Ugrás a tartalomhoz

Címerhatározó/Literatus címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
(Literatus címer szócikkből átirányítva)
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató


Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Literatus, Literati családok címerével foglalkozik. (Vö. Deák címer)


Szigethy Literatus

[szerkesztés]

Szigethy Literatus Pál címereslevele; Izabella királyné, 1545. szeptember 19

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:



Sárosy alias Literáti

[szerkesztés]

Kempelen:

Sárosy (alias Literáti).
Czímeres levele kelt 1570. nov. 23. – A család nemességvitató pör utján Szepesmegyében igazolta nemességét. – Vö. Förster V-37. (gen.)

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 9. kötet[1]

  • Külső hivatkozások:



magyaradi Literátus

[szerkesztés]

Albumtulajdonos: Magyaradi Literátus Szaniszló címere Johann Wolf album amicorumában, 1585. 05. 22.

A bejegyző neve: Magyaradi, Szaniszló (Literatus de Magyaradi, Stanislaus)
A bejegyző saját aláírása: Sthan/isla/j L/ite/ratj de Magyaradj
A bejegyző titulusa: Notarij vene/rabi/lis Cap/itu/lj Eccl/es/iae Castriferr/ensis/

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:



Literatus másképpen Rácz

[szerkesztés]

Literatus másképpen Rácz András 1596. március 19., Prága I. Rudolf nemesség és címer

R 64

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[2]


kolozsvári Literatus másképpen Balogh

[szerkesztés]
Ch→


MNL OL:

Kolozsvári Literatus másképpen Balogh Lázár (Lazarus Literatus alias Balogh Coloswariensis), kolozsvári lakos részére magyar és erdélyi nemesség és címer, Gyulafehérvár, 1598. december 16., Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem által.

HU-MNL-OL-R 64-1.-93.1598.12.16.

Címerleírás: Scutum videlicet triangulare coelestini coloris, in cuius ima parte duo brachia humana coniunctis palmis sunt depicta, quibus corona regia fulgentibus gemmis ex[or]nata imminet, supra coronam vero ex superiori scuti parte duae stellae coruscantes secundum ordinem distinctae prominent. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regiu[m], fulgentibus gemmis atque unionibus conspicuum, ex quo quidem diademate leo dimidius capite et anterioribus pedibus exstantibus caudaque duplici sursum porrecta, unguibus stellam depictam tenen[s] eminere conspicitur. Ex cono autem galeae taeniae sive lemnisci variorum colorum ex utroque scuti latere defluentes, oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant. - Van címerfestmény - - erősen kopott - Az egymással kezet fogó vörös illetve kék ruhás kar ruházatának színeit a leírás nem említi.
Címerszőnyeg: arany keret, vörös háttér
Narratio formuláris

Megjegyzés: Az egyértelmű újonnan való nemesítés ellenére már előszörre is nemesnek nevezi az adományost.[3]

Kempelen:

Balog (alias Literáti).
Czímeres nemeslevelet 1598. decz. 16. B. Lázár (Kolozsvár) nyert (M. N. Muz. lt.) – Czímer: kék paizsban jobbról vörös, balról kék ruhás kar kezet fognak, a kezek fölött korona lebeg, fölötte két (1+ 1) csillag; sisakdisz; növekvő oroszlán csillagot tart. (Siebm. erd. 260.)

Siebmacher - Erdély, Kiegészítés:

Balogh alias Literati.
Wappen: In B. ein r. und ein b. bekleideter Arm, welche sich mit den Händen haltend, von einer g. Blätterkrone und zwei g. Sternen überhöht. – Kleinod: Löwe wachsend, g. Stern haltend. – Decken: Ohne Farbenangabe.

Adels- u. Wappenbrief von Sigmund Báthori d. d. Gyulafejérvár, 16. Dezember 158 für Lazar Balogh alias Literati aus Kolozsvár.

(Orig. im Nat. Museum BPest).

MCK:

Balogh alias Literati. 64. T. 7. B. Lázár kolozsvári lakos 1598. XII. 16. Báthory Zsigmondtól kapott c. n. l. – Ered. N. l. M. N. Muzeum, Budapest.

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[4]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Siebenbürgen. [5]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[6][7]

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.

Nyulásziné No. 309

Áldásy I. No. CXLIV.

  • Külső hivatkozások:

losonci Literatus

[szerkesztés]

Losonci Literatus János 1605. -- 5., Kassa Bocskai István nemesség és címer

R 64

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[8]

Rövidítések


Literatus 1607

[szerkesztés]

Abrudbányai Fodor (Literatus) Pál 1607. augusztus 6., Gyulafehérvár I. Rákóczi Zsigmond nemesség megerősítése és címer

megj.: az első helyen a név Abrudbányai Rákossy Fodor Literatus Pál

R 64

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[9]

Rövidítések


Ácz másképp Literati

[szerkesztés]
Ch→

Ácz aliter Literati. 4. T. 8. Báthory G. Ácz Benedeknek és Mihálynak 1609. V. 4. c. n. l. ad. – Bihar vm. lt. N. P. 1.

  • Irodalom:

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. ANDRÁSSY GYULA. Budapest, 1913


  • Külső hivatkozások:

[10]


Ácz másképp Literáti

[szerkesztés]
Ch→

Ácz aliter Literáti. Literáti Ácz Istvánnak 1794. évben használt pecsétje után. – Komárom vm. lt. nemesi perek 137. III. 8. – Cimer: Kerek talpu paizs alján kiterjesztett szárnyu lud áll. – Sisakdisz: sastollas kucsmás vitéz derékből, jobbjában karddal, balját csipőjén tartva.

  • Irodalom:

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. ANDRÁSSY GYULA. Budapest, 1913


  • Külső hivatkozások:

Literatus családok a puskások között

[szerkesztés]

Felföldi János, Literatus Péter kapitány, Tormásy András, Dobos György, Keresy János, Batizy István, Kovácsy Miklós, Filléres másképpen Gyulay Péter, Szabó Antal, Lázár Tamás, Nagy Somogyi Márton, Lugassy Mátyás, Szilágyi Tamás, Dévay Miklós, Prdely János, Vizaknay András, Fejérváry János, Nemes Borosay János, Balogh másképpen Literatus Tamás, Keresy Péter, Golai János és István, Zindy Balogh János, Fekete Miklós, Gorozlay János és Demeter, Nagy András, Sorbanfalvi Baranyai Máté, Miskey Gergely, Kereshanyai Miklós, Révy János, Nagy János, Kariardy Egry Pál, Filep János, Nagy Simon, Lázár Péter, Szabó László, Antony másképpen Dobos Tamás, Horváth János, Szíjgyártósegesdy István, Kobory Pál, Prdely Ábrahám, Kolosy Gáspár, Karády János, Vajda György, Dévay János, Sárády Mihály, Deres János, Fejérváry Mátyás, Torday János, Sárdy Mihály, Törökkeresztúri János, Fejérváry György, Tótváradgyay Mihály, Oroszi Jakab, Losonczy Mihály, Moldovay János, Balogh Péter, Reewelei Gerőcs István, Zöld László, Dombai Mihály, Nagy másképpen Hegedűs Márton, Nagy Tarpai Balázs, Óváry András, Kovács István, Lugossy Miklós, Balogzesedy János, Fejérváry Bertalan, Nagy másképpen Gomboczy Mihály, Rácztótváradiay Márton, (Literatus) Ráczkövy István, Fejérváry János, Pniedy István, Somay György, Székely István, Uzony Balázs, Kovácsy Balázs, Toroskay István.

1611. május 1., Szeben Báthori Gábor címer

F 7 Armales XX. 14

Vö. Puskások címere

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[11]


Literatus 1618

[szerkesztés]

Szentjóbi Szabó Mihály 1618. október 20., Kolozsvár Bethlen Gábor nemesség és címer általa: testvére Literatus György

P 308 Hammersberg cs. No. 2.

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[12]

Rövidítések


Litteráti 1619

[szerkesztés]
Virágok Litteráti Mátyás 1619. évi címeres levelén

II. Mátyás 1619 február 9., nemesi cím és címer Litteráti Mátyás, neje, Margit, valamint fivére, Mihály részére.

Címer: Kékben zöld talajon ülő ezüst egyszarvú; sisakdísz a koronából kinövő pajzsalak, kék, stilizált liliomot tartva.

"...egy festett keretű hazai armálistmutatunk be s a melyet Szivák Imre, orsz. képviselő adományozott az orsz. iparművészeti műzemnak. Ez főleg azért kelti fel érdeklődésünket, mert kerete nem az udvari kancelláriában készült, hanem itthon, utólag lett az oklevélre ráfestve.

E címerlevelet bizonyos Litteráti Mátyás győri származású veszprémmegyei lakos és általa neje, Margit asszony, valamint fivére, Litteráti Mihály nyerte II. Mátyás királytól 1619 február kilencedikén, meg nem nevezett érdemek és szolgálatok jutalmául. A sablonos szövegű oklevél a szokott modorban van kiállítva; elére, a magyar kancellária gyakorlatnak megfelelően oda van festve a címerkép, gyakorlott festő elnagyolt munkája. A címer (kékben zöld talajon ülő (!) ezüst egyszarvú; sisakdísz a koronából kinövő pajzsalak, kék, stilizált liliomot tartva) magyar, birodalmi és cseh jelvényekkel és két imperátor (Rudolf és Mátyás ?) alakjával díszített kapuzat alatt áll és egyszerű arany vonallal van bekerítve.

Rendkívüli érdeket kölcsönöz az oklevélnek, hogy a címeren kívül egy majdnem ugyanakkora, a címerrel semmi összefüggésben nem álló kép van a baloldali mintegy tíz centiméternyi szélére festve. Ez a címerábrával egy keretbe foglalt kép, a mint színeiből s a festés modorából megállapítható, ugyanazon kancelláriai festő munkája, a kitől a címer származik. Rajta középütt az atyaisten trónon ülő alakja látható, a mint a trón emelvénye előtt térdelő, egy angyal által támogatott, csupán rongyolt ingbe s vörös nadrágba öltözött, nyilván magát Litteráti Mátyást ábrázoló alak felé jogart, koronát s arany nyakláncot nyújt. A kép alatt „et de pulvere suscitans pauperem" felirat magyarázza azt, a mit a kép maga is elég érthetően elmond, hogy az új nemest Isten a porból emelte fel.

Tudomásunk szerint heraldikánkban Litteráti Mátyás címereslevele páratlanul áll. Magában a címerben, vagy a telamonokban, a címert környező alakokban gyakran lehet a címerszerzőre vonatkozásokat találni; sőt azok a címerek sem ritkák, a melyekben az adományos arcképe vagy alakja fordul elő, de arra ez egyen kívül még nem ismerünk példát, hogy valaki armálisára külön képen még saját magát is ráfestette volna a királyi kancellária festője által. Rendkívüli körülmények lehettek azok, a melyek megengedték a szokástól való ilyen eltérést s csak sajnálnunk lehet, hogy a szűkszavú oklevél ezekről és a címerszerző élete körülményeiről mélyen hallgat.

E képen kívül az armális pompáját emelni van hivatva az aranynyal írt és tollal rajzolt díszítményekkel ékített első sor, a király nevével (hihetőleg Bocskai György munkája) s a két rövidebb szélet, valamint az alsó felhajtást borító festett virágok.

A szélrajzok virágait a mellékelt színes tábla felényire kisebbítve mutatja be. Az alsó szélen a táblánkon felül látható három virágon s az alsó sorban középre festett Íriszen kívül még egy levelekből képezett keret van, a mely az oklevél kihirdetési záradékát fogja körül. Jobbról négy virágszál van, sárga rózsa, valami piros bogyós galyacska, a tábla második sorában elsőnek álló szegfű s egy kékszínű virág, a melyet legjobban a búzavirághoz hasonlíthatnánk. A bal szélre, miután felét a címer mellé festett kép foglalja el, csak egy a táblán utolsónak festett virág jutott, ez azonban elég különös, mert rózsaágon ülő stilizált gránátalmából s valami kék virágocskából van összeállítva.

Egy pillantás az oklevélre meggyőz arról, hogy a szélek díszítése nem annak a keze munkája, a kitől a címer s a kép származnak. Ha ezt a színek halványabb volta, elütő árnyalatai, a durvább ecsetkezelés nem mutatná eléggé, bizonyítja a kihirdetés körül festett keret, a mely szemmel láthatólag utólag van az írás köré alkalmazva. E körülmény magyarázatát abban kereshetjük, hogy Litteráti uram bizonyosan nem tudván megfizetni még egy díszes keret költségeit is a kancellária festőjének, utólagosan vagy maga festette armálisára a virágokat, vagy valamely környékebeli piktorral készíttette el az oklevél tökéletes kidíszítésére szolgáló keretet. A festő a természetet másolta, már a mennyire tőle tellett s csak egy virágszálnál tért el tőle, a hol t. i. gránátalmát akart alkalmazni. Hihető, hogy az egyszerű vidéki művész ilyen egzotikus gyümölcsöt soha sem látott s nem is volt tisztában mi ez, gyümölcs-e, vagy virág? Egyébként virágai elég jól sikerültek, az irisz, a sárga rózsa s a szegfű különösen természethűek.

Tévednénk, ha azt hinnők, hogy oklevelünk ezen naturalisztikus díszítményeit tekintve egyedül álló, vagy a ritkábbak közé tartozó jelenség. Az a szokás, hogy az armálisok széleit természethű virágokkal díszítsék, nálunk igen régi keletű. A legkorábbi példákat rá II. Lajos király díszes címerlevelei szolgáltatják; I. Ferdinánd idejében eltűnnek az ilyen díszű oklevelek, hogy aztán Rudolf s II. Mátyás alatt talán a kancellária magyar kaligrafusának befolyására újból divatba jöjjenek. A XVII. század közepe óta a Habsburgok armálisairól végképen elmarad a hasonló ízlésű keret, ellenben nem ritka egész a század végéig az erdélyi fejedelmekéin.

Szabad legyen itt, az oklevelek miniált díszítményei kapcsán rá mutatnunk arra a sajátos körülményre, hogy míg a magyarság a teksztil termékeken a növényi díszítményt a felismerhetetlenségig elstilizálja, addig ott, a hol a díszítés ecsettel történik, tehát első sorban a miniaturában, aztán a festett bútoron s a mázos agyagműveken a természetes alakításhoz ragaszkodik.

E két irányzat közül kétségtelenül a természetességre való törekvés felel meg jobban a magyarság jellemének. Az ú. n. „magyar motívumok", eltekintve a valóban eredeti törzsökös alakítású szűr- és bunda díszítményektől, idegenből átültetett termékek, valójában nem egyebek, mint a késői reneszánsz-díszítmény elemek, ügyetlen másolók kezén elfajulva. Ennek nyomait a XVII. század előtti időkben hiába keressük. Ellenben a XIV. század óta ki lehet mutatni, hogy a magyarság díszítményében a természetességre nagy hajlandósággal bírt. A csukárdi plébános, István fia Henrik, 1377-ben készült remek misekönyvének széldíszein nagy hűséggel festett természetes virágszálakban gyönyörködhetünk, akkor, a mikor közvetlen nyugati szomszédaink, a kik pedig könyvírásban, festésben mestereink voltak, még igen messze állnak a gót ízlésből való kibontakozástól." (Varjú Elemér: Egy díszes armális a XVII. századból. Magyar Iparművészet, 1902. V. évf. 229-230. l.)

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[13]


Literatus másképpen Szabó

[szerkesztés]

Literatus másképpen Szabó János 1639. április 7., Bécs III. Ferdinánd nemesség és címer

R 64

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[14]

Rövidítések


Kecskeméti alias Literáti

[szerkesztés]

MNL OL:

Kecskeméti-Literáti Mihály r: Szegedi de Pest János ennek gy:István,Mihály

F 139 - Cista diplomatica - I jelzetű productionalisok - 8. Alsó-Fehér megye - N°. 713.1641.06.07
Típus I
Kiadó Rákóczi György 1 | Kolozsmonostor | 1641.06.07
Sorszám 1k663
Tartalomgazda: MNL OL [15]

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

Literatus másképpen Kállay

[szerkesztés]

Kádár másképpen Kállay György 1665. szeptember 2., Bécs I. Lipót nemesség és címer általa: felesége Fodor Katalin, gyermekei György, Erzsébet, atyafia Literatus másképpen Kállay István és Nagy másképpen Kállay István R 64

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[16]

Rövidítések


Foghtűy alias Literáti

[szerkesztés]

Foghtűy alias Literáti Péter és Péter nevű fia armálisa, 1676

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

Vö. Szigethy Literatus címer, Szikszay címer, Fodor címer, Deák címer

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs