Heraldikai lexikon/Államcímer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyarország mai államcímere

Az államcímer egy ország hivatalos címere. Attól függően, hogy milyen tartományok címereit tartalmazza, lehet kiscímer, középcímer és nagycímer. Minden országnak van államcímere, melyet csak az állam hatóságai viselhetnek. Ez heraldikailag nem mindig helytálló, mint például Olaszország mai államcímere vagy az egyokri Szovjetunió és a többi szocialista ország címere, továbbá olyan mai, elsősorban Európán kívüli államok elképei, melyekben a heraldika nem eresztett mély gyökeret.

Névváltozatok:
országos címer (Bárczay 5.), inſigne regis: orſzág tzimere (Pápai/Bod 342.), symbolum gentis: nemzet' czimere, nemzet' jelleménye (Nagy 1845. 380.)

la: insignia regnorum, fr: armes d’état, de: Landeswappen, Territorialwappen, Staatswappen, cs: státní heraldika/erb
Rövidítések

Egy adott ország államcímere leggyakrabban az uraklodócsalád címeréből fejlődött ki. A középkorban a tartományurak minden egyes tartomány címerét külön-külön viselték, mely a zászlójukon is megjelent. Ezzel párhuzamosan fejlődtek ki a tartománycímerek (de: Landswappen), általában az uralkodóház családi címeréből, akárcsak az államcímer, mely az ország feletti uralom szuverenitását fejezte ki. Idővel az államcímer az uralkodó tényleges és névleges uralma alatt álló összes tartomány címerét magában foglalta.

A Habsburg monarchiában minden ún. nagy monarchiának háromféle államcímere volt: nagy-, közép- és kiscímere. A nagycímer az összes Habsburg tartomány címerét tartalmazta; a középső csak az adott ország legfontosabb tartományainak címereit, míg a kiscímert csak az adott ország címere képezte: Magyarországon a kettős keresztes-vágott pajzs, Ausztriában a Habsburg-Babenberg-Lotharingiai címer a kétfejű sas mellén, Csehországban a cseh oroszlán. A címerleírásnál nem szükséges pl. az állami nagycímer közismert mezőit külön-külön leírni, elégséges azok nevét is felsorolni (pl. Magyarország, Csehország, Morvaország, Stájerország stb.). A 18. századi teljes magyar nagycímer összesen öt kispajzsot és 22 mezőt tartalmazott.

Lásd még[szerkesztés]

igénycímer