állapotban lehetett.

E másolat a címert számunkra nem tartotta fön, pedig nagyon érdekes volna tudni, hogy milyen volt ez a címer?

Valószínű, hogy ez is az akkori divat szerint késő-gót stilusban állíttatott elő. A címer alakjaira nézve talán a Babai családból eredő Győrfi család által használt pecsétek lenyomataiból lehetne némi következtetéseket vonni.

Ezekből a következőket sorolhatom föl Győrffy András szolgabiró Dénesfalva, 1712. A pajzsban kar karddal, sisakdisz: kar karddal.

Győrffy István esküdt, Gyanó 1734, továbbá 1737, 1742, 1745 és 1748. A pajzsban fiait tápláló pelikán, sisakdisz: kar karddal.

Győrfi László esküdt, 1808, Duka. A pajzsban ágaskodó oroszlán; sisakdisz, az oroszlán zászlóval.

De hogy ezek közül lehetett-e, és melyik a Babai armalis czimere? Annak eldöntése a szakférfiakra vár.

Nos közben sikerült rábukkanni a Babay család címerére melyről az Országos Levéltár munkatársai 1928 – ban másolatot is készítettek. (lásd a fenti képet.)

Győrffy (Telekesi). A vasmegyei Babay családból veszi eredetét. A Babay család címerlevele 1418-ból való. Az eredeti elveszett, az 1733. évi másolatból pedig –mivel a szövegben leírva nincs –nem állapítható meg a címer. B. György címerszerző a király kiséretéhez tartozott s így már előbb is nemesnek kellett lennie. E feltevés mellett szól, hogy 1733-ban Babáról Győrffy Ferenc és társai nemesmagasi lakosok IV. Béla királynak 1224. évi, IV. István által 1271-ben megerősített kiváltságlevelével s Zsigmond királytól nyert 1418-i armalissal igazolták nemességüket. Az 1418-ban czímerlevelet nyert György utódai vették fel a Györffy nevet, míg a család másik ága – Lóránt ága – a Lorántfi néven ismeretes. Vasmegyétől hozott bizonyságlevelet 1774-ben András fia József rempehollósi származású szolnoki lakos. Egyik fia József mint nyug. kamarai tanácsos Egerbe tette át lakását, másik fia Pál táblabíró, kitől származott Ignácz (1811–70) esküdt. Ennek fia Kálmán (sz.1851) atkári birtokos unokái, Kálmán (sz. 1879) Hevesm. főisp. titkára és Ernő (sz.1895).

Porkoláb (bobai). Vasmegyei család. Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében János, 2 Mihály, Ferencz vétettek fel az igazolt nemesek közé. Következő címert használja: kék mezőben, földön fészkében ülő pelikán fiait vérével táplálja; sisakdisz: könyöklő pánczélos kar kardot tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Összegzésként tehát elmondhatjuk, hogy a Porkoláb család: a Győrffy és Lóránffy családdal együtt a BOBAI / BABAI / családból ered. Közös törzse: HALCHA de BABA. IV. Béla király Zuthen fia Lendeger-t a királyi zászló alatt harcoló kiváltságos vitézek közé emeli. Az ősi birtokon 1407-ben osztozik a Bobay család, amelynek közben Porkoláb nevet felvett ágazatából nemes Babai Porkoláb Pál / "Nobilis Paulus Porkoláb de Baba / 1489-ben I. Mátyás királytól itéletileg kapja vissza Boba részeit.

Ő - somlói, vagy sümegi castellánus - tekinthető névadó ősnek. Tőle származnak "ízenként és vérszerint" Porkoláb alias Székely András, Mihály és Pál, akik 1733-ban Bobáról igazolják nemességüket. Hogyan ragadt a Székely melléknév a családra, ki nem deríthető?! Tény, hogy ezt az egyetlen esetet kivéve, sem azelőtt, sem azután soha így nem szerepel a család Vas vármegyei nemesi összeírásaiban, amelyben pedig 1648-tól 1846-ig tízévenként sűrűn fordulnak elő a csupán Porkoláb névvel említett családtagok.

  • Irodalom:

TURUL 1906-2 VEGYES BALOGH GYULA: Két Zsigmondkori czimerlevél.

Nagy Iván: Magyarország családai

Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve

Magyar Országos Levéltár: Y 1 1928 – 505, 1903 – 572 DL 39387 [3]

Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Második bővített kiadás. Szombathely, 1901. 5., 168., 196., 222., 288. / 65. / 118. [4]

  • Külső hivatkozások:

berseni Porkolás[szerkesztés]

Nagy Iván:

Porkolás család. (Berseni.)

Berseni Porkoláb (hacsak nem sajtó hiba Porkoláb helyett?) Ferencz az auránai perjeltől Gerenás helységre kir. adományt nyert 1461-ben, ellent mondott Gúthi János a fejérvári keresztesek conventjének főnöke.* [* Kaprinai Dipl. II. 478.]

  • Irodalom:

Nagy Iván: Magyarország családai. KILENCEDIK KÖTET[5]


  • Külső hivatkozások:

Porkoláb 1635[szerkesztés]

Porkoláb1635.PNG

II. Ferdinánd, 1635. Porkoláb Márton és fiai, Mihály, Jakab és János, valamint felesége, Baranyai Dorottya nemesi cím és címer.


Mi ll. Ferdinánd Isten kegyelmébõl választott római császár, örök felség és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galicia, Lodoméria, Kunország és Bulgária stb. királya Ausztria fõhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karinthia, Krajna hercege, Morvaország õrgrófja, Luxemburg, valamint Felsõ- és Alsószilézia, Wirthemberg és Theka hercege, Svevia fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferretum, Kyburg és Görz hercegesített grófja, a római szent birodalom Anasuson felüli részének, Burgoviának, valamint Felsõ- és Alsóausitznak õrgrófja, a szlavon határõrvidék s Nao és Salinae kikötõk ura stb. emlékezetül adjuk jelen levelünk rendiben mindazoknak akiket illet, hogy mi egyfelõl egyes hívünknek Felségünk elé terjesztett ezirányú alázatos kérésére, másrészét pedig figyelembe véve és megfontolva hívünk- agilis (anyai részrõl nemes) Porkoláb Márton hûségét és hû szolgálatait, melyeket õ elsõsorban országunk, Magyarország szent koronájának, azután pedig különbözõ helyen és idõben nekünk mutatott és a jövõben is hûséggel teljesíteni és szolgáltatni késznek nyilatkozik -egyrészt tehát ezért, másfelõl pedig királyi kegyünkbõl és bõkezûségünkbõl kifolyólag, mellyel az irányunkban és a kereszténység érdekében érdemeket szerzõket, továbbá az erény mûvelésére törekvõket elõdeink, Magyarország egykori szent királyainak példáját követve erényeik bizonyos jelével fel szoktuk ékesíteni, melyek õket még nagyobb szolgálatok teljesítésére ösztönzik,- ezért ugyan ezen Porkoláb Mártont fiaival, Mihállyal, Jakabbal és Jánossal, valamint feleségével Baranyai Dorottyával együtt királyi hatalmunk teljességébõl és különös kegyünkbõl kifolyólag országunk, Magyarország és kapcsolt részei igazi és kétségtelen nemeseinek összességébe és számába beírandónak és besorolandónak ítéltük és határoztuk, hozzájárulván és biztos tudással, valamint megfontolt elhatározással megengedve, hogy õk mostantól kezdve, miképp elõzõleg, úgy a jövõben is mindazon kegyekkel, tisztségekkel, kedvezésekkel, szabadságokkal és kiváltságokkal éljenek és élhessenek, melyekkel országunk, Magyarország és kapcsolt részeinek többi valódi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog, vagy szokásjog alapján éltek és élnek, vagy azoknak örvendenek és azokkal mindkétnemû összes örököseik és utódaik is éljenek és élhessenek.

A velük szemben gyakorolt eme kegyünk és jóságunk, valamint bõkezõségünk bizonyságul s az igazi és kétségtelen nemesség jeléül pedig ezt a címert, vagy nemességi jelvényt adományozzuk: Álló katonai pajzs fehér mezõvel, melynek zõld lábában a szemlélõvel szembe forduló egész harcfi ifjú alakban látható fején fekete magyar süveggel, vörös dolmányban, kék nadrágban, sárga csizmákkal kardosan, álló alakban, bal kezében fejdíszes levágott török fõt tartva, jobbjában pedig kivont villogó kard látható. A pajzson pedig rostélyon katonai, vagy nyílt sisak helyezkedik el királyi koronával, melybõl növekvõen az elõbbihez hasonló férfi emelkedik ki. A sisak tetejérõl pedig foszlányok, illetõleg takarók arany- kék, másfelõl pedig vörös- ezüst színekben hullanak alá és a pajzsot díszesen ékesítik, amint mindezek jelen levelünk elején, illetõleg kezdetén a festõ kezével és mûvészi kivitelezésével saját színeivel lefestve láthatók. Ezt adjuk PORKOLÁB MÁRTON-nak és egyúttal a fent megnevezett személynek, azok örököseinek és mindkét nemû összes utódaiknak, ezt kegyesen rájuk ruházzuk, ezzel õket ellátjuk,


kegyesen adományozott nemesítõ levele bemutattatott és mindenki által érthetõ szóval kihirdettetett általam Zatureczky Lõrinc bírósági esküdt jegyzõ által.[6]


  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[7]


Rövidítések

Porkoláb 1668[szerkesztés]

Porkoláb.JPG

Porkoláb István 1668. október 10., Ebersdorf I. Lipót nemesség és címer általa: felesége Lovász Ilona, gyermekei Mihály, János, Demeter, Jakab, István, Katalin, testvérei Ferenc, Anna

R 64

  • Irodalom:


A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[8]


Rövidítések


Lásd még:


A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs