Történelmi fogalomszótár/C

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


A lap mérete: 9654 bájt

Történelmi fogalomszótár

C


  • caldarium – római fürdő vizes csarnoka (ókori Róma)
  • canabae – telep az ókori Rómában, ahol ahol a katonák élettársai éltek kereskedők és iparosok társaságában.
  • carbonari lsd. karbonárik
  • Carolina Resolutio – 1731-ben III. Károlynak a protestánsok vallásgyakorlatát szabályozó rendelete szerint protestáns vallásgyakorlat csak az 1681. évi törvénybe felvett ún. artikuláris helyeken folytatható. Büntette a katolikus vallás elhagyását, vegyes házasságokat csak katolikus pap köthetett. Korlátozta a protestánsok hivatalviselését (vallásukba ütköző esküszövegekkel).
  • castrum – tábor az ókori Rómában.
  • casus belli – (háborús ok): a nemzetközi jogban és a politikai szóhasználatban olyan esemény, amely okot vagy ürügyet ad háború kirobbantására.
  • caudillo – (vezér): 1. a középkori spanyol hadvezérek neve. – 2. a 19–20. sz.-ban a latin-amerikai diktátorok gyakran használt elnevezése. – 3. Franco (1892–1975) spanyol diktátor 1937-től használt hivatalos címe.
  • caupona – kocsma (ókori Róma)
  • céh – azonos mesterségben dolgozó kézművesek nagy hatáskörrel rendelkező érdekvédelmi szervezetei a feudalizmus korában. Működésüket hatóság (uralkodó, városi tanács, földesúr stb.) által kiadott ún. céhlevél engedélyezte és szabályozta. A céh élén a nagy szaktudású céhmester állt, aki irányította a céhlegények munkáját és egyúttal gondoskodott róluk. A legények a tanuló-, majd vándorévek letöltése, házasságkötés, a polgárjog megszerzése, ill. az ún. remek elkészítése után kérhették felvételüket a céhbe. A szűk piaci lehetőségek miatt a céhek monopóliumot biztosítottak tagjaiknak meghatározott termékek előállítására, ugyanakkor a termelés mennyiségi és minőségi szabályozásával korlátozták az egymás közti versenyt.
  • Celamantia – Leányvár
  • cella – görög v. római templom belső szentélye (ókori Róma)
  • centralizáció lsd. központosítás
  • centuria – 1. az ókori római hadseregben a rendszerint 100 emberből álló katonai egység (század) neve. Vezetője a centurio. – 2. vagyoni cenzus alapján létrehozott társadalmi-katonai szervezet az ókori Rómában. Servius Tullius uralkodása (Kr.e. 578–534) idején vagyonuk alapján 6 „osztályba”, ezeken belül centuriákba sorolták a lakosságot, amely szavazati jogát a comitia centuria (századok szerinti népgyűlés) érvényesítette.
  • cenzor – (lat. censor) 1. hivatali méltóság a köztársaság kori Rómában. Az 5 évenként másfél évre választott 2 cenzor ellenőrizte a polgárok vagyon szerinti tagozódását, kezelte az állami vagyont, a szenátus és a polgárság felett mint erkölcsbírák ítélkeztek. a császárkorban tisztségük megszűnt.
  • cenzúra – (censura ’felügyelet’): kiadásra v. terjesztésre szánt szellemi termékek tartalmát politikai, vallási, erkölcsi stb. szempontból előzetesen ellenőrző intézmény, hivatal, ill. ennek tevékenysége. Feladata a fennálló társadalmi-politikai rendszert bíráló alkotások megjelenésének megakadályozása, ill. a veszélyesnek ítélt részek törlése. A cenzúrát a bal- és jobboldalié diktatúrák egyaránt előszeretettel alkalmazták.
  • cenzus – (lat. census) 1. vagyoni, jövedelmi és adófizetési kategória az ókori Rómában. Ennek alapján állították össze a választásra jogosult polgárok jegyzékét. – 2. a földesúrnak többnyire pénzben fizetett adó a feudalizmus korában. Magyarországon a jobbágy által telkéért a földesúrnak fizetett évi, megszabott összegű szolgáltatás.
  • cinikus filozófia – A válságba jutott társadalomban sem a gazdagság, sem a tudás nem képes segíteni, ezeket az értékeket többen tagadják.
  • cinizmus – Diogenész (Kr.e. 404–323) görög cinikus filozófus: az emberi értékek öncélú, fennhéjázó tagadása.
  • cippus – sírtábla az ókori Rómában.
  • Cirpi – Dunabogdány
  • Ciszterci-rend – Sacer Ordo Cisterciensis: római katolikus szerzetesrend. 1098-ban Róbert bencés apát 20 társával a franciaországi Citeaux-ban (latinul Cistercium) alapította meg. A szegénységet, egyszerűséget, a hitélet elmélyítését és a munka fontosságát hirdeti. Előbb mezőgazdasággal, majd oktatással foglalkoztak. Virágkora a középkorban volt. Magyarországon 12. sz. első felében Zirc, Szentgotthárd, Pásztó stb.
  • civis – polgár – 1. római polgárjoggal rendelkező személy az ókori Rómában. – 2. a városi polgárok lat. neve a feudalizmus korában. – 3. Magyarországon a megyei és püspöki várak szolgálatára rendelt várnép a 11–12. sz-ban.
  • Civitas Dei – Isten állama
  • cliens – függő helyzetben levő félszabad társadalmi réteg tagjai az ókori Rómában. A cliensek a Kr.e. 8.sz-ban tűntek fel. A patrícius családjához tartozott, aki patrónusa (védője), a hatóság előtti képviselője és vagyonának védője volt. Patrónusának engedelmességgel tartozott, választáskor rá- v. vele szavazott, a háborúba elkísérte; ellen nem tanúskodhatott. Kr.e. 400 körül teljes jogú polgárokká váltak.
  • Code Civil – v. Code Napoleon – Napóleon új polgári törvénykönyve
  • cölibátus – a papok, szerzetesek kötelező nőtlensége. A keresztény egyházban a 4. sz. óta kötelező volt, de igen sokszor nem tartották be. Célja egyrészt az egyházi birtok elaprózódásának megakadályozása, másrészt az, hogy a papok kizárólag a hívekkel törődjenek. A görög katolikus és görögkeleti egyházakban nem kötelező, de felszentelés után már nem lehet házasságot kötni. A protestáns egyházakban a cölibátus nem kötelező.
  • colonia – magasabb rangú, római jogú település az ókori Rómában.
  • colonus – 1. a teljes jogú polgár neve a korai Rómában – 2. személyileg szabad, de a földbirtokosnak különféle szolgáltatásokkal tartozó földbérlő. Diocletianus római császár uralkodásától (284–305) személyi szabadságuk megszűnt és telkükkel együtt eladhatókká lettek.
  • comes – ’ispán’: 1. a király által a vármegye élére kinevezett fő tisztségviselő a 11–15.sz.-i Magyarországon. Ispánnak nevezték ki a 11–12-i században a világi előkelőket és a királyi fő tisztségviselőket. A vármegye élén álló ispánnak neve a 15. sz-tól főispán. – 2. nagyobb uradalmakban a majorsági gazdálkodást irányító, a jobbágyok munkájára felügyelő, jobbára maga is jobbágy helyzetű földesúri tisztviselő.
  • comes palatinus – nádorispán, országos főméltóság.
  • comitia – népgyűlés az ókori Rómában. A római köztársaság idején az állam vezetőit ~k választották. Kezdetben a comitia curiatakban csak a patríciusok vehettek részt, utóbb – Servius Tullius (uralk. Kr.e. 578–534) reformjait követően – a centuriáknak már a plebejusok is tagjai lehettek. Ez a comitia a centuriata választotta a consulokat és a praetorokat, törvényeket fogadhatott el, és döntött a háború és béke kérdéséről. A comitia tribután a Kr.e. 4–1. sz.-ban a tribusok valamennyi polgára részt vett, itt választották meg az alacsonyabb rangú hivatalnokokat, és törvényeket is hoztak. Augustus uralkodása (Kr.e. 31–Kr.u. 14) után szerepe formálissá vált, és utóbb fokozatosan megszűnt.
  • compluvium – az átrium (előtér) tetején lévő nyílás, amin keresztül befolyt az esővíz a az alatta levő medencébe.
  • concilium plebis – a plebeiusok kerületi szerveződései az ókori Rómában (Kr.e. 287-ig).
  • conductor – vámbérlő az ókori Róma meghódított területein.
  • conquista – foglalás, gyarmatosítás az Új világban
  • consul – (lat. ’tanácsadó’), konzul. A két legfőbb állami tisztviselő címe a köztársaság kori Rómában (Kb. Kr.e. 450-től). A népgyűlés (comitia centuriata) választotta őket; nevükkel jelölték az éveket; rendelkeztek a legfőbb katonai és végrehajtó hatalommal. Consul eleinte csak patrícius, Kr.e. 367-től egyikük plebejus is lehetett.
  • Corpus Hippocraticum – 54 értekezés Hippokratész (Kr.e. 460–370) görög orvostól ill. tanítványaitól.
  • Corpus Iuris Civilis – római polgári jog
  • cortes – 1. rendi gyűlés a középkori spanyol államokban, Portugáliában és Szardínián (12. sz. vége–19. sz. eleje). – 2. a parlamentáris rendszerű országgyűlés neve Spanyolországban (1810-től). – 3. a parlamentáris országgyűlés neve Portugáliában 1822–1911 között.
  • Crumerum – Nyergesújfalu
  • cuius regio, eius religio – az 1555-ös augsburgi vallásbéke: Akié a föld azé a vallás.
  • „Cum Deo pro patria et libertate” – „Istennel a hazáért és a szabadságért” II. Rákóczi Ferenc 1703-as szabadságharcának zászlófelirata.
  • curia – 10–10 római nemzetség (gens) alkotta.
  • Csillag Kamara – VII. Henrik (1485–1509) angol király felállította a Csillag Kamarát, a királyi hatalom ellenfeleit megbüntető törvényszéket.