Növények/P/Parlagi rézgyom
(Iva xanthiifolia szócikkből átirányítva)
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Parlagi rézgyom
- (Iva xanthiifolia, Syn: -)
- Más neve(i): '
- A parlagi rézgyom az őszirózsafélék családjába tartozó, észak-amerikai eredetű gyomnövény.
- A 120-150 (néha akár 250-300) cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Főgyökeréből nagyszámú oldalgyökér ágazik szét, amelyek tovább ágazva méretes gyökérrendszert alkotnak. Dúsan elágazó, sűrűn leveles szára egyenesen felálló, alul szőrtelen, feljebb elszórtan szőrözött. Idősebb korában elfásodik. Levelei átellenes, a növény csúcsa felé inkább váltakozó állásúak. Alsó levelei hosszú, a felsőbb rövidebb nyelűek; alakjuk kihegyesedő tojásdad; szélük egyenlőtlenül, durván fogazott; felső oldaluk kissé érdes, fonákjuk szőrös.
- Július-augusztusban virágzik. A virágzat a hajtások végén álló 5–6 mm-es fészkekből álló füzér vagy buga. A virágok aprók, nem feltűnőek, színük zöldessárga.
- Termése 2,3–2,5 mm-es, ovális, tövén ék alakú, csúcsán lekerekített kaszat. Színe éretlenül lehet zöld, szürkészöld, szürke, esetleg lisztes bevonatú fekete. Egy fészekben általában öt kaszat található.
- Észak-Amerika középső részén őshonos. Innen elterjedt Kanadába, Észak-Mexikóba; a kontinensen kívül pedig Eurázsiába, Dél-Amerikába, Ausztráliába és Japánba is. Európában Franciaországtól egészen Nyugat-Szibériáig előfordul, de leginkább Kelet-Európában gyakori. Eleinte botanikus kertekbe telepítették, 1842-ben innen vadult ki Kijevben. Legnagyobb összefüggő állományai a Volga és a Don alsó folyásánál találhatóak.
- Magyarországon először 1951-ben észlelték Mezőhegyesen. Csongrádból és Békésből tovább terjedt Hajdú–Bihar, Szabolcs–Szatmár–Bereg, Bács–Kiskun, Pest és Komárom–Esztergom megyékbe. Várhatóan másutt is fel fog bukkanni.
- Magja már március első felében (száraz időjárás esetén áprilisban) csírázik. Május során intenzíven növekszik, júniusban szára már többszörösen elágazik. A virágzatok július elején jelennek meg az ágvégeken. Augusztus közepéig virágzik, bőséges virágpora allergiás tüneteket is okozhat. Magvai szeptember végén kezdenek beérni és a növény a fagyok beálltával elpusztul.
- Főleg árokpartokon, utak mentén, gyomtársulásokban, néha szántóföldeken lehet vele találkozni. Fényigényes. A csírázáshoz sok nedvességet igényel, később jól elviseli a szárazságot is. A hőmérsékletet és a talajt illetően igénytelen, de főleg a nirogéngazdag talajt kedveli.
- Gyomnövény. Gyors növekedésével, nagy termetével beárnyékolja a haszonnövényeket. Főleg a magvai csírázásával egy időben vetett napraforgóföldeken jellemző. Allergizáló pollenjén kívül hajtásának érintése is kontakt dermatitiszt okozhat.
Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek
- Magyar Wikipédia: Parlagi rézgyom
