„Heraldikai lexikon/Nevezéktan” változatai közötti eltérés

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2016. július 31., 22:32-kori változata

A heraldikai nevezéktan a címertanban használt speciális szakkifejezések összessége, a címerábrák bélyegeinek taxonómiai definiálása. A koherens nevezéktan az alapja a címerleírásnak, a címerszabályoknak, a címerrendszertannak, a címerek szerkezeti elemeinek, a heraldika metodológiájának és általában az axiomatikus szemléletű címertannak. Ebből a szempontból a koherens nevezéktan a címertan vizsgálati algoritmusának egyik legfontosabb részeleme. A heraldika nevezéktana – más tudományterületekhez hasonlóan – többezer specifikus kifejezésből áll. Ezek azonban jórészt néhány alapkifejezés kombinációi, melyeket a címerszabályok ismeretében bárki maga is megfejthet, illetve megalkothat.

Névváltozatok:
nómenklatúra, szakkifejezések, szakszerű rövidítések (Forgon 16.), heraldikai műnyelv, műszók, heraldikai szótár (Bárczay, előszó)
en: Kunstsprache, heraldische Kunstsprache, heraldische Terminologie
Rövidítések

A címertani nevezéktan eredete

A heraldikai nómenklatúra kidolgozását a heroldok kezdték meg a címertan létrejöttével egy időben. Ez a 12. század közepétől nagyrészt változatlan. A heroldok arra törekedtek, hogy a címertani nyelvezet rejtve maradjon a külvilág előtt, ezért – főként a francia és angol heraldikában – az idők folyamán az egyre bonyolultabb, részletesebb és ezáltal a laikusok számára kevéssé érthető lett. A latin országok és Anglia számára a francia nevezéktan volt a meghatározó, mely már a 13. században kialakult és mindmáig alig változott. A német nyelvterületen viszont a szaknyelv a heraldika mostohagyereke volt és kaotikus állapotok uralkodtak. Nem volt egységes szaknyelv, hanem minden heraldikus a saját nevezéktanát és címerleírási módszerét alkalmazta. A 15. századra a német heroldok nevezéktana teljesen elavult. A kancelláriai heraldika címerleírásai nélkülözték a koherens heraldikai blasont, ezért Philipp Jacob Spener is latinul írta heraldikai művét. A francia és német nevezéktan egységesítésére Cassaneus tett kísérletet.

A nevezéktant a holt heraldika korának kancelláriai heraldikája is átvette és a reneszánsztól még tovább bonyolította. Így komplikált virágnyelvi nevezéktan jött létre, mely ugyanakkor nem vált szakszerűbbé sem. A nevezéktan tudatos fejlesztésére és racionalizálására egyes heraldikai rendszerekben (főleg a német heraldikában, ahol a címerleírás korábban hanyatlóban volt) csak a 19. század közepétől fellépő tudományos heraldikában került sor. Német nyelvterületen a nevezéktan egységesítésének kiemelkedő alakja Maximilian Gritzner (1843-1902) volt, akinek 1870 körül befejezett heraldikai terminológiája alapvető fontossággal bírt a korabeli heroldi hivatalok számára, melyet szinte az összes későbbi heraldikus használt.

A nevezéktan jellege

A címertan egyik legfontosabb részterülete, mert a pontos szakterminológia használatával, azaz a fogalmak pontos meghatározásával válik lehetővé a címerek pontos leírása, meghatározása és más egyéb címetani műveletek elvégzése. Az egységes szakterminológia használata ezért elengedhetetlen, bár csak ritkán valósul meg. Bárczay Oszkár fel is hívta a figyelmet a zűrzavaros állapotokra, amikor ugyanazon műben a magyar államcímer vágott pajzsának első mezőjében a vágásokat szelemen, csík, pólya, osztás, szelés, lebegő gerenda műszókkal jelölte.

A kérdés fontosságának felismerése nyomán a magyar címertanban elsőként Csergheő Géza törekedett az egységes szaknyelv kidolgozására, de ebben a halála megakadályozta. Ezt a feladatot végül Bárczay valósította meg, a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának a megbízásából, mely azt némi változtatásokkal el is fogadta. Ebben különösen Szily Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt a segítségére.

Noha ez a szaknyelv kezdetben csak a címerek leírására szolgált, a színek és a címerábrák megnevezésével, idővel ez lett az alapja a címerszabályoknak és olyan alkalmazott részterületeknek is, mint a címertudomány vagy a címerhatározás. A címertani nómenklatúra – eltérően a heraldika néhány egyéb részterületétől – alaposan ki van dolgozva. Egy-egy objektum (címerábra) definiálására néha igen bonyolult nevezéktant használnak, mely a laikusok számára szinte értelmezhetetlenné teszi a címerleírásokat. Ilyen a rendkívül bonyolult francia és angol nevezéktan, de ezáltal egy rendkívül logikus és koherens címerleírási rendszer jön létre.

Irodalom

Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve műszótárral. Budapest, 1897
Zsámbéki László: Magyar művelődéstörténeti kislexikon. Szeged 1937, Budapest 1938
Tótfalusi István: Vademecum. Szokatlan szavak szótára. Budapest 1983

Lásd még

címerleírás, megkülönböztető jegyek, póz, helyzet, axiomatikus heraldika, osztóvonal, mesteralak

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A heraldikai '''nevezéktan''' a címertanban használt speciális szakkifejezések összessége, a [[címerábra|címerábrák]] bélyegeinek taxonómiai definiálása. A koherens nevezéktan az alapja a [[címerleírás]]nak, a címerszabályoknak, a címerrendszertannak, a [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]ek szerkezeti elemeinek, a heraldika metodológiájának és általában az [[axiomatikus heraldika|axiomatikus szemléletű címertannak]]. Ebből a szempontból a koherens nevezéktan a címertan vizsgálati algoritmusának egyik legfontosabb részeleme. A heraldika nevezéktana -- más tudományterületekhez hasonlóan -- többezer specifikus kifejezésből áll. Ezek azonban jórészt néhány alapkifejezés kombinációi, melyeket a címerszabályok ismeretében bárki maga is megfejthet, illetve megalkothat.
+A heraldikai '''nevezéktan''' a címertanban használt speciális szakkifejezések összessége, a {{hl|címerábra|címerábrák}} bélyegeinek taxonómiai definiálása. A koherens nevezéktan az alapja a {{hl|címerleírás}}nak, a címerszabályoknak, a címerrendszertannak, a {{hl|címer}}ek szerkezeti elemeinek, a heraldika metodológiájának és általában az {{hl|axiomatikus heraldika|axiomatikus szemléletű címertannak}}. Ebből a szempontból a koherens nevezéktan a címertan vizsgálati algoritmusának egyik legfontosabb részeleme. A heraldika nevezéktana – más tudományterületekhez hasonlóan – többezer specifikus kifejezésből áll. Ezek azonban jórészt néhány alapkifejezés kombinációi, melyeket a címerszabályok ismeretében bárki maga is megfejthet, illetve megalkothat.
+{{Heraldikai lexikon/névváltozatok|nómenklatúra, szakkifejezések, szakszerű rövidítések (Forgon 16.), heraldikai műnyelv, műszók, heraldikai szótár (Bárczay, előszó)<br>
-<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
+en: Kunstsprache, heraldische Kunstsprache, heraldische Terminologie}}
-<div class="keretjobb" style="width:30%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
-<big>Névváltozatok: nómenklatúra, szakkifejezések, szakszerű rövidítések (Forgon 16.), heraldikai műnyelv, műszók, heraldikai szótár (Bárczay, előszó)<br>
-en: Kunstsprache, heraldische Kunstsprache, heraldische Terminologie
-<br>[http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/R%C3%B6vid%C3%ADt%C3%A9sek Rövidítések]
-</big>
-</div>
-<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 == A címertani nevezéktan eredete ==
+A heraldikai nómenklatúra kidolgozását a {{hl|herold}}ok kezdték meg a címertan létrejöttével egy időben. Ez a 12. század közepétől nagyrészt változatlan. A heroldok arra törekedtek, hogy a címertani nyelvezet rejtve maradjon a külvilág előtt, ezért – főként a francia és angol heraldikában – az idők folyamán az egyre bonyolultabb, részletesebb és ezáltal a laikusok számára kevéssé érthető lett. A latin országok és Anglia számára a francia nevezéktan volt a meghatározó, mely már a 13. században kialakult és mindmáig alig változott. A német nyelvterületen viszont a szaknyelv a heraldika mostohagyereke volt és kaotikus állapotok uralkodtak. Nem volt egységes szaknyelv, hanem minden heraldikus a saját nevezéktanát és {{hl|címerleírás}}i módszerét alkalmazta. A 15. századra a német heroldok nevezéktana teljesen elavult. A {{hl|holt heraldika|kancelláriai heraldika}} címerleírásai nélkülözték a koherens heraldikai blasont, ezért {{hl|Spener|Philipp Jacob Spener}} is latinul írta heraldikai művét. A francia és német nevezéktan egységesítésére {{hl|Cassaneus}} tett kísérletet.
+A nevezéktant a holt heraldika korának kancelláriai heraldikája is átvette és a reneszánsztól még tovább bonyolította. Így komplikált virágnyelvi nevezéktan jött létre, mely ugyanakkor nem vált szakszerűbbé sem. A nevezéktan tudatos fejlesztésére és racionalizálására egyes heraldikai rendszerekben (főleg a német heraldikában, ahol a címerleírás korábban hanyatlóban volt) csak a 19. század közepétől fellépő {{hl|tudományos heraldika|tudományos heraldikában}} került sor. Német nyelvterületen a nevezéktan egységesítésének kiemelkedő alakja {{hl|Maximilian Gritzner}} (1843-1902) volt, akinek 1870 körül befejezett heraldikai terminológiája alapvető fontossággal bírt a korabeli heroldi hivatalok számára, melyet szinte az összes későbbi {{hl|heraldikus}} használt.
-A heraldikai nómenklatúra kidolgozását a [[herold]]ok kezdték meg a címertan létrejöttével egy időben. Ez a 12. század közepétől nagyrészt változatlan. A [[herold]]ok arra törekedtek, hogy a címertani nyelvezet rejtve maradjon a külvilág előtt, ezért -- főként a francia és angol heraldikában -- az idők folyamán az egyre bonyolultabb, részletesebb és ezáltal a laikusok számára kevéssé érthető lett. A latin országok és Anglia számára a francia nevezéktan volt a meghatározó, mely már a 13. században kialakult és mindmáig alig változott. A német nyelvterületen viszont a szaknyelv a heraldika mostohagyereke volt és kaotikus állapotok uralkodtak. Nem volt egységes szaknyelv, hanem minden heraldikus a saját nevezéktanát és [[címerleírás]]i módszerét alkalmazta. A 15. századra a német heroldok nevezéktana teljesen elavult. A [[holt heraldika|kancelláriai heraldika]] címerleírásai nélkülözték a koherens heraldikai blasont, ezért [[Philipp Jacob Spener]] is latinul írta heraldikai művét. A francia és német nevezéktan egységesítésére [[Heraldikai lexikon/Cassaneus|Cassaneus]] tett kísérletet.
+== A nevezéktan jellege ==
-A nevezéktant a [[holt heraldika]] korának kancelláriai heraldikája is átvette és a reneszánsztól még tovább bonyolította. Így komplikált virágnyelvi nevezéktan jött létre, mely ugyanakkor nem vált szakszerűbbé sem. A nevezéktan tudatos fejlesztésére és racionalizálására egyes heraldikai rendszerekben (főleg a német heraldikában, ahol a címerleírás korábban hanyatlóban volt) csak a 19. század közepétől fellépő [[tudományos hraldika|tudományos heraldikában]] került sor. Német nyelvterületen a nevezéktan egységesítésének kiemelkedő alakja [[Maximilian Gritzner]] (1843-1902) volt, akinek 1870 körül befejezett heraldikai terminológiája alapvető fontossággal bírt a korabeli heroldi hivatalok számára, melyet szinte az összes későbbi {{hl|heraldikus}} használt.
+A címertan egyik legfontosabb részterülete, mert a pontos szakterminológia használatával, azaz a fogalmak pontos meghatározásával válik lehetővé a {{Hl|címer}}ek pontos {{Hl|címerleírás|leírása}}, {{Hl|címerhatározás|meghatározása}} és más egyéb címetani műveletek elvégzése. Az egységes szakterminológia használata ezért elengedhetetlen, bár csak ritkán valósul meg. {{Hl|Bárczay Oszkár}} fel is hívta a figyelmet a zűrzavaros állapotokra, amikor ugyanazon műben a magyar {{Hl|államcímer}} vágott pajzsának első {{Hl|mező}}jében a {{Hl|vágott|vágásokat}} {{Hl|szelemen}}, {{Hl|csík}}, {{Hl|pólya}}, {{Hl|osztás}}, {{Hl|szelés}}, {{Hl|lebegő gerenda}} műszókkal jelölte.
+A kérdés fontosságának felismerése nyomán a magyar címertanban elsőként {{Hl|Csergheő Géza}} törekedett az egységes szaknyelv kidolgozására, de ebben a halála megakadályozta. Ezt a feladatot végül Bárczay valósította meg, a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának a megbízásából, mely azt némi változtatásokkal el is fogadta. Ebben különösen {{Hl|Szily Kálmán}}, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt a segítségére.
-== A nevezéktan jellege ==
+Noha ez a szaknyelv kezdetben csak a címerek leírására szolgált, a {{hl|színek}} és a {{hl|címerábra|címerábrák}} megnevezésével, idővel ez lett az alapja a címerszabályoknak és olyan alkalmazott részterületeknek is, mint a {{hl|címerelmélet|címertudomány}} vagy a {{hl|címerhatározás}}. A {{hl|címertan}}i nómenklatúra – eltérően a heraldika néhány egyéb részterületétől – alaposan ki van dolgozva. Egy-egy objektum (címerábra) definiálására néha igen bonyolult nevezéktant használnak, mely a laikusok számára szinte értelmezhetetlenné teszi a {{hl|címerleírás}}okat. Ilyen a rendkívül bonyolult francia és angol nevezéktan, de ezáltal egy rendkívül logikus és koherens címerleírási rendszer jön létre.
-A címertan egyik legfontosabb részterülete, mert a pontos szakterminológia használatával, azaz a fogalmak pontos
-meghatározásával válik lehetővé a {{Hl|címer}}ek pontos {{Hl|címerleírás|leírása}}, {{Hl|címerhatározás|meghatározása}} és
-más egyéb címetani műveletek elvégzése. Az egységes szakterminológia használata ezért elengedhetetlen, bár csak ritkán
-valósul meg. {{Hl|Bárczay Oszkár}} fel is hívta a figyelmet a zűrzavaros állapotokra, amikor ugyanazon műben a magyar
-{{Hl|államcímer}} vágott pajzsának első {{Hl|mező}}jében a {{Hl|vágott|vágásokat}} {{Hl|szelemen}}, {{Hl|csík}},
-{{Hl|pólya}}, {{Hl|osztás}}, {{Hl|szelés}}, {{Hl|lebegõ gerenda}} műszókkal jelölte.
-A kérdés fontosságának felismerése nyomán a magyar címertanban elsőként {{Hl|Csergheő Géza}} törekedett az egységes
-szaknyelv kidolgozására, de ebben a halála megakadályozta. Ezt a feladatot végül Bárczay valósította meg, a Magyar
-Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának a megbízásából, mely azt némi változtatásokkal el is fogadta. Ebben különösen
-{{Hl|Szily Kálmán}}, a Magyar Tudományos Akadémia fõtitkára volt a segítségére.
-Noha ez a szaknyelv kezdetben csak a címerek leírására szolgált, a [[színek]] és a [[címerábra|címerábrák]] megnevezésével, idővel ez lett az alapja a címerszabályoknak és olyan alkalmazott részterületeknek is, mint a [[címerelmélet|címertudomány]] vagy a [[címerhatározás]]. A [[címertan]]i nómenklatúra -- eltérően a heraldika néhány egyéb részterületétől -- alaposan ki van dolgozva. Egy-egy objektum ([[címerábra]]) definiálására néha néha igen bonyolult nevezéktant használnak, mely a laikusok számára szinte értelmezhetetlenné teszi a [[címerleírás]]okat. Ilyen a rendkívül bonyolult francia és angol nevezéktan, de ezáltal egy rendkívül logikus és koherens címerleírási rendszer jön létre.
 == Irodalom ==
 * Bárczay Oszkár: ''A heraldika kézikönyve műszótárral''. Budapest, 1897
 * Zsámbéki László: ''Magyar művelődéstörténeti kislexikon''. Szeged 1937, Budapest 1938
@@ 38. sor: / 21. sor: @@
 == Lásd még ==
 [[címerleírás]], [[megkülönböztető jegyek]], [[póz]], [[helyzet]], [[axiomatikus heraldika]], [[osztóvonal]], [[mesteralak]]