Történelmi fogalomszótár/V
Valcum – Fenékpuszta
valdensek – egy lyoni vándorprédikátor, Pierre Valdez által 1176-ban alapított eretnekmozgalom. A szegény néprétegek körében z apostoli szegénységet követelő, a gazdag egyház és papság ellen fellépő tanaikkal nagy népszerűséget szereztek. Mozgalmuk főként Franciaországban, a Német-római Birodalomban és Itáliában terjedt el, de a 14. sz.-ban Magyarországon is voltak követőik.
vasbértörvény – az 1863-ban létrejött Általános Német Munkásegylet megalapítója Ferdinand Lasalle meggyőződése a szociális intézkedések végrehajtása, mert a munkásság mindig csak a létfenntartásához szükséges bért kapja.
vésztörvényszék lsd. forradalmi törvényszék
vétó jog – (veto ’tiltakozni’) valamely rendelet, törvény, jogszabály hatályba lépését megakadályozó ellenvetés, tiltakozás. Az ókori Rómában a néptribunus vétója semmissé tette a szenátus határozatát. A középkorban a rendek a maguk részére biztosított vétó jogukkal igyekeztek a nekik nem tetsző törvények elfogadását megakadályozni.
via – út (ókori Róma)
viaductus – völgyhíd (ókori Róma)
vicarius Christi – Krisztus helytartója.
vilajet – (ejalet, pasalik): legnagyobb területi-közigazgatási egység a Török Birodalomban. Több szandzsák alkot egy vilajetet, melynek élén a szultánság idején a pasa rangú beglerbég állt. – Magyarországon a török hódoltság legnagyobb területi kiterjedése idején 6 vilajet (budai, egri, érsekújvári, kanizsai, temesvári, váradi) létezett.
villa – a nagybirtokok központja az ókori Rómában
virilizmus – (vir = férfi): az önkormányzati testületek tagjainak legalább a fele arányban a legtöbb adót fizetők köréből való kikerülését biztosító választási rendszer. Magyarországon 1870–1945 között volt érvényben, Budapest kivételével, ahol virilista rendszert 1929-ben megszüntették.
vitairatok – az eretnek tanokkal szembeni egyházi iratok.